Vas Népe, 1981. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-01 / 230. szám

Milyen párt-, állami, tö­megszervezeti, mozgalmi szervezetben, vagy testület­ben tevékenykedik­? Véle­ménye szerint a különböző tisztségekkel járó kötele­zettségeknek milyen mérték­ben és felelősséggel tud ele­get tenni? Mint vezető mi­lyen mértékben veszi ki ré­szét különböző előadások megtartásából? Megítélése szerint a munkahelyi párt­­alapszervezet és a felsőbb pártszervek mennyire töre­kednek az ésszerű munka­­megosztás megvalósítására, a feladatok arányos elosz­tására? Egyebek közt ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kértek választ a pártbizott­ság hatáskörébe tartozó ve­zetőktől legutóbb a celldö­mölki városi pártbizottság tisztségviselői annak a fel­mérésnek során, amely tes­tületi ülésük egyik napi­rendi pontjának megtárgya­lását volt hivatott előkészí­teni. A városi pártbizottság ugyanis ezúttal — alapos tájékozódás alapján — a ha­táskörébe tartozó vezetők­­politikai és közéleti tevé­kenységének tapasztalatait elemezte. Abból az alapál­lásból indult k­i, hogy a kü­lönböző beosztású vezetők­nek nem csupán a rájuk bí­zott emberek munkája irá­nyítóinak, hanem szélesebb értelemben is közéleti em­bereknek kell lenniök, úgy is fogalmazhatunk, hogy a közéletiségben is példát kell mutatniuk. A pártbizottság tagjai jól­eső érzéssel állapíthatták meg, hogy a hatáskörükbe tartozó vezetők általában eleget tesznek ennek a követelménynek, döntő többségük tisztségé­ből eredő konkrét feladatai ellátásán túl is eredménye­sen veszti ki részét a város és a városkörnyék előtt ál­ló politikai, társadalmi és gazdasági célok megvalósí­tásából. Miközben azonban ez így igaz, az is tény, hogy a közéletiségben, a pluszfel­adatok vállalásában néha ■nagyok az eltérések az egyes vezető beosztásúak között. Azaz: miközben néhányan túlzottan is sokat vállal­nak, akad olyan vezető is, aki egyáltalán nem beosz­tásával, képesítésével és felkészültségével arányosan veszi ki részét a közéleti­társadalmi feladatok válla­lásából és végzéséből. Miközben tehát a vezetők politikai-közéleti szereplé­se, aktivitása általában jó­nak értékelhető, két véglet is tapasztalható. Az egyik oldalon vannak, akik vezetői feladataik ellá­tása mellett esetleg 8—10 társadalmi szervezetben és testületben is tisztségeket vállalnak, rendszeresen kü­lönböző előadásokat tarta­nak, politikai oktatást vezet­nek, s úgyszólván minden szabad idejük rámegy erre, akadnak olyanok is, akik a kétségtelenül kényelme­sebb, de vezetőhöz méltat­lan magatartást választják, csak azokat a feladatokat látják el, amelyek közvetlen vezetői beosztásukkal kap­csolatosak, amelyekért úgy­mond fizetik őket. Félreér­tés ne essék: a celldömölki városi pártbizottság sem ért egyet azzal, ha valamely ve­zető feleslegesen „nyüzsög”, ■minden lehetséges megbí­zást­­igyekszik elvállalni, aztán ezeknek sem tud ele­get tenni és a vezetői beosz­tásából eredő közvetlen feladatokat sem tudja ellát­ni tisztességgel. Ez rossz ve­zetői magatartás és ugyan­úgy káros, mintha valaki ■nem igyekszik­­példát mu­tatni a közéletiségben, visz­­szahúzódik társadalmi fel­adatok, tisztségek vállalásá­tól. Az említett pártbizottsági ülésen többen is hangoz­­ta­tták: a vezetőknek a köz­életiségben is példát kell mutatniuk. Az emberek — elsősorban saját beosztottaik — azt várják tőlük, hogy ne csak mint szakmai irányítójuk­ra, hanem mint közéleti emberekre is felnézhesse­nek rájuk, azaz abban is példát mutassanak, hogyan kell