Vas Népe, 1995. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-01 / 51. szám

1995. MÁRCIUS SZERDA B -----------*_____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________ Bírálják a kizárást Bukaresti magyar újság az RMDSZ „belső parlamentjéről” A Romániai Magyar Szó, a Bukarestben megjelenő romániai orszá­gos magyar napilap tegnapi vezércikkében élesen bírálja a Szövet­ségi Képviselők Tanácsának (SZKT), az RMDSZ „belső parlament­jének” Nagy Benedek képviselő kizárására vonatkozó határozatát, és visszautasítja Tőkés László sajtóirodájának azt az állásfoglalá­sát, amely a lapot azzal vádolja, hogy „azokhoz a — többnyire ro­mán — politikai erőkhöz és médiákhoz csatlakozik, amelyek Tőkés László és az általa képviselt politika lejáratásán fáradoznak”. „Egyelőre csak a döbbenet és szégyen szorongató érzése az, ami eluralkodik rajtam, ha fel­idézem a szavazás számait” — írja Cseke Gábor, a cikk szerző­je, emlékeztetve arra, hogy a döntéshozó testülettel kapcso­latban maguk a létrehozók hangsúlyozták: belső választás­ra volna szükség kijelöléséhez. Erre alapozza Cseke Gábor azt a reményét, hogy „ez nem az RMDSZ döntése volt, hanem csak egy rétegé, amely a vasár­nap befejeződött SZKT-n, úgy­mond, többségbe került”. A cikk szerint 101 romániai ma­gyar belső honatya közül a felé­nél egy árnyalattal több e hatá­rozattal „elégtételt vesz minden eddigi vélt vagy valós mellőzé­séért, alulmaradásáért, keresz­tülvihetetlen szándékaiért, in­dulatait torkára forrasztó kény­szerhelyzetéért, aminek az ára az, hogy egy társunk fölött vész­törvényszéket ülünk, amiért ki­mondott, papírra vetett egy vé­leményt, még ha nem is tette he­lyesen, netán igaztalan és meg­gondolatlan volt”. „A Nagy Benedek ügyében hozott, 54 szavazattal 'megerő­sített' kizárósdi súlyosan káro­síthatja a romániai magyarság belső önbecsülését. A harcias­ság, a kérlelhetetlenség, a tábo­rokra való felosztás, az ideoló­giák, forgatókönyvek, cinkos­ságok feltételezése ott is, ahol azoknak nyoma sincsen, egyre fenyegetőbb felhőként gyüleke­zik közösségünk fölött. Ki gon­dolta volna, hogy kisebbségi szinten képesek leszünk újrater­melni az egykori pártgyűlések legsiralmasabb és legvisszata­­szítóbb kelléktárát? Hogy gör­csösen átmentjük a diktatúra sandaságának bevett jelszavát: aki nincs velünk, az ellenünk van?” A lap közli a Királyhágómel­­léki Református Egyházkerület tájékoztatási szolgálatának az SZKT ülésén körözött közlemé­nyét, amely több ponton is bírál­ja a Romániai Magyar Szót, így azért, mert először nem közölte Nagy Benedek Tőkés László által közzétett írását, mivel an­nak szerzője ahhoz nem járult hozzá, másfelől azért, mert egyik cikkében a lap egyik mun­katársa „folytatja azt az erőtel­jesen pártos sajtópolitikai kur­zust, amely az utóbbi időben ezt a jobb sorsra érdemes országos napilapot jellemzi”. A február 20-ai cikk a tájékoztató szolgá­lat szerint „a kihagyás, a csúsz­tatás és a ferdítés módszereivel megalapozatlan és irányzatos politikai támadást intéz Tőkés László ellen”. Postánkból „Hab­a A lapjuk február 22-ei számában megjelent Cso­da­doktor című cikkhez szeretnék személyes ta­pasztalatom alapján hozzászólni. Sárváron is volt az úgynevezett csoda­mester, aki 300 Ft belépő + 1500 meditációs jegyárat kért, ami nem is lett volna sok, ha ezért valamit tett is volna. Két éve