Vas Népe, 1983. augusztus (28. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-11 / 189. szám
Vágyak és valóság Karatekollégiumi Magyarszecsődön? Egy ideje az a hír járja, hogy a karateközpont lesz a magyarszecsődi Batthyány kastélyból. Az Esti Hírlap július 18-i számában megjelent cikk ezt megerősíti, sőt arról is tudósít, hogy a későbbiek során a kastély egyik szárnyában penziót nyitnak. Mi több, uszodát és teniszpályát is létesítenek, gondolván az Ausztriába tartó, vagy onnan érkező turistáikra. Kiderül az írásból, hogy egy négytagú gazdasági munkaközösség, Harrer Norbert, illetve Antal János, a szombathelyi Shotokan Karate SE vezetői és a feleségek a kastélyt kibérelték és megkezdték az átalakítását. A karateedzőknek a molnaszecsődi községi közös tanács ötven évre ingyen és bérmentve odaadta az épületet. A kiviteli terv szerint a 16 millió forintos beruházáshoz hozzájárulnak, tíz évig biztosítanak anyagiakat Harrenéknek. A továbbiakban azt olvashatjuk: „Ha a kastély rendben lesz, az ország minden részéből verbuvált általános és középiskolás gyerekek töltik meg azt... ha minden jól megy, akkor a jövő ősszel már benépesülhet a gyakorlóterem.” ★ A kopottságában is szép kastély udvarán külföldi gépkocsik parkolnak. Japán vendégeké, akik karatebemutatót tartottak az itt táborozó fiataloknak. Egy leterített asztalon szendvicsek, üdítők, a melléképület falán japán zászló. Odébb ruhák száradnak egy kötélen. A kastély termeiben matracok szorosan egymás mellett, bútorzat, díszítés nincs. Átalakításnak semmi nyoma, ha csak a sebtiben felszerelt zuhanyzót ■nem említjük. Az épülethez tartozó hatalmas park azonban már változott. Megszabadították a gaztól a fákat, kibontották a néhai sétányt. Ez volt a feltétele annak, hogy itt táborozhassanak a karatésok. De mi igaz az Esti Hírlapiban közölt tervekből? Gáspár Ernő molnaszecsődi tanácselnök: — A Szombathelyi Shotokan Karate sportegyesülettel mi csupán kéthónapos szerződést kötöttünk. Ezek szerint augusztus 20-ig, az iskolai szünidőben táboroztathat itt a sportegyesület, egy nappal sem tovább. A szerződés azt is kimondja, hogy az ideiglenesen használatba adott három üres lakás belső karbantartásáról kötelesek gondoskodni, s nem zavarhatják a kastélyban élő hét család jogos érdekeit. Fogalmam sincs, honnan ,az az értesülés, hogy itt több milliós felújítás lesz, amit mi támogatunk... Az sem való, hogy mi 50 évre odaadtuk volna a kastélyt Harreréknek, hogy a penzióról és egyebekről már ne is beszéljek. — Miként kerültek ide a karatésok? — Tavasszal jelentkeztek, előadták, mit akarnak. Tény, hogy szerették volna kibérelni az épületet, de addig nemköthető ilyen értelmű szerződés, amíg ott lakók vannak. Mi nem tudunk hét lakást kiutalni, nincs is ilyen tervünk. Csupán a kéthónapos táborozásba mentünk bele. — A falusiak hogy fogadták a fiatalokat? — Fegyelmezett társaság, nem volt gond velük. Annak mindenki örült, hogy társadalmi munkában rendbe tették a parkot, pontosabban ennek egy részét. — — Tegyük fel, hogy a lakóknak sikerül új otthont szerezni, így megköthető egy hosszútávú szerződés a sportolókkal Ebben az esetben ön valósnak tartaná terveiket? — Őszintén szólva nem. A kastélyfelújítás rengeteg munkát és pénzt igényel. Kiszolgáló egységeket, szociális létesítményeket is kellene építeni. Nem hinném, hogy erre képes lenne egy sportegyesület. Annyi bizonyos, hogy mi nem tudunk pénzt adni sem most, sem a jövőben. Harrer Norbert karataedző: — Félreértésen alapul a cikk, mi nem mondtuk, hogy miénk a kastély. Viszont szeretnénk megszerezni, s ennek érdekében mindent elkövetünk. — Mit érthetünk a minden alatt? — Csak a legfontosabbat említem: lakást szerzünk az itt élőknek. — Honnan van erre pénzük? Egyáltalán: miként képzelik el a felújítást? Mármint akkor, ha önökkel, s nem mással kötnek szerződést ... — Mozgósítjuk az ország karatézóit. Mi egy nagy család vagyunk. Akad közöttünk számos mesterember, aki hajlandó segíteni. Ha kell, ezrek fogják anyagilag is támogatni ügyünket. A pénzeszközök előteremtésére adott a lehetőségünk. — Ha konkrétumokat is említenek_ — Ez akkor lesz időszerű, ha a szerződést megkötjük. — Ezek szerint a