Vas Népe, 1996. december (41. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-02 / 281. szám
1996. december 2. HÉTFŐ KRÓNIKA Nem puszta vágyálom a csatlakozás Kovács László külügyminiszter pénteken este Szombathelyen, az UNMIK-ban tartott lakossági fórummal fejezte be Vas megyei látogatását. A politikai pódium sorozat vendégeként elsősorban Magyarország jövendő NATO-tagságával, az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkkal, a határainkon kívül élő magyarság helyzetével, a megkötött alapszerződésekkel kapcsolatos kérdésekre válaszolt. • Csala P. A nemzetközi nagypolitikát elemezve a külügyminiszter kijelentette: az Egyesült Államokban az elnökválasztás után, Oroszországban pedig Borisz Jelcin sikeres műtétje után mindkét nagyhatalom politikáját a folytonosság jellemzi. Tovább növeli a nemzetközi stabilitást, hogy véget ért a délszláv háború, amely hazánk biztonságát egy időben komolyan veszélyeztette. A Jugoszláviában dúló harcok, a hazánkon keresztül zajló tranzit áruforgalom megszűnése, az embargó betartása, a menekültek ellátása Magyarországnak többmillliárdos károkat okoztak — emlékeztetett. Az Európai Unió kibővítése elkerülhetetlen folyamattá vált — hangoztatta. A csatlakozási tárgyalások 1998-ban megindulnak. Természetes, hogy amikor a csatlakozás már nem csupán vágyálom, a már tagságot elnyert és a tagságért folyamodó országok között feszültségek keletkezhetnek. Itt Kovács László a burgenlandi tartományfőnök, Karl Stix november eleji sajtónyilatkozatára utalt, melyben a kormányzó „túlságosan gyorsnak” nevezte Magyarország csatlakozását,a tárgyalások 1998-ban történő megindítását pedig „túl korai időpontnak” tartotta. Kovács László elmondta: utasította ausztriai nagykövetünket, hogy tájékozódjon. Információink szerint az osztrák külpolitika nem változott meg irányunkban, szomszédaink továbbra is támogatják csatlakozásunkat. A dolog hátterében nagyon egyszerű okok húzódhatnak meg — fejtette ki. A közösségen belül ugyanis vannak nettó befizető és nettó támogatást élvező országok. Akik befizetnek, a szegényebb kelet-európai országok csatlakozása után sem szeretnének többet befizetni. Akik pedig támogatást élveznek, azok attól félnek, hogy nekik kevesebb jut majd. A külügyminiszter azonban hozzátette: az uniós csatlakozásnak számunkra nincs alternatívája. Arra a felvetésre, hogy milyen árat kell majd fizetnünk a tagságért, így válaszolt: nem az Európai Unió kedvéért történtek hazánkban a lakosság széles rétegét érintő megszorítások. A gazdaság modernizálását mindenképp végre kell hajtani. Ez pedig nem megy másként, mint hogy a veszteséges ágazatokat le kell bontani. A csatlakozás tényleges költségei azonban fél év alatt megtérülnek majd az uniótól elnyert támogatásokból. Hasonló a helyzet a NATO- hoz való csatlakozással is. A katonai szervezet nem azt várja el Magyarországtól, hogy drága pénzen fölöslegesen fegyvereket vásároljon. Azt viszont igen, hogy kommunikálni tudjunk egymással. A NATO-hoz való tartozással egyik ország nem tudja fenyegetni a másikat, az csupán az adott ország biztonságát növeli. Ha mégis fenyegetően lépne fel, a NATO-partnerek „toppantanának elsőként az ilyen ország fejére”. Az alapszerződésekkel kapcsolatos kérdésekre válaszolva a külügyminiszter elmondta: Magyarország egyetlen esetben sem erőltette az