Vas Népe, 2002. április (47. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-15 / 87. szám

8 VAS NÉPE ii Szombathely (mon)­­ Az intolerancia lelki gyökerei­ről dr. Frenkl Sylvia pszichológus beszélt a szakembereknek a szociális hét szerdai elő­adásán. Bevezetőjében elmondta: az intolerancia önvédelmi ref­lex, amelyben ott van a bizony­talanság és az „én” zavara. A tolerancia kialakulásának lelki gyökerei vannak, amelyek a csecsemőkorra, és a kisgye­rekkorra vezethetők vissza. Az anya-gyermek kapcsolatban az anyának fontos érzelemhor­dozó szerepe van, a csecsemő bánatát, dühét, frusztráltságát úgy kell levezetnie, visszatük­röznie, hogy az a megértést közvetítse. Ebben a korai kötő­dési szakaszban verhet gyöke­ret az intolerancia, magyarázta a pszichológus. Ugyanis, ha az anya nem képes megfelelő mó­don visszatükrözni az érzelme­ket, akkor a csecsemő sem tud majd később toleráns lenni. Pár évvel később, az ödipális korban az ellenkező nemű szü­lő iránti rajongás során, a kis­gyerek a vele azonos nemű szülővel rivalizál. Dühöt, ag­ressziót vált ez ki belőle, de bűntudatot is. Ha a kisgyerek túl szigorú, bíráló családi lég­körben nő fel, ahol a szeretetet feltételhez kötik, és büntetik, ha rosszat csinál, akkor csak a hierarchiát éli meg. Ezáltal tilt­va van a kíváncsiság, le kell mondania késztetéseiről, így előítélet alakul ki benne, hi­szen a szülőre való haragvás bűntudatot okoz. „A bennünk élő idegen” című könyv az in­­toleranciát egy idegennel azo­nosítja, ismertette a hallgató­sággal a szakember. Ezt az ide­gent elveszítettük, de mégis benne marad sikolyként a lel­künkben. Amit a gyilkos az áldozatán elkövet, tulajdonképpen ma­gán követi el. Az idegengyűlö­let bizonyos szempontból ön­gyűlölet. Azt a bizonyos ide­gent, a legelevenebb részünket gyűlöljük. Az ember egész életében keresi elveszett énjét, hisz teljességet akar. Ha a ke­resés befelé irányul, akkor ön­magát keresi, ám ha kifelé, az mások iránti indulatokat ger­jeszt. Kultúránk arra szocializáló­dott, hogy elrejtsük a fájdal­mat, nem baj, ha közben eltip­­runk másokat. Pedig ha valaki meg tudja élni a fájdalmat, ak­kor meg tud maradni embersé­gesnek, és nem másokon tölti ki szenvedéseit, így a benne élő idegent barátjává teszi. Az intolerancia lelki gyökerei Az önvédelmi reflex a csecsemőkorra vezethető vissza HÁTTÉR WESTEL-IRODÁK: BÉKÉSCSABA, 5600 ANDRÁSSY U. 37-43, TEL: (06 66) 447-014, MOBIL: (06 60) 384-000 • BUDAPEST, 1111 KARINTHY FRIGYES ÚT 21. TEL.: (06­ 11 265-8262, MOBIL: (06 60) 327-088 • DEBRECEN, 4025 PIAC U. 26. TEL : (06 521418-038, MOBIL: (06 60) 327-800 • EGER, 3300 BAJCSY ZS. U. 3. TEL.: (06 36) 411-900, MOBIL: 106 60) 415-100 GYŐR, 9021 BAROSS G. U. 7 .TEL : (06 96) 318-896, MOBIL: 106 60) 327-400 • KAPOSVÁR, 7400 SZÉCHENYI TÉR 1 . TEL: 106 821 414-900, MOBIL: (06 60) 327-700 KECSKEMÉT, 6000 SZABADSÁG TÉR 2. TE.: 106 76) 485-330, MOBIL: 106 60) 415-200 • MISKOLC, 3525 KOSSUTH L U 2, TEL: (06 48) 411-550, MOBIL: 106 