Vas Népe, 1983. július (28. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-24 / 174. szám
Változó közigazgatás járások helyett városkörnyéki igazgatás, a mindenütt önálló tanácsú falvaik helyett székhely községek és társult falvak, íme, két példa arra, hogy az utóbbi években milyen új erővonalak rajzolódtak az ország közigazgatási térképére. Az ennek igazolására szolgáló változásokat persze még hosszan sorolhatnánk a tanácsok belső átszervezésétől az ügyintézés korszerűsítésén át egészen a különféle döntési hatáskörök, lehetőségek decentralizálásáig. De talán ennél sokkal izgalmasabb az a kérdés, hogy mi is jellemzi mai közigazgatásunkat, mennyire tekinthetők kialakultnak, megvalósultnak a korábbi elhatározások. A falu és a város kapcsolata A legtöbb vitáit kiváltó téma az úgynevezett kétfokú közigazgatás. Már régi az az igény, hogy a városok tanácsai közvetlenül a megye igazgatásához tartozzanak, ne legyenközöttük áttétel a járás, amely gyakran csak tovább akadályozta az akták útját, nehezítette a gyors, felelős döntéseket. Később a falvak részéről is mind többször merült fel a vélemény: az ő kapcsolataik a gyakorlatban sokkal inkább a szomszédos várossal, mint a járással alakulnak ki, hiszen a város tud segíteni például az ellátás javításában, a szemétszállítás megszervezéséiben és így tovább. A városkörnyéki igazgatási rendszer megjelenése, elterjedése tehát tipikus ■példája annak, hogy a jogszabályoknak, a közigazgatási formáknak kell az élet, a gyakorlat követelményeihez igazodniuk és nem fordítva. Bár a városi tanácsok bizonyos fokú többletmunkát vállaltak a községek felügyeletének átvételével a járásoktól, a tanácsi vezetők úgy vélik: ezzel nemcsak az ügyintézés, az igazgatás egyszerűsödött, hanem a városkörnyéki települések közötti együttműködésnek is számos új lehetősége tárult fel. Hangsúlyozni kell, hogy a városok és a környező községek tanácsai között elsősorban nem alá fölérendeltségi, hanem együttműködési kapcsolat van. Igaz, hogy az ügyintézésben a város a község másodfoka — itt bírálják el a fellebbezéseket —, de ez csak egy kis szelete a tanácsi munkának. A település fejlesztését érintő döntések egyre inkább nemcsak formálisan, hanem ténylegesen is a helyi községitanácsok ülésein születnek, s ezekbe a város sokkal kevésbé tud és akar beleszólni, mint korábban a járás. Legfeljebb az egyes települések fejlesztési terveinek, elképzeléseinek összehangolásáról lehet szó, amire viszonttermészetesen nagy szükség is van. A szakemberek úgy mondják, hogy ahol a város átvette a járások szerepkörét, ott általában kedvezőek a tapasztalatok. Sok községünk közelében azonban nincs város, amely a járás szerepköreit átvehetné. Az ország településszerkezetének adottságait ismerve megfontolandónak tűnik, nem kellene-e bizonyos nagyközségeknek is hasonló igazgatási feladatokat adni. Nyilvánvaló persze, hogy itt hosszabb folyamatról van szó, ami csak fokozatosan valósulhat meg. Helyi népképviselet, önkormányzat A megye—város—község közigazgatási láncolatban a korszerűsítést több más újdonsággal is jellemezni, lehet, ha egyáltalán újdonságot jelent az — elvi követelményként ugyanis már egyáltalán nem új —, hogy a tanácsi munkát nem a kapcsolatok egyoldalúsága, a felülről lefelé irányuló utasítási rendszer határozza meg. A helyi népképviselet, önkormányzat csakis úgy lehet hatásos, ha egyre több hatáskör, döntési jogkör kerül a felsőbb szervektől a városi, községi tanácsokhoz, ha a település életét, jövőjét meghatározó elhatározások kapcsán a tanácstagok választott testülete mondja ki — és nemcsak formálisan — a végső szót. Ez fontos feltétele egyebek között a lakosság mozgósításának, a társadalmi munkák szervezésének is, amire talán még soha nem volt olyan nagy szükség, mint mostanában, amikor igencsak szűkösek az állam anyagi lehetőségei. Ha már a pénznél tartunk, bármilyen