Vas Népe, 1986. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-23 / 172. szám

6 • • .; . V . * '•■ ' _ ; ... x; ••• .. .: v.;::'' \ \ x-\; ‘ :•••■• _ • •: • :• ::'y- v " . • i x*. • • f • Búcsú a Rohonci öltéiI - r X;X;*vX;XvX;>XvX*XvX*X*XvX*X’!-j.v.vX^XvXvXvXvXvXyXvX*X*X*X*XvjXÍl|jix' ;X\;XyXyX\yX;X*X'X*X’X*X‘X\*X*X\*öX*X yXyXyXyXyX *X*X*XX\\' 9IH0GiS iBIHföCíCp^yf Mennyit fizet a Casino Salzburg? Valóságos nyomozást kel­lett folytatni, mire sikerült kideríteni, a „füles” igaz, Smeets csomagol. A holland fiú tavasszal került a Hala­dáshoz, szerződése december 31-ig szólt. Miért került sor a szerződésbontásra? — kér­deztük az egyetlen, elérhető közelségben levő vezetőt, dr. Rákli Kálmánt, a Hala­dás labdarúgó szakosztályá­nak elnökét. — Jos Smeets kérte a szerződés felbontását, mert kedvező ajánlatot kapott Salzburgból. Az edző, Rát­­ikai László amúgy sem szá­mított rá, így nem volt aka­dálya a közös megegyezés­sel történő szerződésbontás­nak. (Csak emlékeztetőül: tegnapi számunkban közölt interjúban Rátkai László azt nyilatkozta, Smeets út­levélproblémák miatt nem tud a csapattal tartani Jos­­kar-Olába. Úgy látszik Smeetsnek egész, másfajta „útlevélproblémái’ ’ voltak!) — Nem fizettünk érte, nem is kapunk semmit. —■ A fiú átadásakor a holland szövetség írásban kikötötte, hogy a szerződés megszűnése után ő rendel­kezhessen a játékossal. Smeets tehát oda megy, ahova akar — jelen esetben a Casino Salzburgba —, má­tól a mi részünkről „sza­bad”. Papírjait elintéztem, a többi már a szövetsége és leendő egyesületének a dol­ga. A holland szövetség most nem adná ingyen a Salzburgnak, a tárgyalások folynak, holnapra, ho­lnap­­utánra talán meg is tudnak egyezni. — Igaz, hogy a holland fiúért idekerülésekor nem kellett fizetni, de vajon mennyibe került az itt-tar­­tózkodása? — Nem többe, mint a többi játékos, sőt fizettük lakásbérletét is ... Egyszer volt Budán tou­­tyavásár, azaz most és utoljára láttunk külföldi labdarúgót az NB I-ben? Nem lehet tudni. Egy biz­tos. Smeets megszolgálta az árát, távozásával nem oko­zott pótolhatatlan vesztesé­get... — Koczka Tudósítónk jelenti a Mecsek-aljáról Magyarország ezüstérmes Kevesen gondoltak a moz­gássérültek első ülőröpla­bda világbajnokságán arra, hogy a rendező Magyarország vá­logatottja két vállra fekteti a kétszeres olimpiai bajnokot. Megtette vasárnap, hatalmas küzdelemben. Aztán amikor hétfőn az NSZK ellen is győztek a magyar fiúik, lát­szólag úgy tűnt, többre nem lesznek képesek, elfáradtak. Ezt bizonygatta az NSZK elleni meccs után Rádi Gyu­la, a versenybizottság egyik vezetője is. Aztán újra vá­ratlan esemény történt. Hétfőn este ugyanis a magyar együttes folytatta remek sorozatát a csoport­mérkőzéseket is beleszámít­va ötödik győzelmét aratta. Csapatunk 3:1 (16:14, 15:13, 5:15, 15:3) arányban nyert Jugoszlávia ellen. A közön­ség ezúttal is hatalmas ün­neplésben részesítette a csa­patot, hiszen ezzel már biz­tos, hogy dobogón végzett a magyar ülőröplabda váloga­tott. De hogy melyik fokon, az kedden dőlt el... Az igazi éremcsatában Norvégia ellen kezdtünk tegnap délelőtt. Kezdtünk és nem is rosszul, az első játszmát 15:9-re nyertük. A sorozatmérkőzések