Vas Népe, 1983. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-01 / 26. szám

Tettek és tennivalók Együttes ülést tartott Szentgotthárdon a tanács és a népfrontfeizettsai — MA SOKAN LESZÜNK — mondogatták az érkezők a minap Sze­ntgotthá­rdon a nagyikonségi kö­zös ta­nács üléstermében. Jó­val többen bizony, min­nt a szokásos taná­csi vagy­­bizottsági­ üléseken. Két testület hív­ta ugyanis tag­jait egy­üttes tárná csíkozás­ra, a tanács és a­ mjépfirom­it­­bieotu­sóig.. Az ülésit megnyi­tó Schreiner Vilmosné, a népfironitbizotts­ág elnöke mondotta­: élnek a napirend kínálta lehetőséggel, együtt tekintik á­t a nagyközség fejlődőét, s a soron követ­­kező feladatokat. Úgy sze­retnék, hogy az­t, az első kö­zös tanácskozást kövesse majd a tö­bbit. Évente leg­alább egy­szer együttes ülé­sen vitassák meg a Szent­­got­thálid és társközségei la­kosságát oly közvetlenül­ érintő dolgokat, tennivaló­kat, mint ez alkalomm­al is. AZ ÜLÉS NAPIRENDJÉN ugyanis a VI. ötéviév terv időarányos teljesítése, illet­ve a tanács idei tervének és költségvetésének jóvá­ha­­gyás­a szerepelt Szabó Lász­ló t tamá­cselmnéde, ille­tve Dol­gos János­né­vfb-tit­kár elő­­t­erjeszté­sében. Rosszleten, jól té­jékoztató írásos jelentés a végrehajtó bizottság részéről, s a­ szó­beli tanácselnöki indoklás 11 tanács-, illetve n­épfront­­bizot­tsági tagot késztetett felszólalására,. Csáké Attilá­­né, dr. Székely Ernő, Koller Jenő, Nardai Vilmosné, Ser­­lacz László, Dankovits Fe­renc, Herczog János, Nor­­dovics Lászlónné, Tanay La­jos, Jójárt József, Fodor Ernő mondtani,v­alója sokré­tű volt. A lakótelepi kör­nyezetrendezést­ő­t , az egész­ségügyi, üzemegés­zségügyi ellátá­s fejlesztésén, a szak­munkás- és kézművesipa­ri képzésen,, a gépk­ocsisz­er­­viiz problémáin ák­ a lakás­gazdálkodás legúja­bb lehe­tőségieinek helyi­­kdklassziaál­­láséig — példádul­ ál­lami tu­lajdonban levő lakások, há­zak megvásárolhat­ósáigjá­ig —, az eddigi és a további társa­dalmi munkáig állt fogliták és érzékeltették a felszólalások azit a tet­trekészség­et, amely a tanácsot és a lakosságot évek óta jellemzi. S ha ehhez hozzávesszük, hogy a 11 felszó­lalón k­ívül az ülés végén hárman köz­érdekű bejelentéssel éltek, ak­kor bizonyos, hogy a résztvevők egy ak­tív, a la­kóhelyért felelősség­ét érző ülés gazdag élményével gyarapodva folytathatják megbízatásukat választó­­körzetükben. A MÖGÖTTÜNK LEVŐ esztendőikben, vagyis a VI. öt­éves terv első két évében Szientgot­the­rd igen, demamu­­scusain fejlődött. Hogy mi m­ind­en­nel gazdagodtak, mennyi társadalmi munkát végeztek, hogy mennyi pénz folyt be eddig a tornacsar­nokra, és így tovább, arról a következő hónapokban bi­zonyára sokat fognak halla­ni Gotthárdon is, a megyé­ben is. A település fennál­lásának 800. évfordulóját ünnepük meg nemsokára. A jubileumira úgy készül­tek és késerülk­nek­, hogy fej­lesztik, szépítik vá­rosias nagyközségüket. Bárki ta­pasztalhatja ezt, aki kicsit is körülnéz, sétálgat a­z ut­cákon. EGYEBEK KÖZÖTT azt mondotta erről a tanácsel­nök: — A VI. ötéves terv időarányos teljesítése , jó színvonalú. Lakásépítési tervünket figyelem­­reméltó­­an túlteljesítettjük, az intéz­ményi felújítások megha­ladták a tervezettet (példá­ul művelődési ház), az isko­laelőkésztés felgyorsult, intézményeink zavartalanul és többségükben javuló szín­vonalon működnek, az egészségügyi hálózat bő­vült, az ellátás jobb, mun­kaalkalmakat is tudtunk te­remteni a sz­igrazáin dolgozni akaróknak. Gondot fordítot­tunk a peremkerületekre és a társközségekre is. Kethe­­lyen járd­a- és útépítés folyt, bolt nyílt. Zsidói­, bővítet­tük a vízhálózatot, Mária­­újf­a­luban és Rába­füzesien, bővítettük, Rá­batótfaluban, felújítottuk az orvosi ren­delőt ... A­z eredmények a területen működő üzemek, intézményeik, pánt- és