Vas Népe, 1983. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-01 / 258. szám
Adatszolgáltatás emlékezetből Azt is lerakták, ami nem vett__ Miként rakható le — mohójuk — egy IFA tehergépkocsiról ezer kilogramm súlyú áru, amikor valójában csak ötszáz van a platón? Vagy:egy adott közület féléves beszámolójában miként szerepelhet pontosan a szállított súly és áru-tonna kilométer, amikor a gépkocsivezető ezt nem tüntette fel a menetlevélen? Ismeretes, energiatakarékossági megfontolásokból meglehetősen szigorították az ellenőrzést a fuvarozást végző vállalatoknál, közületeknél. A cél az, hogy a teherautók minél kevesebbet fussanak üresen, észszerűen — árut, egyéb rakományt szállítva — használják fel a drága üzemanyagot. A Vas megyei Közlekedési Felügyelet rendszeresen vizsgálja a tehergépkocsik kihasználását, különös tekintetettel a rakottan és üresen, közlekedő járművek kilométereinek arányára. A felügyelet az adatokat az üzemeltetők által készített, féléves beszámolójelentésekből nyeri. E jelentések alapjául pedig a gépkocsivezetők menetlevelei szolgálnak. Tapasztalatok szerint az adatközlésnek ez a módja nemszerencsés, bizonyos visszaélésekre adható módot. A felügyelet vizsgálata szerint a menetlevelek általában hiányosak. Az üres, illetve a rakottan futást — kilométert — gyakran nem tüntetik fel, szállított súlyként pedig többet írnak be a valósnál. Így fordulhatott elő (nem is egy esetben), hogy ama bizonyos IFÁ-ról még azt is f lerakták, ami nem volt. . . Másik véglet az úgynevezett kistehergépkocsik esete. Ide tartoznak — többek között — a Barkas,a Zuk, az Izs, az Aro típusú járművek. Ezek teherbírása csekély (0,3—1,1 tonna), így a gépkocsivezetők még tényleges áruszállítás esetén sem tüntetik fela súlyadatokat. A menetlevelek leadása után az illetékes ügyintéző aztán vagy emlékezetből, vagy „kitalálva” a hiányzó adatokat, pótolja a mulasztást. Ezek után kérdés, mennyire tekinthetők hitelesnek a féléves közületi beszámolók „pontos” adatai . .. Éppen ezért a felügyelet munkatársai vizsgálataiknál külön csoportosították az 1,5 tonna teherbírás alatti járműveket, s külön a nagyobbakat. Azt tapasztalták: a kisebb járműveket általában anyagbeszerzésre, brigádok utaztatására, esetenként ellenőrzésre használják. Az Izs 2715 típusú tehergépkocsikat pedig szinte kizárólag a Személyautók helyett üzemeltetik! A tehergépkocsik teljesítménymutatójaként két, általánosságban elfogadott számot használnak. Az egyik a futáskihasználás (ez a rakott ésaz üres kilométerek arányát mutatja), a másik pedig a raksúlykihasználás (mennyit képes szállítani a jármű, s valójában mennyit, visznek rajta). Mindezekre néhány konkrét példa: a szombathelyi Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalatnál az 1,5 tonna alatti teherautók futáskihasználása 17,5 százalékos, míg a raksúlykihasználás csupán 16,3 százalékos. A nagyobb járművek esetében a két mutatószám 56,7, illetve 54,3 százalékra módosul. A vasvári Kossuth Termelőszövetkezetnél az UAZ tehergépkocsi futáskihasználása 69,1, a raksúlykihasználása pedig 15,3 százalékos. A felügyelet megállapítása szerintaz 1,5 tonna teherbírás feletti teherautók kihasználása kedvező, az országos átlag körül mozog. De hihetünk-e a közületi jelentéseknek, tudvaó manipulációkról? A felügyelet ezzel kapcsolatos jelentése a következőket tartalmazza: „Nem ártana, ha a megye illetékes ügyintézői a beszámolói jelentések hátoldalát is elolvasnák, ahol bekeretezve — többek között — ez áll: „az adatszolgáltatás elmulasztása, vagy valótlan adatok közlése szabálysértést jelent...” 4 VAS KÉPE Pályázati hirdetmény! A Sárvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága pályázatot hirdet: 1. IGAZGATÁSI OSZTÁLYVEZETŐI MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉRE. Képesítési követelmény: — Állam és Jogtudományi Karon, vagy az — Államigazgatási Főiskolán szerzett oklevél és 4 éves szakmai gyakorlat. 