Vas Népe, 1988. május (33. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-02 / 103. szám
Majdnem háromszor anynyi halat fogtak ki tavaly Vas megye horgászvizeiből a pecások, mint amennyit egy év alatt telepítettek. Pedig ez egy „gyönge év” volt, horgászszempontból is az. A rendkívül változékony időjárás a halakat is megzavarta... A kérdést, hogy tudniillik „mennyi az az annyi?”, akár föl is tehették volna hétezer vasi horgász képviselői a MOHOSZ helyi intézőbizottságának szombaton megtartott küldöttközgyűlésén. De — legalábbis az egyik — papíron volt, előttük. Ebből bárki megtudhatta, hogy tavaly a megye vizeiből több, mint tizenegy vagon halat fogtak ki. Hogy mennyit tettek ezekbe, arra csak a halasításra fordított csaknem hárommillió forintból következtethettek a résztvevők. Nos, négy vagonnál valamivel többet. Statisztikai alapon feketén-fehéren igazolható tehát, hogy a horgászok örökös panasza (sok az eszkimó, kevés a fóka , azaz a hal) nem nagyon indokolható ... Igenis van hal a vizekben, mi több, nőnek is rendesen. Csak föl kell kutatni, meg kell találni a pontyokat, harcsákat, süllőket, csókákat. És ez a nehezebb. Akik egy-egy esztendőben két-három mázsát zsákmányolnak, azok nyilván megmosolyogják a panaszkodókat, akik még az átlagosnak mondható évi húsz kilót sem viszik haza. Könnyebb helyzetben vannak a vizekhez közel élők, bajosabb azoknak a dolga, akik drága benzinnel juthatnak ki horgászhelyeikre s akiknek kétszer is meg kell gondolniuk, hogy elindulnak-e. A sorrend: ponty, keszeg, harcsa Minden gondok ellenére gyarapszik a horgászlétszám s mostanában végre új vízterüeteket is kaptak. Régen volt példa arra, Vas megyében, hogy negyven hektárral emelkedett volna a horgászható vízfelület. Talán a kívülálló számára is érdekes lehet, hogy milyen halakból és menynyit fogtak a vasiak. A ponty vezeti a listát, legkedveltebb halunkból 5,9 vagon került a szákokba. Keszegféléikből 3,3 vagonnyit, harcsából 82 mázsát, csukából 69 mázsát, márnából 67-et, süllőből és amurból egyaránt 49—49 mázsát vezettek partra horgászaink. Egyre több külföldi ül vizeink partjára, az általuk fizetett drágább jegyekből 908 ezer forint bevétele volt a vasi horgász, szervezetnek, félmillióval több, mint 1986-ban. Panaszkodnak is a helyiek, hogy az úgynevezett vendéghorgászok elviszik a halaikat. (Az ő heti és napi jegyeik árát most megemelik.) Következésképpen a megye szinte minden egyesülete (17 van belőlük) arra törekszik, hogy a saját vizébe tetessen többet. Igen ám, de a halárak nagyon megdrágultak és gyakorta bajba kerül a megye minden vizének telepítését magára vállaló intézőbizottság. Ha nagy halaikat tesznek a vízbe, akkor az a panasz ok, hogy kevés jut az ilyenből. Ha kicsit, akkor meg azért mérgelődik a horgász. (Tavaly sok kicsit hordtak a vizekbe, ezért néhol tízet-húszat vissza kell most dobni, amíg egy méretes akad közöttük. De nem mindenütt és nem mindenki teszi viszsza az apraját! Olyanról is tudunk, aki elássa a halait a parton, hogy ne találja meg az ellenőr, ha éppen arra jár és megnézi a haltartókat.) A megyei közgyűlésen most olyan határozatot hoztak, hogy méreten (30 cm) aluli pontyot ezután nem telepítenek a vizekbe. A „statisztikai" fegyelem jó , ha már a fegyelmezetleneknél tartunk: „statisztikailag” rend van a vizek partján, kevés a szabálytalankodó horgász. Tavaly 69 pecás ellen indult eljárás a megyében, de közülük csak egyet tiltottak el egy évnél hosszabb időre. Az élet más. Akik gyakran járnak a vízpartokon, azok tudják igazán, menynyi a szabálytalankodó, renitens „húshorgász” nálunk is. (Rendszerint nekik a legnagyobb a hangjuk különféle ügyeikben.) De beszéljünk szebb, jobb dolgokról. Fennállása talán legszebb sikerét érte el tavaly a vasi horgászválogatott, amely, megnyerte Pécsen a Herman Ottó tiszteletére kiírt ■kupát. (A versenyzők: Ágoston László, Weiler Béla, Szalai Ferenc, Kollmann, Tibor.) Az országos csapatbajnokságon a körmendiekre épülő megyei válogatott férfi csapata második lett, ám az ifjúsági és a női versenyzők utolsók lettek. S mert vegyesen számoltatták el őket, a megye válogatottjának végül a hetedik helyyel kellett beérnie. A fenti tényből is érzékelhető, hogy romlik, apad a horgász utánpótlás s a nők sem nagyon kapják marokra e tájon a horgászbotokat. Ezekről is beszéltek a közgyűlésen felszólalók. De a legtöbben mégis az öregedő, iszaposodó tavakra panaszkodtak. Mocsarasodik például a híres ikervári Pásti-tó. Ezt megfordítandó: Pinkamindszenten a horgászó határőrök mentik a falu vizét. A sárváriak egyik képviselője azt tette szóvá, hogy téglagyári tavuk nemm egyhektáros (ahogy a megyei statisztika jegyzi), hanem legalább négy-öt. Kérik eszerint telepíteni és a rossz papírokat eldobni. Bizonyára sok autós örül a következő hírnek: ezután nem kell a vízpartoktól ötven méternyire hagyni gépjárműveiket, mehetnek közelebb. Egyébként — némely vízpartiakkal ellentétben — a közgyűlésen nyugodt hangokat hallottunk. Légpuskát sem rejtett senki a kabátja alá ... —T— Szerkesztőségünk munkatársai a jövőben — ha ritkábban is — ellátogatnak majd a szomszédos megyékbe, hogy cikket írjanak a vasi környezetben zajló életről, eseményekről. Magam is ezt tettem, amikor a közelmúltban a Vas megyei Simasággal szomszédos Győr- Sopron megyei újkéri Dózsa Népe Tsz-ben jártam. Mind f. tsz-tagok, mind a tsz vezetői a jó szomszédnak kijáró kedvességgel, szeretettel fogadtak, és készséggel beszéltek a náluk folyó munkáról, terveikről, a zajló életükről. Újskér, Nemeskér, Lövő és Iván faluközössége, illetve azok határa jelenti az 5 ezer 538 hektáron gazdálkodó nagyüzemet. A 4200 hektár szántójuk egy nagy hányada cseri jellegű kavicsos terület, ennek ellenére több év átlagában hektáronként 5 tonna búzát, 8 tonna körüli kukoricát, nagy tömegű silót, lucernaszénát és több más jól fizető növényt termel a szövetkezet. De nyomban tudtomra adják: nem az átlagok mindenáron való növelése a céljuk, hanem a gazdaságos termelés, a nyereségre való törekvés, amit hittejkéren alapvetően a költségtakarékos gazdálkodással érnek el. Ennek Rákóczi László elnök, Tengelics István főagronómus és Csuka Ignác főkönyvelő egyaránt kellőnyomatékot ad. Évente egy-kétmillió forintot azzal takarítanak meg, hogy nem „művelik túl” a talajaikat. Nem szántanak, ha azt nem tartják indokoltnak, mert például a nagy munkaszélességű tárcsával olcsóbban művelik a termőföldet. Jóllehet