Vas Népe, 1995. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-01 / 51. szám
1995. MÁRCIUS SZERDA B -----------*_____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________ Bírálják a kizárást Bukaresti magyar újság az RMDSZ „belső parlamentjéről” A Romániai Magyar Szó, a Bukarestben megjelenő romániai országos magyar napilap tegnapi vezércikkében élesen bírálja a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT), az RMDSZ „belső parlamentjének” Nagy Benedek képviselő kizárására vonatkozó határozatát, és visszautasítja Tőkés László sajtóirodájának azt az állásfoglalását, amely a lapot azzal vádolja, hogy „azokhoz a — többnyire román — politikai erőkhöz és médiákhoz csatlakozik, amelyek Tőkés László és az általa képviselt politika lejáratásán fáradoznak”. „Egyelőre csak a döbbenet és szégyen szorongató érzése az, ami eluralkodik rajtam, ha felidézem a szavazás számait” — írja Cseke Gábor, a cikk szerzője, emlékeztetve arra, hogy a döntéshozó testülettel kapcsolatban maguk a létrehozók hangsúlyozták: belső választásra volna szükség kijelöléséhez. Erre alapozza Cseke Gábor azt a reményét, hogy „ez nem az RMDSZ döntése volt, hanem csak egy rétegé, amely a vasárnap befejeződött SZKT-n, úgymond, többségbe került”. A cikk szerint 101 romániai magyar belső honatya közül a felénél egy árnyalattal több e határozattal „elégtételt vesz minden eddigi vélt vagy valós mellőzéséért, alulmaradásáért, keresztülvihetetlen szándékaiért, indulatait torkára forrasztó kényszerhelyzetéért, aminek az ára az, hogy egy társunk fölött vésztörvényszéket ülünk, amiért kimondott, papírra vetett egy véleményt, még ha nem is tette helyesen, netán igaztalan és meggondolatlan volt”. „A Nagy Benedek ügyében hozott, 54 szavazattal 'megerősített' kizárósdi súlyosan károsíthatja a romániai magyarság belső önbecsülését. A harciasság, a kérlelhetetlenség, a táborokra való felosztás, az ideológiák, forgatókönyvek, cinkosságok feltételezése ott is, ahol azoknak nyoma sincsen, egyre fenyegetőbb felhőként gyülekezik közösségünk fölött. Ki gondolta volna, hogy kisebbségi szinten képesek leszünk újratermelni az egykori pártgyűlések legsiralmasabb és legvisszataszítóbb kelléktárát? Hogy görcsösen átmentjük a diktatúra sandaságának bevett jelszavát: aki nincs velünk, az ellenünk van?” A lap közli a Királyhágómelléki Református Egyházkerület tájékoztatási szolgálatának az SZKT ülésén körözött közleményét, amely több ponton is bírálja a Romániai Magyar Szót, így azért, mert először nem közölte Nagy Benedek Tőkés László által közzétett írását, mivel annak szerzője ahhoz nem járult hozzá, másfelől azért, mert egyik cikkében a lap egyik munkatársa „folytatja azt az erőteljesen pártos sajtópolitikai kurzust, amely az utóbbi időben ezt a jobb sorsra érdemes országos napilapot jellemzi”. A február 20-ai cikk a tájékoztató szolgálat szerint „a kihagyás, a csúsztatás és a ferdítés módszereivel megalapozatlan és irányzatos politikai támadást intéz Tőkés László ellen”. Postánkból „Haba A lapjuk február 22-ei számában megjelent Csodadoktor című cikkhez szeretnék személyes tapasztalatom alapján hozzászólni. Sárváron is volt az úgynevezett csodamester, aki 300 Ft belépő + 1500 meditációs jegyárat kért, ami nem is lett volna sok, ha ezért valamit tett is volna. Két éve derékfájási problémám van, amit a háziorvosunk gyógyít. Naivan azt gondoltam, hogy minden évben a táppénzt nem veszem igénybe, így elmentem a Gyurcsok mester előadására. Abból állt, hogy élettörténetét mondta el, és látszólag felkért 2-3 személyt, akiket úgymond meggyógyít, akik utólagos beszélgetések során elmondták, hogy nem merték megmondani, hogy nem éreznek változást. Amit az 1500 Ft nyújtott, csak „hab volt a tortán”, mert felvonult 3 csinibabával , egy fiatalemberrel és mondta, hunyjuk be a szemünket és halgassuk a zenét, amit magnóról szólattak. Jómagam és még egypáran nem tettük, és volt módunkban tortán látni, hogy a mester az egyik mellette ülő hölgy kezét szorongatja és pillanatonként az óráját nézegeti. Nem hiszem, ha valaki el van mélyülve azzal amit csinál, hogy lenne gondja az idő múlására. Azt tudom csak írni, ami a valóság, hogy iszonyatos fejfájáson, amit az a rettenetes zene és az éhség okozott, ugyanis 9—16 óráig ott voltam étlen-szomjan, nem éreztem mást. Amit rajtam kívül még sokan érezhettek fent leírtakon kívül az a szégyen, hogy a középkoron