60) 351-000 • NAGYKANIZSA JM, DEÁK TÉR 12, TEL: (06 931310-460, MOBIL: (06 60) 327-408 • NYÍREGYHÁZA 4400 ORSZÁGZÁSZLÓ TÉR 10, TEL: (06 42­­314432, MOBIL: (06 60) 415-300 • PÉCS, 7621 RÁKÓCZI 106 72) 225-111, MOBIL: (06 601327-900 • SIÓFOK, 8600 SZABADSÁG TÉR 10/A TEL : (06 84) 315-815, MOBIL: (06 60) 327-100 • SOPRON, 9400 VÁRKERÜLET 15. TEL: (06 991 L­ 106 61­­ 1­15-400 • SZEGED, 6720 FEKETESAS U. 25, TEL: (06 62) 421-575, MOBIL (06 60) 327-600 • SZEKSZÁRD, 7100 ARANY J.U.4., TEL: (06 74) 415-900, MOBIL: 106 60) 415-500 • SZÉKESFEHÉRVÁR, 8000 PROHÁSZKA ÚT 17. TEL: 106 22)328-717, MOBIL: (06 60) 327-200 • SZOLNOK, 5000 BAROSS U 4 . TEL.: 106 56) 422-232, MOBIL: (06 60) 386-000 • SZOMBATHELY, 9700 KIRÁLY U. 8. TEL.: (06 94) 324-420, MOBIL: (06 60) 377-000 • VESZPRÉM, 8200 KOSSUTH U. 3., TEL : 106 88) 406-383, MOBIL: (06 60) 415-600 • ZALAEGERSZEG, 8900KÖLCSEY U 2, TEL.: (06 92) 324-881, MOBIL: (06 60) 415-700, oooo Hatvanék szó szerint veszik a szólásszabad­ságot, annyit beszélhetnek, amennyit csak bírnak. Április 1 jétől Ön is nyugodtan megteheti, hiszen 60-as készülé­kéről a belföldi vezetékes hívás díja ugyanannyiba kerül, mintha hálózaton belül mobilozna! Úgyhogy mostantól senki sem teheti szóvá, hogy mennyit telefonál! További információ a 06 40 660 660-as kék számon! www.0660.hu ­ 2002. április 15. HÉTFŐ Egyházi összefogás bontakozott ki az alkoholistákért Egy hétvégi házból indult el a Kékkekereszt-mozgalom Szombathely (nm) - A szo­ciális hét egyik vendége volt Balogh Zoltán reformá­tus lelkész, aki a Kék­­kereszt-mozgalom ismert vezetője. Borozgató nemzetből söröz­­gető, tömény szeszt fogyasztó néppé váltunk. Egy adat: 1945 előtt 6,5 liter tiszta szeszt fo­gyasztottak el a magyarok, ma ez majdnem 11 liter. Az egyhá­zak nagy szerepet vállalnak az alkoholizmus leküzdésében. Egyházi gyökerű a Kékkereszt­­mozgalom is, amely az alkohol áldozatainak mentésére Svájc­ból indult el az 1800-as évek vé­gén. Hazánk a világon kilen­cedikként csatlakozott hozzá 1895-ben. Egy újvidéki suszter, aki „kiitta” magát a családjából, városából, valahogyan Svájcba került, ahol kigyógyították al­koholizmusából, majd hazajött, hogy az itthoni szesztestvéreken segítsen. Ő indította el a ma­gyarországi Kékkereszt-moz­­galom egyik ágát. A szociális hét egyik vendé­ge az alkoholbetegek körében országosan ismert Balogh Zol­tán református lelkész volt. Ő a Kékkereszt Egyesület elnöke, a híres dömösi Kékkereszt Kór­ház irányítója. - Hogyan kezdett foglalkozni alkoholbetegekkel? - A szocializmus időszaká­ban az orvosok nem tudtak iga­zán segíteni az alkoholistákon, az elvonók hatástalanok voltak. Akkoriban Siklós József lelkész volt az, aki felismerte: az egyház képes segíteni rajtuk. Elkezdte körükben a munkát. Én sohasem akartam iszákosmentéssel fog­lalkozni, de ismertem őt, a tevé­kenységét. 