derékfá­­jási problémám van, amit a háziorvosunk gyógyít. Naivan azt gondoltam, hogy minden évben a táp­pénzt nem veszem igénybe, így elmentem a Gyur­­csok mester előadására. Abból állt, hogy élettörténetét mondta el, és lát­szólag felkért 2-3 személyt, akiket úgymond meggyógyít, akik utólagos beszélgetések során el­mondták, hogy nem merték megmondani, hogy nem éreznek változást. Amit az 1500 Ft nyújtott, csak „hab volt a tor­tán”, mert felvonult 3 csinibabával , egy fiatalem­berrel és mondta, hunyjuk be a szemünket és hal­­gassuk a zenét, amit magnóról szólattak. Jómagam és még egypáran nem tettük, és volt módunkban tortán­ látni, hogy a mester az egyik mellette ülő hölgy ke­zét szorongatja és pillanatonként az óráját nézegeti. Nem hiszem, ha valaki el van mélyülve azzal amit csinál, hogy lenne gondja az idő múlására. Azt tu­dom csak írni, ami a valóság, hogy iszonyatos fej­fájáson, amit az a rettenetes zene és az éhség oko­zott, ugyanis 9—16 óráig ott voltam étlen-szomjan, nem éreztem mást. Amit rajtam kívül még sokan érezhettek fent le­írtakon kívül az a szégyen, hogy a középkoron túl ilyen hülyére vettek bennünket. Ha ő mesternek ne­vezi magát, akkor dr. Vörös Gábor körzeti orvost Istennek kellene hívni. Mert ő valójában gyógyít, és nem csak az orvosi kártya a fontos, vagyis az érte járó bér. Nem szabadna teret engedni az ilyen és ehhez hasonló embereknek, hogy becsapja az amúgy is kevés pénzzel és egészséggel bíró idős embereket. Tisztelettel: Szabados Imréné Sárvár, Óvár út 29. A Phare-programról mindenki hal­lott már, s a szakemberek kivételé­vel szinte senki nem tudja mi az. Röviden: az Európai Unió ennek a programnak a segítségével igyek­szik elősegíteni Kelet-Közép-Eu­­rópa felkészülését az EU-hoz való későbbi csatlakozásra. Magyaror­szág a hét vezető ipari ország 1989. évi kezdeményezése ered­ményeként 1990 óta egyik első kedvezményezettje az Európai Unió által finanszírozott Phare­­programnak. (A phare jelentése franciául: világítótorony.) Atlantic Press Az 1995-ben újult energiával folytatódó Phare keretében kie­melt figyelmet kap a közlekedés fejlesztése, a határátkelőhelyek modernizálása, az energiaszek­tor és a környezetvédelem. Eze­ken túlmenően projektek indul­nak a felsőoktatás, a távoktatás, kereskedelemfejlesztés, távköz­lés és a postai szolgáltatások te­rén. Soós Károly Attila és Szent- Iványi István, a Phare-ügyekben illetékes minisztériumok politi­kai államtitkárai február köze­pén arról tájékoztatták a sajtó képviselőit, hogy bár az 1995. évi forrásokról még nem szüle­tett döntés, az összeg mintegy 15 százalékos emelkedésére le­het számítani a tavalyihoz ké­pest. A határmenti programmal együtt összesen 95 millió ECU (egy ECU 130 Ft) lesz a támo­gatások összege, ami tulajdon­képpen kevesebb az 1993. évi­nél, de több az 1994. évinél. E furcsaságnak az az oka, hogy eredetileg Magyarország­ra nem terjedt ki a határmenti program, sőt 1993-ban a határ­menti forgalom fejlesztésére költendő összeget levonták a teljes summából, ami Magyar­­ország szempontjából 20 száza­lék veszteséget jelentett tavaly. A változás Ausztriának az EU- ba történt felvételével követke­zett be. 1995-ben így újabb for­rás áll rendelkezésre, de mivel a határmenti forgalom támogatá­sa egyenesen arányos a határ­­szakasz hosszával, és mivel a magyar—osztrák határ nem túl­ságosan hosszú, a növekedés szerényebb mint szeretnénk, mintegy 10 millió ECU. A határmenti együttműködés várhatóan Vas, Győr-Moson- Sopron és Zala megyékre terjed ki a magyar oldalon, Ausztria részéről pedig Burgenland, Al­­só-Ausztria, Stájerország és Bécs fog részt venni a program­ban. A program első évében, 1990-ben még csak Magyaror­szág és Lengyelország voltak a kedvezményezettek. 