évente 7—8 millió forintot költenek műtrágyafélékre, a legfontosabb tápanyagok zömét jól kezelt liszállótrágyával, és a gondosan összegyűjtött trágyalével pótolják. A tsz elnökét korábban elég sok bírálat érte azért, hogy a szalmát ingyen viszik a tagok. Az elnök azonban nagyon is tudta, hogy a vastag alom jó nyugvó, pihenő helyet ad a jószágnak, így annak a tejtermelése is kiegyensúlyozottabb. És a szalma fejében a keletkezett trágyát ingyen adták vissza a háztájiból, ami a közös terület tápanyagellátását szolgálta, és szolgálja ma is. A költségtakarékos gazdálkodásnak további jellemzője, hogy ami etethető melléktermék, azt meg is etetik, és sok tömegtakarmányt termelnek másodvestéssel. Emellett kellő becsülete van a gyepnek, és annak területét a szántó rangjára emelték. Feltűnt, hogy a munkafolyamatoknál nincs amolyan csellengő, felesleges, a másikat is inkább fenntartó, mint munkára ösztökélő ember. Ezt meg is jegyzem az elnöknek. — Arra törekszünk, hogy lehetőleg ne legyen ilyen ember — válaszolja. — De tudjuk, hogy még van, ha mindjárt kevés is. A felesleges ember munkabért emészt fel, és a munkabért a társadalombiztosításii járulék terheli. Külön baj,hogy az ilyen ember nem termel, nem állít elő értéket... Ezeket a gondjainkat megoldjuk. Miközben szót cserélünk a napi feladatokról, ismét viszszakanyarodok a költségtakarékos gazdálkodáshoz, mint a nyereségtermelés forrásához. Rákóczi elnök bár fejből tudja, a pontosság kedvéért a zárszámadási adatokba lapoz vissza, és onnan látja megerősítve, hogy a búza mázsáját 226 forintért állították elő. A cukorrépa mázsája tavaly 87 forintba került, tavalyelőtt csak 73-ba. Tavaly valamilyen ok miatt szőlkehiányos volt a répa, így nem adta meg a remélt tömeget és a gyökértermés értéke nem volt arányos a ráfordítással. A tejet viszont tavaly 5 forint 93 fillérért termelték meg literenként, tavalyelőtt 5 forint 32 fillérért, pár évvel előtte meg 5 forint 14- ért. Ahogy nő a tejelő táp ára, magasabb a tej előállítási költsége is, ide a hat forint alatti tejtermelés így is a legjobb üzletek egyike. Mivel alacsony költséggel termelik a legnagyobbterületet elfoglaló kultúrákat, olcsón a tejet, s így hizlalják a marhát és a sertést, a cser jellegű talajaik ellenére átlagosan 16— 17 millió forint nyereséggel zárják az évet. A szövetkezet huzamos idő óta hitel igénybevétele nélkül gazdálkodik. Utoljára 1980-ban kért nagyobb összeget, amikor 50 millió forintért elkezdte építeni a modern sertéstelepét. Az évek során az ötvenmilliót visszafizette, sőt már van bankbetétje. A megtakarítottpénze után tavaly 950 ezer forint kamatot írtak jóvá. Ezért a 950 ezerért is vezetőik szerint négymillió forintos termelési értéket kellett volna előállítaniuk. Úgy alakult a gazdálkodásuk, hogy az idei zárszámadás után hatmillió forintot magas bankkamatra helyeztek el. Egymilliójuk kötvényben van, és a Kölcsönös TámogatásiAlapnál 7,8millió forintjuk kiadzik .. . Zárszámadás előtt például nem volt rá szükség, hogy kukoricát adjanak el. Most adtak el belőle — magasabb áron száz vagonnal ... A szövetkezet pedig továbbfejleszti, korszerűsíti termelésének feltételeit. Épít például egy 300 férőhelyes kötetlen tartású növendékistállót, ami 8 millió forintba kerül. — Hogyan épül ez a telep?