fáradt­sága azonban egyre jobban kiütközött a csapaton. Ná­das Pál cserékkel próbálko­zott, hiába, elment a má­sodik szett. A 400 fős kö­zönség nagy buzdítása azon­ban átsegítette a fiúkat a holtponton. Sőt holtponto­kon, hiszen több volt ilyen. Az akciókat nem mindig dolgozták ki játékosaink, tü­relmetlenek voltak. Ezért is volt szoros a harmadik és negyedik játszma, de végül a mérkőzés a mienk lett. (Magyarország—Norvégia 3:1.) S ezzel együtt az ezüst­érem is, függetlenül az utol­só találkozótól, a magyar válogatott már a dobogó második fokán áll. De, hogy az ünnepélyes eredményhir­detésen valóban ide álll-e fel, a pécsi csapatkapitány, Budai Sándor, az az utolsó felvonásban dől el. A sor­solás úgy hozta: Irán ellen úgy állunk fel, hogy mind­két csapatnak azonos a szettaránya is. Aki győz, vi­lágbajnok ... — Fodor — A világbajnokság döntőjé­ben lejátszott Irán—Magyar­­ország mérkőzés eredménye 3:0. Világbajnok Irán, ezüst­érmes Magyarország. Oscar tudja... Ritkán v­an olyan szerencséje az újságírónak, hogy a véletlen egy hosszú repülőúton éppen a megálmodott in­terjúalannyal hozza össze. Oscar Schmidt, a vasárnap be­fejeződött 10. férfi kosárlabda világbajnokság talán leg­kiemelkedőbb egyénisége. Oscarról — a megbecsülés jele­ként kosárlabda berkekben csak keresztnevén szólítják a 28 éves, 204 centis játékost — tudni kell, hogy már az 1978-as manilai VB-n is beválasztották a torna „All Star” csapatába, akárcsak most, Madridban. Sokoldalúságáról mindennél többet mond: a spanyol fővárosban a kosárdobó listán, 31 pontos átlaggal második lett a görög Gaillis mö­gött, ő szerezte a legtöbb hárompontos kosarat (negyve­net), s a lepattanó labdák megkaparintásában is jeleske­dett, ebben a rangsorban 89 „szerzésével” harmadik lett honfitársa, Gerson és a kanadai Willitjer mögött. S bár a torna játékosának a jugoszláv Drazsen Betrovicsot válasz­tották, mindenki egyetértett abban, hogy a csak néhány szavazattal lemaradt Oscar tud legtöbbet a kosárlabdázás tudományából — természetesen az amatőröknél. — Nem hiszem, hogy szégyent vallanék a hivatásosok között — szólt hozzá az amatőr—profi kérdéskörhöz Oscar. — Két éve az NBA-ben szereplő New Jersey Nets akart szerződtetni, de kevesebbet ajánlottak, mint a Mohingi­gi Caserta, s így maradtam Olaszországban. Egyébként ele­gem van már abból, hogy az amerikai profik mennyire lenéznek minket, „amatőröket”. Hallom, az egyik leghíre­sebb tengerentúli edző, Bobby Knight Madridban kijelen­tette: a profiligában a külföldiek közül egyedül Szabanisz tudna megélni. Oscar tudja, hogy a sókert nem adják ingyen, mégis elképesztő, amit edzésmódszereiről mondott . Casertában igen kemények a közös foglalkozások, ám én nem érem be ennyivel. A napi kötelező edzés után mindig ott maradok a csarnokban feleségemmel, Cristiiá­­val, s másfél óráig megállás nélkül gyakorlom a kosárra­­dobást. Cristina adogatja a labdákat, én pedig tüzelek. Ál­talában tízből tízszer betalálok a 6,25 m-es körön kívülről. Persze a mérkőzéseken nehezebb, mert az ellenfél is zavar... V­as NÉPE Ma lesz Előkészületi labdarúgó­­mérkőzésen ma 15 órakor a Safranka úti pályán a házi­gazda Sabaria, az NB