Vas Népe, 1982. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-01 / 179. szám
Diszkréció és őszinte segíteni akarás Amióta lapunk hirdetési rovatában sorra jelennek meg a különböző társkereső szolgálatok hirdetései, találgatások és nagy fokú kíváncsiság kíséri őket. Elhatároztam, hogy kapcsolatot keresek a „Kapcsolat”-tal, ezzel a szombathelyi társkereső szolgálattal. Ahogy beléptem a csendes házba, meglepett a hely szerény, de kulturált volta. Két idős ember, férj és feleség sietett fogadásomra, a társkereső szolgáltatást végző fiatalember szülei. Távollétében, napközben ők fogadják az érdeklődőket. Arról a szokatlan megfogalmazásról kezdtünk beszélgetni, mely a hirdetésben így szól: „Élettársát, szabadidő-partnerét megkeressük”. Ez idáig nálunk csak „házasság céljából” hirdettek, és ismerkedtek az emberek. — Kérem, mi nem beszélünk mellé, nyíltan hirdetünk, de annál titkosabban, diszkréteden kezeljük ügyfeleink adatait, semmiféle felvilágosítást nem adunk róluk. Nem is gondoltuk, csak sejtettük, hogy nagy igény van egy ilyen jellegű közvetítésre. Az indulás óta egymásnak adják a kilincset az ügyfelek. — Kinek az ötlete volt az iroda létrehozása? • — A fiúnk már régóta gondolkodott ezen, és most megteremtődött a lehetősége is. Igaz, az engedélyek beszerzése nem ment könynyen, de végül is sikerült. Egy barátjával közösen alakították a szolgálatot, de besegít a két feleség, és mi is. — Csak társkereséssel foglalkoznak? — Nem, hanem egyéb szervezési munkát is végzünk. Közvetítünk, alkalmi munkásokat, pótmamát, takarítót, korrepetitort és talán egyik legfontosabb munkánk a rokkantak, mozgássérültek életének megkönnyítése. Szervezünk részükre nyaralást a Balatonnál, de más ügyes-bajos dolgaikkal is bizalommal fordulhatnak és fordulnak is hozzánk. — Már a gyakorlatban is él ez a szolgáltatásuk? — Természetesen, már vannak mozgássérültek, akiket mi juttattunk el életükben először nyaralni. Ennek lényeges alapfeltétele, hogy olyan nyaralót találtunk számukra, ahol könnyebben mozoghatnak bottal, rokkantkocsival, és a szükséges kapaszkodókkal is rendelkezik a lakás, hogy a nyaralásuk valóban pihenés kikapcsolódás legyen. •— Mi a feltétele annak, hogy valaki az Önök társkereső ügyfele lehessen ? — Nagykorúnak kell lennie, nem házasnak, büntetlennek, állandó biztos keresettel kell rendelkeznie, és természetesen az általános morális elvárásoknak meg kell felelnie. Ha ezek rendben vannak, akkor az adatlapok, és a kitöltött illesztési tesztlap alapján — mely a saját adatokon túl, tartalmazza a kereseti partnerre vonatkozó elképzeléseket — végezzük a munkát. A megbízás egy évig tartó folyamatos szolgáltatást jelent. Létrehozzuk a találkozókat, és a továbbiak már a két emberre tartoznak. Szabadidő-partner keresése esetén részletes kulturális és más kedvtelésekről is kérünk ismertetést. Az a célunk, hogy azonos érdeklődésű emberek kapcsolatát segítsük kialakítani. — A jelentkezők között nők, vagy a férfiak vannak többen? — Egyelőre a férfiak dominálnak. Van közöttük nőtlen, elvált és özvegyember is, huszonnégy évestől felfelé. A középkorúak között nagyon sok az elvált. — Amikor itt leül valaki, és elmondja a kívánságait, őszintén beszél arról, hogy házasság céljából, vagy más célból keres társat? — Igen, mindenki őszintén beszél elképzeléseiről, vágyairól. Az emberek igénylik, hogy meghallgassák őket, hogy őszinték lehessenek. Itt lehetnek is, és mi ezt el is várjuk, hiszen csak úgy tudunk nekik segíteni. A beszélgetés alatt tovább erősödött bennem az a jó érzés, ami az első pillanatban elfogott, amikor beléptem a „Kapcsolat”-hoz. Bizonyos, hogy ezek az emberek segíteni szeretnének, embertársaikon. Sibinger János Közérdekű magánerők ERŐS IDEGZET, szép summa, jó kapcsolatok, és tengernyi türelem. Az a magánépítő, aki a fölsoroltak közül akárcsak egyiknek is híján van, lélekromboló kanosszát járhat végig. Gondoljunk csak a telekszerzés hivatali