kevés is van belőle, azzal is lehet ésszerűbben gazdálkodni. Az anyagiak felhasználásában is a korábbinál nagyobb önállóságra van szükségük a helyi tanácsoknak. Néhány éve például még szinte elképzelhetetlen volt, hogy a tanács a célcsoportos lakásépítésre kapott pénzből telkeket parcellázzon, közművesítsen, ily módon segítve a magánerőből építkezőket. Ma pedig egyre több helyről hallani ilyen híreket... A fejlesztési összegek elosztásában is több új vonással találkozhatunk. A kisebb falvak elnéptelenedését megakadályozandó, az urbanizációs folyamatot lassítandó a megyéktől viszonylag nagyobb összegeket kapnak a községi tanácsok. Ez a folyamat ''hosszabb távon a városi és a falusi lakosság életkörülményeinek közeledését eredményezheti. Gyorsult az ügyintézés A közigazgatás korszerűsítéséről beszélve nem feledkezhetünk meg az ügyintézés új módszereiről sem, talán ezen a területen a leglátványosabb a fejlődés. A tanácsi ügyfélszolgálati irodák létrehozását mindenütt nagy örömmel fogadták az állampolgárok. Ezek az irodák ma már nemcsak felvilágosítást, tájékoztatást adnak, hanem az egyszerűbb ügyeket azonnal el is intézik. A gyorsított ügyintézési határidők bevezetése sok felesleges boszszabbodástól, hivataljárástól kíméli meg az ügyfeleket. A jövő útja ezen a területen az úgynevezett kisvárosi modell, amelynek lényege, hogy valamennyi hatósági ügyet intéző előadót egyetlen kibővített ügyfélszolgálati irodában vontak össze. Országszerte egyre több tanácsházán törekednek hasonló megoldások kialakítására, a belső igazgatási apparátus szervezetének egyszerűsítésére, korszerűsítésére. Szó sincs persze arról, hogy közigazgatásunk ma már minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek, hogy már nincs is szükség további finomításokra, módosításokra. Különösen a lakossági kapcsolatok ápolásában, javításában sok még a teendő. Erősíteni kell a tanácstestületek apparátust irányító szerepét, a demokratikus fórumok tényleges beleszólási lehetőségét a közös ügyek eldöntésébe. Meglehet, ez kevésbé látványos és hosszabb, kitartóbb közéleti munkát igénylő feladat, mint egyegy új rendelet meghozatala, vagy az ügyintézésgyorsítása, egyszerűsítése. De a korszerű szocialista közigazgatás enélkül elképzelhetetlen. (Deák) Vitorlás tanfolyam kicsiknek A Pécsi Túra és Természetjáró Egyesület vitorlás szakosztályának szervezésében vitorlás tanfolyam kezdődött általános iskolás gyerekek részére a Pécsi tavon. Az egyhetes kurzusok résztvevői OPTIMIST típusú kishajókon sajátítják el a vitorlázás alapjait. Képünkön az evezést és a kormányzást gyakorolják. (MTI fotó: Kálmándy Ferenc/ KS) Egy hét — három koncert Szombathelyen, a Szimfonikusoktól A jövő héten — mintegy a szombathelyi nyári komolyzenei színházat pótolva — három önálló koncertet kínál a közönségnek a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar a Bartók Teremben, illetve a Székesegyházban. Hétfőn, július 25-én, este 8 órakor a XVII. Nemzetközi Bartók Szemináriumhoz kapcsolódva három Bartók-mű szólal meg a Bartók Teremben: az 1938-ban írt Hegedűverseny, a III. zongoraverseny és a Táncszvit. Megszólaltatói Sebők György zongoraművész, a Bloomington Egyetem (USA) professzora és Szenthelyi Miklós hegedűművész, a szombathelyi szimfonikusokat Petró János vezényli. A koncertről —, amelyet a diákoknak és a nyugdíjasoknak kedvezményesen kínálnak — a Magyar Rádió felvételt készít. A karmesterverseny egyik közönségkedvence, a IV. Nemzetközi Karmesterverseny második helyezettje, a nyugatnémet Andreas Weisss vezényli július 28-án, ugyancsak a Bartók Teremben azt a koncertet, amelyen Liszt: Les Préludes és Halál tánc című művei, valamint Beethoven V. (Sors) szimfóniája hangzik el. Az est szólistája Rohmann Imre zongoraművész lesz, s a Magyar Rádió erről a koncertről is készít felvételt. Szombaton, július 30-án este 8-kor a Székesegyháziban