I-es Zalaegerszegi TE csapatát fogadja. A belépőjegy egy­ségesen tíz forint. Eljutni a Forma—1-re A nemrégiben megrende­zett Béke és Barátság Ku­pát a rendezők az augusz­tusi Forma—1-es verseny főpróbájának szánták, ta­pasztalatokat szereztek a pálya alkalmasságáról, a szervezés és a szolgáltatások működéséről. A legtöbb vi­tát a pálya megközelítésé­nek nehézkessége, a magas viteldíj, a hosszú gyaloglás váltotta ki. A Forma—1-es futam idejére a pálya vala­mennyi kapuja nyitva lesz, mindenki a neki tetsző ka­put választhatja. Gyalogolni azonban mindenképpen kell. A parkolóktól, illetve a megállóhelyektől 600— 1800 méterre fekszik a pá­lya legközelebbi bejárata. Külföldön többnyire ennél kedvezőtlenebb a helyzet,­­nemritkán 4—5 kilométert kell a pályáig gyalogolni. A gépjárművel érkezők részére öt parkolóhelyet alakítottak ki. Az egyéni­leg érkezőknek jelzőrend­szer könnyíti meg az útját a Hungaroring pálya felé. Az ország nyugati feléből a fővárosba tartó utakon — a város határain­­belül — For­ma—1-es emblémával el­látott jelzőtáblákat helyez­nek el, melyek mutatják a helyes irányt. „Jó tanuló — jó sportoló” Ketten a díjazottak közül A tanév végén adták át a „Jó tanuló — jó sportoló” díjakat azoknak az általános iskolás, középiskolás és főiskolás fiataloknak, akik hosszabb időn át nyújtott eredmé­nyes sporttevékenységük mellett az iskolapadban is jól megállták a helyüket. Imre Tímea tájfutó: — A Nagy Lajos Gimnáziumban tanulok, s jelenleg az Aj­kai Bányászban sportolok. Azért mondom, hogy jelenleg, mert­­korábban a Haladás tájfutója voltam, de a sz­akosztály meg­szüntetése után az edzőmet követve igazol­tam Ajkára. Volt egyesületemmel nem sza­kad­t meg a kapcsolatom, mert még most is ott atlétizálok hosszútávfutóként. Az ál­talános iskola napközis foglalkozásain is­merkedtem meg a tájfutással, de igazán Nyúl Jóska bácsi, az edzőm szerettette meg velem ezt a szép, de nem könnyű sportágat. Serdülőként teljesítettem az aranyjelvényes szántót, s már tavaly is megkaptam a „Jó tanuló — jó sportoló” el­ismerő oklevelet. Szüleim örülnek, hogy sportolok, de a jó tanulmányi eredményt is elvárják tőlem, így­­aztán igyekszem azon lenni, hogy mind a sportolásban, mind pedig a tanulásban helytálljak. Vágfalvi Gábor síugró: — A kőszegi Kossuth Zsuzsa Általános Iskolába járok, s a Latex SE versenyzője vagyok. A síelést a rokonok ismertették és szerettették meg velem, de az is fontos volt, hogy Kősze­gen jó körülmények között lehetett síelni, ötödikes koromban kaptam először sífel­szerelést, aminek nagyon megörültem. Elő­ször a lesiklást kellett megtanulni Maros­­völgyi Imre bácsi irányításával, utána kezdhettem el az ugrásokat. Többször ér­tem el országos serdülő bajnokságon má­sodik, harmadik helyezést. Most lettem először „Jó tanuló , jó sportoló”, de meg­lepett, amikor meghívtak erre az ünnep­ségre. Eddigi legjobb ugrásaim: Kőszegen 31, a Mátrában pedig 38 méter. Szeretnék felnőttként is jó síugró lenni, de tudom, hogy ahhoz még nagyon sokat kell tanul­nom és gyakorolnom. Az egyesületnél és otthon is azt várják tőlem, hogy a sporto­lás mellett ne hanyagoljam el a tanulást sem. — lendvai Anyakönyvi hírek