útvesztőire, vagy a hitel után szaladgálókra. De említhetném azoknak a kisgépeknek a hiányát is, ame- lyek miatt a „magánerő” csak átvitt értelmű. A magára maradó sajátház-építő okkal érezheti kiszolgáltatottnak helyzetét. Ma már azért korántsem olyan mostoha az építkezők sorsa, mint öt—hat évvel ezelőtt. Nem is lehet az, hiszen a VI. ötéves terv során 250—270 ezer magánerős lakásnak kell elkészülnie. Legalább annyi állami támogatás szükséges ehhez, mint a larkótelepek építéséhez. A házépítők segítésének közös gondja éppen a közelmúltban ültette egy asztal köré az Alföld hat megyéjének érintett hatóságait, vállalatainak képviselőit. Többszintes, telepszerű, paneles családiház építés korszerű módjairól beszéltek a szakemberek a kecskeméti találkozón — ám ahhoz, hogy mindezek országosan elterjedjenek, nem árt csokorba szedni a tennivalókat. KEZDJÜK AZ ELEJÉN, az üres teleknél. Legtöbb településünkön elfogytak a szabad belső területek. A tulajdont sokhelyütt felváltó tartós használat pedig csöppet sem olyan népszerű, mint arra kezdetiben számítani lehetett. Van ebben bizonyos ragaszkodás a saját földhöz, de a legfőbb aggály, hogy a tartós használatba adott telkek árai még mindig meglehetősen magasak.Az alföldi megyékben úgyszólván, egységesen jelentkező panasz, hogy kevés a beépítésre alkalmas föld. Ám nem egyszerűen indokolt a sirám. Jónéhány helyen idejétmúlt építési tilalmak vannak ma is életben, vagy a hibás övezeti besorolás szab határt az otthonteremtőknek. Néhol meghökkentő anakronizmussal találkozni. Szabolcsban még ma is „léteznek” Mária Teréz, a korabeli úrbéres telkek, ezért jónéhány falu főiutcáján sem ritka az egy magyar hold méretű „kis birtok”. Mivel ezeken a földeken veteményezésen kívül komoly mezőgazdasági munkára nincs is lehetőség, a telkek hátsó — nagyobbik — fertályát sokszor belepi a gaz. A tervrajzok készítésekor néhány megyében— így különösen az ország keleti részén — gondot okoz, hogy alig-alig található olyan magántervező, aki korszerű családi házat tudna tervezni. Ezért a magántervezői névjegyzékek alapos felülvizsgálatra szorulnak. Ezzel szentben tavaly frontáttörés történt az ajánlott tervek felhasználásában. Ma már 150 féle terviből válogathatnak az építkezők, akik 1981-ben nem kevesebb, mint 20 ezer ajánlott tervet vásároltak. HA VÉGRE MEGVAN a telek, elkészült a terv, kezdődhet az igazi munka. Ilyenkor, nyár elején a magánépítők közül sokan minden szabad percükben a leendő családi fészek körül sürgölődnek. A valóban korszerű, és több generáció számára épülő házakat sokhelyütt kalákában építi rokon és barát, de azért elkél hozzá az alapos szakirányítás. Ez az, amiben — a kisgépek jutányos kölcsönzése mellett — az építőipari vállalatok a legtöbbet tehetik. Abban, hogy egy-egy ház építése ne tartson az idők végezetéig — ami szűkölködésre kárhoztat családokat, és alaposan megnöveli a költségeket is —, sokat segíthet a félkész házak gyártása. Jó példa erre a szegedi házgyár vállalkozása; ők csaknem ezer magánlakást készítenek egy éviben panelból, tüneményes gyorsasággal. Az is igaz viszont, hogy az előregyártott házak árai egyelőre túlságosan borsosak, szerte az országban. Vállalkozásról, versenyszellemről beszélhetünk, de az építtetők piacáról még nem. Néhány figyelemre méltó kezdeményezés mégis történt. A Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalat például — az állami szervek támogatásával — fővállalkozásiban (a tereprendezéstől a lakás kulcsra kész eladásáig) mindent maga végez. Mi ebből a hasznuk a magánépítőknek? Elsősorban az, hogy közösen dolgoznak egy „profi” szakvállalattal. Másrészt, ilyen szervezéssel olcsóbban és telepszerűen épülhetnek családi házak, ami garancia a helység egységes arculatának kialakítására. AZ OTTHONTEREMTŐK tehát már nincsenek szánandó helyzetben. A segítségnyújtás konkrét formáit példák sora igazolja. Sok azonban még a tennivaló, az ügyintézés gyorsításától az anyagellátás