Vas Népe, 1985. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-15 / 112. szám
Átadták a díjakat a legjobb tej- és hústermelőknek Ünnepség a megyei tanácson Az ismerős arcokat látom itt Szombathelyen, a megyei tanács nagytermében, ahol rövidesen átadják az okleveleket, a pénzjutalmakat azoknak a nagyüzemeknek és a kistermelőknek, akik a legjobb eredményt érték el a tavalyi megyei tej- és hústermelési versenyben. A megszokott arcok azt jelentik, hogy hagyományosan azok a tenyésztők tartják, szilárdítják magukat a versenyben, ahol a legjobban értik a tej- és hústermelés módját, ahol további fantáziát remélnek a marhatartásban, akiket évek óta valamilyen elismerés átvételére szólítanak. Persze első helyezett mindig csak egy lehet... Az eseményen jelen van Németh György, a megyei pártbizottság osztályvezetője is. Dr. Németh Miklós, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője arról ad tájékoztatást, hogy az évről évre meghirdetett verseny ismét kedvező fogadtatásra talált a nagyüzemek és a kistermelők körében. A vasi nagyüzemek közül 49 gazdaságban tartanak tejhasznú, hétben tej- és húshasznú állományt. Kettőben csak húshasznú tehenészet van, míg három nagyüzem növendékneveléssel és marhahizlalással foglalkozik. Az osztályvezető a továbbiakban vázolja a megye marhaállományának alakulását. Az előző évhez képest az összlétszám 2,3, a tehénlétszám 4,1 százalékkal kevesebb. Tavaly 37 gazdaság 1354-gyel csökkentette tehénállományát, s a termelésbővítő beruházások sem valósultak meg maradéktalanul. A mai igényeknek, követelményeknek megfelelő telepszerű fejlesztés csak hat tszben történt meg, s a közeli jövőben új telepek építése, és telepi rekonstrukció nem várható. Ezután azt hallom: a megye tsz-eiben 4191, az állami gazdaságokban 4796, a kisüzemekben 3595 liter tej egy tehén évi átlagos termelése. Kár, hogy még most is van olyan nagyüzem, ahol 3 ezer liter alatt van a tehenenként évi fajlagos hozam. Különben a gazdaságban fejnek 5 ezer liter feletti átlagot, 19-ben 4—5 ezer liter között, 27-ben 3— 4 ezer liter között. E tényeknél idézve azt hangoztatja az előadó, mennyire alapvető, hogy jövedelmező legyen a tejtermelés, mert csak ez állíthatja meg a marhatenyésztésben tapasztalható kedvezőtlen jelenségeket. A vasi nagyüzemek tavalyi eredményeik alapján is beleszóltak az országos tej- és hústermelési verseny helyezéseibe, s két vasi állami gazdaság és 3 termelőszövetkezet rangos elismerést kapott. Első helyezett lett például a Csepregi Állami Tangazdaság, amelynek több mint 500-as létszámú magyartarka állományától átlagosan 4796 kilót fejtek. Harmadik helyezett az ostffyasszonyfai Petőfi Tsz. Különdíjban részesítették a vasvári Kossuth, a simasági Május 1. Tsz, és a Sárvári Állami Gazdaság tehenészetét, illetve tejtermelését. Ezután átnyújtották az elismeréseket a megyei verseny díjazottjainak. A verseny I. kategóriájában az egy tehénre jutó laktációs termelésben első lett a répcelaki Nagymező Tsz, átlagban 6229 kilós hozamával. Második a csákánydoroszlói Kossuth Tsz, ahol 5815 kilót fejtek, s ugyancsak második helyezésre érdemesítették a vasaljai Pinkamenti Tsz tehenészetét, ahol 5530 kilós a tehenek évi átlagos termelése. Harmadik díjat kapott a celldömölki Sághegyalja Termelőszövetkezet 5053 kilós, valamint az egyházashetyei Berzsenyi Tsz a 4384 kilós termelésével. A II. kategóriában az egy tehénre jutó tejzsírtermelést vették alapul. Ebben első lett a sárvári Kossuth Tsz, ahol 222,8 