Vas Népe, 1993. május (38. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-03 / 101. szám
Közmeghallgatáson hangzott el: Kőszegnek álom a kórház Egészen biztos, hogy mindenütt vannak már „klasszikus” témái a közmeghallgatásoknak. Olyanok, amelyekre újra és újra visszatérnek a településen élők. Kőszeg esetében már közmeghallgatás előtt „borítékolható”, hogy a város üresen álló ingatlanai, a nem létező kórház ügye, a Latex csődjéből eredő munkanélküliség, és a városban élő munkanélküliek közmunkára történő alkalmazása biztosan szóba kerül, így volt ez csütörtökön este is. Nem tudom, nem számolom, hányadszor hallottam ugyanazt a kérdést: tesz-e valamit a város azért, hogy a Latex-nél újra várható komoly létszámleépítés ne következzék be, ne legyen még több munkanélküli a városban? A válasz is többször elhangzott már a polgármester, Básthy Tamás szájából: a Latex akár be is zárhatja a kapuit, ez a vállalat belügye, annak „csak” következményei tartoznak a városra. Vagyis a szociális ügyek rónak rá feladatot, s az, hogy tegyen meg mindent azért: teremtődjenek új munkahelyek a városban. A közmeghallgatások egy másik „örökzöldje” Kőszegen a nem létező kórház ügye. Ez az 1990-es választások politikai előcsatározásaiban is elég nagy hangsúlyt kapott, hiszen régi — tegyük hozzá: jogos — óhaja az itt élőknek, hogy működjön újra kórház a városban. Erre történtek is próbálkozások. A Batthyány Társaság szándéknyilatkozatban kötelezte magát a kórház megépítésére. Ez azonban kútba esett. Az ügy végkifejletét ezen a közmeghallgatáson a város főorvosától hallottuk. — Úgy tudom, a Batthyány Társaság csődbe jutott, három és fél milliárddal bukott — mondta dr. Pusztai Szilveszter. Ezután a szakember azt ecsetelte, miért hiú remény, távoli álom egyelőre a város számára a kórház. Már a megépítése is nagyon sokba kerül, és ha már áll az épület, fel is van szerelve a szükséges műszerekkel, azután a fenntartása okozhat gondokat egy olyan városnak, mint Kőszeg, ahol jelentős a költségvetési hiány. (Hiszen egy kórházi ágy fenntartása 200-250 ezer forintba kerül.) Mivel az egészségügyi kormányzatnak sem rövid, sem hosszú távú elképzelésében nem szerepel egy kórház létesítése Kőszegen, csak alapítványból, magánerős kezdeményezéssel lehetne létrehozni azt. Létesült is alapítvány a kórházért, de elenyésző összeg folyt be a számlájára. Egy polgár felvetette: mi lenne, ha nem új kórházat építene a város, hanem egykor a Szakszervezetek Országos Tanácsa birtokába átkerült üdülőt, amely 1930-31-ben Kőszeg támogatásával honvédtiszti üdülőnek épült, a város — annak okán, hogy a polgárok zöme szakszervezeti tag — visszakövetelné? A jószándékú, de naiv felvetésre dr. Bariska István alpolgármester válaszolt: A jelenlegi törvények az ingatlanok kezelőit részesítik előnyben, emiatt a város sok mindentől elesett annak ellenére, hogy a vitatható ingatlanügyekben perben áll Kőszeg. Mindent összevéve jelenleg ad acta tehető a kórház létesítése. Egy felvetésre reagálva a főorvos elmondta még, hogy a kórházi alapítványra befolyt összegből nem lehet az SZTK-t fejleszteni, kevés arra az a pénz. Az egész kórházügyben megoldásként javasolta: vásároljon újabb mentőkocsit a város, így még nagyobb biztonsággal, gyorsan elérhető lesz sürgős esetekben a szombathelyi kórház. A városban évek óta üresen álló ingatlanokkal kapcsolatosan elhangzott: az egyre romosabb kálházat — amely felerészben a városé, másik fele az Ingatlanbanké — eddig nem sikerült értékesíteni. A Balog iskola viszont várhatóan gazdára talál. Egy osztrák vállalkozó lát benne fantáziát. Az ugyancsak eléggé lerobbant állapotban lévő épület felújításakor szigorú műemlékvédelmi szempontokat is figyelembe kell vennie. Nem egy, több polgár is felvetette: nem ártana egy nagytakarítás a városban, a polgármesteri hivatal szervezzen nagytakarítási akciót, mert szégyellnivalóan szemetes Kőszeg és