2. TERMELÉS- ELLÁTÁSFELÜGYELETI OSZTÁLYVEZETŐI MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉRE. Képesítési követelmény: — Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, vagy — Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán, — Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karán, — Felsőfokú Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakiskolán, — Közgazdasági Főiskola Kereskedelmi Tagozatán, — Állami Kereskedelmi Főiskolán, — Kereskedelmi Akadémián (a Szakoktatási Intézet Felsőfokú Levelező Tagozata) szerzett oklevél és 4 éves szakmai gyakorlat. Fizetés: a 30/1980. (XII. 29.) MüM. sz. rendelet szerint. A pályázatot részletes önéletrajzzal kérjük 1983. december 15-ig a Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága címére benyújtani. Cím: 9601 Sárvár, Várkerület 3. — (1953) A zöldségtermesztéséről nevezetes Heves megyei Boldogközséget híre — és képeink tanúsága szerint — mosolygós Boldognak is nevezhetik. A beérett, leszedett, s felfűzött fűszerpaprika pirosan indul aboldogi házak tornácán, az óriáskáposzta a boldogiföldeknek kölcsönöz derűt, s hozzá ott van még,a dolgos boldogi asszonyok mosolya. Morvai Jánosné és unokája házuk tornácán szárítják a paprikafüzéreket. Kiss Ferencné egy fej káposzta társaságában. Harmati Sándor Munkásemlékek a század első harmadából 10. Karácsony, munka nélkül Segédként már az első munkanapon nagy igyekezettel kezdtem dolgozni. Bátran tehettem, szakmai tekintetben nem volt félnivalóm. Tanítósegédem, Szabó József a szakma fogásaiból annyit átadott, amennyit csak három esztendő alatt át lehetett adni. Bizonyítani akartam — és tudtam is —, hogy minden rám bízott munkát jó minőségben elvégzek. Az első heti segédi fizetésemet elégedetten és úgy vettem kézhez, mint a végzett munka elismerését. Bíztam abban, hogy mesterem folyamatos munkát és ezzel tisztességes keresetet biztosít a számomra. Beleéltem magam a gondolatba, hogy az állandó kereset révén végre megszabadulok a kínzó anyagi gondoktól, a nélkülözésektől és nagyon elhasználódott ruházatomat is felújítom. Elhatároztam továbbá, hogy keresek egy külön kis szobát magamnak, nem leszek többé ágyrajáró. Felvételemet kértem a vasasok nagy családjába, vagyis a szakszervezetbe és hetente jártam színházba. A jövő biztatónak ígérkezett. .Rövidesen kiderült azonban, hogy megvalósíthatatlan álmokat kergetek. A munkával töltött hetek gyorsan múltak. A Földi-fivérek meghívásának készültem eleget tenni, akik szüleik nevében ajánlották, hogy velük együtt utazzam Ludasra és otthonukban töltsem el a karácsonyi és újévi ünnepeket. Boldognak éreztem magam és türelmetlenül vártam az ünnepeket. A régen nélkülözött családi kör melege utáni vágyam nap-nap után fokozódott. Összegyűjtögettem néhány pengőt is az utazási költség és a vendéglátóim számára vásárlandó ajándéktárgyak árának fedezésére. A karácsonyi ünnepeket megelőző hét szombatján azonban — nagy megdöbbenésemre — a fizetéssel együtt munkakönyvemet is a kezembe nyomták. Indoknak a rendeléshiányt hozták fel. Ezt a váratlan karácsonyi „ajándékot” rajtam kívül még tíz munkatársam — köztük a Földi-fiúk is— megkapták. A rám zúdult váratlan csapás súlyosságát még nem volt időm hideg fejjel átgondolni. A hozzám legközelebb álló volt inastársak már messze, valahol a szülői háznál jártak. Nekem nem volt erre lehetőségem. Bamat-bánatomat nem volt kikkel megbeszélnem. A bizonytalanság terhét, amely agyamra és szívemre ránehezedett, magányosságomban kibírhatatlanul nehéznek éreztem. Úgy tűnt, mintha a gondolkodóképességem is csődbe került volna. Zaklatott állapotban járkálni indultam a közeli Stefániára, a gazdagok villáitól szegélyezett széles sétányra. A fehéren csillogó fagyott hó nyikorgott talpaim alatt. Majd töprengés közben leültem a hótakarótól letisztított egyik pirostámlás padra. Rövid idő telhetett el és váratlanul egy súlyos munkáskéz nehezedett a vállamra. Felnéztem. Egy ismerős házaspár állt előttem, mindketten mosolyogva néztek rám. Soós Jánosra és feleségére, egy Kőrösladányból Budapestre származott szállítómunkás házaspárra ismertem rá az előttem állókban. — Mi baj van, Sándor? Miért eresztette búnak a fejét? — szólalt meg Soós. — Nem tudnánk segíteni?. . . Még megfázik itt ültében... Válaszomra várva, mindketten mellém ültek. Én lemondóan legyintettem. De aztán erőt vettem magamon és elmondtam, milyen reménytelen helyzetbe kerültem. Kis időre csend állt be. Majd Soós szólt. — Mit szólnál hozzá, aszszony — fordult a feleségéhez —, ha Sándor hozzánk jönne lakni. Legalább fedél legyen a feje felett, ha most nem is tud fizetni. Ami pénze van, azt beosztja. Néhány hétig élelmezni tudja magát és közben munkája is akadhat. A fiatalasszony beleegyezően bólintott. — Jó lesz így? — kérdezte Soós. A váratlan ajánlatot természetesen