alapszerződéseket szomszédaival. Ausztria esetében például fel sem merült ilyen, a két ország egymáshoz való viszonya így is jó, a hangnem szívélyes. Amikor azonban szomszédaink ragaszkodtak az alapszerződéshez, ahhoz például, hogy mondjuk ki abban, hogy nem kívánjuk a határok megváltoztatását, nem zárkóztunk el a szrrződések megkötésétől, hiszen valóban nincs szándékunkban és nem is lehet a határokat megváltoztatni. A határainkon kívül élő magyarság helyzetének javítása érdekében hazánk mindent megtesz, amit tud. Nyomást gyakorolni, fenyegetni azonban nincs módunkban. Hogyan gyakorolhatnánk nyomást például a tőlünk több mint kétszer nagyobb Romániára? — tette fel a kérdést, mintegy önmagának. — Ennek emlegetése életveszélyes lehet. Ha az Egyesült Államok akar nyomást gyakorolni egy országra, odatold néhány anyahajót, mi azonban legfeljebb a Hapci nevű motorost tudnánk odaküldeni — válaszolta meg. — Komolyra fordítva a szót, a magyar kisebbség számára is az lehet a garancia, hogy szomszédaink kivétel nélkül szeretnének az Európai Unióhoz tartozni. Ennek viszont feltétele, hogy olyan kisebbségi politizálást folytassanak, ami megfelel az európai normáknak. Az alapszerződéseket meg lehet tölteni tartalommal. Erre az új román vezetéssel van esély, a régi pedig azért nem ellenezheti a dolgot, mert éppen velük kötöttük meg azt. Szlovákia esetében lassan születnek az eredmények. Régóta ígérik például a kisebbségi nyelvhasználati törvényt, amiből azonban eddig nem lett semmi. A problémákat viszont velük is, jó szándékunkat tanúsítva, tárgyalásos úton kell rendezni. Ezért akarunk Bős—Nagymaros ügyében is peren kívül egyezséget kötni. A kisebbségek alapvető érdekeit szolgálja a szomszédainkkal történő aktív párbeszéd fenntartása — jelentette ki a fórumon Kovács László külügyminiszter. Fotó: Kaczmarski Zoltán A tapasztalatok alakítják a koncepciót Beszélgetés Hajdú Lászlóval, a területfejlesztési bizottság alelnökével • Erős D. Zoltán Az elképzelések szerint a parlament még az idén elfogadja az országos településfejlesztési koncepciót. Az előkészítő munkáról Baja Ferenc környezetvédelmi és területfejlesztési minisztertől akartunk tájékoztatást kérni, ám a miniszter—ki tudja miért — elutasította érdeklődésünket, így Hajdú Lászlóval, a parlament környezetvédelmi és területfejlesztési bizottságának alelnökével beszélgettünk a területfejlesztés aktuális kérdéseiről. Tízmilliárd forint területfejlesztésre . A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvény előírásai szerint minden évben a költségvetéssel párhuzamosan egy időben be kell nyújtania a kormánynak a nemzeti területfejlesztési, környezetvédelmi és az egészségügyi programot. Ezekben meg kell fogalmazni a következő évre vonatkozó, de a hosszú távú elképzeléseket is. Ez azért fontos, mert a programokban meghatározott teendőket a költségvetésnek kell finanszíroznia, így a koncepció arra tud vállalkozni, amit a költségvetés lehetővé tesz. A jövő évben várhatóan 10 milliárd forint áll rendelkezésre az országos területfejlesztési koncepció dekoncentrált finanszírozására. A pénz egyik fele az elmaradt térségek fejlesztését szolgálja, míg a másik fele a konkrét térségi projektek megvalósítását segíti. Ehhez úgy juthatnak a térségi területfejlesztési tanácsok, hogy a saját forrásokat hozzárakják. Az állam ebből 49 