Vas Népe, 1990. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-17 / 89. szám
Húsvéthétfő a Múzeumfaluban Míg Bozsok népe húsvét másnapján — „kimegy Emmausra!” vagyis — a szőlőhegyre — ott néhányan még ismerik a mondást és tartják a szokást —, addig Szombathelyen jónéhányan kimennek a Múzeumfaluba. Itt persze nem torkot locsolnak, még csak nem is a lányokat. A kölni ugyan előkerült, de teljesen más célra: szagpróbára kellett. Itt rendezték a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ Quiz a tízben családi vetélkedőjének soron következő kvízét. A gyerekeknek többek között tormát, kölnivizet és borsot kellett felismerniük szaguk, illatuk alapján. A ház körüli munkában gyakorta tüsténkedőknek könnyű falat volt megsaccolni „szemmérték” alapján, hogy mennyi tojást látnak a zsomborban, mekkora a sonka és a sajtfalat. Volt tojáshab-verés is, a kicsiknek is jó mulatság otthon segítve pedig még nagyobb gyakorlatra is szert lehet tenni. A népi hangszer és a népviselet felismerése jelentette a legnagyobb gondot szinte kivétel nélkül mind a hat családnak. (Négy család ugyanis valószínűleg félt a hidegtől, így csak hatan vetélkedtek.) Az idő valóban nem kedvezett a gyermekek mulatságának. A Múzeumfaluban néhány emberkének még az orra is belepirosodott de nem sokan tágítottak. A hűvös idő ellenére csaknem háromszáz felnőtt vett e napon belépőjegyet a szombathelyi MMIK és a Vasi Múzeumfalu, pontosabban a múzeumi szervezet közös rendezvényére. Gyerek meg legalább kétszer annyi volt. Akinek nem volt kedve drukkolni a versenyző családoknak, elmehetett egy sétára a „főutcába”. Volt itt vásári portéka, mézeskalács, fából faragott tárgy, fazekas termék, kosár és más fonott tárgy. Aztán volt sok bütykölni való. Olyan is akad, aki minden alkalmat megragad, hogy az ilyen múzeumfalubeli rendezvényekre kijöjjön és valami újat tanuljon. Szizálból most húsvéti tojást tartó kosakat fontak-varrtak. De fűztek gyöngyöt, készítettek ■igybabát és papírból, illeti filcből is alkottak tárgyakat. Képünkön is látható: kezek nyúlnak mindenhonnan az anyagok után. Volt, aki gólyalábra állt. A másik képünk az Ungaresca táncosait mutatja: ők nem a gólyalábról estek le, hanem táncolnak. — Viszont ők biztosan nem fáztak e barátságtalan — időjárású — húsvéthétfőn. A FALCO FAKOMBINÁT pályázatot hirdet VÁLLALATI jogtanácsosi munkakör betöltésére. Pályázati feltételek: jogi diploma, jogtanácsosi képesítés, legalább 5 éves szakmai gyakorlat, angol / német nyelvismeret. Előnyben részesítjük azokat a jelentkezőket, akik külkereskedelmi szakjogászi képesítéssel, cégalapítási gyakorlattal rendelkeznek. Előbbrejutási lehetőséget biztosítunk. Fizetés: megállapodás alapján. A pályázatnak tartalmaznia kell a pályázó részletes önéletrajzát, szakmai életútjának részletes bemutatását, jelenlegi tevékenységének és jövedelmének leírását, továbbá iskolai végzettségét, képesítését igazoló okmányainak másolatát, valamint 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványát. A pályázattal kapcsolatban érdeklődni lehet a FALCO Személyzeti Osztály vezetőjénél (HÖBÖR ÁRPÁD, tel.: 94/11-321) A pályázatokat a megjelenéstől számított 30 napon belül lehet benyújtani a FALCO FAKOMBINÁT Személyzeti Osztályára. Levélcím: FALCO FAKOMBINÁT 9700 SZOMBATHELY, ZANATI U. 26. (9040) 1990. április 17. Kedd Gazdagok vagyunk Vita a tulajdonról Ha egy idős