környéke. Ezt megerősítette a városgondnok és a megbízott jegyző is, akik a napokban végigjárták a várost. Nem először és bizonyára nem utoljára, valaki fölvetette: miért nem alkalmazzák közmunkára a munkanélkülieket a városban? Básthy Tamás válaszában kesernyés humorral jegyezte meg: próbálkoztak, de eredménytelenül. A munkára felszólítottak között volt olyan, aki öngyilkossággal fenyegetőzött, ha őt a város képviselő-testülete közmunkára kötelezi. Kőszeg rendjéhez kapcsolódott egy másik gond: az állattartás a lakótelepen. — Még a város tanácsa alkotott egy állattartási rendeletet, az van érvényben most is, de senki nem gondoskodik annak betartatásáról — hangzott el a közmeghallgatáson, miután többször szóba került, hogy a kutyák „potyadékát” a gazdák nem takarítják el, az utcák, terek tele vannak kutyagumival. A homokozók borzalmas állapotban vannak. Ezt a tisztifőorvos is megerősítette, majd hozzáfűzte: a patkányok is eléggé elszaporodtak Kőszegen. Odáig jutott a város, hogy a rusnya állatok már fényes nappal is futkároznak például a mozi környékén és a lakótelepen. Patkányirtást kellene végezni Kőszeg egész területén. A közmeghallgatáson, amelyen egyes felszólalásokból már érezhető volt a választási előcsatározások szele, s az is, hogy a helyi televízió közvetítése miatt igyekeztek többen jól szerepelni. (némethy) (Folytatás az 1. oldalról) Újdonság volt, hogy az MSZOSZ — és talán még ennyi volt a politika — érdekvédelmi sátrat állított fel a szombathelyi Szabadidő-központban, ahol információs irodát nyitott. Itt minden érdeklődő — és szép számmal voltak — választ kaphatott foglalkoztatáspolitikai, a TB választásokkal kapcsolatos és a privatizációt érintő kérdéseire. Ezzel azonban teljesen kimerült a nap azon része, amely nem a szórakozásé volt. Még dr. Vágó János, az MSZOSZ országos ügyvivője is, aki délután pár szóban méltatta a nap jelentőségét, őrizkedett attól, hogy komolyabb politikai fejtegetésbe bocsátkozzék. S tán éppen ezért érezte ma- Politikamentes ünnep gát jól Szombathelyen az a mintegy ötezer, és a vidéki városokban is a több ezer ember, aki arra szánta ezt a napot, hogy kellemesen töltse el. Ehhez csak adalék volt a sör és virsli, és más ilyenkor szokásos kellékek. BMX verseny, szabadtéri előadások, táncbemutató, zenekarok fellépése és disco után mindenki elégedetten, és pár similabdával és léggömbbel gazdagabban térhetett haza. A hangulat új, a kellékek a régiek voltak. A körhinták talán már abban az időben is szolgáltak, amikor a nagy vezér képe alatt vonultak a mosolygó dolgozók és fiatalok. Hiába, az eszmék rövidebb életűek, mint a tárgyak. S talán így is van ez jól, mondt 1993. május 3. Hétfő Göncz Árpád a Magyar Vöröskeresztnél (Folytatás az 1. oldalról) Elmondták, hogy az „Emberi méltóságot mindenkinek!” világnapi jelszó jegyében a fővárosban és vidéken gazdag programsorozatot szerveznek. Az egyik legégetőbb feladata a Vöröskeresztnek a menekültek támogatása, segítése. A szegényekről, a bajbajutottakról való gondoskodás is a humanitárius szervezetekre, köztük a vöröskeresztre hárul. Ezért helyeznek el a postahivatalokban segélycsekkeket, amelyeken feladhatók a pénzbeni adományok a rászoruló embertársainkért. Országos akciót is szerveznek „Az egészséges falvakért” címmel. A falusi lakosság romló egészségi állapotán szeretnének javítani, a környezeti ártalmakat próbálják csökkenteni. Szeretnék megnyerni az ügynek a helyi önkormányzatokat és az egészségügyi dolgozókat is. Kérdésekre válaszolva az ENSZ budapesti menekültügyi képviselője kiemelte, hogy jól ismerik a világon a Magyarországra menekültek magas számát. Már eddig is sok segítséget adtak, például kilencmillió dollárt kapott a magyar kormány a jugoszláviai háborús menekültek befogadására. Az idén még ötmillió dollár segítség várható. Az egyik genfi képviselő hangsúlyozta, hogy a támogatás, a segítség nem csak a Vöröskereszt