javításáig. Nem lehetünk elégedettek a fejlődés ütemével. Hiszen aki építkezik, azt nem boldogítja, hogy öt év múlva minden jobbra fordul. Szeretné, hogt minél gyorsabban fedél kerüljön a család feje fölé. Ezért gyűjt, szervez, dolgozik ereje megfeszítésével — nem ritkán évekig. Ehhez minden lehető támogatást meg kell adni a magánépítők több százezres táborának. G. F. Az új vámrendelkezésekről AKÁR KÜLFÖLDÖN, akár belföldön járunk, tapasztaljuk: javában tart még az idegenforgalmi szezon. Ezrek és ezrek lépik át határainkat, s ugyancsak sok magyar turista néz szét idegen tájakon. A kiutazókat érdekli, hogy mi mindent vihetnek magukkal külföldre. Nemrég módosult néhány, a kivihető árukra, ajándéktárgyakra vonatkozó vámrendelet. Az alábbiakban erről tájékoztatunk. 1982. június 23-ig van érvényben a Magya Nemzeti Bank legújabb rendelkezése, mely módosította az utasforgalomban kivihető, és postaforgalomban kiküldhető áruk körét. Eszerint 16 éven felüli személyek a devizahatóság engedélye nélkül cigarettából 200 darabot, vagy szivarból 500 darabot, vagy dohányból 200 grammot, 2 liter bort és 1 liter szeszes italt vihetnek magukkal. Nem szolgálati célból utazó belföldiek 5 kilóhúsárut, konzervet, (nyers húst továbbra is tilos kivinni), 10 deka kávét, vagy Nescafét csomagolhatnak. Külföldiek dohányárun és szeszes italon kívül csak fogyasztásra közvetlenül alkalmas élelmiszert vihetnek ki magukkal 100 forint értékben. Kávé és kakaó nem vihető ki az országból. Újdonság, hogy az osztrák állampolgárok tulajdonában lévő, schillingre kiállított takarékbetét-könyvekből a posta kijelölt szerveinél forintban ki lehet venni a kívánt összeget. MIT SZABAD és mit nem ajánlatos külföldre kivinnünk, illetve kiküldenünk? Tilos kivinni: mosó- és mosogatószereket, autó- és habszifon készüléket, papírzsebkendőt, egészségügyi papírt. Lego játékot, női, férfi és gyermek között alsóruházati cikket, gyermek tréningruhát, 38-as fiú, 34-es leány lábbelit, harisnyát, zoknit, harisnyanadrágot, függönyt, szőnyeget, csecsemőruházati cikket, fényképező-, filmfelvevő- és vetítőgépet, barkácsgépet, valamint rozsdamentes evőeszközt és zománcos edényt. Postaforgalomban zöld utat kapnak a hírlapok, a folyóiratok, naptárak (keresztkötésben nyitott borítékban), Magyarország tájait ismertető, idegenforgalmi célokat szolgáló — 1945. április 4-e után kiadott — könyvek, útikalauzok, brosúrák, kolorvox és cityvox hanglemezek, továbbá családi vonatkozású fényképek levelezőlap nagyságig. Kiküldhetők továbbá gyűjtési célokra szolgáló 500 grammot meg nem haladó menynyiségű címke, számolócédula, papírszalvéta, levelezőlapok, levélzáró bélyegek, ajánlási ragjegyek, továbbá díjmentes előhívás céljából kiszállításra kerülő exponált filmek abban az esetben, ha a feladó írásban kijelenti, hogy e filmfelvételek a Magyar Népköztársaság állami, gazdasági és társadalmi érdekeit nem sértik. Mire ügyeljenek, akik nem utaznak, csupán csomagot szeretnének külföldre feladni? A postán kiküldhető csomagok három csoportba sorolhatók. Az elsőbe azok tartoznak, melyek ajándéktárgyakat tartalmaznak, s összértékük nem haladja meg a 400 forintot. A Csomagok kiküldéséhez semmilyen engedélyt nem kell kérni. Egyébként vámkezelésük szúrópróbaszerűen történik, s ha tilos árut tartalmaznak, a posta visszaküldi a feladónak. A második csoport küldeményeinek értéke 400 forint és 2000 forint között mozog. Tartalmunk szintén ajándék jellegű tárgyak, kiküldésükhöz az engedélyt a Magyar Nemzeti Bank megyei fiókjai adják (Vas megyében Szombathelyen a Savaria úton.) A következő kategóriába a 2000 forinton felüli ajándék és a nem ajándéktárgyakat tartalmazó csomagok sorolhatók, melyek postai forgalmazását Budapesten a Magyar Nemzeti Bank (Szabadság tér 8— 12.) engedélyezi. Valamennyi küldeményre vonatkozik, hogy az előbb felsorolt tiltott áruk közül semmit sem tartalmazhatnak. MIT AJÁNLATOS TUDNI méG a magyar turistáknak? Ha