1991-ben a Phare országok köre a Cseh és a Szlovák Köztársasággal, Bul­gáriával, Jugoszláviával (ennek státuszát később felfüggesztet­ték), Romániával bővült. 1992- ben a támogatott országok közé kerültek a balti államok, Albá­nia és Szlovénia is. Az 1990. évi költségvetés, amely csak Len­gyelország és Magyarország számára szólt, 500 millió ECU volt. 1994-ben a teljes költség­­vetés 990 millió ECU volt, 11 ország számára. A Phare nem pénzintézet, amelyhez vállalkozások, ma­gán- vagy kormányzati intéz­mények pályázhatnának köz­vetlen projekt-finanszírozásért; a Phare elsősorban kormányzati programokat finanszíroz. A tá­mogatás általában tanulmá­nyok, stratégiai tanácsadás, szakmai segítségnyújtás és kép­zés formájában valósult meg, de berendezések szállítására is volt lehetőség. A program magyar társelnökei (az IKM és a külügyminisztérium államtitká­ra) legutóbbi sajtótájékoztatóju­kon arra hívták fel a figyelmet, hogy 1994-től a program — bi­zonyos korlátok között — beruházások (társ)finanszírozá­­sára is használható. A támogatá­si programok átlagos életciklu­sa három év. Az 1990. évi pro­jektek gyakorlatilag lezárultak. Jelenleg az 1991-92-93. éviek megvalósítása van folyamat­ban. A tavalyi programok vég­rehajtása az elbírálási folyamat viszonylagos nehézkessége mi­att csak 1995-ben indul. A Phare 1994. évi főbb hazai programjai: 1. Közlekedési inf­rastruktúra fejlesztése (18 mil­lió ECU), 2. TEMPUS (16 mil­lió ECU), 3. Környezetvédelem és energia (15,5 millió ECU), 4. Határátkelőhely fejlesztése (Rajka ( 8 millió ECU), 5. Fel­sőoktatás-fejlesztés, szintén 8 millió ECU) stb. A Phare életképességét látszik igazolni, hogy a prog­ram, melyet annak idején azzal a kifejezett céllal hoztak létre, hogy simábbá tegyék a kelet­­közép-európai államok útját a nyugat-európai integráció felé, az Európai Unió Essenben szü­letett politikai kötelezettségvál­lalása értelmében az 1995—99- es időszakban is folytatódik. Ezáltal lehetőség nyílik arra, hogy a közép-kelet-európai ré­gió kedvezményezett országai középtávon számolhassanak a Phare forrásaival, és megvaló­sulhasson a programok közép­távú tervezése, amelyet Ma­gyarország régóta szorgalma­zott. Az 1995—99-ig terjedő idő­szak alatt Magyarországnak jut­tatandó támogatás összegéről még nincs döntés, de várhatóan a jelenlegi támogatási szint kismértékű növekedését az EU- tagállamok jóvá fogják hagyni, így a szóban forgó időszakban hazánk mindösszesen 500— 600 millió ECU-val számolhat. A Phare nem pénzintézet A határ hosszától függ a támogatás mértéke Vagy papír­­ vagy újságíró? Csongrád megyében, illetve Szegeden két napilapot jelen­tet meg a Délmagyarország Könyv-, Lapkiadó és Nyom­daipari Kft. Most hét újság­írónak adták át a felmondó­­levelet. Ennek oka — a fel­mondás indoklása szerint —, hogy a papír árának emelke­dése miatt a költségek apasz­­tására, ennek érdekében a lapfelület csökkentésére kényszerül a kft., s így keve­sebb újságíróra van szükség. Az utcára került újságírók közül hárman 15—25 éve dol­goznak a szakmában. Viszont egyre több újságírót vesznek fel szerző­déssel, alkalmaznak külső­sként. A két lapnál eddig 53 újságíró dolgozott. N. I. — Minden olyan 25 és 40 év közötti egyedülálló lány vagy elvált hölgy, aki vál­lalja, hogy szeretettel nevel három vagy több gyermeket hosszabb távon — mondja Szűcs Gábor, a kőszegi S. O. S.