kiló zsírt, második a bajánsenyei Kerkamenti Tsz, ahol tehenenként 208,2 kiló zsírt termeltek. A hústermelési versenyben első helyezett lett a vasvári Kossuth Tsz 86 pontjával, második az egyházashetyei Berzsenyi Tsz, mely nagyüzem ugyancsak 86 pontot szerzett. A kistermelők versenyében, ahol az értékesített össztejet vették a helyezés alapjául, az I-es kategóriában első lett Mosolits Ernő rábagyarmati gazda, aki 8 tehene után 40 468 liter tejet adott a közfogyasztásba. Második helyezett Zámbó Géza kemenessömjéni termelő, aki 10 tehéntől 37 547 liter tejet értékesített. Harmadik helyezett lett Kisgazda Zoltán szaknyéri tenyésztő, aki 11 tehenétől 33 813 liter tejet juttatott a közellátásba. Ugyancsak a kistermelők versenyének II. kategóriájában, ahol az 1 tehén után értékesített tej mennyiségét vették figyelembe, első díjat kapott Németh László zsennyei lakos, aki egy tehéntől évi 7073 liter tejet fejt, illetve értékesített. Második lett Németh Antal mesterházi tenyésztő, aki tehenenként 6971 litert, harmadik Szanyi Miklós ölbői kisgazda, aki 6169 liter tejet adott el egy tehénre jutóan. (A kistermelők pénzjutalomban is részesültek.) A megyei tanács vb különdíját — 40 ezer forintot — a vasvári Kossuth Termelőszövetkezet kapja, mely nagyüzem mind a tejtermelésben, mind a hústermelésben jeleskedett. Elismerésben részesíti partnergazdaságait a TAURINA és a Vas megyei Tejipari Vállalat is. Udvardy GyulaFotó: Kaczmarski Zoltán Szabó László, a megyei tanács elnökhelyettese átadja a megyei tanács vb különdíját Jeszti Alajosnak, a vasvári Kossuth Tsz elnökének. piactéren Május dereka van, végre melegebb az idő, a padokon idősebb emberek sütkéreznek. Egy kismama gyermekkocsival, odébb három diáklány egy három könyvvel, valószínű, érettségire készülőik. Kis szétlő libben, orgonaillatot permetez. A fák, bokrok átgbagaólból gerlepár bugása és más madarak csiripelése andalít. Békesség, ■nyugatom. De hált a május, „hivatalosan” is a béke hónapja. Negyven éve, hogy végeszakadt a második világháború borzalmainak. Ki emlékszik azokra a napokra? Hogy nézhetett ki akkor ez a város? Kérdésemre választ keresve egy kis padon két öreg apuka mellé ülök. Emlékeznek-e? Rám emelek tekintetüket. Talán egy kicsit rosszallón is, hogy ilyen kérdezősködéssel zavarom nyugalmukat. Két perc is elkelik, mire az egyik megszólal, mondván, hogy ő akkor még hadifogságban volt. Mire hazajött, úgy nagyjából már rendeződött itt is az élet De a Miska mint öreg társéira, ő talán jobban tudja hogy nézett ki ez a város közvetlen a háború után. — No hiszen... — szólal meg végre Miska bácsi. — A romokat ugyan eltakarítottuk, megindult az élet, de a hatvanas évek elejéig itt lényeges építkezés nem volt. Ami szépet és jót lát Szombathelyen, az tulajdonképpen az utóbbi kéthároo évtized alatt történt. De csudálatosan, no. Úgy képzelje el, hogy szinte egyik évről a másikra nőttek ki a földiből az új lakótelepek, iskoláik, kultúrpaloták és új üzemek. Nem tudom, mikor járt itt nálunk, de most már az üzletek, vendéglők is olyan szépek, csinosak, hogy isteni bizony egyik-másikba én magam is olyan megilletődve lépek,mint a templomba. — Büszkék rá? — Nézze, én vasutas voltam, de igazán utazgatni, hiába volt szabadjegyem, csak most tudok, mióta nyugdíjas lettem. Az aszszonnyal bebarangoltuk az országot. Másutt is épültekszépületek. Nagyon tetszik nekem például Salgótarján, Nyíregyháza, hogy csak a miénkhez hasonló nagyságúakat említsem, de Szombathelyt