túl ilyen hülyére vettek bennünket. Ha ő mesternek nevezi magát, akkor dr. Vörös Gábor körzeti orvost Istennek kellene hívni. Mert ő valójában gyógyít, és nem csak az orvosi kártya a fontos, vagyis az érte járó bér. Nem szabadna teret engedni az ilyen és ehhez hasonló embereknek, hogy becsapja az amúgy is kevés pénzzel és egészséggel bíró idős embereket. Tisztelettel: Szabados Imréné Sárvár, Óvár út 29. A Phare-programról mindenki hallott már, s a szakemberek kivételével szinte senki nem tudja mi az. Röviden: az Európai Unió ennek a programnak a segítségével igyekszik elősegíteni Kelet-Közép-Európa felkészülését az EU-hoz való későbbi csatlakozásra. Magyarország a hét vezető ipari ország 1989. évi kezdeményezése eredményeként 1990 óta egyik első kedvezményezettje az Európai Unió által finanszírozott Phareprogramnak. (A phare jelentése franciául: világítótorony.) Atlantic Press Az 1995-ben újult energiával folytatódó Phare keretében kiemelt figyelmet kap a közlekedés fejlesztése, a határátkelőhelyek modernizálása, az energiaszektor és a környezetvédelem. Ezeken túlmenően projektek indulnak a felsőoktatás, a távoktatás, kereskedelemfejlesztés, távközlés és a postai szolgáltatások terén. Soós Károly Attila és Szent- Iványi István, a Phare-ügyekben illetékes minisztériumok politikai államtitkárai február közepén arról tájékoztatták a sajtó képviselőit, hogy bár az 1995. évi forrásokról még nem született döntés, az összeg mintegy 15 százalékos emelkedésére lehet számítani a tavalyihoz képest. A határmenti programmal együtt összesen 95 millió ECU (egy ECU 130 Ft) lesz a támogatások összege, ami tulajdonképpen kevesebb az 1993. évinél, de több az 1994. évinél. E furcsaságnak az az oka, hogy eredetileg Magyarországra nem terjedt ki a határmenti program, sőt 1993-ban a határmenti forgalom fejlesztésére költendő összeget levonták a teljes summából, ami Magyarország szempontjából 20 százalék veszteséget jelentett tavaly. A változás Ausztriának az EU- ba történt felvételével következett be. 1995-ben így újabb forrás áll rendelkezésre, de mivel a határmenti forgalom támogatása egyenesen arányos a határszakasz hosszával, és mivel a magyar—osztrák határ nem túlságosan hosszú, a növekedés szerényebb mint szeretnénk, mintegy 10 millió ECU. A határmenti együttműködés várhatóan Vas, Győr-Moson- Sopron és Zala megyékre terjed ki a magyar oldalon, Ausztria részéről pedig Burgenland, Alsó-Ausztria, Stájerország és Bécs fog részt venni a programban. A program első évében, 1990-ben még csak Magyarország és Lengyelország voltak a kedvezményezettek. 1991-ben a Phare országok köre a Cseh és a Szlovák Köztársasággal, Bulgáriával, Jugoszláviával (ennek státuszát később felfüggesztették), Romániával bővült. 1992- ben a támogatott országok közé kerültek a balti államok, Albánia és Szlovénia is. Az 1990. évi költségvetés, amely csak Lengyelország és Magyarország számára szólt, 500 millió ECU volt. 1994-ben a teljes költségvetés 990 millió ECU volt, 11 ország számára. A Phare nem pénzintézet, amelyhez vállalkozások, magán- vagy kormányzati intézmények pályázhatnának közvetlen projekt-finanszírozásért; a Phare elsősorban kormányzati programokat finanszíroz. A támogatás általában tanulmányok, stratégiai tanácsadás, szakmai segítségnyújtás és képzés formájában valósult meg, de berendezések szállítására is volt lehetőség. A program magyar társelnökei (az IKM és a külügyminisztérium államtitkára) legutóbbi sajtótájékoztatójukon arra hívták fel a figyelmet, hogy 1994-től a program — bizonyos korlátok között — beruházások (társ)finanszírozására is használható. A támogatási programok átlagos életciklusa három év. Az 1990. évi projektek gyakorlatilag lezárultak. Jelenleg az 1991-92-93. éviek megvalósítása van folyamatban. A tavalyi programok végrehajtása az elbírálási folyamat viszonylagos nehézkessége miatt csak 1995-ben indul. A Phare 1994. évi főbb hazai programjai: 1. Közlekedési infrastruktúra fejlesztése (18 millió ECU), 2. TEMPUS (16 millió ECU), 3. Környezetvédelem és energia (15,5 millió ECU), 4. Határátkelőhely fejlesztése (Rajka ( 8 millió ECU), 5. Felsőoktatás-fejlesztés, szintén 8 millió ECU) stb. A Phare életképességét látszik igazolni, hogy a program, melyet annak idején azzal a kifejezett céllal hoztak létre, hogy simábbá tegyék a keletközép-európai államok útját a nyugat-európai integráció felé, az Európai