Vas Népe, 1982. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-03 / 1. szám
UIG PROLIKUN, EGTESOUEIER Ék /nmB Mptjf : f' ?ítf Jééí 'v: • N- 8 I ■ fkJ n A MCOVB PÁRTBIZOTTSÁG SS A MEOVB TANÁCS LAPJA Készül Imm ebéd A Rába Futóműgyár dolgozóinak naponta jó ebédet készítettjett a korszerűen felszerelt üzemi konyhában. Az asszonyok nagy gonddal sütnek-főznek, naponta három menüt készítenek, hogy választhassanak át az étkezők, mielőtt asztalhoz ülnek. Képes riportunk a 4. oldalon. Fotó: Horváth Pál XXVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM ■ 1982. JANUÁR 3. VASÁRNAP ■ ÁRA 1,40 FORINT _ Losonczi Pál nfelv köszöntője Tisztelt Honfitársaim! Kedves Elvtársak! Új esztendőt köszöntünk. Ilyenkor szokásunkhoz híven mérleget készítünk a múlt esztendőről és kifejezzük egymásnak jókívánságainkat az új évre. Milyen is volt a múlt esztendő? Nem mondható sem jobbnak, sem roszszabbnak, mint más, előző éveink. Folytatása volt annak a munkának, amelyet kipróbált, bevált politikánk szellemében 25 éve folytatunk. Eredményeiében gazdag negyedszázadunkról méltóképpen emlékeztünk meg ■magunk és megemlékeztek mások is. Nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy bár sok minden történt a világban, és itthon is bőven akadt tennivalónk, fejlődésünk töretlen volt. Ennek a negyedszázadnak az eredményeit nyugodt lelkiismerettel vállalhatjuk most és a következő nemzedékek előtt is. Népgazdaságunk a súlyosabb nemzetközi feltételek ellenére tovább szilárdult és új módon, az új követelményeknek megfelelően kezd dolgozni. Gazdálkodásunkban már jelentkeznek erőfeszítéseink első eredményei. Két fő célunknak megfelelően a külgazdasági egyensúly javult és életszínvonalunkat megőriztük. Hazánk politikai, gazdasági és társadalmi eredményeiről határainkon túl is elismeréssel beszélnek. Ennek kézzelfogható jele, hogy a külső piac a világgazdasági hanyatlás ellenére, növekvő bizalommal fogadja termékeinket. Ez alkalommal is megköszönöm a párt- és az állami vezetés nevében munkásosztályunknak, szövetkezeti parasztságunknak, értelmiségünknek, társadalmunk minden más rétegének, minden jószándékú állampolgárunknak a közös nagy célok elérése érdekében kifejtett erőfeszítést. Kedves Barátaim! Feszültségekkel terhes világban élünk. Terveink megvalósításának külső feltételei nem javultak tavaly sem. Munkánk belső feltételeinek alakulásában viszont kedvező változások tapasztalhatók. Városokban, községekben egyaránt szaporodnak a közös gondolkodás, a közösen végzett munka, a szorgalom biztató eredményei. Jó a politikai légkör, a létbiztonság, aktív a közélet, így nemzeti célkitűzéseink elérése során ki-ki személyes elképzeléseit is valóra válthatja. Szocialista társadalmunkban a politikát a vezetés és a közvélemény együttes erőfeszítései alakítják és emelik a közügy rangjára. A Magyar Szocialista Munkáspárt kipróbált politikája, a Hazafias Népfront programja egész dolgozó népünk eszére és szívére apellál. Innen a színes vitákban alakuló szocialista nemzeti egység, amelyet a különböző társadalmi rétegek nemzetiségre, vallásfelekezetre, korra és nemre való tekintet nélkül a sajátjuknak éreznek és vallanak, s amelynek örvendetes eredménye a politikai, a gazdasági és a társadalmi stabilitás. Eredményeink nem vitathatók, de óvakodnunk kell azok túlértékelésétől. Valamennyien tudjuk, mennyi tennivalónk van még a vezetésiben, a vállalatok, intézmények irányításában, a társadalom fejlesztésében. Szocialista céljaink, gazdasági helyzetünk realitásai és a világpiac helyzete arra kényszerítenek, hogy munkánkban a fő figyelmet az 1982-es esztendőben is két nagy feladat megoldására összpontosítsuk : a külgazdasági egyensúly további javítására és az életszínvonal