volt gazda kimegy az edőbe, könnybe lábad a szeme, mikor látja azt a sok fát, ami a földön rothad. A fa megbetegedett, a szél kidöntötte, a földön hever. Természetesen nagyon sok lábon száradt fa is van, mely még nem dőlt ki. Ugyanez a helyzet az állami és a tsz-erdőkben is. A valódiságról bárki meggyőződhet egy erdei séta alkalmával. A száraz fát össze lehetne szedni, el lehetne vinni a lakásokba tüzelni, hisz nem mindenki becstelen, hogy az egészséges fát is kivágja. A fa szállítását szervezetten lehet ellenőrizni. A föld felett sok millió kalória megy tönkre, rothad el, mikor a bányászok életük kockáztatásával hozzák fel a föld alól az energiát, a szenet. Kell, hogy emlékezzünk arra, mikor Tatabányán huszonhét bányászkoporsó volt egy temetésen egymás mellett, nem is beszélve a két-három áldozattal járó balesetekről. Gazdagok vagyunk, felelőtlenek az illetékesek? Mikor a gazda tulajdonos volt, mielőtt az évi tüzelőt kivágta, többször végigsétált az erdőn, megnézte melyik fabeteg és csak azután emelte fel fejszéjét vágásra. Természetesen voltak olyan gazdák is, akik rablógazdálkodást végeztek az erdejükben, de ilyen nagyon kevés volt. A pazarlástól a mezőgazdaság sem mentes, a szervestrágya sem részesül olyan megbecsülésben, mint amit megilletne. Műtrágyázással van a termelés, a Péti Nitrogén mű oly szorgalmasan gyártja a műtrágyát, hogy már több milliárd forintot hozott mínusz előjellel. Közben a kutak vize már alig használható. Negyven évben megtanították a nép nagy hányadát lopni, hazudni, nagyzolni. Lopni. Kellett a gazdának saját krumpliját, gabonáját, disznaját stb., mert ha nem lopta volna el saját termését, akkor felkapott volna az álla. Hazudni: Negyven évben annyi társadalmi munka, kommunista műszak volt papíron elvégezve, hogy az országban negyven évnél idősebb objektum nem lehetne. A szocialista társadalom magasabbrendűségét hirdették a tőkés társadalmi rendszer felett, s íme mi van. Nagyzolni: A tőkés ha munkába megy, vagy a másik tőkéshez tárgyalni, saját maga vezeti személygépkocsiját. Magyarországon személygépkocsi vezető kell, mert ha az igazgató, elnök, vagy osztályvezető vezeti a személygépkocsit, elfárad és nem tud „tárgyalni". Személygépkocsi vezető kell még akkor is, ha a szárító üzem áll, mert a tehergépkocsira nincs váltó gépkocsivezető, aki elszállítja a száraz gabonát a raktárba. Művelődés, kultúra kell, de sorjában. Képtár Szombathelyen van, de a Népfront utcában a négy pár vasúti sín felett nincs felüljáró. A Képtár minden nap pénzt visz, de a felüljáró minden nap pénzt hozna az idő és az üzemanyag megtakarításával. A húsz-huszonkét milliárd dolláros adósság nagy, hisz csecsemőtől az aggastyánig személyenként 150—170 ezer forint, de a nagy baj az emberek gondolkodásmódjában van, a gondolkodásmódjának az egyszerű munkástól a miniszterig meg kell változni, mert sok helyen nem ott kell lenni, hanem dolgozni kell. Az adósságot sem az USA, sem az NSZK nem fizeti ki helyettünk, ezt a magyar népnek kell kiizabni. A sokat beszélt hatékony, takarékos, szervezett munkáról nem beszélni kell, hanem végrehajtani. A termelőeszközöket fokozatosan, ésszerűen privatizálni kell, részvényessé kell tenni a dolgozókat, minél lassabban megy a privatizálás, annál lassabban tudunk kijönni a kátyúból. A tulajdonviszonyt vissza kell rendezni. Demokrácia kell, hol a hatalmon lévő kormányt az