Vas Népe, 1980. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-24 / 172. szám
A zalaiak megbízható partnerek Miért savanyú a szőlő? Hol van még a szüret? Mégsem árt talán, ha gondolunk rá előre. Mert bizony — ahogy a címben is írtuk — savanyú a szőlő, a vasi legalább is az. Persze csak képletesen értve, hiszen a minősége, íze, zamata kiváló. Csak az ár magasabb Vasban évek óta legalább 10 százalékkal, mint például Budapesten, így aztán könnyen megsavanyodik annak a szájában, aki sajnálja a húszegynéhány forintot ezért a valamikor még olcsónak számító gyümölcsért. De nemcsak gyümölcsnek, üzletnek is savanyú — legalábbis a termelőiknek igen. (A forgalmazók nem panaszkodnak, nekik talán nincs is miért: 20-tól 50 százalékig terjedhet az árrés, a termelői és fogyasztói ár közti különbség.) A béribaltavári tsz-ben 57 hektáron telepítettek szőlőt 1967 és 1969 között. Zömmel csemegeszőlőt, 12 kiváló fajtát. Érési sorrendjük a Csaba gyöngyétől a Csiricsurig úgy van összeválogtatva, hogy nagyjából folyamatos ellátást tegyen lehetővé. Ezért itültették — jelentős állami támogatással — a megye étkezési szőlőellátásának javítása érdekében. Ez a cél azonban — az első néhány évtől eltekintve — nem valósult meg. A bérbaltavári szőlő zöme soha nem került a vasi üzleteikbe, az idén pedig már egy szem sem fog. Hogy miért? — A felvásárlók, az üzemen belüli problémáink, és az időjárás miatt! — kész a válasszal Tóth János tsz-elnök. Többször elverte a szőlőnket a jég a korábbiévekben, vagy, éppen a fagykár tizedelte meg a termtést. Tavaly is csaknem kétmillió forintot fizetett a biztosító, ennyivel kevesebb szőlő került tőlünk az üzletekbe. Az idén se megfelelő a rügyek termékenyüllése, a késői, hűvös tavasz miatt egyes fajták szinte teljesen elrúgták a termést. Ehhez jön még, hogy szüret idejénelég gyakran esik az eső ezen a vidéken, s köztudott, hogy a csemegeszőlőt vizesen nem lehet leszedni, mert egy-két óra alatt tönkremegy, megrothad. Mindehhez társul az állandó munkásikézihiány, ami szüret idején csúcsosodik. Környékünk ugyanis jó bortermő vidék, sok a háztáji szőlő, és ugyanabban az időszakban jelentkeznek az otthoni munkák is ... Csak a szombathelyi Tanárképző Főiskola segítségével tudjuk megoldani a szüretet, idén ősszel 250 diák dolgozik majd nálunk a legnehezebb egy hónapban. — Milyen nézetkülönbségeik voltak a felvásárlókkal? — A termőre fordulástól — 1971-től éves keretszerződéseket kötöttünk a TSZKEIR-rzel, a Vass megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalattal és a szombathelyi ÁFÉSZ hűtőházával válaszol Maráczi László, az ágazat vezetője. — Mindössze a mennyiségről tudtunk előre megállapodni. Az ütemezés elsősorban az ő készleteiktől függött, csak akkor vették tőlünk, ha máshol nem tudtak már szőlőt beszerezni. S mivel az utolsó pillanatban szóltak, velünk is gyakran előfordult, hogy nem tudtuk időben leszedni a kért menynyiséget. A mi rugalmasabb alkalmazkodásom,arsak a munkaerőhiány volt az állandó akadálya... — Milyen következménynyel járt ez? — A termés jórészét kénytelenek voltunk borszőlőként értékesíteni. — Ez érzékeny veszteséget okozott a gazdaságnak? — Ezt nem mondhatnám. A csemegeszőlőért sem kapunk sokkal többet mint a borszőlőért, ráadásul az utóbbi betakarítása jóval kevesebb vesződséggel jár. — Mennyiért adták el az étkezési szőlőt? — A mindenkori bolti ár 73—78 százalékát kaptuk a partneretektől, attól függően, hogy ők, vagy mi szállítottuk az árut. A hűtőház még ennél is