— kérdezem a tsz-elnököt. — Magától értetődően költségtakarékosan — hangzik a válasz. — Felerészben saját magunk vagyunk az építők, és a munkának csak a másik hányadát végeztetjük másokkal. Teszek egy körutat Lövőn át Iván felé, majd ismét elérem Vas megye határát. Az újkori tsz-ben sok modern gépet láttam, ésa portákon virágzó állattenyésztést. A szövetkezet ösztönzi a tenyésztői munkát, és a mezei termelési kedvet is. A háztájiban száz hektáron például mákot termelnek. A magot — szemenként vetőgéppel — a szövetkezet vetette el, esőt várnak a további fejlődéshez. Jól éreztem magam az újkériek között. Köszönöm a szép délelőttöt, amit a környezetükben tölthettem... Udvardy Gyula Szomszédolás az újkéri téeszben A szövetkezet sertéstelepe. Szakemberek mondják, hogy az ország egyik legsikerültebben épült és úgy is működő állattenyésztő egysége. Apróságokon is múlik... Szerdán jó napom volt. Másnak is. Végre újra vásárolhattunk papírzsebkendőt és Rama margarint! Sőt Ligát is. Vásároltunk is. A verőfényes szombathelyi főtéren a déli órákban majd minden másodikharmadik járókelő szorongatott a hóna alatt 100-as csomagolású papírzsebkendőt. Vagy a szatyrok voltak degeszre tömve velük. Az enyém is. A papír-írószerboltból csak úgy rajzoltak ki a vevők. Mert miután hetek teltek el egyes papíráruk árának jelentős felemelése óta, csak most került ez a kis napicikk a boltokba. Úgy örültünk neki, mint valami drága kincsnek, hisz már újra használatba kellett venni a talonba helyezett batisztzsebkendőket. Abban az időpontban arról lehetett megkülönböztetni a főtéri járókelőket, hogy írni, hazaiak papírzsebkendővel megrakodva igyekeztünk haza, az osztrák bevásárló turisták pedig pezsgővel, sajttal, szalámival az autójukhoz. Nem tudom, mekkora szállítmány érkezett megyénkbe, vagy akár csak Szombathelyre e papíráruból. Az azonban bizonyos, hogy a vásárlók zöme többet vett, mint amennyire pillanatnyilag szüksége volt, mert semmi biztosítéka sincs arra, hogy egy-két hét múlva is lesz belőle az üzletekben. A papíráruk áremelésének bejelentése után várhattuk, hogy másnap már ott lesznek a polcokon a zsebkendők, szalvéták is. Zsebkendő nem volt. Tehát nem az üzleteikben tartottak vissza a megelőző hetekben, s nem is a nagykereskedelmi vállalat, mert akkor a raktárakból hamarabb az üzletekbe került volna. Egyik boltvezető ismerősöm mondta, hogy jó kereskedői mivoltja forgott kockán, mert óvodás gyermeke után egyetlen csomag papírzsebkendőt sem tudott beküldeni. „Nem igaz, hogy ne tudna szerezni! " — szegezték a mellének. Nem tudott, azaz végül is egy ismerőse révén Pestről kapott egy csomagot, hogy az óvodában ,,helyreálljon” a tekintélye. No, és a Rama! Azaz a margarin. Egyszer gyári rekonstrukció miatt, másszor meg éppen a vevő nem tudhatja, miért, de az utóbbi hónapokban, s tavaly is, rendkívül akadozó volt belőle az ellátás. Ilyenkor beszél vissza az ember a rádiónak, a tévének, az újságoknak, amikor az egészségmegőrzési program, az egészséges életmód mellett agitálnak, merthogy még olyan csekélységekkel sem győzzük ennek megvalósítását, mint a Liga és a Rama margarin. Bezzeg, hogy