Vas Népe, 1985. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-27 / 175. szám

Energiamegtakarítás — szabályzással A kommunális fűtés és időellátás a mienkhez hason­ló meteorológiai adottságú, és technikai fejlettségű or­szágokban az energiafo­gyasztás mintegy 30 százalé­kát jelenti. Nagy jelentősé­ge van tehát minden olyan rendszernek, berendezésnek, vagy akár csak ötletnek is, amely az energiafelhaszná­lás csökkentését teszi lehe­tővé. Központi melegvíz-fűtésű ■lakóházakban, kommunális épületekben, üzemekben a fűtés szabályozása az ún. „időjárásfüggő” szabályozók­kal oldható meg. Ezek több helyiség vagy lakás egyide­jű fűtésének szabályozására alkalmasak, mivel a szüksé­ges hőmérsékletű fűtővizet a külső hőmérséklet függvé­nyében egy keverő szelep segítségével keverik ki a ka­zán (vagy távfűtés esetén a­­dőkicserélő) által szolgálta­tott forró vízből, és a fűtő­körön már átment, visszaté­rő vízből. Az épület fűtési paramétereinek megfelelően beállított szabályozó műszer gondoskodik arról, hogy az előremenő víz hőmérséklete éppen a szükséges fűtésnek megfelelő legyen. A hazai szakemberek ál­tal kifejlesztett KALOREG elnevezésű mikroprocesszo­ros, tanulóprogramos fűtés­­szabályozó készülék egyike a legújabbaknak. A szabályo­zó a fűtési feladatot mini­mális energiafelhasználással valósítja meg. Automatiku­san figyelembe veszi a fűté­si rendszer és a fűtött épü­letek tényleges hőtechnikai jellemzőit, valamint a fűtés­re rendelkezésre álló min­denkori hőteljesítményt. Iga­zodik a külső hőmérséklet­hez, korrigálva a napsugár­zás és a szél hatásával. Be­tartja a munkaszüneti és munkanapokra, ezen belül a napszakokra előírt fűtöttsé­­gi értékeket. A képünkön látható KA­­LOREG-gel irányított rend­szer — a kiépítettségtől füg­gően — elláthatja a kering­­tető-szivattyúk vezérlését, a fűtőkör és a használati me­legvízkor együttes szabályo­zását. De elvégzi az adott időszakban fogyasztott hő­mennyiség-értékek meghatá­rozását és tárolását is. Csat­lakozási lehetősége van va­lamely központi adatgyűjté­si helyhez is. Új módszer a rák elleni Új módon használja föl a lézert egy NDK-beli orvos­csoport a rák leküzdésében, adta hírül a Neues Deutsch­land. — Mint két kutató, — Wieland Dietel, a jénai Schiller Egyetemről és Beate Roeder a berlini Humboldt Egyetemről — elmondta, az összpontosított fénynyalábot, amelyet eddig csak műtéti eszközként alkalmaztak, a csoport tagjai a rákos sejtek felderítésére és biokémiai úton való megsemmisítésére is felhasználják. Az eljárás azzal kezdődik, hogy a beteg szervezetébe olyan fényérzékeny festék­anyagot fecskendeznek, amely elsősorban a rákos sejtekben rakódik le. Bizo­nyos — például kék — szí­nű lézerbesugárzásra a fes­tékanyag fluoreszkálni kezd, ami lehetővé teszi a daganat helyének és nagyságának pontos bemérését, illetve a rákos és az egészséges sej­tek egymástól való egyértel­mű megkülönböztetését. Ez­után vörös színű lézersugár­ral olyan biokémiai folya­matot indítanak meg a le­rakodott festékanyagban, amely a rákos sejtek pusz­tulásához vezet. Az új eljárást egyebek közt föl lehet használni a hör­gők, a légutak, a nemi és a kiválasztási szervek rákjá­nak gyógyításában. Sokat ígér az a lehetőség, hogy a lézersugarat fényvezető ros­tok segítségével a testnyílá­sokon át vezessék a vizsgá­landó szervhez, így elvileg már milliméteres nagyságú daganatot is lokalizálni le­het, ami az idejében történő felismerést és kezelést nagy­mértékben elősegíti. Az eljárás lehetővé teszi továbbá, „mélyen fekvő” da­ganatok kezelését is anélkül, hogy az azokat körülvevő egészséges szövetet lényege­sen károsítaná. Ami az eljá­rásiban problematikus, az a fényérzékeny festékanyag szerepe. Hatásmechanizmusa még nem teljesen ismert és sok a megválaszolatlan kér­dés az anyagnak a szerve­zetre gyakorolt hosszú távú hatásával kapcsolatban is. A módszer hatásosságát eddig még csak néhány daganat esetébe­n bizonyították, és annak ellenére, hogy már emberen is végeztek ilyen eljárá'.