kevesebbet fizetett. Ez az árképzési forma nagyon korrekt üzleti kapcsolatokat feltételez, sajnos ez a mi esetünkben hiányzott. Előfordult, hogy mi a 18 forintos napi ár 73 százalékát kaptuk meg, a boltokban pedig még napok múltán is 20 forintért adták a szőlőnket. Az ilyen vitákban mindig írni maradtunk alul, ezért döntöttünk úgy, hogy az idén a Zala megyei ZÖLDÉRT - tel szerződünk. — Mi a biztosítéka, hogy velük jobban kijönnek? — Alkalomszerűen már négy éve vagyunk velük kapcsolatban, és az a tapasztalatunk, hogy jobban megértik a nehézségeinket. Ők az előző héten megadják a kért mennyiségeket napi bontásban, és a heti keretszerződést még 48 órás megállapodással egészítik ki, amely már az árakat is tartalmazza. Így a munkaszervezést jelentősen megkönnyítik számunkra, s egyúttal azt is, hogy több csemegeszőlőt értékesíthessünk. — Nehogy azt higgye, hogy a mi szőlőnkből ezentúl nem kapnak a Vasiak! — nyugtat meg távozóban a tsz-elnök. A szombathelyi vásárcsarnokban mi magunk fogjuk árusítani a felvásárlók, és a forgalmazók kihagyásával. És hogy mást ne mondjak, tavaly is előfordult, hogy tőlünk egyenesen a szombathelyi ÁFÉSZ Hűtőházába ment a zalaiak megrakott kocsija. Nekünk igazán mindegy, de hogy a hűtőháznak ez miiért felel meg jobban, azt csak ők tudhatják... "★ Furcsa: Zalában rengeteg szőlő terem, mégis felvásárolják a Vass megyeit. Ráadásul ezek szerint korrektebb módon, a termelőnek is előnyös feltételekkel. És több pénzbe sem kerül nekik. Nem ördöngösség, atert csinálnak, lehetőséget teremtenek a partnerüknek, hogy alkalmazkodjon hozzájuk... S. J. Alighogy újjáépítették a Petőfi-hidat, megkezdődött a Szabadság-híd felújítása. Az utolsó rekonstrukció 1968- ban fejeződött be, de nem terjedt ki a híd két végén épült tartószerkezetre, amelyek javítása csak forgalommentes hídon történhet. Ezeken kívül most felújítják a vilamossíneket, a gyalogjárda vaslemezét, kicserélik a közműveket, újra mázolják a hidat. A munkálatok költségei megközelítik a százmillió forintot. Ez a híd néhány hónapon belül elkészül, de az építőkre akkor sem vár majd hosszú pihenő, megkezdik az Árpád-híd felújítását, a Szabadság-híd is Folyik a híd stabilitását biztosító ellensúlyok kiemelése. Az eltorlaszolt pesti hídfő. A hidat pár hónapig csak a gyalogosok használhatják. A hídépítők egy csoportja. A Margit-híd és a Petőfi-híd gyors rekonstrukciójával alapozták meg hírnevüket. Kicserélik a korrodált lemezeket. Pomlaa U"Rfe "wMám ■ * Poty puszta. Hosszú, fehérre meszelt bikaistálló, odébb lóistálló. Sártenger, légytömeg. Szétdobált ruhák, félpár cipők, rozsdás tűzhely, dirib-darab gyerekjátékok, rothadó faforgács, összeeszkábált disznóól, sovány kutyák. Az udvarról egyből a konyhába lehet lépni. A cselédlakásokat cigánycsalád lakja. — Be szabad nézni? — Tessék — mondják mindenhol. Szégyenkezés nélkül, egykedvűen zárják ki az ajtót, mint akik megszokták már, néha jön valaki és hozzájuk csak úgy be akar nézni. Vártam, hogy csak megkérdezik, ugyan mit néznek rajtunk, de erre nem került sor. Poty pusztáról úgy jöttünk el, hogy kiültek a fa köré, akik otthon voltak és azt kérdezték, aztán mikor lesz lakás, mikor költözhetünk máshová? — Nyugodjanak meg, nemsokára — ez volt a válasz. A közös községi tanács szociálpolitikai előadója a fejét ingatja: — Már az is nagy előrelépés, hogy a putrikból, az erdőből kijöttek. Meg hogy dolgoznak, a gyerekek óvodába, iskolába járnak. Nemrégen számoltunk fel egy másik tanyát Botkaházát, egyszerre