Vas Népe, 1981. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-01 / 27. szám
Szirénázó tűzoltó járművek robognak a városok és falvak utcáin. Olykor meg szinte járhatatlan terepen közelítik meg az alattomos tűz fészkét, hogy idejében elfojtsák. Gazdagabbak a porták, a lakóházak, a gyárak, tehát ha tűz pusztít, gyorsan nagy értékek mennek veszendőbe. Érthető, hogy ha vonulnak a tűzoltók, drukkolunk nekik, mielőbb odaérjenek, minél kisebb kára legyen az egyénnek, az üzemnek, a népgazdaságnak. A statisztikusok bizonyára évente kiszámítják, mennyivel leszünk szegényebbek a tüzek által. Számok nélkül is köztudomású, hogy nagyon fontos a megelőzés, hiszen a legkisebb gondatlanság, melléfogás nagy károkat okozhat. S ha mégis tűz üt ki, indulnak a tűzoltók menteni, oltani. Megyei parancsnokuk Borbély Ferenc alezredes nyilatkozik ennek hogyanjáról munkatársunknak. — Igaz-e, hogy a tűzoltóság esztendőn át riadókészültségben van? Főleg a városi járókelő gondolja ezt a gyakori vonulások láttán. Milyen gyakorisággal hívják, riasztják az egységeket? — Először is csak akkor vonul ki a tűzoltóság, ha riasztják és tüzet jeleznek vagy jelentenek. Mi azt várjuk minden szervtől és állampolgártól, hogy ha tüzet észlel vagy lát, késedelem nélkül jelentse a tűzoltóságnak. Ennek akadálya esetén pedig a legközelebbi rendőri, vagy tanácsi szervnek jelentsék. Nekünk alapelvünk, hogy a tűzoltóság inkább vonuljon ki feleslegesen, vagy akár tévés tűzjelzésre, mintsem késve érkezzen a tűz színhelyére. Ebből következik: aki jóhiszeműen tévesen tüzet jelez, az felelősségre nem vonható, semmilyen anyagi vagy jogi hátrányban nem részesül. Ténylegesen csak akkor van nálunk a riadókészültség, ha tüzet jeleznek. Előfordult, már, hogy egyetlen napon a szombathelyi államiak három helyre is vonultak, de eltelnek napok is, anélkül, hogy hívnák az egységet. Ha szükséges segítenek az állampolgárok is, akik ellenszolgáltatás nélkül kötelesek közreműködni. — Milyen a megyei állami tűzoltóságunk felkészültsége és hogyan igyekszik megfelelni sokrétű feladatának? — A tűz elleni védekezés elsősorban az állami tűzoltóság feladata. Sokirányú feladatából — amit a tűzkárok elleni védekezés céljából végez — a következőket hangsúlyozom. Megelőzési előírásokat állapít meg, hatósági és egyéb intézkedéseket tesz, ellenőrzi a tűz elleni védekezés szabályainak érvényesülését. Továbbá a tűzoltáson kívül irányítja az önkéntes és vállalati tűzoltóságok munkáját is. A felsőbb állami szervek részéről velünk szemben — jogszabályilag — támasztott követelmények végrehajtásához a személyi és tárgyi feltételekkel rendelkezünk. Az utóbbi években, így az V. ötéves terv időszakában jelentős fejlődést értünk el. — Hallhatnánk rá példát? — Először is megfiatalodott a tűzoltási és kárelhárítási feladatokat ellátó személyi állományunk. Képzettségére jellemző, hogy több mint egyharmada közép- illetve felsőfokú állami iskolai, kétharmada pedig legalább alap, illetve középfokú politikai végzettséggel rendelkezik. Ugyanakkor hetvenöt százalékának olyan szakmája van, amit munkájában jól hasznosíthat. Még kedvezőbb az iskolázottsága a tűzvédelmi hatósági-igazgatási munkakört ellátóknak, a nevelő és irányító feladatokat teljesítőknek. Több mint nyolcvan százalékuk rendelkezik közép- és felsőfokú állami iskolai végzettséggel. Összehasonlításként