­s, a gyógymód még kísérő­i stádiumban van — hangs­úlyozzák az interjúban meg­­l o­ttatott kutatók. Pontos a Föld Amerikai csillagászok bo­nyolult számításai szerint 1984-ben a Föld abszolút pontosan forgott a Nap kö­rül, elmaradt a hagyomá­nyos többletmásodperc, így nem lépett fel időbeli elto­lódás, melyet ki kellett vol­na igazítani. A kiigazításra az úgynevezett Nemzetközi Másodperc mértékegység keretein belül azért van szükség, hogy elkerülhessék a hibaforrásokat, különösen a rakétatechnikában. A Föld Nap körüli forgá­sában bekövetkező eltérések fő oka az időjárás, melynek változása befolyásolja a Föld felszínének hőmérsékletét. A Földön történő vulkánkitö­rések is előidézhetnek vég­telenül csekély forgási el­téréseket. főfodrászai Bacon angol filozófus­nak tulajdonítják a mon­dást, miszerint ,,semmi sem olyan kellemes a szem­nek, mint az ápolt, rövid­re nyírt pázsit”. A pázsitot vagy a hasz­nálatba is vehető jó gye­pet, négyzetméterenként másfél—háromezer fű­szál alkotja. Ezért jó por­lekötő, de egyben védel­mezi a földfelszínt a szél­­elhordás vagy a vízlemo­sás ellen, valamint páro­logtatásával növeli a­ lég­­nedvességet A füvek fi­­tonoid, azaz mikrobapusz­tító hatásúak is; ennek kö­szönhető, hogy a salakos, vagy földes területeken esett sérüléseknél kevésbé veszélyesek a fűfelületen való játszás, sportolás közben szerzett sérülések. A legfontosabb fűápolá­si munka a kaszálás, illet­ve nyírás. Hatására a pá­zsitfüvek tövéből, a bok­­rosodási csomókból több mellékhajtás tör elő, és így idővel kialakul a sző­­nyegszerűen zárt fűfelület. Az ismételt fűvágás irtja az előtörő gyomokat, első­sorban az egynyáriakat, amelyek visszavágva nehe­zen kaphatnak újra lábra, és így magot sem érlelhet­nek. A rendszeres fűnyírás föld alatti hajtásainak, tarackjainak, a gyökértör­zseiknek fejlődésére is ked­vező hatású. Ha helytelen módon tö­vig vágjuk a füvet, akkor a fű szinte a teljes táp­anyagképző zöldfelületét egyszerre veszíti el, így új­ra kinövése időt vesz igénybe. A túl rövidre nyí­rás a gyökérfejlődésre is káros, márpedig éppen a fű minél mélyebb gyöke­­resedése kívánatos a szá­­rtóságtűréshez. Mélyen le­hatoló gyökerek esetén kevesebb vízzel beéri a fű, és még trágyázás­i igénye is kisebb. Ha gyakran túl­ságosan alacsonyra vágjuk a füvet, a föld feletti szer­vek sem fejlődhetnek meg­felelően. Ennek hatására egyre gyengébben sarjad, legyengül és hamarosan foltokban vagy összefüggő­en pusztulni kezd. Egyszerre nem szabad többet levágni, mint a már elért fűmagasság felét, még inkább csak az egy­­harmadát; a fű öt centi­méternél lehetőleg ne le­gyen alacsonyabb. Az éve­lő füvek megújulását biz­tosító b­okrösöd­ési csomók ugyanis nem sokkal a földfelszín alatt vagy en­nek közvetlen közelében helyezkednek el. Az öt centiméter körüli tarlómagasság megtartásá­val végzett nyírások nyo­mán kedvező mikroklíma alakulhat ki a fűszálak kö­zött. Ilyenkor csökken a vízigény, és a fűszálak pá­rologtatása kellemesen hű­vössé teszi a közvetlen környezetet. A füvek