tár­sadalmi szerv­ek segítő köz­reműködésével­, a tanácsi apparátus megnövekedett munkaintenzitásával, kez­deményezőkészségével, Szentgotthá­rd és társközsé­gei lakosságainak áldozatos munkájával jöhettek létre. Messzemenő segítséget kap­tunk a megyei tanácsitól és a járási hivataltól is. 1082-4: a lakásépítés kulcs­­évének tartják. Átadtak 45 cégcsoportost, illetve állami, 30 OTP és 11 lakásszövet­kezeti beruházású laká­st. A következő idős­zak az egyéb beruházásoké és a nagyobb felújítás­­iké lesz. Az idei költségvetésit az ülés 45 millió 334 ezer forint bevé­teli és kiadása előirányzat­tal fogadta el­, a fejlesztési alap 22 millió 852 ezer fo­rinttal számol, benne 7,5 mil­lió forint értékű társa­dalmi munkával. A FELADATOK az idén is nagyok. 11883—84-ben, meg kell építeni a Ifi tantermes általános iskoláit körülbelül 60 millió forint értékben. Valószin­űleg az idén, meg­kezdődik a­z új Rába-gyári építése, amelyhez területről,a közművekről a tanács gon­doskodik. Folyamatosabbá kell tenniük a lakóházak felújítási és a műemlékek helyreállítási munkálatait, teljesíteni a lakásprog­ram hátralevő részét. A költsége­vet­és lehetővé teszi az in­tézmények további színvo­nalas működését. A tava­lyinál több jut az egészség­­ügyi és s­zociális ellátásra, az oktatási és kulturális ki­adásokra. Örömmel nyug­tázták ezeket az ülésen, s­zámol­va a neailitásokka­l, hogy vannak feladatok, am­elyekb­e kevesebb jut, min­t példá­ul útjavítások­ba. Fodor Ernő, a körmendi járási­ hivatal elnöke elis­meréssel adózott a­ lakosság közreműködéséért a tervek megvalósulá­sában. A fej­lesztések szerencsésen ötvö­zik a közösségi és egyéni érdekeke­t és törekvéseket — mondotta. Olyan feltéte­lek teremtődn­ek, amelyek további előrelépést jelente­nek ahhoz, hogy a dinami­kusan, fejlődő település vá­rossá váljék. Markovi­ts Ilona is felszólalt egységgyűlésén ott voltak a társ fegyveres testületek, a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet déli hadseregcso­port, üzemek, intézmények képviselői is. Az egység parancsnoka, Bognár István számolt be az egység 1982. évi mun­kájáról, sikert hozó ered­ményeiről. A beszámoló­ból idézzük az alábbi rész­leteket. — Az egység munkásőrei­nek jelentős része mezőgaz­dasági üzemekben dolgo­zik. Jól emlékszünk még, hogy az időjárás milyen ne­hézségek elé állította a me­zőgazdaság dolgozóit, a ve­zetőket az őszi betakarítás idején. Valamennyien de­rekasan helytálltak, sokszor a szabad időt is feláldozva, s ez a helytállás az ered­ményekben is tükröződik, amiért a járás politikai, társadalmi, gazdasági ve­zetése elismerését és köszö­netét fejezte ki. Szocialista vívmányaink megvédésére való készségünk fokozása mellett továbbra is fő tö­rekvésünk, hogy a termelő­­munka hatékonyságának növelésével, a minőségi kö­vetelmények előtérbe állí­tásával erősödjenek a nép­gazdaság egyensúlyát tartó­san javító tényezők. Alapvető célunk továbbra is az, hogy munkásőreink jól értsék pártunk politikáját, tegye­nek meg mindent annak megvalósítása érdekében. A szocialista versenyben elért eredmények doku­mentumainak átadása kö­vetkezett ezután. Az ötödik alkalommal elnyert serleget Bognár István az egység háromszoros „Hajrá”-ja kí­séretében vette át. A továb­biakban a Kiváló Alegység cím, Kiváló Munkásőr, il­letve parancsnok jelvények, kitüntetések, elismerések átadása következett, ami után Takács József megyei parancsnok gratulált az egy­ségnek az ötszörös sikerhez. Sarlós István­­ köszöntötte ezután a munkásőröket. Az MSZMP KB nevében üdvözölte az egységgyűlés résztvevőit, majd így foly­tatta: " A munkásőrség 26 évvel ezelőtti megalakulása keserű korszakot zárt le. A szocializmust sem akkor, sem később, sem itt, sem másutt nem lehetett és nem lehet eltiporni, mert az emberek