Vas Népe, 2000. december (45. évfolyam, 281-304. szám)
2000-12-30 / 304. szám
Sinkovits Imre - A lassan mögöttünk hagyott XX. századból elfeledném a kétszeri országvesztést. Elfeledném a kommunista diktatúra okozta testi, szellemi sebeket és az áldozatokat. Átörökíteném ebből a századból 1956 szellemét, eszmeiségét, valamint az országot a második világháború után újjáépítő magyar emberek lelkesedését, akaratát, erejét. És átörökíteném az 1990-ben vértelenül kivívott szabadságot, azt a nemzeti egységet, amely ugyan sokarcú, de hazáját ismerő, szerető, féltő emberek közössége. És mivel a piramis legalján a család áll, az ő gyarapodásukat kívánom. Erkölcsi, szellemi, anyagi értelemben egyaránt. Boldoguljon minden tisztességes, munkával kenyeret kereső honfitársam. De a koporsókészítő szakma ne legyen jövedelmezőbb foglalkozás, mint a bölcsőfaragóé, s akkor lesz elég ifjú magyar ember, hogy folytassa Szent István Magyarországának megőrzését, gyarapodását, további emelkedését. uns nCPE Mit vinne át a XXI. századba? Érdemes elgondolkodni azon, mit adott az elmúló század az emberiségnek, a magyarságnak, családunknak s nekünk magunknak. Mit kellene megőrizni, átörökíteni belőle. A század „mérlegének” elkészítését olyan ismert személyiségektől kértük, akik kötődnek megyénkhez. Kérdez: Némethy Mária Schrammel Imre Az 1933-ban Szombathelyen született keramikusművész tavalyig az Iparművészeti Főiskola rektora volt, a genfi Nemzetközi Kerámia Akadémia alelnöke.Kossuth-díjas (1991), emellett számos külföldi díj tulajdonosa. Vendégtanárként tanított a Föld több országában. Most a leendő Nemzeti Színház szobrászati díszítésén dolgozik. - A természettudományok eljutottak egy olyan pontra, hogy a Földön lévő életnek a nagyon lényeges sajátosságait meg tudták fogalmazni. Ez az emberi gondolkodásban alapvető mérföldkőnek számít. Azt gondolom, ennek feltétlenül tovább kell mennie a következő évszázadba. Nem azokra a rossz hozadékaira gondolok, amelyek a globalizáció túlhajtását, vagy a környezetszennyezést jelenti, hanem amit mindez hozott az emberi gondolkodásban. Röviden: ez a század a hiedelmekkel szembe a tudást állította. Ez persze átmegy magától is a XXI. századba, de ebben a mostaniban én ezt tartom a legpozitívabbnak. Rendkívül fontos, hogy Magyarország végre találja meg a helyét az Európai Közösségben. Annak a folyamatnak, ami elindult, nagyon drukkolok. Remélem, a következő évezredben ez olyan formában folytatódik, ami ennek az országnak hosszú távra szóló megállapodottságot hoz. Ebbe beleértem a határok virtuális feloldását is. A környező magyarság a nagy közösség része lesz, ha a határnak nem lesz akkora jelentősége, mint most. A tudomány előretörése természetszerűleg hozott komoly válságot a művészeti oldalon. Én azt várom, de ennek még csak a csírái vannak meg ebben a században, hogy a művészet éppen a tudományos gondolkodás segítségével megtalálja a saját feladatát. Azt hiszem, ez a környezetvédelemben jelentkezik majd. Vukán György A neves zongoraművész, zeneszerző lemezfelvétellel zárja az évet, és azzal kezdi is. Január 5-én és 6-án triójával a Zeneakadémia nagytermében ad estet klasszikus és jazzművekből (a jegyek elővételben elkeltek). Tavasszal a Modern Táncszínház adja elő új művét. Ellátogat Szombathelyre is, a jazzfesztiválon lép közönség elé. — Szeretném továbbvinni a hitemet, szüleim emlékét, mindazt, ami jó volt. Ez az én életemben nem volt túl sok. Olyan hazában kellett élni, amely meg volt szállva, és sok volt az embertelenség. Orvosként szeretném eljuttatni a találmányomat az emberekhez (erre komoly esély van). Az életemben legtöbbet jelentett a zene. Szeretném, ha emberek, és nem gépek zenélnének a következő évezredben is. A gép csak segítgessen. A mostani századvégen