említem: tizenöt évvel ezelőtt nem volt annyi érettségizett személy az állományban, mint jelenleg a főiskolát, egyetemet végzett. A közlekedés és áruforgalom megnövekedésével egyidejűleg egyre több tűzés robbanásveszélyes anyagot használunk. Követi-e a tűzoltóság technikai felszereltsége mindezt? — Az utóbbi években jelentős pénzösszeget költöttünk a technikai felszerelések beszerzésére, korszerűsítésére. A korszerű és hatékony tűzoltó gépjárműfecskendőkön felül rendelkezünk speciális gépekkel is, melyek különleges feladatok ellátására alkalmasak. Nem volt eredménytelen a beavatkozásunk egyikkel se. Az elkövetkezőkben folytatjuk a technikai felszerelésünk bővítését — ha szerényebb mértékben is — további speciális tűzoltógépjárműveket szerzünk be. Az idén kapunk például egy porral oltó gépjárművet 2,6 millió forintért. A technika fejlesztése nálunk sem olcsó. Jövőre egy habbal oltó gépet akarunk vásárolni, 6,5 millió forintért. A korszerű technika birtokában döntő az emberek felkészültsége. Hogyan teszik lehetővé a tűzoltóknak ismereteik rendszeres gyarapítását? — A szolgálat és a képzés nálunk ikertestvérek. A készenléti szolgálatot ellátó személyi állomány naponta hétórás kötelező elméleti és és gyakorlati továbbképzésben részesül. A megismerés és rögzítés folyamatával készülnek fel tűzoltóink a változó feladatok ellátására. Rögtön és azonnal a helyszínen így tudnak szakszerűen cselekedni. Egy nagy tűz eloltásánál rendszerint segítkeznek az önkéntesek és a vállalati, intézményi tűzoltók is. Mennyire sikerült megyénkben közös társadalmi feladattá tenni a tűz elleni védekezést? — A megyében az önkéntes felnőtt és ifjú segítőink száma meghaladja az ötezerhétszázat. Az úttörő és ifjú gárda tűzoltó szakrajok is szép és jelentős erőt képviselnek. Jellemző, hogy a megyében a tüzek egynegyedét az önkéntesek és a vállalatiak — az államiak kiérkezéséig — eloltották a múlt évben. A lakossági felvilágosításában és tájékoztatásában is tevékeny szerepet vállalnak és töltenek be. Szó esett itt már arról, hogy napjainkban egyetlen szervezet, így a tűzoltóság sem volna képes egyedül nagyobb veszélyhelyzetet okozó tüzek és következményeik megszüntetésére. Az említetteken kívül kikre számítanak még jobban a jövőben, elsősorban persze, a megelőzésben. Mik az elképzeléseik? — Köztudomású, hogy a jó tűzmegelőzés már az építkezéssel elkezdődik. Ha egy létesítmény jó és megfelel az előírásoknak, akkor nincs gond vele rendszerint, sem ahasználatbavételnél, sem a későbbiekben. Ha viszont valami fontosat kihagynak egy építményiből, akkor már az engedélyezésnél vita kerekedik ebből. Jó néhány szombathelyi példát tudnék mondani, ehelyett a jövőre akarom irányítani a tervezők, beruházók és kivitelezők figyelmét. A jelenlegi ötéves terv idején a korábbinál jobban figyelemmel kísérjük a beruházásokat. Tavaly kijött az új tűzvédelmi jogszabály és az Országos Tűzvédelmi Szabályzat is napvilágot látott. Ezek újszerű előírásait széles körben szükséges ismertetni. A tűzvédelmi jogszabályok és az állami szabványok rendszere keretjellegű előírásokat tartalmaznak, ezért nem az értelmezésben, hanem alkalmazásukban látjuk a hibákat, az összhang hiányát, a tévedéseket, ami bizony még előfordul. — Mik a hatósági ellenőrzéseik tapasztalatai? — A legkézenfekvőbbek a tűz elleni védekezés szabályainak