feladata, bár nemzetközileg sok akciót szerveztek a bajbajutottak megsegítésére. Az sem mellékes, hogy igen sok árucikket vettek magyar cégektől, összesen hétmillió svájci frank értékben. Az igaz, hogy az Európai Közösség már nemigen kíván segíteni, de további akciókat szerveznek a gondok enyhítésére. A tájékoztatón lejátszották azt a harminc másodperces zenei szignált, amely a rádióban és a tévében lesz hallható a Vöröskereszt közérdekű felhívásai előtt. A megyei világnapi eseményekről a héten tájékoztatjuk olvasóinkat. lendvai Mennyibe kerül a siker? Tavaly, eladdig ritkán látott sikeres évet zárt a hazai külkereskedelem. Az idén, úgy mondják, másként lesz. Ezt maga a külkereskedelmi miniszter mondta, és ő biztosan tudja. Én hiszek neki. Tavaly is hittem, most is hiszek, a logika ezt kívánja. Az első negyedévi deficit hallatán mégis mindenki sopánkodik. Nem kellene attól még annyira odalenni. Ismert klasszikusunk, Rejtő Jenő már régen megírta: „Az élet olyan, mint a lavina: egyszer fent, máskor lent.” Tartsuk magunkat ehhez. Különben is, ha annyit látok az idei hiányból, mint amennyit a tavalyi többletből láttam, akkor igazán még beszélni sem érdemes az egészről. Már valamivel hosszabb töprengésre késztetett a miniszter úr okfejtése arról, hogy az idei siker elmaradása milyen okokra vezethető vissza. Azt mondta többek között, szerinte az sem hatott előnyösen, hogy a cégek egyharmadát — amelyek részesei voltak a múlt évi sikernek—azóta csőd vagy felszámolási eljárás alá vonták. Nocsak. Ahogy emlékszem, a miniszter úrtól többször is megkérdezték már, hogy valójában mennyibe kerül nekünk az export. Mennyiből állítjuk elő azt, amit később valamennyiért eladunk? A miniszter úr erre eddig még sohasem válaszolt, csak mosolygott sejtelmesen. Lehet hogy azért, mert naivnak érezte a kérdést, de lehet, hogy csak azért volt jókedvű, mert pontosan még ő sem tudta. Elképzelhető, hogy valóban senki sem számolt utána annak, mennyire jó üzlet nekünk ez a nagy üzlet? Nem sürgetésként mondom, de most már itt volna az ideje. Ugyanis, ha egy év sikereibe a résztvevők több mint egyharmada belerokkant, legalábbis meg kellene saccolni, hogy milyen hatása lesz annak a vállalatokra, ha a csőd és felszámolás előtt még a siker is elmarad. B.B. OOO Elhagyott műláb Feledékenyek az emberek. Amit lehet, elveszítenek. Ezt tudtuk meg a szombathelyi vasútállomáson. „Piros csíkos reklámtáska, benne irattartó, személyi igazolvánnyal. Barna kézitáska, útlevéllel.—Péntárca, tartalma 1450 forint és 1 dollár.” Ehhez hasonló bejegyzések sokaságát olvashattuk a nyilvántartásban. Ha személyazonosságra utaló adatot is találnak, a tulajdonost levélben értesítik elhagyott tárgyainak megtalálásáról. Nem egyszerű felkutatni a vonaton maradt fogprotézis tulajdonosát. Pedig valahol valakinek biztosan hiányzik. Nehezen érthető az is, amikor egy műlábat veszítenek el. Nehéz percei lehettek annak a kéményseprőnek is, aki az aznapi bevételéről feledkezett meg. Információink szerint rengeteg időbe telt, amíg az aprópénzt leltárba vették. Az elhagyott könyvekből könyvtárat lehetne nyitni, ha az olvasnivalóért nem jönnének oly gyakran vissza a tulajdonosok. Úgy tűnik, a diákok szívesen szabadulnak meg — hacsak átmeneti időre is—a tankönyveiktől, füzeteiktől, néha az iskolatáskától is. Az utazás alatt zenét hallgató tanuló a magnókazettát felejti ott. A videomagnók elterjedésével párhuzamosan sokasodott a gazdátlan videokazetták száma. Esős időben biztosan lehet találni az állomásra beérkezett szerelvényen néhány esernyőt. Előfordult már olyan eset is, hogy utastárs talált egyet, de úgy gondolta, neki arra még délelőtt szüksége lehet, ezért csak délután adta le. A katonák—mindegy, hogy haza vagy vissza utaznak—néhány üveg sör után hagyják el csomagjukat, sőt néha még a szabadságos levelüket is. Kámán Zoltán oop Clinton dilemmája (Lakatos Ferenc karikatúrája) Vas Népe 3