olyan igények merülnek fel az emberekben, amilyenekre korábban nem is gondoltunk. Sajnos legkevésbé arra van igény, hogy az emberek önmagukat formálják, önmagukat legyőzzék. Nem szeretném átvinni a századból azt az igyekezetét, ahogy másokat próbálunk legyőzni. Fontosabb önmagunkban keresni a hibát. Summázva: a XX. századból a szeretetet vinném át. A másokért való élet szépségét. Papp Lajos A Pécsi Orvostudományi Egyetem Szívklinikájának igazgatóját elsősorban zalaegerszegi szívsebészként ismerték meg és tisztelik sokan megyénkből. Első helyen említem, hogy a jövőben is el kellene kerülni a harmadik világháborút. A nukleáris energia felfedezése áldás lehetne az emberiségre, de átokká vált. Állandó fenyegetettséget jelent. Az orvostudomány hatalmas vívmányai közül a legborzasztóbbak azok az ember által Isten dolgába történő beavatkozások, mint a génterápia, a klónozás. Ha a jövő században ezeket ugyanúgy az anyagi érdek determinálja, mint a XX.ban, ahol nem a tudományért van a tudomány, akkor szörnyű lesz. A XVIII-XIX. század kutatói, a nagy fiziológusok, a nagy „élettanászok” gyakorlatilag anélkül, hogy a modern technikával rendelkeztek volna, a nagy dolgokat felfedezték. Ez a század a technika százada és az elembertelenedés százada. Átvinni kellene és ki is teljesíteni az emberséget és az istenhitet. Ezek nélkül az emberiség nagyon súlyos csapásoknak néz elébe. Az anyagi világ helyett a lelki világ újbóli felfedezését remélem a jövő századtól. Az orvostudományban az utóbbi tíz évben rájöttünk arra, hogy nem mindent old meg a sebészkés, nem mindent oldanak meg a gyógyszerek. Sőt! Egyre inkább hisszük, tudományosan bizonyítani is tudjuk, hogy a hitbéli dolgoknak, a szellemvilágnak, a lelkivilágnak óriási jelentősége van a beteg gyógyításában, gyógyulásában is. Ezeket kellene átörökíteni a következő századba. Mindabból, ami ebben a században borzalom volt, abból csak a tanulságot kellene átvinni. A Tihanyi Bencés Apátság perjele többször járt Szombathelyen a Katolikus Továbbképző Intézetben. A Pannonhalmi Hittudományi Főiskolát, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar és orosz szakát is elvégezte a szerzetes. - Könnyebb volna arra válaszolni, mit nem vinnék át: az erőszakot, a diktatúrákat, a kiszolgáltatottságot, emberek és embercsoportok megalázását. Nem vinném át a fasizmust, a kommunizmust, a nihilizmust. Ha át lehetne valamit vinni, a magam számára átvinném szüleimet, jó barátaimat, a fényképezőgépemet, Thomas Mann regényeit, Németh László írásait, Kosztolányit, József Babitsot, Attilát... Mindenki számára átvinném az újrakezdés bátorságát és erejét, amit háborúk, elnyomott forradalmak, kiszolgáltatottság ellenére meg lehetett tapasztalni századunkban, egészen a közelmúltig. Azonkívül átvinném Mahatma Gandhi erőszakmentességét, a teizéi szerzetesközösség alapítójának, Roger Schutznek sugárzó, ifjúságot megszólítani képes személyiségét, Kalkuttai Teréz anya szegényeket és haldoklókat szolgáló szeretetét, II. János Pál pápa határozott kiállását az emberi élet és a békesség ügye mellett. A győri vértanúpüspök, Apor Vilmos bátorságát. Szeretném, ha mindenki tudná: az anyagi javak mennyisége nincs összefüggésben az élet minőségével. Átvinném mindazt, ami az „emberi minőséget” szolgálja. S egy mondatot az orosz Gorkijtól, sokszor előadott Éjjeli menedékhely (1902) című drámájából, figyelmeztetésül: „Az ember több annál, hogy csak jóllakjék!” A magyarság XX. századi történelmének fényes napja: 1956. október 23. Az elmúló század a technika százada. A magyar autógyártás első produktuma a Phönix (1904) volt. A képen Csonka János az általa tervezett autóban A Trianon után elcsatolt területekről érkezett menekülők tömege sokáig vagonokban lakott Korzenszky Richárd