megszegésével, kapcsolatosak. Ellenőrzéseink után rendszerint rövid idő alatt kiküszöbölik a hiányosságokat. Nem akarom részletezni, de ellenőrzéseink igazolják, hogy az alapvető előírásokat megyénkben tiszteletben tartják és érvényesülnek. — Milyen közvetlen időszerű feladatot lát napjainkban? — Tapasztalatunk szerint nagyon vontatottan megy azoknak a tanfolyamoknak a szervezése, melyek arra lennének hivatottak, hogy felkészítsék a tűzvédelmi megbízottakat munkájuk szakszerű ellátására. Ezeknek jelenleg alig több mint fele rendelkezik az előírt képesítéssel. Ebbe mi nem nyugszunk bele, reméljük, hogy a vállalatok, intézmények is tesznek valamit a tarthatatlan helyzet megszüntetéséért. A tűzvédelmi megbízottak jó munkájához is elengedhetetlen annak ismerete, hogyan tudnak megfelelni a környezetükre vonatkozó tűzmegelőzési követelményeknek. Akkor nem éri őket készületlenül egy esetleges tűz, s a leggyorsabban és szakszerűen úgy lehet eloltani, hogy minél kisebb legyen a kár a közösségnek, a társadalomnak. — Köszönöm az interjút! dr. Kerék László Fotó: Kaczmarski Zoltán 4 VESNÉPE Követendő példa: Jánosháza és az okos lakosok Megtakarítandó Magyarország olajtermelése Hatodik ötéves tervünk szerves, elidegeníthetetlen része az az energiagazdálkodási program, amelyet múlt év végén hagyott jóvá a kormány. Ha ennek legfőbb céljait netán nem teljesítenénk, akkor nem növekednék a nemzeti jövedelem, veszélybe kerülnének középtávú tervünk céljai, következésképpen nem tarthatnánk elért életszínvonalunkat. „Tetszik vagy nem, az energiagondokkal együtt kell élnünk" — mondta a napokban egy tájékoztatón az Országos Tervhivatal elnökhelyettese. Két évvel ezelőtt ,,Tiszteletkör az energiának" című riportsorozatot abban számos ténnyel illusztráltuk, micsoda energiapazarlás színtere a viszonylag keveset fogyasztó Vas megye is. A szakemberek által akkor fölsorakoztatott érveket, helyi tapasztalatokat magasra értékelte annak idején egy országos zsűri is és úgy látjuk ma, hogy megyénk szakembereinek észrevételei, jobbító akarata is benne foglaltatik a kormány nagyívű és mindenki számára elegendő értelmes teendőt kínáló programjában. Főleg arról beszéltünk két esztendeje, hogy a legnagyobb olaj és villanyáram fogyasztó helyekaz országos energiafogyasztás 60 százalékát kitevő ipari üzemek, energetikusai eléggé magukra maradtak az elmúlt években gondjaikkal, de örömeikben sem nagyon osztoztak vezetőik. Egyikük például azt mondta. ..Az okos és kellően ravasz gyári energeti-ikus soha nem mondja azt a gazdasági vezetőnek, hogy ilyen meg olyan intézkedéssel megtakaríthatunk mondjuk kétszázezer forintot. Azt mondja inkább: ezzel az energiatakarékos intézkedéssel öt üzemzavart megelőzhetünk, kiküszöbölhetünk." Egy üzemzavar elhárítása mindig nagyobb eredménytöbbletet ígért, mintha az akkor még olcsónak mondható energiával spóroltak volna. Ezért aztán eléggé lekezelték a legtöbb helyen az energetikust. (A jó szakembert is.) Közülük az egyik hajdanvolt riportalanyunk, országos pályázaton díjnyertes mérnök — tőlünk kérte, segítsük új munkahelyre, mert már nem bírja a lekezelést, amelyben vállalatánál naponta ktjut neki. (Elment, azóta elég komoly gondok álltak elő e vállalat, gyár energia rendszerében.) Örömünkre, azért nem mindenütt kárhoztatják már huszadrangú szerepre az energetikust, általában az