valaki külföldről hazajövet csomagját vasúti szállításra adja fel, ezt a beléptető vámhivatalnál írásban feltétlenül be kell jelentenie, azaz" árunyilatkozatot ad. Ha ez elmarad, akkor a lakhely szerint illetékes vámhivatal (mivel később a csomagot itt vámkezelik) az 5000 forintos vámkedvezményt már nem adja meg, hisz a tulajdonos nem tudja igazolni, hogy ezt a határnál még nem vette igénybe. Így elesik az 5000 forintos vámkedvezménytől. S. I. Exportcikk hulladékból A sertésbél ipari feldolgozásakor keletkezett hulladékból készít gazdaságosan exportálható terméket a Kemecse-kótaji Egyesült Termelőszövetkezet új melléküzemága. A két szabolcsi település közös gazdasága a Terimpex-szel és a Húsipari Szolgáltató Vállalattal közösen még az idén úgynevezett „bélragasztó” üzemet létesít. A tervek szerint a negyedik negyedévtől fogadják majd a húsipari bélfeldolgozás korábban másra már nem használható és hulladékba kerülő darabjait. A Terimpex egy belga céggel kötött megállapodás értelmében a jövő esztendőben már négymillió darab szabványméretű „ragasztott belet” szállít a nyugat-európai országba. Az új melléküzemág éves termelési értéke mintegy 20 millió forint lesz, és jelentős nyereséget hoz a termelőszövetkezetnek. Az épülő üzemcsarnokban várhatóan novemberben kezdik meg a próbagyártást. „A hirdetési diszkréció szent és sérthetetlen lapunknál. Legalább annyira, mint általában a bankbetétek, ha valaki titkosítja, jeligézteti őket”. Így kezdtem múlt vasárnapi időtöltőnek szánt írásomat. Majd közöltem, hogy nem óhajtok hirdetőket toborozni, most inkább viszszautasítottunk egyet. Azt, hogy egy huszonhat éves legény és egy harmincnyolc éves özvegyember, mindketten magas beosztásúak, vezető állásúak, házasság céljából megfelelő korú és anyagi helyzetű hölgyekkel megismerkednének. Visszautasítottuk ezt a hirdetést, miután a szöveg bizonyos részének félreértésre okot adó (hogy tudniillik a villát, autót adják-e, vagy kérik, mindketten külön-külön-e, vagy közösen) részét tisztázandó, kiderült: félrevezetnék az esetleg érdeklődő hölgyeket. Az idősebbik úr most meg van sértődve. Ő a hirdetés tényleges feladója. Írt egy lapot, s kifogásolja, miért nem közöltük a hirdetést. (Nem „feküdt” bent pénze, utánfizetésre adta föl; kiadónk így is készségesen vállalja a hirdetéseket.) Elmentem hozzá, hogy megnyugtassam. Elvégre én voltam a ludas a dologban. Miért ne mentem volna, ha egyszer annyira nősülni akar. Mert — ugyebár — a nősülés nagy és szent dolog az életben. Sajnos, nem találtam otthon. Valamiért éppen Körmenden volt. Csak a felesége volt otthon. Nem tévedés — a felesége. Nem élettársa, esküdt, hites felesége, és rég nem az első. De a diszkréció az diszkréció, őt nem traktáltam férje „komoly” házassági szándékával. Egyébként a férj nem 38 éve született, hanem 1922- ben. Havalaki mégis érdeklődne utána, megismétlem, hogy a jelige: „Orchidea”. Tehát „c” nélkül, egy szirommal, azaz betűvel kevesebb a virágja. ★ Szerdai lapunk közli, hogy panaszkodnak a megyei postahivatal távbeszélő osztályának dolgozói: csúcsidőben sok telefonvonalat foglalnak le megyénkben az előfizetők, főképpen a hivatalok, közületek, gyakran indokolatlanul. Ha cseng a készülék, helyenként soká veszik fel, addig is foglalt a vonal. Néhol az alközpontkezelőnek más beosztása is van, nem győzi mindkettőt, előbb elintéz valami mást és csak azután nyúl a készülékhez. Sok helyen a vezetők nem köztük az alközpontokkal, hogy nincsenek, nem lesznek odabent ettől eddig és csak csengetik, csengetik őket. Van bennük igazság. Mi még nem tartunk ott, hogy a telefondrótokat, készülékeket úgy dobálnák az emberek, előfizetők után. Egyesek szerint egyszer majd nem is kell a mai értelemben vett telefon, elég lesz valami fénytelefonszerű kis készülék is, amit az Iparcikk Kereskedelmi Vállalat boltja árul. De addig is__ Meglepett az a szám, hogy a szombathelyi központot 1982. augusztus 1. Vasárnap