áldozatkészen, a szabad idő rovására pluszfeladato­­kat vállalni, a helyi köz­élet formálásában részt ven­ni. Pontosan megfogalmaz­ta a celldömölki városi párt­­bizottság azt is, miként kell értelmezni a­zt, hogy a ve­zetők közéletiségben is mu­tassanak példát. Nevezete­sen: minden vezetőtől el le­het és el is kell várni, hogy az átlagosnál többet dolgoz­zék munkahelyén kívül kö­zös céljaink megvalósítása érdekében. Azaz: ne csupán munkahelyi vezető legyen, hanem munkahelyén is, la­kóterületén is beosztásának és felkészültségének meg­felelően vegyen részt a dol­gozó emberek ügyes-bajos dolgai társadalmi posztokon és fórumokon történő inté­zésében, képviseletében. Akárcsak más területe­ken, Celdömölkön is tar­pasztalható az utóbbi idő­ben,­, hogy az embereknek a közügyek iránti érdeklődése nőttön nő. A jó közszellem, az erősödő, fejlődő demok­ratikus légkör mind több embert sarkall arra, hogy ne csak­­szemlélője legyen a gondoknak, hanem cse­lekvő részesévé is váljék a közös gondok megszüntetését célzó közös erőfeszítések­nek. Érthető, hogy ilyen helyzetben megnőtt a szere­pe és jelentősége a vezetők személyes példamutatásának, annak, hogy magatartásuk­kal is­ segítsenek gyorsítani ezt a­ folyamatot. Mindezt figyelembe véve teljesen érthető, hogy a celldömölki városi pártbi­zottság a téma megtárgyalá­sa során saját maga szá­mára is, a pártalapszerve­­zezetek számára is azt a legfőbb­ következetést von­ta le, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a hatásköribe, illetve véle­ményezési jogkörbe tartozó vezetők közéletiségének fej­lesztésére. Gondoskodni kell arról, hogy a vezetők leter­helése ebben a vonatkozás­iban is arányos legyen, hogy egyetlen vezető se vállaljon több társadalmi megbíza­tást, mint amennyinek ele­get tud tenni, ugyanakkor senki se helyezkedjék ar­ra az álláspontra, hogy ő csupán a saját vezetői tisz­tével közvetlenül összefüg­gő tennivalókat hajlandó ellátni, a fizetséggel nem járó közéleti szerepléseket pedig vállalják­­mások. Ugyancsak érthető az is, hogy a pártbizottság hatá­rozatba foglalta: a vezetők minősítésénél a­nyagi és erkölcsi elisme­résénél az eddiginél is job­ban figyelembe kell venni, milyen mértékben vállalnak közéleti-társadalmi megbí­zatásokat, s miként tesz­nek eleget e vállalásaiknak. Lőrincz Károly vámellenőrzés" (1.) Jagember a vámosok, pénz­ügyőrök munkájából? Alig­hanem legtöbben csak két dolgot tudnak. Egyrészt azt, hogy ők ellenőrzik a hatá­ron zajló személyforgalmat, másrészt meg, hogy — nos, hát igen — éber figyelem­mel kísérik a pálinkafőzdé­­ket, s ha rábukkannak, meg­büntetik a titokban készítő­ket. Fehéren—feketén ez, ugye, nagyon leegyszerűsí­tett. De hát tényleg így van. A többség ezt tudja. Megadó mosollyal bólint rá Dobi őrnagy is. — Csakhogy a valóságban sokkal összetettebb a fel­adatunk — mondja. — Kö­zöttük a legnagyobb, a nem­zetközi áruforgalom vám­­ellenőrzése, ami a gyakor­latban annyit jelent, hogy az összes bejövő és kimenő árut kivétel nélkül figyelem­mel kíséri a Vám- és Pénz­ügyőrség. És teszi ezt mind­addig, amíg az belföldi ren­deltetési helyére nem ér, vagy kifelé menet át nem jut az országhatáron. Az utóbbi időben ez a feladat sajátos jelleget kapott azál­tal, hogy az áruik szállítása a vasútról egyre inkább a tehergépkocsikra tevődik át. Itt Rábafüzesnél is, Kő­szegnél is például havonta 5—6 ezer kamion érkezik be, illetve távozik.