Vas Népe, 1986. július (31. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-01 / 153. szám
EXPRESSZ je Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Baptiste Begaza ezredest, a a Burundi Köztársaság elnökét az ország nemzeti ünnepe alkalmából. Táviratban fejezte ki jókívánságait a Ruandai Köztársaság elnökének és Kanada főkormányzójának országaik nemzeti ünnepe alkalmából. jó A LEMP X. kongresszusának második napján, hétfőn Zbigniew Messner kormányfő, a LEMP KB PB tagja részletesen ismertette a jelenlegi tervidőszak és a kilencvenes évek legfontosabb társadalmi és gazdaságpolitikai célkitűzéseit. A IX. kongreszszus óta eltelt öt évet jelemezve Messner kijelentette: „A gazdasági és társadalmi élet zűrzavarának felszámolása után sikerült ismét fejlődési pályára állítani Lengyelországot.” je Az Országos Szövetkezeti Tanács elnöksége hétfőn ülést tartott. Szlamenicky István soros elnök méltatta Rév Lajosnak, az OKISZ nyugalomba vonuló elnökének, az OSZT-ben 18 éven ke- resztül végzett kiemelkedő munkáját. Olasz válság Francesco Cossiga olasz államfő hétfőn megkezdte kormányalakítási tanácskozásait a közélet vezető személyiségeivel. E tanácskozások keretében tárgyalt a volt köztársasági elnökökkel, Sandro Pertinivel, majd a parlament két házának elnökeit fogadta. Cossiga elnök kedden találkozik a parlamentben képviselt pártok küldöttségeivel, s várhatóan szerdán adja ki a kormányalakítási megbízást. Rómában a három legnagyobb párt, a Kereszténydemokrata, a Kommunista és a Szocialista Párt vezetősége hétfőn rendkívüli tanácskozáson vitatta meg az országban kialakult súlyos politikai helyzetet. 2 Gorbacsov Lengyelországról: nem a munkásosztály tiltakozása volt A Lengyel Egyesült Munkáspárt X. kongresszusának második munkanapján szólalt fel Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a kongresszuson részt vevő szovjet pártküldöttség vezetője. Az SZKP KB nevében szívből üdvözölte a lengyel kommunisták tanácskozását, az egész baráti lengyel népet. A LEMP X. kongresszusára az ország történelmének felelősségteljes szakaszában került sor. Ez a tanácskozás összegzi egy olyan periódusnak a tapasztalatait, amelyet az éles eszmei-politikai öszszetűzések, a helyzet normalizálásáért folytatott nehéz harc, a kibontakozás perspektíváinak feltárása jellemzett — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. „A történtek osztálytartalma közel sem volt mindig és mindenki számára nyilvánvaló. De ez nem változtat a lényegen. Végső soron magáért a szocializmus létezéséért folyt a harc Lengyelországban. A szocialista Lengyelország kiállta a próbát — ez a legfontosabb eredmény, amellyel a küldöttek erre a kongresszusra , amihez ma teljes joggal gratulálhatunk Önöknek” — mondta az SZKP KB főtitkára. Mihail Gorbacsov rámutatott, hogy a szovjet kommunisták mint elvtársak érdekeltek a LEMP kongresszusán megfogalmazódó elképzelések és kezdeményezések sikerében, abban, hogy Lengyelország erős, független szocialista állam, a szocialista közösség aktív tagja, szilárd láncszeme legyen. „Lengyelország és a Szovjetunió — a két legnagyobb európai szocialista állam — szoros együttműködése, szövetsége elengedhetetlen feltétele országaink sikeres fejlődésének, Európa stabilitásának és békéjének” — mondta. A továbbiakban Mihail Gorbacsov részletesen elemezte azt a válságot, amely a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején megrázta az egész lengyel társadalmat. Rámutatott, hogy ez a válság ugyanakkor nem csak a belső ellentmondásokat tükrözte, hanem magában foglalta a két rendszer mai harcának minden bonyolultságát, kiélezett formában vetette fel mindazokat a problémákat, amelyekkel a szocializmus, fejlődésének mostani nagyon összetett, döntő szakaszában szembe kerül. „A lengyelországi válság tanulságai éppen ezért nem csak a lengyel kommunisták számára fontosak” — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. Ugyancsak beigazolódott, hogy a szocializmus ma már nemzetközi valóság, mint olyan államok szövetsége, amelyeket szoros politikai, gazdasági, kulturális és védelmi érdekek fűznek össze. A