energiatakarékossággal kapcsolatos dolgokat megyénkben sem. A közeli múltban rövid tudósításban számoltunk be arról, hogy Jánosházán, az Iskolabútor és Sportszergyárban a gyárbővítés során új kazánházat építettek. Ebben már nem olajjal fűtik a kazánokat, mint korábban tették, hanem a saját hulladékukkal. Fűrészporral, faforgáccsal. Nagyon olcsón tető alá hozták ezt az új energiarendszert, amely meggyőződésünk szerint az országban is párját ritkítja! Effajta ésszerűsítésekre ösztönöz a kormány energia programja is. Ilyenekre és hasonlókra. Az állam és az egyén közös érdeke Az egyik ember azt szereti, ha enyhén langyos — teszem azt húsz fokos — a lakása. A másik akkor érzi kellemesen magát, ha huszonhat fok van a szobájában. Mit lehet itt tenni? Egyáltalán: tenni kell-e valamit? Kellene, persze, hogy kellene. Elérhető áron hőszabályozós fűtőtesteket piacra dobni. Ám ennek ezernyi föltétele van. Ameddig ezek a közjó szolgálatában előállnak, marad a napi realitás rögzítése. Nem a kívánságok diktálják a feltételeket, hanem a lehetőségeink azt, amit kívánhatunk. Energiaügyben a mi magyarországi lehetőségeink meglehetősen szűkre vannak szabva. Agyonbeszéltük már azt, hogy miért. Most inkább a legfontosabb országos, állami célt kellene lakosnak és energetikusnak, gyárvezetőnek és tsz-elnöknek látnia, elfogadnia! Úgy, ahogy — kimondatlanul bár — a kormány energia racionalizálási programja is sugallja. Az előttünk álló ötéves terv minden esztendejében másfél millió tonna olajjal egyenértékű energiát kell megtakarítanunk! Magyarán: csaknem anynyit, mint amennyit hazánk olajkútattról a felszínre szivattyúznak egy-egy esztendőben. Annyit, mint ahány tonnát az elmúlt esztendőkben a Közel-Kelet országaiból behoztunk. Harminc milliárd (!) forintot szánt a kormány azok támogatására, akik ebben segítik gazdaságunkat. Csaknem annyit, mint amennyit az elmúlt öt esztendőben exportbővítő beruházásokra költött az ország. Azt gondolom, már az elmondottakból is érződik, nem kis dologról van szó, nem holmi csip-csup — félvállról vehető — ügyről. Jó évtizeddel ezelőtt egy ország figyelte, miként épül újjá Erzsébet hidunk. Tovább megyek. Európa figyelte annak idején Clark Ádámés Széchenyi nagy művét, a Lánchíd építését, önkényesen bár, de holmi nagy tévedés kockázatától sem megrettenve merem mondani, hogy az energiagondokkal bajlódó Európa figyelme is kísérheti ezt a nemrég elhatározott magyar vállalkozást. Állami és egyéni érdekünk, hogy ez a terv megvalósuljon nálunk. Nemzeti önbecslésünkhöz adna elegendő muníciót a siker, a végrehajtás sikere. Valamiképpen meg kell takarítanunk Magyarország olajtermelését. Tételes teendők sora Az elmúlt másfél-két esztendőben ugyan kevesebb energiát pazarolunk, de takarékosság kibontakoztatásában hat-nyolc évvel elmaradtunk a hozzánk hasonló, energiaimportra utalt országokhoz képest. Márpedig mi továbbra is importra szorulunk, önállóságra nem tudunk berendezkedni. Mentsük hát, ami menthető. A takarékosság önmagától nem valósul meg. A vállalatokat, a lakosságot is ösztönözni kell erre. Kezdeti eredmények akkor születtek, amikor 1979-ben és 1980-ban jelentősen emelkedtek az energiahordozók termelői és fogyasztói árai. Ma is az árak a legfontosabb ösztönzőik. S jó ha itt is megmondjuk: az energiaárak növelésére eztán is számítania kell minden