-falu vezetője. — Így nem „alkalmi munka” ez, hanem komoly hivatás, amely esetenként akár több mint egy évtizedre is kiter­jed... Ez az egyik. A másik, hogy a nevelőanya a gye­reket képes legyen elfogad­ni, s ugyanúgy szeretni, mintha a sajátja lenne. Eh­hez minden tárgyi feltételt és segítséget megadunk. Minden család külön ház­ban lakik. Ezek a kis házak technikailag is maximálisan fel vannak szerelve azért, hogy az anyáknak még több idejük maradjon a gyere­kekre. Aztán a közös együttléteken kívül (regge­li, ebéd, játék, szabadidős program és így tovább) megvan a lehetősége min­denkinek az elkülönülésre, a személyes tevékenységre is (olvasás, vagy más hob­bi), csakúgy, mint egy igazi családban, így például kü­lön szobája van az anyának — ez egy privát szféra, hi­szen egy anya úgyis állan­dóan a gyerek mellett van... — Ez azt jelenti, hogy se munkaidő, se szabadnap, se szabadság? — Ilyenről szó sincs, hi­szen minden két-két család­ra jut egy segítőanya is. A segítőanyák „nagymama­szerepet” töltenek be: akkor vannak a családdal, ha az anya bemegy a városba, vagy éppen pár napra eluta­zik. Kissé szokatlan beosz­tás, de a gyermekfaluban a munkaidő nem nyolc óra, hanem havi 15 nap. Ráadá­sul még ez a beosztás is ru­galmas: mindig a család — és az anya — programjától függ­ MEGKÉRDEZTÜK Ki alkalmas S. O. S.-anyának? G­L­O­S­S­Z­A Borzoló A múlt hét egyik „műbalhéja” volt a pénzügyminiszter (akkor még csak jelölt) elővezetése az ingatlanadóról. Olyasmit mondott, hogy amerikai mintára évente 1—2 szá­zalék adót kellene fizetni a kétmillió forintnál értékesebb— tehát gyakorlatilag minden valamirevaló — épület, telek, föld után. Egyúttal pedig lejjebb vinnék a személyi jövede­lemadó felső határát. (Oda, ahol két éve is volt.) Volt, aki azt mondta, ilyen adóformát nem lehet bevezetni, mert egymilliónál több ingatlant nehezen lehet felmérni, en­nek nyilvántartásához az Apehnek nincsenek meg a feltéte­lei, ha meg sávok és tömbök szerint vetik ki az adót, igazság­talan lesz, mert ugyanannyit kellene fizetni az egymás mellett levő lerobbant vityilló és luxusvilla után. Mások szociológiai oldalról közelítették meg a dolgot, mondván, az értékesebb ingatlant birtokló magyar családok többsége minden megtakarítását ide gyűjtögette—sokszor erején felül dolgozott, mindenről lemondott érte—, viszont az igazán gazdagok értékpapírban, ékszerben, műkincsben, külföldi betétben tartják vagyonuk túlnyomó részét. Ami vi­szont nem „ adózik”. S nem igazán „fair” azokat „ büntetni” tulajdonukért, akik korábban—kapva a kedvező építési fel­tételeken—szép házakat húztak fel. Ha bevezetnék az ingat­lanadót—tették hozzá mások—, családok ezreinek „ straté­giája” borulna fel, hiszen kiderülne, hogy ily módon sem őrizhetik meg „ büntetlenül” megtakarításaikat. Érdemes ilyen ködös tervekkel borzolni az amúgy is köny­­nyen borzolható kedélyeket? —más □ □ □ Az új főszakács (Lakatos Ferenc karikatúrája)

Next