szívében, agyában él. Párttagok és pártonkí­­vüliek milliói ezek, akik hisznek az emberben. Kö­zülük is kiemelkednek a munkásőrök, akik szolgála­tukban nemcsak férfias munkát, hanem örömet is találnak, a bajtársiasság örömét. Ezt a közösségi örö­met a munkásőr a mun­kahelyén is megtalálja — mondotta Sarlós elvtárs — majd így folytatta: — Az idei év, 1983 küszö­bén még nem tudjuk fel­mérni, de nem lehet olyan feladat, amelyet ne vállal­nánk. Bizalommal, fegyel­mezetten kell dolgozni, őriz­ni legdrágább értékeinket, gondolatainkat és kezünk munkáját A Szovjetunió hű barát kölcsönösen megoszt­juk örömeinket, gondjain­kat, s azt, hogy ma békében élünk, annak köszönhet­jük, hogy több, mint 60 éve gondoskodik védelméről. Befejezésül ezeket mond­ta a Minisztertanács elnök­­helyettese : — Legyünk büszkék ar­ra, hogy szocialista haza ál­lampolgárai vagyunk. Önök arra is, hogy munkásőr egyenruhát viselnek, kezük­ben a nép adta fegyver, amely nemes célok védel­mére hivatott. Felcsendült a Rákóczi in­duló, bevonult a csapat­zászló, s az új munkásőrök letették az esküt, amelyet az egységparancsnok olva­sott fel, s Márton József járási első titkár fogadott. A jelképes fegyverátadás hagyományos szertartása után az Internacionálé zárta az ünnepi egységgyűlést. Az ünnepség szünetében Sarlós István dr. Apró Atti­la, az intézet igazgatója kí­séretében — aki maga is munkásőr, s az elnöki tisz­tet látta el — megtekintet­te az intézet oktatótermeit és berendezéseit. Az egységgyűlés után szó­rakoztató műsor követke­zett, majd a munkásőrök és hozzátartozóik közös vacso­rán vettek részt. Várhelyi József­Fotó: Kaczmarski ... és néhány­an azok közül, akik kiérdemelték. 1983. február 1. Kedd Nagyobb kényelem a közutakon Viszonylag szűkös anyagi lehetőségei ellenére a Volán, ebben az évben is sokat tesz a jobb utazási körülmények megteremtéséért, a személy­szállítás színvonalának emeléséért. Tovább bővíti eszközipankjait és korszerűsí­ti állomáshátlólaaitát. Az idén csaknem 700 új Ikarus autóbuszt vásárol­, ávaik, melyek rész­ben, a már kiszolgált régi típusok he­lyébe lépnek, részbeni vala­melyest növelik a jelenlegi, mintegy nyolcezre­s autó­buszpak­kot. Folytatódnak a pályaudvari beruházások is: az országban több új autóbuszállomás épül. Az utasok kényelmének fokozásában, az utazási kö­rülmények javításában azonban — a nagyobb rá­fordítást, beruházást igény­lő megoldások mellett — egyyre inkább előtérbe ke­­rü­lk­nek azok a módszerek, amelyek nem annyira pénzt, min­t inkább körültekintőbb szervezést, lelkiismerete­sebb munkást kívánnak. A zsúfoltság csökkentésére a helyi és elővárosi közleke­désben egyre több helyen számítógéppel határozzák meg a járatok optimális sűrűség­ét. Ugyancsak a ké­nyelmesebb utazást szolgál­ja a lépcsőzetes mun­k­ak­ez­­dés. Ennek előnyét még nem minden Vállalat ismer­te fel, de bevezetéséről a Volán az idén máris sokfe­lé folyta­t tárgyalásokat. A Volán­s illetékesei a­z­t ígérik, hogy folyamatosan korszerűsítik a menetren­deket, felkutatják az újabb utazási igényeket, s szám­ba veszik a meghosszabbo­dott hétvégék utazási ta­pasztalatait. A korábbiak­nál nagyobb gondot fordí­tanak a vasúti és a busz­­menetrendek egyeztetésére. A járatok pontosságával ni­nics különösebb gond,­ a tavalyi adatok s­zerint a buszjáratok alig egy-két ti­zed ezreléke maradt csak ki, s nem halad­ta meg a fél ezreléket a késve érkezők számla sem. (Persze azt, aki éppen ezekre a buszok­ra vá­rt, nem vigasztalja a csekély ará­ny.) A kellemet­len helyzetek csökkentésé­re, illetve elkerülésére bu­szokat állítanak tartalékba, készenlétibe. Útravalók A búcsúztatóra a kollegáik, munka­társak alig egy­­harrmada jött ki. Eléggé kínos volt ennek folytán az ünnepség, amelyen végig tessiek-lánsék hangulat ural­kodott. A