fölhasználónak, fogyasztónak. „Érdekes” módon a lakosság előbb fölismerte ezt a tényt, mint némelyik — s legtöbb — gazdálkodó szervezetünk. De a kormányprogram gondoskodik arról, hogy ma már ne csak a vállalati energetikus, hanem az igazgató és a főmérnök, meg más vezetők is a zsebükön érezzék, mit jelenít az energiatakarékosság. Tételesen megszabták ezen utóbbiak teendőit. Egyelőre 70 vállalatnak — a legnagyobb fogyasztóknak — a fajlagos energiahasznosítás mértékét is előírták. Közvetett, illetve kevésbé közvetett módon meg minden gazdálkodó szerezetnek. A gyárfejlesztéseknél is előnyt élveznek azok a termelők, amelyeknek mérsékelt az energia igénye. Ilyen műszaki fejlesztésekhez kedvezményes hitelek is járulnak, állami kedvezmények, kedvezések. (A NIM Értesítő 1980-as 24. száma sorolja a kínálkozó lehetőségeket.) Főleg a tüzelőolajat és kokszot megtakarító termelőhelyek élvezik a kormány nyújtotta előnyöket .És a lakosság? A saját érdekében is takarékoskodni kívánó lakosok ezenközben ma még bosszankodnak. Mert drága az energiatakarékos automata mosógép, vagy hiányzik a boltokból. Nincs elég olcsó modul televízió készülék sem és akkor még szót sem ejtettünk azokról a hőtárolós villanykályhákról, amelyek éjszakai — olcsó! — árammal töltik föl magukat, hogy aztán napközben kiadják melegüket. A már említett harminc milliárdból (ez elkülönített pénz) s az állami hitelekből azokat a gyárakat is támogatják, amelyek fölszerelkeznek effélék gyártására. Már készek, vagy félig készek azok a hitelezési szabályok, amelyek révén ezek a készülékek a lakosok számára is elérhetők lesznek. Bár forintunk, sincs korlátlanul, abból azért több jut nekünk, mint olajból, kokszból, földgázból. Innét indul és itt zárul a kör, amely lehetőségeink hatásait jelzi. Számos érdekellentét zavarja, ma még az ésszerűbb energiahasznosítást, ezek „kiegyenesítésén" nagy erők dolgoznak az országban. Ismerek olyan gyárvezetőt, akinek még mindig fontosabb az üzemzavar elhárítása,mint az olajár emelkedése. Tudjuk azt is, hogy bizonyos objektív lehetőségek is gátolják a racionalitás érvényre jutását. Jövőnk záloga Nem gyártanak például a KGST országokban olyan személyautót, amelyet közepes teljesítményűnek, de kis fogyasztásúnak tudhatnánk Valamit próbálnak itt is javítani. Ismerek olyan gyári energetikust, aki nem tudja, ha időben visszamondja a villamos műveknél az év elején elfogyasztásra bejelentett energia mennyiséget, (mert kiderült, hogy sokat kért) azt kötelesek visszavenni. Aztán: tudjuk, hogy ma még az energia értékesítőknek az az érdekük, hogy minél többet eladjanak. Tudja, aki tudja: ma még méregdrága — olajat tüzelő — villamos erőművek dolgoznak naphosszat, miközben olcsóbb (szénnel dolgozó) társaik nincsenek kellően kihasználva. A kormány energiaprogramja az ilyen és hasonló fonákságok, pénz és olaj elfolyó helyek fölszámolását is célul tűzte. Főleg ezeket. De azt is világosan kimondja, hogy a lakosság energiában nem szenvedhet hiányt. Azt azonban sehol nem jelzik — miként már utaltam rá —, hogy ezt az igényt korlátlanul kielégítik. Ám azt hiszem, magának segít elsősorban, aki ebben a dologban — az energia takarékosságban is — „kormánypárti". Reális lehetőségünk, alternatívánk: a hatodik ötéves terv esztendeiben várhatóan ötven százalékkal növekednek az energiaárak... Tarabó Zoltán 1981. február 1. Vasárnap