penzió, az uszoda, a teniszpálya csupán ígérgetés? — Nem egészen. Szerződés esetén elkészítjük a teniszpályát és az úszómedencét. Ugyanígy az edzőtermeket is. Hatvan személyes kollégiumot kívánunk kialakítani, egybekötve a tanulást a karatéval. Hosszabb távon azt szeretnénk, ha nemzetközi edzőtáborok telepednének meg itt — ez is az oktatást szolgálná. Penzióról nem tudok. — Miként értelmezhetjük azt, hogy jövő ősszel már benépesülhet a gyakorlóterem, holott augusztus 26-ig szól a szerződésük? Ennyire biztosak a dolgukban? Mármint abban, hogy csak és kizárólag önökkel kötnek szerződést? — Ha a lakókat elhelyezzük — igen, ★ örülhetünk annak, hogy erőteljes mozgalom bontakozott ki a Vas megyei kastélyok, kúriák hasznosítására. Néhány esetben már sikerült megnyugtató megoldást találni. Nem mondható el ez a magyarszecsődi kastélyról. Úgy véljük, a sportegyesület jó szándéka nem elég ahhoz, hogy igazi gazdái lehessenek az épületnek. Félreértések elkerülése végett: nem a Shotokan SE ellen beszélünk, hanem a már-már tényként tálalt, megalapozatlannak tűnő tervek ellen van kifogásunk. Egy kastély felújítása komoly vállalkozás, alapos előkészítést igényel. A sportegyesület erre nem tud garanciát adni, viszont ígérget. Persze hogy örülnénk, szeretnénk, ha karatekollégium nyílna Magyanszecsődön. De a vágyakat a valósággal keverni. nem szerencsés ... Kozma Gábor Horváth Pál felvételei Japán vendégek a kastély udvarán. A felújítás rengeteg munkát és pénzt igényel. Körmendről hozzák a meleg ételt a táborozó fiataloknak. 4 Nyugodt ősz elé néznek Mint mindenütt Ostffyaszszonyfa határában is a talajművelés most az egyik legfontosabb tennivaló. Az aratás után megüresedett területeket szántják, munkálják el, tartva, őrizve azt az előnyt, amit a korai és a rövid aratással szereztek. Györffy László mérnök, a tsz elnöke nagyon találóan mondja: — Eső is volt, most kell „megfogni” az elmunkálásra váró táblákat. Azt értem ez alatt, hogy korántól későig szükség szerint szántjuk, tárcsázzuk őket. Ha az előnyünk miatt elbíznánk magunkat, és csak egy hetet is tétováznánk, azt az ősszel 17 nap alatt sem tudnánk helyrehozni. Van is látszata annak a szándéknak, hogy megfogják az elmunkálásra váró táblákat, illetve hogy dolgozzanak, ahogy ez a szántóvető, a termelő ember szorgalmához illik. A szakma is azt tanítja, parancsolja: vetés előtt hat héttel el kell végezni az előzetes, az alapvető talajművelést, amit ha szükséges, egy másik követhet. S ahhoz, hogy október 20-ra elvethessenek, már most kell előmunkálni a talajt. A termelési folyamatoknak ez a klasszikus rendje szinte naprakész itt Ostffyaszszonyfán. A vetőszántásnak a felét már elvégezték, sőt a cukorrépa jövő évi területeit is mélylazították és megszántották. — Nem történt ez kicsit korán? — kérdezem. — A mezőgazdaságban semmit sem lehet elég korán végezni — mondja az elnök. — Azt nem állítom, hogy a mélyen szántott területek még nem gazosodnak ki, hiszen augusztus közepe van. De ez nem zavar bennünket, mert a tárcsával egyszer végigmegyünk rajtuk és eltűnik a gyom. A lényeg, hogy a mélyművelést időben megkapja a répa. Az idei év — és esőtlen nyár — hosszú időre tanulságot szolgáltatott... — Mire gondol konkrétabban? — A múlt ősszel sok csapadék volt, a traktorok sok helyen inkább dagasztották, mint szántották a földet. Minőségről szó sem lehetett. A téli fagyok is elmaradtak, és a — jóindulattal mondva — szalonnás barázdaszeletek az ugyancsak bőséges tavaszi csapadék által úgy megtömődtek, hogy elég volt őket elmunkálni. Ráadásul a növény sem találta bennük a helyét... Ezt az állapotot, ha csak lehet, el kell kerülnünk, de egy novemberi, decemberi talajműveléssel nem biztos, hogy el tudnánk. Vagyis, amit most megszántunk, azt novemberben már nem kell szántani. Külön dolog, hogy a mostani mélyszántás üzemszervezési, gazdaságossági szempontból is előnyösebb a télinél. Aki ezt gyakorolja, annak aligha kell bizonygatni. — Azt hallottam, a búza egy nagy hányadának szántás nélkül, energiatakarékosan készítenek talajt. Nincs itt valamiféle ellentmondás? — Nincs. A búza nem kíván mélyművelést, így a vetés területének egynegyedét középmély lazítással és