szocialista rendszert kívülről ért támadások, azok a törekvések, hogy ezt vagy azt az országot kiszakítsák a szocialista közösségből, azt jelentik, hogy nem csak a nép akaratára, hanem a háború után kialakult egész rendezésre törnek, végső soron a békét fenyegetik — állapította meg az SZKP KB főtitkára. Az események azt is megmegmutatták, hogy csak a munkásosztály lehet a szocialista építés fő mozgató ereje és csak a munkásosztály pártja tudja megszervezni és az új társadalom létrehozására irányítani a néptömegek energiáját. A lengyel válság nem a munkásosztálytiltakozása volt a szocializmus ellen. A válság mindenekelőtt a szocializmus gyakorlatban való elferdítésével szembeni elégedetlenség volt. A szocialista Lengyelország belső és külső ellenségei saját céljaikra tudták kihasználni ezt az elégedetlenséget. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni — folytatta Mihail Gorbacsov —, hogy a szocializmus ügye történelmileg új, a szocialista építés feltétlenül összekapcsolódik az imperialista erők ellenállásának leküzdésével, az imperializmus gazdasági, politikai, propaganda- és katonai nyomásával való szembeszállással. „Végezetül az elmúlt időszak tapasztalata ismét határozottan bizonyította, hogy milyen veszélyesek a hibák, a szocializmus politikai rendszerének alapjait jelentő elveiktől való szubjektív elhajlások, a párt- és az állami élet normáinak megsértése, a szociális-gazdasági politikában elkövetett számítási tévedések” — mondta az SZKP KB főtitkára. A szocialista forradalom tág teret nyit a társadalom mindenoldalú haladásának. De ez a haladás távolról sem következik be automatikusan, nem lehet a termelési viszonyok és a termelő erők kérdését egyszer s mindenkorra elintézettnek tekinteni. A termelés, a tudomány a technika, a kultúra, az emberi személyiség fejlődése új követelményeket támaszt a társadalom megszervezésével szemben. Az SZKP KB főtitkára hangsúlyozta, hogy most a szocializmus saját alapjaintörténő, fokozatos megújítása szerepel a napirenden. Ezzel kapcsolatban részletesen szólt az SZKP XXVII. kongresszusán megfogalmazott feladatokról, a határozatok végrehajtásának kezdeti tapasztalatairól. „Pártjaink előtt az a történelmi feladat áll, hogy a szocializmus természetéből fakadó társadalmi igazságosságot összekapcsoljuk a legnagyobb fokú gazdasági hatékonysággal. A szocializmust erősebbé, dinamikusabban fejlődővé, a kapitalista társadalommal minden mutató tekintetében sikeresen vetélkedővé kell tennünk” — mondta a továbbiakban Mihail Gorbacsov. Ehhez a tudományos-műszaki forradalom lehetőségeinek teljes és hatékony kihasználására van szüség. vas NEPE Viharos hétvége Az olasz államfői rezidencia, a Quirinale-palota a mostani vasárnapon enyhén szólva nem a megszokott álmos-békés képet mutatta, inkább felbolygatott méhkasra emlékeztetett. Ez a vasárnap Francesco Cossiga, az Olasz Köztársaság (kereszténydemokrata) elnöke számára nem a pihenés jegyében telt, hanem igencsak kemény munkanap volt. Eljött ugyanis a perc, amit sok megfigyelő már korábban megjövendölt: Itália kék ege alatt kormányválság robbant ki, és ennek megoldásában az alkotmány betűje és szelleme szerint kulcsszerep jut az államfőnek. Mi a mostani krízis háttere? A válaszhoz először azt kell tudnunk, hogy Olaszországot ötpárti kormánykoalíció kormányozza, méghozzá úgy, hogy ezúttal — a szokásos gyakorlattól eltérően — nem a koalíció legnagyobb, legerősebb tagja (az Olasz Kereszténydemokrata Párt) adja a kormányfőt, hanem a nála jóval kisebb, méreteit tekintve inkább közepes nagyságrendű Olasz Szocialista Párt (Bettina Craxi személyében). Voltaképpen nem meglepő, hogy ez a helyzet irritálja a CD bizonyos köreit. A dolog jellegénél fogva azokról a csoportokról és személyekről van szó, akik úgy érzik: nekik járna a nagy hatalmat jelentő bársonyszék, amit most a szocialisták „bitorolnak”. A Kereszténydemokrata Párt minnapi kongresszusán félreérthetetlenül erősödött az effajta fordulatra irányuló párton belüli nyomás. Ez a hangadóvá vált irányzat keresetlen egyszerűséggel úgy fogalmazott: ideje a szocialistákat „a maguk