nem cserélném el egyikkel sem. Pedig én nem is itt születtem. Alföldi gyerekként, fiatalon kerültem ide a vasútra. Itt nősültem és neveltem három gyereket. Nekem ez a hazám, az otthonom. — Hol lakik? — Itt a Kisfaludy utcában. De van egykis kertem az Oladi dombon, a Rigóvölgyben. Oda jöjjön ki. Az még egy csuda. Onnan rálátni a Csónakázótóra, a Derkovits lakótelepre. Szóval onnan igazán szép a város. Dávid József 1985. május 15. Szerda Csatatér szeméttel Számos rendezvény színhelye volt vasárnap Szombathelyen a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, az Orlay Szakközépiskola, a Hollán Ernő utca, az Ady tér és a Szabadság-híd által határolt terület. Sok százan foglaltak helyet a gyönyörű napsütéses időben az üde zöld füvön, de ott is hagyták a „névjegyüket”. Hétfőn reggel az arra közlekedőket meglepően kínos látvány fogadta: a papír-, műanyagzacskó és -pohár, valamint ételmaradványoktól a terület inkább a szeméttelephez hasonlított (ott is nagyobb a rend!), mint kultúrintézmények közti területhez. A terület három régen ottlévő hulladékgyűjtője — az MMIK-hoz vezető feljárat két oldalán és a szakközépiskolai kollégium bejáratánál — szinte üresen tátongott. Felvetődik ilyenkor sok kérdés. A rendezők miért nem helyeztek ki ezen alkalomra ideiglenes használatra hulladékgyűjtőket? Miért nem figyelmeztették a jelenlévőket a környezet védelmére, a köztisztaság legelemibb szabályai betartására? Vajon a résztvevők milyen, a kulturált viselkedéshez méltó ismereteket szereztek és magatartást sajátítottak el eddig az általános és felsőbb iskolai tanulmányaik során? Vajon az egyes csoportok vezetői is tisztában voltak-e irányító kötelmeikkel, amelyekhez hozzátartozik a környezet, a természet védelme, szeretete és megbecsülése. Vagy egy idegen városban és helyen megengedő erő -e az, amit otthon sem engednének meg maguknak? A felvetett kérdések azt jelzik, hogy van tenni, nevelni valónk e téren. De azt is, hogy a szervezőknek, rendezőknek is oda kell figyelniük, hogy a hasonló eset többé Szombathelyen ne ismétlődhessen meg. Dr. Pajor Géza ★ A leírtakkal egyetértünk, ám hadd tegyük hozzá: hétfő délg a csatateret rendbetették, a szemetet eltakarították, a rend visszaállt. Valahol ez is az igazsághoz tartozik! • ! • Helló C?) Úgy látom, hallom, tapasztalom úton-útfélen, hogy Szombathelyen az ismert szia köszöntés végnapjait éli. Az új módi a HELLÓ! No persze én emiatt — még ha nyelvrontásnak érzem is — a fiatalokon egy cseppet sem csodálkozom. „Begyűrűzött" ez is Nyugatról, mint a farmernadrág és a többi butikos cucc. De hogy korombeli őszhajú anyókák, nagyapák is hellóznak már, hát... enyhén szólva ez nekik úgy áll — tisztesség ne essék szólván — mint tehénen a gatya. Jön velem szemben az utcán a minap is egy régi ismerősöm és már messziről hellózik. öszszeszedem picurka angol nyelvismeretem és megkérdem, hogy van. Néz rám, mint boci az újkapura. Aztán amikor magyarra fordítom a szót, fellélegzik és azt mondja: — Már megijedtem, hogy valami előkelő anglikánus úrral tévesztettelek össze. — Én meg azt hittem, hogy most jöttél Amerikából és annyira a szádon van még az ottani módi, hogy elfelejtetted az aggyonistent, vagy a szervuszt. — No, ti tollforgató emberek — mondja nevetve — az élő fába is bele tudtok kötni. — Abba azért nem, de mert a mi munkaeszközünk a nyelv, kötelességünk szóvá tenni, ha szépen csengő harmóniáját valami — majmolás szerű — disszonáns hang sérti... - dj • ■ • Tablók időszaka