nyírhatóságát a faji, vagy akár fajta­sajá­tosságokon túlmenően az időjárás, a talajadottságok, az öntözés és az ápoltság is nagymértékben befolyá­solja. Az öntözött és jól ápolt, valamint a nem ön­tözött, kevésbé ápolt fű­felületek nyírási ideje és gyakorisága között különb­ség van. Az előbbieket két­­háromhetenként ahogy a szokásos tarlószint egy­­harmaddal megnőtt, nyírni kell. Az utóbbiakat vi­szont — az időjárástól is függően — elegendő két­­háromhónaponként nyír­ni. Az utóbbiak módjaira vághatók az út mentén, árokpartokon, töltésoldala­kon levő gyepek is. A ki­fejezetten száraz viszonyok között levő gyepek vágása sem maradhat azonban későbbre, mint ahogy fel­tűnik a fűvirágzat. Az ön­tözött fűfelületek egy idényben legalább 6-7, de esetenként húsz vagy még több nyírást is kívánnak, az öntözetlenek pedig be­érhetik 2—3 vágással. Az október elején idő­szerű utolsó fűnyíráskor viszont, akárcsak a hosz­­szú növedék lekaszálása­kor, a kaszálékot fontos eltávolítani. Különben alatta a fű besárgul, kipál­­l­ik, éppúgy, mint amikor a szokásos tarlómagasságnál magasabban, vagyis „bun­­dásan” telel át a fű. A csillagászat és a hozzá kapcsolódó tudományágak látható világunk egyre több titkát fejtik meg. Mind ma­gasabb szinteket ér el a megismerés. Eddig megma­gyarázhatatlan jelenségek, vagy „csodák” persze még szép számmal akadnak. Az úgynevezett fekete lyukak is ide sorolhatók. Tény, hogy léteznek a vi­lágmindenségben olyan égi­testek, amelyek fantasztikus dolgokra képesek. Hogy csak a szupernóvákat, a felrob­bant csillagokat említsük. Az űr távoli pontján — mil­lió fényévekre tőlünk — fel­lobbanó csillag rövidke ide­ig egész galaktikák fényét homályosíthatja edy több száz­millió csillagot! Ha egy szu­pernóvának a robbanás után visszamaradt magja legfel­jebb nyolcszor akkora tö­megű, mint a Nap — neut­roncsillag lesz belőle. De — elméletileg — e tömeg na­gyobb is lehet. Ha így van, akkor szupernóva-robbanás után a mag hihetetlen gyor­san kezd el zsugorodni. S ez a folyamat már nem áll meg. Az atomok egymás mellé préselődnek, az anyag elfajult állapotba kerül. Köziben rengeteg energia szóródik szét az űrben, míg végül a csapda bezárul: az önmagába hullt magról sem­miféle anyagi test és sugár­zás többé már nem léphet ki! Az Einstein-féle relativi­táselmélet alapján tudjuk, hogy erős gravitáció hatásá­ra a fény elgörbül. A feke­­­te lyukban oly’ hatalmas a gravitáció (több milliárd­­szorosa is lehet a földjének), hogy foglyul ejti a fény­t. A test így láthatatlanná válik, kizuhan ebből a világból. Ezen teljesen zárt világok­ban számunkra felfoghatat­lan tér- és időviszonyok uralkodnak. A fekete lyuk lehet bolygó nagyságú, vagy csak alma, gombostűfej mé­retű. Érzékelni úgy tudjuk, hogy vonzást gyakorol a kö­zelében keringő, látható égi­testekre. Van egy izgalmas, új fel­­tételezés is. Eszerint a mi világunk, meglehet, egy fe­kete lyuk. Azért, mert a­­benne mért anyagtömeg a kritikus érték körül van. Ezt az elméletet persze bi­zonyítani kell. De ha így is lenne, életünkre semmiféle hatással nem járna a felfe­dezés. Érdekes csupán egy másik tér-idő viszonylatban „mozgók” számára lehet, ér­zékelni csak ők tudják. A fekete lyukból semmi sem törhet ki, a behatolás oda viszont elképzelhető__ De ez már a sci-fi művek té­máját képezheti. kozma i— Ili ökölmás és a h­alyscárt­atás —. Egy amerikai orvoscsoport tizennyolc volt bokszolón végzett kísérletei és vizsgálódá­sai megdöbbentő eredménnyel jártak: a csoportból csupán három ökölvívónak