százalékot vállal, míg a területfejlesztési tanácsok 51 százalékot, így a pénz fölötti rendelkezési jog a területfejlesztési tanácsoké. — Hol tart a koncepció kidolgozása? — Készen van, s a költségvetéssel egy időben fogjuk elfogadni. A koncepció vitája hamarosan megkezdődik. — Információink szerint több megye, így Vas is vitatja azt, hogy a területfejlesztési alap felosztásánál kiemelt szerep jut a GDP-nek, a bruttó hazai terméknek. Európában már huszonöt éve hatályos ez a törvény, így kialakultak azok a valóságos mutatók, amelyek alapján a pénzt osztják. Ott ez már nem jelent vitát. Nálunk viszont még a statisztikai adataink megbízhatósága is zavarja a dolgot. Sajnos nincsenek sem megyei, sem kistérségi jó összehasonlító adatok. Ezért biztos, hogy ez a vita két-három évig nem fog csillapodni. Tehát nem egyszerűen akaratról van szó, vagy valamiféle rossz lobbi hatásáról, hanem az igazi, valóságos mérőszámok hiányáról. A sok mutató is torzíthat —Ezen nem segíthet, ha szélesítik a figyelembe vett szempontokat? — A törvény vitájakor vagy száz mutató alkalmazása merült fel. Ám a nagyszámú mutató figyelembevétele sem zárja ki teljesen a torzítást. Ez a tapasztalatok alapján, úgy két-három év alatt fog majd kialakulni. Vannak térségek, melyek számára kedvező a mostani szabályozás, s vannak, melyeknek nem. — A vasi vélemények szerint torzít az is, hogy az alap felosztásánál figyelembe veszik a munkanélküliség arányát is. — A területfejlesztési koncepció végrehajtásának egyik pénzügyi forrása a 10 milliárd forint, ám vannak erre külön pénzek is, így a cél- és címzett támogatások, az útalap, a munkaerőpiaci alap. Ez utóbbiból 25 milliárd forint megy a térségekbe. Ha ezeket összerakjuk, akkor 100 milliárd forintot meghaladó pénz újraosztásáról van szó. A területfejlesztési törvény arról is rendelkezik, hogy harmonizálni kell a megyékbe különböző csatornákon lejutó pénzeket.— Nyugat-Dunántúlon vita van a koncepcióban javasolt régiók létrehozásáról is. Eszerint Győr-Moson-Sopron, Vas és Veszprém megye alkotna egy régiót. Ez mennyire eldöntött dolog? — Vannak a természetes régiók, amelyeknél tulajdonképpen nincs vita. Más vonatkozásban, hogy mi lesz az élő, tartós régió, annak kialakulását majd a piaci viszonyok is keményen befolyásolják. A mostani javaslat ezért most még kicsit erőltetett. Ugyanez a helyzet a térségi társulásoknál. A kistérségek egy jelentős része máris valóságos régiót jelent, míg másutt mechanikusan hozták létre a statisztikai körzeteket. Ez egy olyan törvény, amit az osztrákoknál huszonöt év után még mindig csiszolnak. Ezen a téren nekünk is lépnünk kellett, hiszen tény, hogy a nyugati befektetők a térségi programokat keresik, mert ez alapozhatja meg a befektetéseiket. Az EU-ban ezért működnek ilyen térségi területfejlesztési tanácsok. Ehhez kapcsolják az EU-, a tőke-, valamint az állami pénzeket. Nálunk ezek el voltak egymástól választva, most egyesítjük ezeket a forrásokat. Nem lesz kézi vezérlés — Elhangzott olyan kritika is, hogy nem alulról felfelé építkezve jött létre az országos területfejlesztési koncepció. — Nem lehet tagadni, hogy most felülről vezérelt jellege volt a dolgának. Nem tudom elképzelni, hogy ezt alulról indulva hogyan lehetett volna felépíteni. A térségeket mindenképpen felülről kellett segíteni társulásaik létrehozásában. Viszont