­­ Jónéhány egyéb funk­ció ellátása mellett viszont­­kétségtelen, hogy munkánk leglátványosabb része az utasforgalom ellenőrzése. És kell-e bizonygatni, mekkora felelősséggel jár? Vas me­gyében négy helyen, a rába­­füzesi, búcsúi, bajánsenyei, és a kőszegi átkelőn folyik ez a tevékenység éjjel és nappal, szoros együttműkö­désben a határőrséggel, to­vábbá az IBUSZ-szal, az ide­genforgalmi hivatalokkal, a KPM-mel és további illeté­kes szervekkel. Mivel az olvasók legtöbb­jét, az utazót, vagy a jövő­ben utazni szándékozót min­den bizonnyal ez a témakör érdekli (és érinti) leginkább, a továbbiakban kizárólag er­ről lesz szó. ★ A MEGNÖVEKEDETT utasforgalomnak van egy sajnálatosan hozzánőtt kí­sérőjelensége. Vele együtt emelkedik a vám és deviza szabálysértések száma. Bár nem egyenes arányban, de nem is lebecsülendő mér­tékben. — És nem cáfolja ezt a tényt, hogy az emberek többsége azért tartja magát az előírásokhoz — mondja Dobi őrnagy —. Igen. A többség nem nyerészkedési vágy, jogtalan haszonszer­zés miatt utazik külföldre, hanem pihenni, üdülni, látni és élményeket szerezni. És hogy így legyen, ezt segítik elő a különböző prospektu­sok, tájékoztatók, amelyek az IBUSZ-nál, OTP-igazga­­tóságokon állnak rendelke­zésre. Ettől függetlenül, vagy ezek kiegészítéseként a határnál is minden vizsgá­lat előtt szóban és írásban, több nyelven készült tájé­koztatókkal, külön felhív­juk az utazók figyelmét az előírásokra, mindenre, ami a „mit szabad és mit nem” kategóriákba tartozik. . — Mégis adódnak olyan furcsa esetek, amelyek az idejekorán be nem szerzett (vagy nem kapott) informá­ciók következményei. Németh Jenő százados ve­szi át a szót: — Valóban így van. Emittek is erre mind­járt egy konkrét példát. Is­meretes ugye, hogy a ma­gyar állampolgár 200 forintot kivihet magával, de ezt az összeget külföldön nem vált­hatja be. Ez ugyanis arra szolgál, hogy lakhelyétől a határig (oda és vissza) fel­merülő esetleges költsége­ket fedezze. Igen ám, de aki messziről, az ország belsejé­ből jön, annak bizony ez legtöbbször nem elég. Sérel­mezi is, mit sem tudva ar­ról, hogy létezik e célra egy bizonyos „forint csekk”, amit a megyei OTP irodákban kiválthat bárki, ennek kivi­telére devizajogi korlátozás nincs, visszafelé pedig már a határállomáson tetszés szerinti összeget lehet fel­venni általa. De, mondom, ezt aránylag csak kevesen tudják. Vajon miért? Azért, mert az utazási irodák na­gyon fontos feladata, a min­denre kiterjedő felvilágosí­tás — és főként a pénz­ügyekre vonatkozóan — sok­szor elmarad. Hogy az ilyen dolgokra na­gyobb figyelmet kell fordí­tani a jövőben, ebben őszin­tén egyetért mindkét pa­rancsnok. Lakatos Ferenc­Fotó: Czika László Nemcsak személyautók, buszok, kamionok jönnek-mennek. Néha gyalogos turisták is feltűnnek. Mint ez a két osztrák fiatal, aki házipoggyásszal érkezett a rábafüzesi határállo­másra. 1981. október 1. Csütörtök Öltözött gyilkosok kapkodják a fejünket, mint a bábuk. Mi az, mi van már megint? Még el sem csitult bennünk a felhá­borodás és megrökönyödés amiatt, hogy egy húszéves kiskatonát brutális módon megfojtott egy 27 éves fér­fi, majd szennyesládába csomagolva szállította el a tetthelyről, amikor most újabb húszéves élet kioltásá­ról kaptunk hírt. A nemesbődi kislányt ittasan az árokba rántotta, leteperte és dulakodás közben meg­fojtotta a váti fiú. Értetlenül és megdöbbenve fogad­juk a bestialitások hírét, s ha ki nem is mondjuk, ma­gunkban megfogalmazzuk konkrét ítéleteinket, ezt és ezt kellene csinálni velük. Az ítélkezés, a büntetés kiszabása persze nem a közvélemény dolga, bízzuk ezt azokra, akik erre