Szombathely Születés: Hód­osi János Pál és Danika Piros­ka fia: János, Nagy Tibor és Nagy Valéria fia: Krisztián György, Bönömdi Já­nos és Zsántkó Erzsébet Leánya: Ramóna, Varga József és Vaj­da Ágnes leánya: Vivieni, Kes­z­­ti Zoltán, László és Kecskés Beatrix leánya: Júlia, Jánmy Vince és Abert Mária fia: Vinc­éé, Tanay­ László és Tökje Kin­ga leánya: Dóra, Számoli Ti­bor Mihály és Tomsits Katalán fia: Zoltán, Károlyi Mihály és Horváth Nikoletta leá­nya: Lau­ra, Orsós Ferenc és Baranyai Andrea Ilona leánya: Marian­na Andrea, Den­gyel Pál és Schneider Mária fia: Krisztián Pál, Fábián Tibor és Horváth Erika Mária fia: Tibor, Tom­pos József és Horváth Katalin leánya: Anikó, Réczeg Zoltán és Horváth Erzsébet leánya: Ka­talin Kitti, Vincze András és Horváth Éva leánya: Éva, Szó­­tay Tibor és Pintér Judit leá­nya: Noémi, Horváth Géza és Kálmán Borbála leánya: Klau­dia, dr. Szabó Sándor és dr. Turboly Andrea Leánya: Ale­xandra, Tőke Péter és Bakk Benke fia: Péter, Molnár Gyula és Horváth Márta fia: Gálbor, Várallai Sándor és Pungor Er­zsébet fia: Gábor, Sámson Gá­bor és Varga Mária leánya: Má­ria, Keppel Attila és Kozsán Erika fia: Zoltánt, Németh Csa­ba Ferenc és Tölgyes Ágota fia: Dániel, Zsindi László és Poór Gizella Mária fia: László­, Piroska László Gábor és Már­ton Ildikó leánya: Éva, Fries Gábor és Forgács Hona fia: Gábor, Gerencsér Imre és Vini­cze Hona fia: Tamás, Horváth József és Szigeti Gyöngyi leá­nya: Gyöngyi, Soós Csaba Gyu­la és Nemes Gyöngyi Magdol­na leánya: Judit Gyöngyi, Szi­ta Ervin és Tőke Valéria Leá­nya : Annamária, Málits József Zoltán és Kálmán Margit Irén fia: Tamás Zoltán, Királyfalvi László és Piigter­ Ilona fia: Pé­ter, Magyar Csatja József és Panokovits Éva fia: Csaba, Zsolnai János és Ágfalvi Erzsé­bet leánya: Judit, Németh Ta­más István és Nagy Mária leá­nya: Dalma Mária, Nagy László és Boncz Katalin­ leánya: And­rea Katalin,­­Horváth Ottó és Horváth Edit fia: Gábor, Szam­a József és Ignác Éva leánya: Szilvia Mária. Házasság: Bendvai István és Tima Andrea­, Baranyai István és Nyári Izabella, Molnár And­rás Béla és Fodor Belinda Gab­riella, Der­kies László és Nagy Lívia Hedvig, Szabó András Barjos és Csonka Erika, Simon Péter és Berzsánovich Andrea, Farkas István és Szakasits Zi­ta, Gráczer György László és Gergye Cecíliát, Simon Miklós György és Hittaflik­er Virta Te­réz, Iszaik István és Vasas And­rea,, Németh Csaba József és Varga Zsuzsanna, Németh Jó­zsef és Vártok Irma, Sümegi Tamás és Szanyi Violetta Sa­lome, Kecskés József Vince és Sárközi Márta, Skultéti, László és Boldizsár Beatrix, Kovács Tibor és Rosta Éva Katalin, Egyed László Ottó és Kiss Má­ria, Váradi Attila és Szarka Il­dikó, Süle János és Nagy Zsu­zsanna, Danika Péter és Németh Katalin, Nagy István és Köő Zsuzsanna, Holler János és Gazdag Hana. Halálozás: Juhász Jánosnié sz. Kiss Mária, Péter Gizella, Ta­kács Kálmánná sz. Takács An­na, Szomor Feremcné sz. Nagy Terézia, Dávid Józsiefn­é sz. Ta­kács Mária, Varga Istvánná sz. Nagy Terézia, Nagy Gyuláné sz. Pados Mária, Borsos István­­né sz. Berkovits Erzsébet, M­ed­­gyes Lászlónné sz. Baranyai Te­réz, Burka Mátyás, Dobosy Jó­zsef, Fodor Sáridomié sz. S­zek­­res