maga a törvény a későbbiek során — a szavazati arányok miatt — nem teszi lehetővé a felülről vezénylést. Az viszont igaz, hogy a kormány ahhoz adja a támogatását, ami összhangban van az országos koncepcióval. VAS NÉPE 3 MEGKÉRDEZTÜK Veszélyben vannak-e a megrendelések? • Lendvai Emil Némi félreértésre adhatott okot a közelmúltban megjelent írásunk, amely arról tájékoztatott, hogy néhány HungarHotels szálloda, köztük a szombathelyi Savaria és Claudius sorsa bizonytalan. Az igaz, hogy az érintett hotelek tulajdonjogi változások előtt állnak, ez azonban nem érinti az eddigi megrendeléseket, a már megkötött szerződéseket. — Egyelőre nincs szó a szombathelyi szállodák megszüntetéséről, ugyanúgy dolgozunk mint eddig, reméljük, hogy vendégeink megelégedésére — tudtuk meg Kiss Magdolnától, a HungarHotels Claudius Önálló Egység igazgatójától. — Mi több, a leendő tulajdonos, a nyugdíjbiztosítási igazgatóság felkérte a HungarHotelst a további folyamatos üzemeltetésre. Akinek tehát a jövő évre vonatkozóan megrendelése van nálunk, annak nem kell tartania az igényelt rendezvény elmaradásától. • Ezek szerint még jó ideig szállodaként fognak működni? — Természetesen. A leendő új tulajdonos, a tb. két pályázatot írhat majd ki január elseje, a tulajdonváltás után. Az egyik az üzemeltetésre, a másik az esetleges ismételt tulajdonváltásra vonatkozhat. Az eddigi és a jövőbeni megrendeléseket azonban mindenképpen teljesíteni fogjuk, mert egyelőre szó sincs a szállodák megszüntetéséről. Azaz, nem kell tartani attól, hogy a helyfoglalásokat, megrendeléseket nem tudjuk teljesíteni. Szerencsére még sok az előrendelésünk, s reméljük, hogy a jövőben is sok vendéget fogadhatunk a szállodáinkban. GLOSSZA Tábornokok Rendőrtábornok soha nem akartam lenni gyerekkoromban. Ellentengernagy igen, de az meg a hatvanas évek elején gyanús lett volna politikailag, fehér ló nélkül is. Viszont a szomszédos gyerekcsapatban volt nálam idősebb is, úgyhogy ő lett Piszkos Fred a kapitány, nekem legfeljebb Buzgó Mócsing, vagy Csülök szerepe jutott, mindkettőt gyanakodva fogadtam, mivel nem olvastam akkor Rejtőt, ugyanis nem tudtam még olvasni. Ettől persze még akarhattam volna rendőrtábornok lenni, de nem akartam. Most meg itt állok kétségek közepette, egyik pillanatról a másikra bebizonyosodott a rendőrség vezérkaráról, hogy alkalmatlan feladata ellátására. Képtelen megbirkózni a nehézségekkel, a robbantgató, egymással háborúzgató bandákkal, akik hol zsokékat, hol vállalkozókat lövöldöznek le bicikliről, motorkerékpárról, lóról, vagy egyszerűen gyalog. Eddig alkalmasak voltak rendőrtábornokaink, egészen a pénteki napig, péntek óta nem alkalmasak. Alkalmasak viszont a helyetteseik, a BAZ-megyei rendőrkapitány és így tovább. Tudsz úszni? Nem. És ha megfizetem? Tudsz úszni? Nem. És ha leváltom a főnöködet? Az újak most átszerveznek, összevonnak, operatív csoportokat állítanak fel, bűnüldöznek, sőt bejelentik, hogy tőlük aztán retteghet az alvilág. Magam elé képzelem az alvilágot, amint retteg, miközben semmi nem változott, csak X. Y. helyett A. B. ül a rendőrtábornoki székben. És persze helyén maradt a belügyminiszter is, valószínűleg helyette mentek a rendőrtábornokok. De így van ez jól, csak így lehet Budapestből a Néma Revolverek Városa. — is Tanácskozott a Munkáspárt (Lakatos Ferenc karikatúrája)