megint az osztrák szomszédokkal példálóztam, de ez a legkézenfekvőbb. Ott aztán van Rama, sőt Ramabb, a Rámánál. Egyre újabb és újabb összeállításban, ezzel-azzal dúsítva hozzák forgalomba, reklámozzák és kóstoltatják a vevőkkel, hogy igenis, ez kell a mindennapi kenyérre. Mi meg ezt a kétfélét gyártjuk évtizedek óta, de legalább folyamatosan kapható lenne! Hogy ne úgy járjunkvásárolni alapvevő háztartási és élelmezési cikkeket, hogy most ezt „meg kell vennem”, mert éppen van, hanem úgy, hogy amire szükségem van. Vajon csak mindig a dollár-, a külföldi alapanyaghiány az oka — maradva az említett kétfajta árucikknél —, hogy nem gyártanak belőle eleget? Vajon, ha Ausztria élelmiszer tekintetében önellátó tudott lenni, akkor a mi jó földjeink nem adják meg éppen a margarin készítményekhez szükséges alapanyagot? Megérteni ezt nem lehet, csak magyarázni. Abból viszont nincs ellátás. S ha tanulunk testvértől és baráttól, keleti és nyugati szomszédtól, akkor tanuljunk értelmes, hasznos dolgokat. Végül is nem az a dolgok rendes menete, hogy éveken át, esetenként a turistaforgalomban engedélyezettnél , nagyobb mennyiségben, joviális osztrák szomszédaink tőlünk viszik a pezsgőt, az aszút, a szalámit, a sajtot, a gyermekruhákat, teflonedényeket stb.,a magyar bevásárló turisták meg sokmilliós vámtételeket fizetve itthon hozzákhaza a divatos elektronikai berendezéseket. Tény, hogy ez az államnak bevétel, de szerintem nem ösztönöz sem helyes szemléletre, sem javítandó hazai ellátásra. Maradva a két említett cikknél, sem folyamatos papírzsebkendő-, sem folyamatos Roma-ellátásra. De azért nyugodtan hozzáérthetjük a többi mindennapos hiánycikket is. Tehát szerdán jó napunk volt. Mert hisz közérzetünket nemcsak nagy dolgok befolyásolják . .. jVlatkovits Ilona Külön ár jogtalanul A vásárlók az utóbbi időben gyakran tapasztalták, hogy a boltokban akimért élelmiszereket, húsféléket, felvágottakat nem a szokásos zsírpapírba csomagolják, hanem egyéb csomagolóanyagokba, például polietilén tasakba vagy celofánba, s ez utóbbiakért külön árat számítanak fel — jogtalanul. Egy immár 20 éves minisztériumi rendelet ugyanis előírja, hogy a vevőnez az élelmiszereket — a zöldségféléket kivéve — elvitelre alkalmas csomagolásban kell kiszolgálni, s ezért külön díjat felszámítani nem szabad. Ez alól csak az önkiszolgáló üzletek előrecsomagolt termékeinél lehet kivételt tenni, amikor a tálcát és a fóliát meghatározott áron kifizeti a vevő. Felszámítható külön csomagolási díj akkor is, ha a vásárló díszcsomagolást kér, vagy kifejezett kívánsága, hogy például ne papírba, hanem fóliába, folpackba csomagolják a húst, a felvágottat. A mostanában tapasztalt gyakorlatot — hogy a drágább csomagolóanyagokat használják a vevők megkérdezése nélkül, és külön meg is fizettetik — zsírpapírhiánnyal indokolja a kereskedelem. Még ha ez így is van, hasznos tudnivaló a vásárlóknak, hogy ilyenkor ■nem jogos a külön ár felszámítása. Erre az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség körlevélben fel is hívta a közelmúltban a fővárosi és vidéki felügyelőségek figyelmét, amelyeknek munkatársai a jövőben fokozottan ellenőrzik az előírások betartását. 1988. május 2. Hétfő