nem voltak súlyos, organikus agykárosodásai. Ám még a három egészségesnek talált bok­­szolónál is kimutatták az agysejtek szá­mának jelentős csökkenését, az agy­sorva­dás kezdeti tüneteit és más kisebb elvál­tozásokat. Az orvosok az elektroankefalog­­ráftól a számítógépes tomográfig, a látás- és hallásvizsgálattól a neuropszichológiai tesztekig, a legkülönfélébb és legmoder­nebb eszközökkel, illetve módszerekkel haj­tották végre a vizsgálatokat. Az exsporto­­lók átlagéletkora 36 év volt, valamennyien körülbelül két évtizedet töltöttek el a ring­­ben. Megállapították, hogy minél hosszabb a dicsőségesnek tetsző ringkarrier, annál na­gyobb mértékűek és súlyosabbak az agy el­változásai. Kielemezték, hogy öklözés köz­ben az agy mely részei és hogyan káro­sodnak. Az oldalról érkező ütés hosszanti irányban „nyomja meg” az agyat. Az áll­kapocscsontot érő ütések nemcsak a kopo­nyacsontot, hanem a nyakcsigolyákat is ká­rosítják. Kiderült, hogy egy nehézsúlyú ök­löző ütése, támadás közben akár öt tonná­nyi súllyal is nehezedhet az ellenfél ko­ponyájára. Így nem csodálható, hogy az agysejtek és a véredényrendszer maradandó károsodást szenvednek. Ráadásul maga az agy, mint bármely más, megrongálódott szövetanyag, megduzzadhat, nyomhatja a koponyacsontot, s ez további végzetes ba­jokat okozhat. Egy-egy végzetes kimenetelű bokszmér­kőzés után mindig felvetődik: nem lenne-e helyesebb betiltani az ökölvívást. De az­után lehiggadnak a kedélyek, és minden marad a régiben. Időközben azért történt ■némi előrehaladás: a legutóbbi olimpiai já­tékokon már a képen látható módon, fej­védőben álltak ki egymás ellen az ököl­vívók. í­vAv.v . V.ví­z­­ nyomában Kaliforniai tudósok új el­járást fejlesztettek ki a kro­moszómáknak, és az élő sejt más parányi szerkezeteinek a lefényképezésére. Új mik­roszkópjuk nehézionokkal működik, és olyan belső sejtszerkezetet is megjelenít, amelyek még a legkorsze­rűbb elektronmikroszkópok előtt is rejtve maradnak. A nehéz ionok nyalábjaival tulajdonképpen a vizsgált sejt szilárd, háromdimen­­zóis mását hozzák létre. A részecskegyorsítóval fejlesz­tett ionnyaláb áthatol a vizsgált sejtmintán, és bele­ütközik az alatta elhelye­zett csillámlapba. Minthogy a különböző sejtszerkezeten áthaladva eltérő mértékben lassul le, az ionok különbö­ző mélységbe hatolnak be a csillámlapba. Az ionok meg­változtatják a csillám ösz­­szetételét a bombázás terü­letén. Oldószerbe merítve a csillámlapot, a besugárzott területek leoldódnak —visz­­szamarad a sejt csillámlap­ba vésett mása, amelyet azután pásztázó elektron­mikroszkóppal vizsgálhat­nak. Lopott tévéadás Az Egyesült Államokban több helyen működnek olyan vezetékes tévérendszerek, amelyek előfizetőiknek az e célra kiépített kábelhálózat közvetítésével juttatják el a kiválasztott filmet, s külön­féle tájékoztatást adnak. Most már nemcsak barká­csolók készítenek olyan 3x5 méteres tányér alakú anten­nát, amellyel a mesterséges holdról a Föld felé irányí­tott jelek felfoghatók, hanem ilyenek üzletben is kapha­tók. Igaz, az antenna és a jelátalakító sokkal többe ke­rül, mint akár a több éven át vállalt előfizetési díj. Ám várható, hogy megjelennek az Egyesült Államok üzle­teiben is e berendezések ki­sebb és olcsóbb japán vál­tozatai. Mindenesetre most már a hatóságok is felfi­gyeltek erre az egyelőre cse­kély számú vevőberendezés­re. Már csak azért is, mert ugyanezzel az eljárással hoz­záférhetővé válnak a kato­nai célú mesterséges holdak híradásai is... 1985. július 27. Szombat

Next