megőrzésére, vagyis egész életünk nyugodt, biztonságos körülményeinek fejlesztésére. Ez reális, megvalósítható cél. Kedves Elvtársak! Napjainkban nőnek a nagyvilág gondjai, veszélybe kerültek az enyhülés eredményei. Az imperializmus reakciós erői elvesztett pozícióik viszszaszerzésére törekszenek.Katonai erőfölénnyel szeretnék akaratukat a világra kényszeríteni. Nem akarják tudomásul venni, hogy a népek szabadon akarnak élni, a történelem kerekét nem lehet visszafordítani. Az erőviszonyok egyensúlya kialakult és ez a garanciája annak, hogy a haladás és béke erői nélkül, vagy azok ellenére ma már nem lehet tenni semmit a világon. A mi véleményünk a világ nagy kérdéseiben világos. A béke elkötelezett hívei vagyunk. Barátainkkal és szövetségeseinkkel szoros egységben, nem kíméljük erőinket azért, hogy az enyhülést, a békét és a haladás ügyét megoltalmazzuk. Ennek érdekében pártunk és kormányunk a jövőben is folytatja aktív, széles körű nemzetközi tevékenységét. Békénk, biztonságunk, szocialista fejlődésünk szempontjából külön fontossága van annak, hogy folytassuk testvéri barátságunk ápolását, sokoldalú együttműködésünk fejlesztését a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. Ebben a szellemben üdvözöltük és támogatjuk lengyel barátainkat a szocializmus védelmére és a belső rendteremtésre irányuló lépéseit is. Abban a meggyőződésben, hogy ez a legjobb megoldás a lengyel nép és a világ számára is. Külpolitikánk sarkalatos tételei változatlanok: a Magyar Népköztársaság hű szövetségeseihez, barátja a nemzeti szabadságukért, az önálló fejlődésért küzdő volt gyarmati népeknek és a békés egymás mellett élés elve alapján korrekt partnere a fejlett tőkés országoknak. Mindannyiunkat foglalkoztat a gondolat, hogy mit várhatunk az új esztendőtől. Mindenekelőtt békét. Szilárd meggyőződésünk, hogy a békeszerető erők meg tudják akadályozni a nemzetközi feszültség fokozódását, abéke megvédése reális lehetőség. Előbbre akarunk lépni szocialista vívmányaink gyarapításában. Szembe kell néznünk a világgazdaság, a világpiac kihívásaival. A követelmények mind szigorúbb feltételeket támasztanak velünk szemben. Ez a kényszerítő erő pillanatnyilag kellemetlen, de hosszú távon segíti fejlődésünket abban a versenyben, amely elől nem térhetünk ki. Munkánkat ebben a helyzetben nagyon fegyelmezetten és ésszerűen kell végeznünk, még takarékosabban és okosabban kell gazdálkodnunk szellemi és anyagi javainkkal egyaránt. Tisztelt Elvtársak! Kedves Barátaim! Határozottan haladunk tovább a kipróbált, jó úton. Nem gondtalanul, de magabiztosan. Nem állhatunk meg, szorgalommal és közös fejtöréssel kell segíttetnünk a pozitív változásokat. Politikánk szellemében mind ésszerűbb megolásokat, a boldogulás célszerű módjait keressük. Bizakodva tekintünk a jövőbe, mert szilárd alapokra, tehetséges, jóra törekvő népünk erőfeszítéseire építünk. Sorainkat még szorosabbra zárva vállaljuk sok, közös tennivalónkat. Az új év első napján a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a kormány nevében kívánok hazánk valamenynyi állampolgárának, egész magyar népünknek, minden barátunknak eredményekben gazdag,boldog és békés új esztendőt! mámmmmm&Miillllffinnlfillffum a! esztendő! Az óév utolsó munkanapján, szinte valamennyi munkahelyen, intézménynél köszöntötték az új esztendőt. A koccintással együtt járó jókívánságok mellett elhangzott néhány köszönő szac is, az elszaladt év együttgondolkodásáért, a közös cselekvésért. Ezt tették a Vas megyei Állalmi Építőipari Vállalatnál is, ahol hagyományos az óév- búcsúztató. Az igazgató jóhírrel érkezett a fővárosból. Ott ugyanis közölték vele, hogy az illetékes tanács elnöke kiadta a lakhatási engedélyt azokra a lakásokra