nem bír . ' ' ' juk mind elhelyezni őket a faluban. — Az új utcában ott kellene hát minekünk — mondja a középkorú asszony. Kilenced magával rakja a szoba-konyhát. Három gyerek vigyázzban ül az ágyon (alighanem a kedvünkért). Be van sötétítve — különben a legyek megesznek bennünket. (Azért így is van mit kergetni.) — A víz az a nagy baj — folytatja az asszony. A kút már régóta rossz, a lóistállóból hordjuk a vizet. Néha meg ott sincs, akkor még annyi vizünk sincs, hogy a gyerekeknek inni adjak. A mosáshoz is ki kell várni az esős időt, mert akkor több a víz. Szóltunk a tanácson, de nem csinálták meg a kutat azóta sem. Az új utcában a falu szélén nagyon jó lenne nekünk. A cselédlakásokért havonta tíz forint lakbért fizetnek a lakók. Van olyan, ahol több család (családtöredék) lakik együtt. Az együttélők rokonsági fokozatát az első pillanatban nehéz nyomonkövetni. Míg a kútban kevés a víz a lakásban bőven jut. Odaföntről csorog befelé. A fiú 18 éves, egy éve, amióta az apja meghalt, egymaga él. Van egy ágya Mát (lábai megtámogatva), egy szekrénye, ajtaja leszakítva, s a rend kedvéért hozzádöntve, egy vizesvödre, pohara, söprűje, meg egy rozzant kredence. A tűzhelynek hűlt helye, nyomokban a korom mutatja, itt valaha tüzeltek is. A kiszuperált sparhelt a ház előtt áll és a rozsda marja. A fiú 18 éves, a lengyárban dolgozik, egy teát se tud főzni. A gyárban eszik ebédet. — Mi a legrosszabb Poty pusztán? — Ebben a szobában ninc villany, este elemlámpával megyek aludni. Se rádió, se tévé. Meg ez eső beesik, itt ni — mutatja az ágya mellett. Nézzük a tátongó lyukat a tetőn: — Meg kellett volna igazítani a cserepeket... — Nem lehet fölmenni a padlásra, mert összedűlne a ház... — Jó nekünk itt Potypusztán, nem akarunk szétköltözni — kiált még utánunk az udvari kupaktanácsból egy öregember. A faluban Csehimindszenten is betérünk egyik-másik cigánycsaládhoz. Páran önerőből építkeztek, az ő lakásuk kívülről nem tér el a többi háztól. A többiek OTP kölcsönre vásároltak még jó állapotban levő megöregedett falusi házat. Valamiképpen ezek is hasonlítottak egymásra. Például hiába kétszobás a ház, ha az egyik szoba lomtár, márpedig ha az lomtár, a népes család miatt a másikban csakis az ágyaknak jut hely ... Élesen megmaradt az emlékezetemben az is, hogy még a legelhanyagoltabb helyen is láttam kávéfőzőt s tartozékait... Csehimindszenten s társközségeiben Mikosszéplakon, Csehiben, Csipkereken 28 cigánycsalád él. A VI. ötéves terv előkészítését szolgálja az a felmérés, amelyet dr. Ipkovits György a megyei tanács vb társadalom-politikai titkára készít. Végigjárja a megye cigánylakta településeit, a helyszínen tájékozódik a munka- és lakáskörülményekről. — treiber — Klasszikus francia receptre Új pezsgő a pécsi pincékben A klasszikus francia módszer szerint különleges minőségű fehér és vörös Pannónia pezsgőt állítottak elő Pécsett. Alapanyagául értékes borokat választottak, műanyag helyett parafadugóval zárták le a palackokat, s ami a döntő: a szokásos másfél-két év helyett három és fél évig érlelték a pincék hűvösében. Az 1200—1300 napos érlelési idő alatt valóban nemes ital született a villány-mecsekaljai borgazdasági kombinát pécsi pezsgőgyárban. Az üzem a történelmi városközpontban, a négytornyú székesegyház előtti tér mélyén működik. A több emeletes pincerendszerben készül az itthon és külföldön egyaránt kedvelt Pannónia pezsgő. A két új, féléves pezsgővel immáron tízre bővült a pécsi italcsalád. 1980. július 24. Csütörtök