1981-ben a reformá­tus egyház iszákosmentő misz­­sziója karolta fel az alkoholbe­tegeket, én a következő évben kapcsolódtam be a munkába. Siklós József 1983 tavaszán egy balesetbe belehalt. Akkorra én már Bükkszentkereszten, 700 méter magasan, a saját hétvégi házunkban, egyhetes turnusok­ban orvossal együtt létrehoztuk az iszákosmentő missziót. - Mikor lett ebből a ma már híressé vált Kékkereszt-mozga­­lom? - Kiderült, hogy több beteg azt hiszi, itt csak reformátusokat kezelnek. Ezért 1989-ben, ami­kor megnyílt a lehetőség egye­sületek alakítására, létrehoztuk a Kékkereszt Egyesületet. Eb­ben az elnevezésben nem utal sem a betegségre, sem a feleke­zeti hovatartozásra semmi. 1993-ban lett országos egyesü­letté. - Milyen módszerekkel gyó­gyítanak a dömösi kórházak­ban? - A lelket és a testet együtt gyógyítjuk. Hirdetjük az Isten szabadító segítségét, ugyanak­kor a beteg az elvonás tüneteire megkapja a szükséges gyors or­vosi ellátást. Aki belép a közös­ségbe, azt egy más, gyógyító légkör fogja körül. Békesség és türelem. A betegek számára na­gyon meggyőző, hogy találkoz­nak, elbeszélgethetnek mindig húsz-negyven egykori sorstárs­sal, aki 8-10 éve már megszaba­dult az alkoholtól. Az orvosi fel­világosítás is nagyon jelentős szerepet kap a munkában. Elju­tottunk odáig, hogy tavaly Dö­­mösön a Kékkereszt Kórházban tizenháromszor volt 12 napos gyógyító turnusunk. Kifejtünk megelőzési tevékenységet az ifjúság, a gyerekek körében, gyógyítunk, és van utógondo­zónk is. Most például egy mun­katerápiás hétről érkeztem Szombathelyre. Dömösön 31 al­koholbeteg éppen nagytakarí­tást végez, szépíti a települést. Szabadság és tolerancia A világ bizalmatlanságot gerjeszt bennünk Szombathely (mon)­­ Dr. Csepeli György, az Eöt­vös Loránd Tudomány­egyetem professzora a szociális héten a szabad­ságról és a toleranciáról tartott előadást. A világ jelenlegi állapota gerjeszti az emberekben a bi­zonytalanság érzését, fejtette ki a professzor. Olyan, mint­ha valami elkezdődött volna, és ez kiszámíthatatlan dimen­ziókba repítene bennünket. Nagyobb az igényünk a biz­tonság, a bizonyosság keresé­sére, mivel az a körülöttünk lévő világból eltűnt. Na­gyobb lett a szabadság, de ez nem jelenti azt, hogy nőtt vol­na a tolerancia is egymás iránt. „A szabadság nevében rengeteg igazságtalanságot lehet elkövetni. A szabadság nem jelent feltétlenül egyen­lőséget, sem pedig toleranci­át”, hangsúlyozta. A megnö­vekedett szabadságfok vele­járója egy káosz felé hajló ál­lapot. Hiszen akik megta­pasztalják a szabadságot, le­het, hogy egy idő után eldob­ják maguktól, mert megijed­nek, és nem tudnak mit kez­deni vele, magyarázta a szak­ember. A megnövekedett szabadság elől sokan valami­féle kollektív eszme szabad­sága alá menekülnek. A cso­portok, szekták tudják, mire vágyik az egyén. Szabadsá­got ígérnek, amely már nem az egyén szabadsága, hanem a kollektíváé. Az előadást egy elgondol­kodtató mondattal zárta a professzor, amely segít, hogy megtaláljuk a szabadságot, és toleránsabbak legyünk: „Nincs más felfedeznivalónk önmagunkban, mint a másik ember felfedezése és megér­tése.”

Next