Unió Essenben született politikai kötelezettségvállalása értelmében az 1995—99- es időszakban is folytatódik. Ezáltal lehetőség nyílik arra, hogy a közép-kelet-európai régió kedvezményezett országai középtávon számolhassanak a Phare forrásaival, és megvalósulhasson a programok középtávú tervezése, amelyet Magyarország régóta szorgalmazott. Az 1995—99-ig terjedő időszak alatt Magyarországnak juttatandó támogatás összegéről még nincs döntés, de várhatóan a jelenlegi támogatási szint kismértékű növekedését az EU- tagállamok jóvá fogják hagyni, így a szóban forgó időszakban hazánk mindösszesen 500— 600 millió ECU-val számolhat. A Phare nem pénzintézet A határ hosszától függ a támogatás mértéke Vagy papír vagy újságíró? Csongrád megyében, illetve Szegeden két napilapot jelentet meg a Délmagyarország Könyv-, Lapkiadó és Nyomdaipari Kft. Most hét újságírónak adták át a felmondólevelet. Ennek oka — a felmondás indoklása szerint —, hogy a papír árának emelkedése miatt a költségek apasztására, ennek érdekében a lapfelület csökkentésére kényszerül a kft., s így kevesebb újságíróra van szükség. Az utcára került újságírók közül hárman 15—25 éve dolgoznak a szakmában. Viszont egyre több újságírót vesznek fel szerződéssel, alkalmaznak külsősként. A két lapnál eddig 53 újságíró dolgozott. N. I. — Minden olyan 25 és 40 év közötti egyedülálló lány vagy elvált hölgy, aki vállalja, hogy szeretettel nevel három vagy több gyermeket hosszabb távon — mondja Szűcs Gábor, a kőszegi S. O. S.-falu vezetője. — Így nem „alkalmi munka” ez, hanem komoly hivatás, amely esetenként akár több mint egy évtizedre is kiterjed... Ez az egyik. A másik, hogy a nevelőanya a gyereket képes legyen elfogadni, s ugyanúgy szeretni, mintha a sajátja lenne. Ehhez minden tárgyi feltételt és segítséget megadunk. Minden család külön házban lakik. Ezek a kis házak technikailag is maximálisan fel vannak szerelve azért, hogy az anyáknak még több idejük maradjon a gyerekekre. Aztán a közös együttléteken kívül (reggeli, ebéd, játék, szabadidős program és így tovább) megvan a lehetősége mindenkinek az elkülönülésre, a személyes tevékenységre is (olvasás, vagy más hobbi), csakúgy, mint egy igazi családban, így például külön szobája van az anyának — ez egy privát szféra, hiszen egy anya úgyis állandóan a gyerek mellett van... — Ez azt jelenti, hogy se munkaidő, se szabadnap, se szabadság? — Ilyenről szó sincs, hiszen minden két-két családra jut egy segítőanya is. A segítőanyák „nagymamaszerepet” töltenek be: akkor vannak a családdal, ha az anya bemegy a városba, vagy éppen pár napra elutazik. Kissé szokatlan beosztás, de a gyermekfaluban a munkaidő nem nyolc óra, hanem havi 15 nap. Ráadásul még ez a beosztás is rugalmas: mindig a család — és az anya — programjától függ MEGKÉRDEZTÜK Ki alkalmas S. O. S.-anyának? GLOSSZA Borzoló A múlt hét egyik „műbalhéja” volt a pénzügyminiszter (akkor még csak jelölt) elővezetése az ingatlanadóról. Olyasmit mondott, hogy amerikai mintára évente 1—2 százalék adót kellene fizetni a kétmillió forintnál értékesebb— tehát gyakorlatilag minden valamirevaló — épület, telek, föld után. Egyúttal pedig lejjebb vinnék a személyi jövedelemadó felső határát. (Oda, ahol két éve is volt.) Volt, aki azt mondta, ilyen adóformát nem lehet bevezetni, mert egymilliónál több ingatlant nehezen lehet felmérni, ennek nyilvántartásához az Apehnek nincsenek meg a feltételei, ha meg sávok és tömbök szerint vetik ki az adót, igazságtalan lesz, mert ugyanannyit kellene fizetni az egymás mellett levő lerobbant vityilló és luxusvilla után. Mások szociológiai oldalról közelítették meg a dolgot, mondván, az értékesebb ingatlant birtokló magyar családok többsége minden megtakarítását ide gyűjtögette—sokszor erején felül dolgozott, mindenről lemondott érte—, viszont az igazán gazdagok értékpapírban, ékszerben, műkincsben, külföldi betétben tartják vagyonuk túlnyomó részét. Ami viszont nem „ adózik”. S nem igazán „fair” azokat „ büntetni” tulajdonukért, akik korábban—kapva a kedvező építési feltételeken—szép házakat húztak fel. Ha bevezetnék az ingatlanadót—tették hozzá mások—, családok ezreinek „ stratégiája” borulna fel, hiszen kiderülne, hogy ily módon sem őrizhetik meg „ büntetlenül” megtakarításaikat. Érdemes ilyen ködös tervekkel borzolni az amúgy is könynyen borzolható kedélyeket? —más □ □ □ Az új főszakács (Lakatos Ferenc karikatúrája)