hiva­tottak. A véletlen eme összjátéka, ha úgy tetszik, so­rozata, mégsem hagy nyugton bennünket. Valaki — nem kis iróniával — jegyezte meg, amikor az újabb gyilkosságról tudomást szerzett: no, legalább a „Kék fény”-nek lesz egy újabb szereplője... Ott majd szé­pen elbeszélgetnek vele, megkérdezik tőle: mire gon­dolt ön, amikor az áldozatát fojtogatni kezdte?” Meg ne tévesszen senkit ez a furcsa következtetés. Nem arra akar utalni, hogy a bűnözők talán szándé­kosan azért követnek el bűncselekményeket, hogy a tévében szerepelhessenek. Arról sincs szó, hogy e sze­mélyek ilyen értelmű bemutatása ellen akarna valaki tiltakozni, mert úgymond, esetleg tippeket adnak ve­le. Egyszerűen arról van szó, hogy egy-egy adásban szinte túlzottan pátyolgatják azokat az egyéneket, akik cselekményükkel önmagukat rekesztették ki a társa­dalom megbecsüléséből. Sok emberben kelt disszonan­ciát a züllött, notórius tolvaj, csöves, vagy gyilkos önözése. Mindenki tudja, az értelmező szótár meg is magyarázza, hogy az önözést megbecsülést kifejező stí­lusban használjuk, az udvariasságnak ez a megszólítás egy választékosabb formája. Semmiképpen nem illik a bűnözőkhöz. A kérdező lenne nehéz helyzetben? Lehet, hogy csupán megszokásból, gépiesen használja ezt a kife­jezést, s eszébe sem jut, hogy disszonanciát vált ki vele. A társadalmi elítéléssel pedig egyáltalán nincs összhangban. (posfai) Az ő feladatuk? A vöröskeresztes aktivisták szakemberrel közösen meglátogatták a Csepreg nagyközség igazgatási terü­letén levő orosz élelmiszerboltokat és vendéglőket, hogy a korábban közzétett tisztasági felhívás értel­mében értékeljék ezek tisztaságát. A lista annak szá­mára is elképesztő, aki járt már egészségügyi szak­emberrel ily célból néhány pult mögött, néhány rak­tárhelyiségben. Csak ízelítőként néhány észrevétel: A tormásligeti élelmiszerboltban a hűtőládában együtt tárolták a mirelit tésztát és baromfit, a citrom­lé a hűtőpulton volt, míg a romlandó tejföl és tú­ró a kiszolgáló pulton. A vásárlókosarak ragadtak a tejtől, de nem csoda, hiszen a műanyagrekeszből az ép zacskót is a szakadt mellől emelik ki a vásárlók. A dolgozók munkaköpenyének tisztasága is erősen kifogásolható volt, akárcsak az italbolti, s a fogyasz­tótérben tárolt köpenyeké. Az elmosott poharakon légypiszok, az ablakok és függönyök mosásra vár­nak, a helyiség festésre. A csepregi Széchenyi téri árucsarnokban naphosszat hűtetlenül hever a tej, az udvaron magas szeméthegy, az eszpresszóban nem a hűtőrészben tárolják a szendvicseket, a söntés mel­lékhelyiségtől és má­stól is bűzös — itt árulják a fagylaltot is —, a tisztaság hiánya erősen kifogásol­ható, akárcsak a tömördi italboltban. Ugyanakkor kiemelkedően mintaszerű tisztaság és rend fogadta az őrjáratot a húsiboltban, s a csepregi 2. számú boltban — mindkettőt oklevéllel ismeri el a Vöröskereszt, amelynek aktivistái a látottakról készített feljegyzést, intézkedést várva megküldték a Csepreg és Vidéke Áfész igazgatóságának. A Vöröskereszt, mint mozgalom, mint az egész­ségügy elsőszámú társadalmi háttere, sokféle munká­ban segít. Fő feladatának érzi a környezetvédelmet, ezt tisztasági mozgalmával támogatja. De vajon fel­adata-e az, hogy szennyes köpenyekre, bevásárlóko­sarakra, szakszerűtlen tárolásra s más hasonlókra fi­gyelmeztesse azokat, akik egyebek közt azért is kap­ják a fizetésüket, hogy ilyesmi ne fordulhasson elő? Akiknek a rendről, a tisztaságról gondoskodni — munkaköri kötelességük.. — szabály VflSNEPE Sajnos... 3

Next