ellenzék mindig ellenőrzi. Simon János nyug. mng. mérnök ^3 Burkolólap___ | v r • vásár! MINDEN TERMÉKÜNKET 15—30 % engedménnyel TERMELŐI ÁRON KÍNÁLUNK VÁSÁRLÓINKNAK, MELY TOVÁBBI 10% MEGTAKARÍTÁST JELENT ÖNNEK! CSAK ROMHÁNYBAN MINTABOLTUNK: ROMHÁNY, KOSSUTH U. 73. TEL.: 27-11345, 27-12134, 27-12268. NYITVATARTÁS: HÉTKÖZNAP 7—15.30 SZOMBATON 7—12.00-IG. (8679) Megint csak nézünk Eleinte a jogászokat hibáztattam: ők tehetnek az okai, hogy olyan nehéz elintézni a hivatalos ügyeket, hiszen nekik érdekük, hogy az állampolgár segítségre szoruljon. Az idő meg az élet igen jó tanítómesternek bizonyult, ma már támasznak, partnernek tekintem az ügyvédet, de nem adtam fel egészen, remélem, eljön az a nap, amikor magam is elegendő leszek saját ügyeim intézéséhez. Egyszerűen a jogállamot várom, amikor a szabályok, a törvények, a jogok elnyerik valódi értelmüket, és nem érzem folyton azt, hogy az állam, hivatal becsap, de azt elvárja, hogy én jóhiszemű és korrekt legyek. Több ez, mint bizalmi válság. A jogszabályok szüntelen változtatása megingatta bennem a törvénytisztelő embert. Azt hiszem, a tehó-val kezdődött. A tisztességes befizetők (utóbb balekok) közé tartoztam. Őszintén aggódtam szomszédomért, aki még a második évben sem tett eleget kötelességének, mondtam is, a bíróságon végzi. Hát, nem úgy lett. Aztán következtek az utazási és vámszabályok, a devizaszerzési engedélyek és korlátok, a fekete valuták legalizálásának határidőhöz kötött, különszámlás és ma már kamatozó betétvariációi. Nem hiszem, hogy ügyvéd nélkül eligazodnak azok, akiknek van mit menteniük. És miközben az az érzésünk, hogy mindenre van szabály, nem is egy, aközben szembesülünk a nagy üzletekkel, vagyonátruházási akciókkal, a nemzeti vagyon elkótyavetyélésének újabb díszvirágaival, mert kiderült, hogy joghézagokban gazdagok vagyunk. Amerre csak nézünk, nagyban folyik a szerzés. A megyei lapok tulajdonoscseréje, a Gerbaud épülete, a világkiállítási területek kisajátítása, az üzletek és a vállalatok vezetőinek tulajdonossá válása — mind lehetséges. Odáig már eljutottunk a jogállamiságban, hogy amit kifejezetten nem tilt a törvény, azt szabad. Ennek a szabadságnak csak a pénz és a helyzetben levés szab korlátot. Akinek nincs se tőkéje, se pozíciója, az csak néz, mint a Balatonpart hatvanas évekbeli filléres felparcellázásakor. Az erkölcsi érzék hiába berzenkedik, a hézagokban burjánzik a spekuláció. Csak az áruházi tolvajok nem kerülhetik el a büntetést? b. r. Útszéliek Itt lebzsel már a tavasz, zöld paplan a határ. Főutak árkaiból kandikálnak gyermekláncfűnek, erdőszéleken virít a kikerics. Gépkocsik meg-megállnak, kihuppan belőlük a hevenyészett műanyagzsák. Tömötten. Egy ideig még rejti kincsét, aztán szél cibálja, s kicsavad, ömlesztett szenny, háztartási hulladék! A természet békés rendjét így falja az oktalan. Szaporodnak, sokasodnak a műanyagzsákok! Úton-útfélen. Vajon, kik a tettesek? A falun élő ember gépkocsin hordja ki hulladékát? Ugyan! Ott a szeméttelep. A tettes? A városi „civilizált.” Kőrengetegbe nyomorodon lelke a természet örök könyvét forgatni képtelen? Igen. Este, megtérőbten a hétvégi telkéről, mit ott öszszegyűjtött, árokba taszítja. Hiszi, az már nem az ő telke! Isten állatkertje, viszont igen nagy!? Ne pusztítsd tovább, ami telkednél már nagyobb! A hazát! (Fehér) * • Nem kel fel többé (Lakatos Ferenc karikatúrája) 3