tárcsás műveléssel készítjük elő. Ez a módszer gyors, gazdaságos és szakmailag is elfogadott. A negyedrész kétszáz hektárra tehető, s ebből 160 hektárral el is készültünk. Ez ugyan nem adhat okot az elbizakodottságra, de nagy megnyugvást jelent. — Mit értsek ez alatt? — Azt, hogy a silókukorica és a cukorrépa után is búzát vetünk mintegy 350 hektárba. S ha a mostani előkészítéssel arra az időre felszabadítjuk a gépeket, a betakarítás után azonnal a megüresedett területekre vonulhatunk, és késedelem nélkül, még októberben ezeket is bevethetjük. Ha nem így tennénk, csak október végén művelhetnénk a silókukorica és a cukorrépa területeit, s akkor csak novemberi vetésről lehetne szó, amiből mi nem kérünk. — Látom, nem csak szántanak a traktorok ... — Most hordjuk ki és munkáljuk be a tápanyagokat, az istállótrágyát és a műtrágyát is. Nyáron a szántóknak 15 éves átlagban ugyancsak a szántóknak 25 százalékát trágyázzuk. Ez nagyon jó arány, ami meg is látszik a mezőinken, a kultúrákon. Éves átlagban 150— 160 vagon műtrágyát is kijuttatunk, s ebből most nyáron, nyár végén munkálunk be 60—70 vagonnal. Ez is a mostani napok feladata, s így bizony egyetlen gép sincs munka nélkül. Ez természetes dolog, mert a mezőgazdaságban is mindig előre kell nézni, mindig a holnapot kell látni, hasznosítva a tegnapok tanulságait. Látom is, jegyzem is, hogy 300 vagon silótakarmánynak most készítenek betonteret és 200 vagon répaszelet helyét is betonozzák. Üzemi utat is építenek, ami mindmind a termelést szolgálja, segíti. Dolgos, tempós, de nyugodt ősz elé néznek itt Estffyasszonyfán. Maguk teremtették, s akarták így... Udvardy Gyula Fotó: K. Z. Munkában az altalajlazító. A tárcsa a talajművelés egyik leghasznosabb, leggyorsabban dolgozó eszköze lett. Gazdaságosabb nyersanyag-felhasználás Textiliparunk versenyben maradásához kulcsfontosságú az önköltség csökkentése, amely — tekintve, hogy a textilgyártás ráfordításának 55—60 százaléka nyersanyagköltség — elsősorban a nyersanyaggal való ésszerűbb gazdálkodást kívánja meg — állapítja meg az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság közelmúltban készített tanulmánya. Hazánkban a textilipari nyersanyagok jelentős része import eredetű, és azon belül is magas a konvertibilis valutáért vásárolt termék, a pamut egyharmada, a gyapjú 35—40 százaléka, a vegyiszálak 50 százaléka tőkés importból származik. 1980 januárjáig a fix elszámolói árak védettsége és a költségvetési térítés nem különösebben tette érdekeltté a textilipari vállalatokat az olcsóbb nyersanyagforrások felkutatásában. Azóta viszont a nehezebb külső gazdasági feltételek, a világpiaci árakhoz igazodó belföldi árak és nem utolsósorban az energia-, anyag- és devizatakarékosság ebben az iparágban is új helyzetet teremtettek. A tanulmány a szükséges további fejlődéshez javasolt néhány konkrét intézkedést. Mind a pamut-, mind a gyapjúipar esetében sürgeti az importtermékek hazai forrásból történő helyettesítését. Az évi 7—9 ezer tonna mennyiségben importált pamutfonal jelentős része belföldön is előállítható lenne, ha a fővárosban munkaerőhiány miatt pillanatnyilag álló fonóorsókat és a hozzájuk tartozó, úgynevezett erőműveket olyan vidéki helységekbe telepítenék, amelyek vonzáskörzetében még jelentős létszámú szabad munkaerő található. Tetemes valutakiadást jelent, hogy a gyapjúiparban évi ezer tonna gyapjúmosó és -fésülő kapacitás hiányzik, s ezt importból kell pótolni. Célszerű lenne megvizsgálni, hogy nem lenne-e gazdaságosabb a behozatalt a hazai kapacitás fokozásával megtakarítani. Előnyösnek látszik a pamutfonodai hulladék eddigieknél fokozottabb felhasználása is. Mint a tanulmány megállapítja, évente legalább 1500 tonna másodlagos nyersanyagot lehetne kitermelni, bár természetesen a gyengébb minőségű alapanyag feltételezi a feldolgozásukra alkalmas speciális gépsorok munkába állítását is. Ugyancsak fontos feladat a hazai juhászat fejlesztése. Jelenleg a hústermelés az elsődleges cél, mert ez adja a jövedelem nagyobbik hányadát (legalább 80—85 százalékát), megfelelő keresztezéssel azonban javulást lehetne elérni a juhállomány gyapjú értékeiben is. 1983. augusztus 11. Csütörtök