is, amelyeknek az építését a vasiak néhány nappal előtte fejeztékbe Kispesten. Ezzel hivatalosan is igazolták, hogy a vállalat maradéktalanul teljesítette az 1981-es évi lakásépítési tervét. A fővárosiban 368, idehaza 465 lakást adtak át. A megyei igényeknek már korábban eleget tettek. Mindez elhangzott az igaz-’ gazftó értékelésében, amikor köszönetet mondott a munkásoknak, a művezetőknek, a technikusoknak, a mérnököknek, a vállalat valamennyi dolgozójának. Az 1981-es év azt hozta, amire számítottak. Sok gonddal, nehézséggel kellett megbirkózniuk, de végül is teljesíteni tudták mindazt, amit a csökkentett, visszafogott beruházási tervekben feladatként kaptak. A vállalat vezetője most arra kérte őket, hogy az új évben is kövessenek el mindent azért, hogy a vállalat a megyében és a megyén kívüli is teljesíteni tudja feladatait. Bizakodással mondta el, hogy az 1982-es év újabb hozzájárulás lesz a népgaz-dasági egyensúly megteremtéséhez, s a munkáiból a VASÉP is felkészültségéhez mérten, erejét nem kímélve kiveszi a részét Fotó: K. Z. A Lengyelországgal foglalkozó értekezlet előtt Egyet nem értés az EGK-ban Londoni politikai körök szerint az Európai Gazdasági Közösségben „teljes a zűrzavar” a külügyminiszterek hétfőre, Brüsszelbe tervezett Lengyelországgal foglalkozó értekezlete előtt. A zűrzavar közvetlen kiváltó oka ismét az Egyesült Államok politikája, nevezetesen az a tengerentúli óhaj, ■hogy a nyugat-európai szövetségesek „tartsanak lépést” a Washingtonban elhatározott lengyel- és szovjetellenes szankciókkal. A vezető nyugat-európai hatalmak közül az NSZK határozott „nem”-et mondott erre a kívánságra, és ha fenntartásokkal is, de~%*felé hajlik Párizs és Róma. A kisebb EGK-országok, mint például Belgium és Hollandia, az NSZK-val tartanak. A politikai színskála teljes jobboldalát a jelek szerint Nagy-Britannia tölti be, amely két hét leforgása alatt a lengyel szükségintézkedések iránti majdnem megértő állásponttól eljutott az amerikai vonal előtti, látszólag maradéktalan behódolásig. Margaret Thatcher miniszterelnök több újévi rádió- és televíziós interjúban nyilatkozott méltatólag Reagan elnök „kitűnő” kezdeményezéseiről, hangoztatva, hogy a Közös Piacnak e kezdeményezések ideje „egynémelyikét” követnie kellene. Thatcher asszony egyszersmind cáfolta, hogy az amerikai szankciópolitika „zűrzavarba” taszította volna Nyugat-Európát, és határozott ígéretet tett arra, hogy az Atlanti-óceán két partján élő szövetségesek „egységesen” lépnek fel a Lengyelországgal kapcsolatos „megosztási kísérletekkel” szemben. A kormányfő ezeket a kísérleteket természetszerűleg a Szovjetuniónak tulajdonította, és ezzel pontosan az ellenkezőjére fordította EGK-partnereinek azt a helyzetmegítélését, hogy a közös piaci egyenetlenségeket Reagan elnök egyoldalú, minden érdemi konzultáció nélkül hozott intézkedései váltották ki. Mindebből az látszik, hogy brit részről Amerika iránt fokozott mértékben lojális „egységpolitikát” fognak szorgalmazni a brüsszeli külügyminiszteri találkozón, de londoni vélemények szerint „az első számú amerikai szövetséges” hűvös fogadtatásra számíthat. Egyetértés a piacon belül legfeljebb abban lesz, hogy papíron tompítani kell a nézeteltérések élét. Az EGK — vélik Londonban — voltaképp azért van képtelen helyzetben, mert még azt sem tisztázta saját kebelén belül, hogy miként kezelje a Lengyelországnak nyújtandó szállítások és segélyek, a hitelvisszafizetések stb. problémáját, miközben az Egyesült Államok a problémát már kiterjesztette a Szovjetunióra is, és ezzel olyan dimenziót adott az egész konfliktusnak, amelyet a nyugat-európai hatalmak — mivel az európai enyhülési politika maradékát is veszélyezteti — nem hajlandók vállalni.