Zolna, Szalay Ferenc, Soós József, Kiss Károly, Horváth Jenő, Pásti János, Korán Imre, Savanyó László Tamás. Körmend Születés: Mikus Csaba és Nagy Mária leánya: Barbara, Horváth László és Illés Margit leánya: Brigitta, Koltay Kálmán és Galambos Márta Leánya: Alexandra, Maróti Károly és Diószegi Erzsébet fia: Gábor,­­Horváth János és Horváth Ibo­lya Leánya: Edina Krisztina, Pintér László és Gaál Ka­talin fia: Róbert, Török József és­­Schurcz Katalin fia: Péter Jó­zsef, Vadász József és Németh Mária leánya: Viola, Horváth István és Bucsi Brigitta fia: Balázs, Rafael András és Vaj­da Mária fia: Mária, Gényó Zol­tán és Heltai Éva fia: László, Kazmár József és Hajmás­ Már­ta leánya: Zsuzsanna, Tóth Im­re és Merlate Ágota fia: Gergő, Tóth László és Doncsecz Mária fia: Gábori Hodács József és Trátjber Terézia fia: Péter, Se­bők Dezső és Soós Anna leá­nya: Eszter, Bankó Jenő és Pó­­czek Éva fia: Péter, Vámos Ká­roly és Németh Hajnalka fia: Gergő Károly, Nagy Imre és Ádám Mária fia: András, Sume­nek József és Saillai Piroska leánya: Andrea, Antal Tibor és Gerencsér Erika fia: Péter, Me­­sics Tibor és Németh Gyöngyi fia: Richard, Zana Jenő és Ko­lompár Erzsébet leánya: Fran­ciska Zsanett, Novák Dezső és Kálmán Zsuzsanna leánya: Ni­kolett, Gyarmati János és Pus­kás Judit fia: Tamás, Kónya Antal és Tóth Éva leánya: Éva­, Kiss László és Tóth Erzsébet Leánya: Eszter, Káldi József és Puskás Hdikó fia: Balázs, Tó­téi József és Madár Judit leá­nya : Ildikó, Patak Zoltán és Benczik Zsuzsanna fia: Zoltán, Németh Imre és Gege Ibolya fia: Gábor, Messcó Károly és Bornemissza Tímea fia: Róbert, Kovács Sándor és Tóth Katalin leánya: Dóra. Házasság: Menyhárt Márta és Kiss Sándor, Sipos Edit és Déncs András, Szijj­ldikó és Kardos László, Élés Katalin és Tompa Gyula, Horváth Rita Má­ria és Antal Sándor István. Halálozás: Horváth Imréné sz. Nagy Magdolna, Badacsonyi Mi­hályné sz. Rádulfy Magdolna, Körmendi János, Sáfár Imre. Sárvár Születés: Bejczi Gyula és Ko­máromi Hdikó fia: Ujászló, Bo­­dó Ernő és Tóth Mária leá­nya: Nikoletta,­ Teindla Zoltán és Sza­lai Mária Rozália fia: Zoltán László, Fi­é­gier Zsolt és Var­ga Judit Katalin leánya: Nóra, Varga László és Asbóth Cecília leánya: Cecília Tünde, Vass Já­nos és Odor Erika Hana fia: Tamás, Dénes Lajos Károly és­­Horvá­th Gabriella fia: Péter Lajos, Gazdag Csaba és Zsiray Katalin fia: Csaba, Végh Ká­roly és Galambos Judit Julian­na leánya: Mónika, Tömör Im­re és Szűcs Bakonyi Ágnes Te­réz leá­nya: Boglárka, Bíró Ti­bor és Kiultasi Gyöngyi Éva le­ánya: Tünde, Hentesei Sándor és Csorba Klára leánya: Petra, Farkas Tibor és Hantó Ibolya Franciska leánya: Nóra, Tava­szi István és Húsz Rozália fia: Márk István, Kronrekker József és Farkas Gizella fia: József Balázs, Majsa Imre és Németh Márta leánya: Dóra Mária, Hor­váth János és Tischler Vanda fia: Norbert János, Horváth Gábor és Szabadi Anna fia: Pé­ter. Házasság: Szíjártó Zsolt és Lepsényi Hdikó, Béres Csaba Gyula és Rozm­án Erika, Sán­­­dorfi Gábor és Horváth Hdikó, Vass László és Horváth Zsu­zsanna. Halálozás: Rosta Antal, Béres Sándor, Dráigám Istvánná sz. Zsugonics Julianna, Csonka Já­nos. 1986. július 23. Szerda

Next