helyére tenni”, vagyis (mert ez bizony azt jelentette) kiszorítani a hatalom centrumából. A cél tehát már világos volt, csak az volt a kérdés, hogyan próbálják megvalósítani. Az elmúlt hét végén ennek is eljött az ideje. A parlamentben egy minden ország számára fontos kérdés, a helyhatósági költségvetés vitája során nyílt szavazáson a nemzetgyűlés még megszavazta — igaz, már akkor is kissé vonakodva — a Craxi-kabinet javaslatát. De amikor ugyanerről a kérdésről titkos voksolásra került sor, a többség már nemet mondott. Ez a polgári porond szabályai szerint felér egy olyan döntéssel, hogy a parlament gyakorlatilag megvonja bizalmát a hatalmon levő kormánytól. Craxit a holland fővárosban érte a hír, amire annak hordereje szerint reagált: tartózkodását látványosan megszakítva azonnal hazatért az örök városba és — ahogy illik — benyújtotta kabinetje lemondását. Harmat Endre Paszternák-múzeum A soknemzetiségű szovjet irodalom változatlanul a szocialista realizmuson alapszik, következetes célja a társadalomban végbemenő folyamatok hű tükrözése, elmélyült elemzése. Ez az irodalmi folyamat a hét végén befejeződött írókongresszuson új aspektusokkal gazdagodott, hiszen a tanácskozás hasonló változásokat hozott az írók életében, mint a legutóbbi pártkongresszus a szovjet társadalomban — hangsúlyozták a kongresszust követő sajtókonferencián az Írószövetség képviselői. Jevtusenko javaslatára a kongresszus megszavazta, hogy Borisz Paszternák Moszkva melletti nyaralóiját emlékmúzeummá alakítsák át, s bizottság alakult az egyik legnagyobb orosz költő életművének kiadására: a közeljövőben így megjelenik a Doktor Zsivágó című műve is. Emellett a kortárs írók több, eddig problematikusnak ítélt alkotása is napvilágot láthat, például Ajtmatov Pláha című regénye egy kábítószeres fiatalról, ennek közlését már megkezdte a Novi Mir című folyóirat. portugi tárgyalások Pekingi diplomáciai körökben bizonyosra veszik, hogy a Makao jövőjéről, azaz Kínával való újraegyesüléséről hétfőn megkezdett tárgyalások viszonylag rövid ideig tartanak majd, s a kínai és a portugál tárgyalófelek fél éven, vagy legfeljebb egy éven belül tető alá hozzák a megállapodást. Ezt a véleményt mindenek előtt arra alapozzák, hogy Makao kérdése viszonylag egyszerű, s mind Pekingben, mind Lisszabonban megvan a készség a „történelemből visszamaradt” probléma békés és kölcsönösen elfogadható rendezésére. A tárgyalásokat megelőző kínai nyilatkozatokból és sajtókommentárokból világos, hogy a kínai vezetés Makaó esetében is a hongkongi formulát szándékozik alkalmazni, vagyis az „egy ország két rendszer” megoldást, amely lehetővé teszi, hogy Makaóban, annak, Kínához való visszacsatolása után is fennmaradjon a tőkés gazdasági és társadalmi rendszer. A tárgyalások első — mindössze kétnapos — fordulója biztató jelekkel indult Pekingben, s mint a kínai küldöttség vezetője mondotta, Makao jövőjéről nem ellenfelek, hanem partnerek tárgyalnak. Megalapozott tehát az a feltételezés, hogy a kínai—portugál megállapodás ,„ levegőben van”, hogy 1997-ben Hongikong és Makaó közös szertartás keretében tér vissza a kínai anyaország kebelébe. Argentína. Örömünnepi áldozatokkal Halálos áldozatokkal járt Argentínában az ország labdarúgó-válogatottjának világbajnoki győzelmét köszöntő ünneplés. A fővárosban több helyen vad lövöldözéssel fogadták a szurkolók Maradonáék mexikói diadalát. Eltévedt lövedékek egy férfit megöltek, egy nőt pedig súlyosan megsebesítettek. Tupuiman városban az utcáin tomboló tömeg egy fiatal fiút halálra taposott. Buenos Airesben a rendőrség vízágyúkkal és könnygázgránátokkal próbálta megtisztítani a város központi terét a magukról megfeledkezett ünneplőiktől. Egy ember itt is megsebesült. A mindent elárasztó Fiestában többen kirakatok bezúzásával, gépkocsik felgyújtásával és boltok kifosztásával „köszöntötték” a nagy sikert. A rendőrség a fővárosban több mint 200 embert letartóztatott. Vita, egy négyzetkilométerért Az Egyesült Államok meghatalmazottja, Abraham Sofaer, vasárnap Kairóba érkezett. A Sinai-félsziget Taba földsávjának hovatartozásáról négy éve folyó