elfogadtam. A legsúlyosabb gondtól szabadultam meg. Joggal tarthattam attól, hogy a háromgyerekes Barabás család nem nélkülözheti családi költségvetéséből az általam eddig fizetett ágybérleti összeget, és kénytelen lesz szállásomat felmondani. Karácsony este volt, amikor csekélyke holmimmal a hónom alatt beköltöztem Soósék lakásába. A „lakást” egy Tábori Pál nevű, Garai téri piaci árustól a régi lóversenytéren bérelt telken maguk fabrikálták össze, deszkákból és gerendákból. (Ma a helyén a Népstadion áll.) Meghatottan néztem körül a kis féltetős házikó egyetlen helyiségében. Belül a malterral fedett falak fehérre voltak meszelve, rend és tisztaság honolt a legszükségesebb bútorokkal berendezett helyiségben. A kinti világosság egyetlen ablakon át jutott be. — Nem valami luxuskivitelű a mi hajlékunk — szabadkozott a házigazda —, de azért megteszi. Tábori bácsinak csak jelképes bért fizetünk, amiért megengedte, hogy felhúzzuk a mi kis viskónkat. Szentróger a mesterségem és bizony nem mindig akad munkám. Bérházban nem tudnánk rendszeresen lakbért fizetni Azt a pénzt, amit a háziúr zsebmenne, így magunkra tudjuk költeni. Majd a háziasszony fordult hozzám szíves szavakkal: — Sose búsuljon, Sándor! Hagyja gondját baját szerény hajlékunkon kívül. Jöjjön, vacsorázzon velünk! A Soós házaspár ezen, a számomra emlékezetes karácsony estén valóban elűzte sötét gondolataimat. (Következik: 11. VITÁK KERESZTTÜZÉBEN) Takarítják, szépítik a temetőket A halottak napja közeledtével mind több ember járja a temetőket. Takarítják a sírok környékét, mind több halmot virágosítanak és hoznak rendbe. A megyei temetkezési vállalat emberei a megye városaiban összesen 22 köztemető fenntartásán, 560 ezer négyzetméter területen munkálkodnak ezekben a napokban. A múlt héten — mint erről Barnák János igazgató beszámolt — befejeződött már a szombathelyi Jáki úti temetőben a katonasírok virágosítása. Ezekben a napokban 140 ezer ember látogatásával számolnak a 384 vasi temetőben. A Volán sűrített járatokkal szállítja Szombathelyen a temetőbe látogatókat. A temetkezési vállalat a városi köztemetőkben ügyeletet tart, hogy a távolról érkezőket útbaigazíthassák. A helyismerettel nem rendelkező embereknek például a parcellakönyvek segítségével felvilágosítást nyújtanak a sírok helyéről. A vállalat szakemberei arra ösztönözték a sírok gondozóit, hogy a halottak napjára mindenhol rendbe tegyék a parcellákat. Sajnos, mindenütt lehet találni elhanyagolt, vagy alig gondozott sírhalmokat, amelyekre „elfelejtenek” virágot tenni. A lakosság túlnyomó része természetesen kegyelettel adózik az elhunytaknak. Ebben az évben például 28 millió forint értékű síremléket állítottak a megye temetőiben. A temetkezési vállalattól 3300 márvány, gránit és mészkő alapú síremléket rendeltek. A szombathelyi Jáki úti temetőben az idén a vállalat már 30 nagy kriptát épített és adott használatba. Csak ebben a temetőben 628 síremléket újítottak fel. A vállalat ezenkívül Jákon, Chernelházadamonyán és Alsóújlakon például 2,5 millió forint értékű munkát végzett új sírkövek felállításával, vagy a régiek renoválásával. A vállalat, amely egyébként 22 köztemető gazdája, valamennyiben megteremtette a szemétgyűjtés feltételeit és gondolkodott egyben a vízvételi lehetőségről. A temetőkezelők számítanak a lakosság társadalmi összefogására, hogy távoltartsák a síroktól a vandálokat és a tolvajokat. Arra is felhívják a látogatók figyelmét, hogy felügyelet nélkül ne hagyjanak égő gyertyákat a sírokon. Egy ilyen vigyázatlanság miatt könnyen tűz keletkezhet, amely mérhetetlen károkat okozna a temetőkben. Szakemberek becslése szerint a vasi temetőkben jelenleg összesen majdnem egymilliárd forint értékű síremlék díszíti a sírhalmokat. A sírkertek fasorai, kerítései is nagy értéket képviselnek. A nagy őszi takarítás és virágosítás még szebbé teszi az elhunytak emlékét őrző temetőket és sírhalmokat. (Kerék László) Bővítik a hévízi Thermál Hotelt Megkezdődött a hévízi Thermál Szálloda bővítése. A tízmillió forintos költséggel megvalósuló emeletráépítéssel növelik, korszerűsítik a hotel gyógyászati részlegét. Három új fogorvosi rendelőt alakítanak ki, s több kezelőhelyiséggel bővítik a fizikoterápiás osztályt. A munka befejezési határideje 1984. április 15., kivitelezője az osztrák— magyar hitelszerződés keretében az Eberhardt-Bella cég. 1983. november 1. Kedd