csendül fel Verdi Requiem-je Petró János vezényletével, a Budapesti Kórus (karigazgató Margittay Sándor), Kincses Veronika (szoprán), Takács Tamara (mezzoszoprán), B. Nagy János (Tenor) és a pozsonyi Sergej Kopcak (basszus) közreműködésével. Ilyés Andreas Weiss, a csütörtöki koncert karmestere. Kincses Veronika énekművész. Petró János, karnagy. Sebők György zongoraművész. ★ Valóban betört már Vasba is a Puma! A Haladás ez év tavaszáig Adidas cipőben, alsó és felső anyúgban játszott. Tavasztól fogva azonban tetőtől, azaz nyaktól talpig Pumában focizik. (A kedvezményes Pumaanyúgot nem lehet keverni Adidassal, vagy mással, a gyártó, illetve forgalmazó cég ezt kikötötte). Úgy hírlik, Pumában játszik már a Honvéd, meg a Csepel is. Nálunk némely futballbírók, sportbaráti javadalmazottak számára azonban a Puma nem kötelező, ők hordhatnak akár téglaporos színű anyúgot is. A Puma tehát már itt van az aranylábú gyerekeken. Állítólag úgy hajtanak, mennek benne, mint a Puma. Persze nem úgy, mint az a senki sem látta jószág, amely állítólag Ágfalva körül disszidált hazánkba, hanem mint amikor a puma otthon a vadonban vadászik. Egyesek félelmükben magasra transzformálták a hozzánk disszidált jószág hírét is, még a nadrágjuk is megtelt miatta jajveszékeléssel. Pedig az ilyeneket a puma is csak sírva enné meg! Persze, helyenként az Adidas is terjed. A FŐMAKER (Fővárosi Magánkereskedők) egyes csapatai erre esküsznek. Ezek már rúgtak is néhány Adidas-gólt az ÁLLKER (állami kereskedelem) csapatainak, illetve ezek honi, vasi vásárlóinak is. Igaz, góljaik egy része szabálytalan, állítólag a bíró fütyült is, de óvások történtek és most még talán vezet az adidasos MAKER. Állítólag az az indulójuk. ..Adidas adidas...” Aztpersze meg kell hagyni, hogy e fővárosi sportkör nem a Hali levetett Adidas öltözékeit vette át, neki egy az egybe új, jelentős, áruházi készletek kellettek a Gyöngyös mentéről. Lehet, hogy a puma őértük jött? ★ Egyik díjú, törekvő, igazságkedvelő, már katonaviselt (lokátoros volt) kollégám nemrég azzal állt elém: nem tetszett a cikkének az a része, hogy a síkfutás a legmérhetőbb sport, itt a szalag, a célfotó híven mutatja a valós elsőséget, itt a bundázás eleve, ha nem kizárt is, nem nagyon lehetséges. Van benne valami, mondta ifjú kollégám. De manapság suttyomban a futók lábait is összerúghatják, meg éppenséggel elvileg lehetséges akisfutásra való anyagi ösztönzés is. Eközben valaki menővé válhat, méghozzá nagymenővé. (Persze a Menő Manó is gyakran leesik a tv-rajz egyensúlyozó lineárjáról.) A tisztaság mintaképe az ejtőernyős sport. Ott nincs totócsalás, ott nincs lepénzelés. Hogy hapsikám, ha nem nyitod ki időben az ejtőernyődet, kapsz ,.húsz rongyot”. Az ég és föld között magasabban, fennköltebben szárnyal az emberi lélek és ott nincs vásárló értéke se a forintnak, se a dollárnak! Én, mondta, jónéhány sáros aranylábút ebben a szférában neveltetnék a sporterkölcsre. Felbujtóikkal pedig selyemhernyókat tenyésztetnek, mert ilyképpen sok ejtőernyő kellene! Egy, nem éppen régi minisztériumi rendelet kimondja, hogy az alsóbb osztályú vendéglátó helyeken csak kulturált körülmények között szabad kuglizni, azaz tekézni és ezeken a helyeken mindenféle kártyajáték tilos. Most aztán sok helyen tűnődnek a vendéglősök, italboltosok, hogy tulajdonképpen mit kell érteniük például az alatt, hogy kuglizni csak kulturált körülmények között szabad? Arról nem szól a fáma, hogy az úgynevezett félkarú banditát szabad-e kultúrálatlanul rángatni, püfölni, hogy ennek a banditának milyen hangosan szabad vijjogni, gurgulázni, csattogni, mindenféle alkozmikus hangokat hallatni, bugyborékolni és vijlogni! De a tekepálya, a tekézés legyen kulturált. Van, ahol a vendéglős, italboltos, esetleg társadalmi munka segélyével jó, szép tekepályát építtet, már automata pályánk is Vasárnapi 1983. július 24. Vasárnap