vitát igyekszenek rendezni Izrael és Kairó között. Tárgyal erről az egyiptomi vezetőkkel, és a tervek szerint Izraelbe utazik tovább, hogy tolmácsolja a Nílus mentiek nézeteit. Utoljára Sofaer májusban kísérletezett a közvetítéssel. Januárban Izrael már hozzájárult ahhoz, hogy az egy négyzetkilométeres tengerparti üdülőövezetet választott bíróság ítélje annak a félnek, amelyet megillet, a testület felhatalmazási jogkörét mégsem sikerült még tisztázni. Bonyolítja a helyzetet az, hogy Izrael is követelésekkel lép fel , így például a tabai ügyet összekapcsolja egy vörös-tengeri terrorcselekménynek áldozatul esett izraeli polgárok hátramaradottjainak kártérítési igényeivel. A tabai kérdéstől függ —■z Egyiptom jelenlegi állásfoglalása szerint — az, hogyküld-e megint nagykövetet Tel-Avivba. A Camp David-i szerződés értelmében telepítettek ugyan miszsziót Izraelbe, de miután Izrael megtámadta Libanont, Egyiptom hazarendelte legmagasabb rangú diplomatáját. Kína—Nicaragua Az Új Kína hírügynökség kommentárban marasztalja el azt az amerikai kongresszusi döntést, amely lehetővé teszi az Egyesült Államok kormánya számára, hogy 100 millió dolláros segélyben részesítse a nicaraguai törvényes kormány ellen harcoló ellenforradalmi erőket. A kínai kommentár szerint az amerikai döntés csapás a Contadaracsoport békés erőfeszítéseire. Annak legfőbb oka, hogy mindeddig nem sikerült aláírni a Contadara-csoport által kidolgozott békeszerződést, az, hogy az Egyesült Államok kormánya kitart Nicaragua-ellenes politikája mellett és jelentős öszszegű katonai segélyben részesíti a kormányellenes erőket. Az Egyesült Államok leplezetlen beavatkozása Nicaragua belügyeibe erős ellenállásra talál mind az Egyesült Állalmokban, mind Közép-Amerikában. Reagan új segélye tovább rontja az amúgy is feszült viszonyt az Egyesült Államok és Nicaragua között és kiábrándultságot kelt a Contadora-csoport körében. A nicaraguai lázadók támogatásával Washington szembe helyezi önmagát a békével és ezáltal felelős a helyzet romlásáért Közép- Amerikában — mutat rá az Új Kína. Franciaország a szocialisták kormányzásának évei alatt is a tőkés nyugat része, s a tőkés világ politikai és katonai szövetségese marad, megőrizve a De Gaulle-i tudatos távolságtartást az Egyesült Államoktól, s az önálló francia atomütőerő fontosságának hangsúlyozását. Ghirrac-nak, az új-gaulleista kormányfőnek ezért a külpolitikában nem kellett olyan változtatásokat eszközölnie, mint a belpolitikában, amikor is gyökerestül akarja kitépni a politikai életből és a közgondolkodásból mindazt, ami 1981 és 1986 közt történt. Ezzel együtt is fel kell tenni a kérdést, lehet-e számolni a francia—amerikai viszony módosulásával? ATLANTI HŰSÉG Chirac miniszterelnöki expozéja külpolitikai alapelvként jelölte meg a két hatalom együttműködését annak a szövetségnek a keretei közt, amelyet szabadon választott, és amelyet hűségesen megőrzött. Hogy nem a fogalmazás volt túl óvatos, azt az élet igazolta. Az új többség első szembetalállkozása az amerikai érdekekkel konkrét formában a Líbia ellen tervezett amerikai támadás előestéjén következett be. Walters s tábornok nem passzív híveket kívánt toborozni nyugat-európai körútján, így a többi közt Párizsban is, hanem egyetértést várt és együttműködést kért. Ezzel szemben Franciaország nem járult hozzá ahhoz, hogy az amerikai repülőgépek területe felett átrepüljenek. A döntés meghozatalakor sokféle tényező játszhatott közre. Kétségtelen az, hogy Franciaország számára éppen elég gond a területén jelentkező terrorizmus. S ennek törvényszerű megélénkülésére kellett számítani, amennyiben gyakorlati együttműködés jön létre azEgyesült Államok és Franciaország között. Másrészt, ha a Líbiát ért bombatámadásban Franciaország is szerepet vállal, területe is veszélybe kerül a líbiai fenyegetés miatt. Másrészt, ha Párizs nem is mondja, tulajdonképpen abból indulki, hogy az Egyesült Államokat az Atlanti-óceán választja el a közel-keleti terrorista tűzfészkeiktől a franciákat pedig mindössze a Földközitenger. Emellett azt is Francia A „társbérlet” 1986. július 1. Kedd