szakszervezett megrendezte ugyan az egé­szet, mert hált ,az kijár ilyenkor, át is adták a ,,min­denki nevében” vett dísztárgyat, de itt — a távolma­radók nagy száma illusztrálta ezt leginkább — egy­értelműen az érződött, hogy „hála isten, ez is elkö­vetkezett, végre megszabadultunk tőle.” Egy intézmény éléről távozott eképpen a nyug­díjba vonuló vezető, akit azóta ott minden tekintet­ben leírtak, s elegendő volt az azóta eltelt néhány hónap a teljes eltelettétjéhez is. Ha az utcán úgy adó­dik, hogy szembe találja magát egyik-másik volt kol­légával, azok — kevés kivétellel — átnéznek rajta. Vallják, mi mással, mint ezzel tehet kifejezni, érez­tetni véleményükért, addigi emberi tartásáról, menta­litásáról, életviteléről, beosztottjait lekezelő modoza­­tot. Aligha lehet megkeseredettebb érzés, mint friss nyugdíjasként ezt a véleményt tudomásul venni és magáival vinni valakinek. Ha igyekszik is külsőleg közömbös arcot vágni hozzá, azért őszinte óráiban ott van ám, idejön ez a tüske és böki, szúrja élete vé­géig. Az igazgató megkapta bizonyítványát. A napokban egy rég nem látott atyai jóbará­tommal hozott össze a sors. 57 esztendős, de már éveik óta nyugdijas. Fegyveres testületnél szolgált. Ősz haja, kemény vonású alföldi arcán a ráncok iga­zolják: szoligáit annyit és oly keményen, mint más 60 évesen. Pár mondat után kitárulkozik. — Tudod olyan jó érzés, hogy még most is így köszönnek rám: szervusz, főnök! Megölelnek, szeretnek. Akikkel együtt voltam, azok. Két út. Kétféleképpen leélt élet. A jutalom, az útra való is aszerint adatott. (lakatos) Bár az utakon jól kihasználják az enyhe időt az épület- és közműépítő vállalatok megyénkben is. Árkok, házak alapjai készülnek, dolgoznak a földmunkagépek. A kitermelt földet pedig tehergépkocsik hordják, a kot­rógépek is közlekednek a településeken. Ez örvendetes, hiszen azt jelenti, hogy egy ipar­ágat nem kárhoztat kényszerpihenőre, üresjáratra a tél. A baj csupán az, hogy a föld, amit megmozgat­nak, nedves, ragadós. Az építési területet elhagyó teherautók gumiabroncsairól vastag sárdarabok hull­nak az útra. Különösen a városokban igen forgalmas utakat szennyeznek be rövid idő alatt a teherjár­művek. Szombathelyen például alig találunk olyan főbb útvonalat, ahol ne dolgoznának valamilyen föld­munkán a kivitelezők. Akik gyakran járják az utcákat, látják, hogy az úttestre hordott sarat a vállalatok maguk takarítják el. Általában. És olykor nem elég rendszerességgel. Egy-két óra alatt ugyanis nyolc—tíz sávos kerekű te­herkocsi is ráfordul az útra egy-egy építkezésről. A lapátos emberek pedig csak késve érkeznek, addig­ra a többi gépkocsi már széttapossa a sarat, amin könnyen megcsúsznak a járművek, különösen a mo­torkerékpárok. Nehezebb a fékezés is ilyen úton. Ez különösen iskolák közelében növeli a balesetveszélyt. Mit tehet a hatóság? A takarítókat szervező, el­lenőrző kivitelező vállalatot nem utasíthatják­, csak a gépkocsik vezetőit vonhatják felelősségre. Ugyanis egyéb jogszabály nem lévén, a KRESZ ide vonatkozó passzusát lehet alkalmazni: a járművezető maga kö­teles az útról az általa okozott szennyeződést elta­karítani. Ha a gépkocsivezető mindenképpen el akar­ja kerülni a feljelentést, maga takarít. Ekkor viszont kevesebb fordulót teljesít, kevesebb a jövedelme. Pa­naszt emel vállalatánál, így a vállalat előbb-utóbb mégiscsak rákényszerül arra, hogy időben eltakarít­­tassa a sarat az útról. Kissé bonyodalmas eljárás, de a jogszabályok egyelőre ezt teszik lehetővé. Rendszeresen ellenőrzik az utakat, az utak álla­potát az illetékesek, különösen ezekben a hetekben. Esetleges intézkedésük nem felesleges szőrszálhaso­­gatás. A környezet tisztaságát, a közlekedés biztonságát óvják. — más Mezőgazdasági könyvhónap­­ (Lakatos Ferenc karikatúrája)

Next