Vas Népe, 2010. március (55. évfolyam, 50-75. szám)

2010-03-13 / 61. szám

14 • VAS NÉPE ­Innep 2010.03.13. I SZOMBAT Csodák akkor is vannak Merklin Tímea merklin.timea@vasnepe.hu A Rátót nevű kis Vas megyei fa­luból indult, Budapesten a Köz­gazdaságtudományi Egyetemen végzett, Szentgotthárdon dolgo­zik, rövid ideje Szombathelyen él Tilinger Gábor, aki most első kötetes szerzőként mutatkozik be a nyilvánosság előtt Időhúzás című verseskönyvével. A 2000-es évek elején jelentek meg először versei a Kötődések című kötetsorozat­ban Szentgotthárdon. Most kiadott verseiben a felfedezett világ szellemes ren­dezgetésével találko­zunk, a gondolati für­geség és találékony­ság nemegyszer poénban csattan. Fontos téma a szere­lem, amelynek váltó- ____ zatos gyötrelmeiről ír. Valószínűleg nem mindig ugyanaz a múzsa, mégis az az érzése támad az embernek, hogy főleg egy nőhöz beszél - számtalan szójátékot kitalál­va, azzal a céllal, hogy a kíno­kat, vágyakat, várakozásokat élvezetre váltsa, szórakoztat­ja magát és másokat. Muszáj megkérdezni, mi lett Edittel, akinek az ajánlás szól. Kide­rül: hamarosan összeháza­sodnak. - Három nagy dolog tör­tént velem mostanában. A verseimmel eljutottam oda, hogy az Océ Hungária digitá­lis könyvnyomtatási pályáza­tán bekerültem a legjobb ti­zenkettő közé, így a magánki­­adású kötetemet a papír és a nyomtatás hozzáadásával se­gítették megjelenni. A nyom­dai előkészítésről és a könyv­­kötészetről nekem kellett gondoskodni. Negyvenöt pá­lyázatból választották ki a legjobb tizenkettőt. A versek mellett volt próza, útikönyv, fantasy... A másik nagy do­log, hogy letelepedtünk Szombathelyen, félúton: a le­endő feleségem sopronkőhi­dai, én rátóti vagyok. 1999 óta Szentgotthárdon az autógyár­ban dolgozom egy nemzetkö­zi költségelemző csoportban. A harmadik nagy esemény az életemben: az esküvőnk idén augusztusban lesz. A kötetben „Szervkereske­delem” címmel találjuk meg e nagy elhatározás rímes for­máját: „Én a szívemet adom neked, / minden porcikádat kérem cserébe, / ha van egy cseppnyi eszed, / belemész az évszázad üzletébe.” Hogy viszonyul a környe­zet, a család a fiatal­ember költészetéhez? - Kihasználnak - mondja nevetve. - Nekem kell írni az al­kalmi verseket a mun­kahelyen, ha valaki el­költözik, megházaso­dik vagy nyugdíjba megy. Megkapom az adato­kat, mi az input, az output, és ebből születik egy pluszaján­dék. Nekem „ujjgyakorlat”. Egyszer esküvői meghívóra is kellett volna írni, de elmaradt az esküvő. Majd a saját meg­hívónkra megpróbálok vala­mi szépet írni, ami Editnek is tetszik. A versírási hajlam az édes­anyától jön, aki nem gondolta, hogy a fia eljut odáig, hogy önálló kötete lesz. Az édesap­ja annyira örül, hogy felcsa­pott az „ügynökének” - nép­szerűsíti a könyvet, ahol csak lehet. Nagyon büszkék rá. Két húga is. A barátai segítettek kiválogatni az addigi termés­ből a legjobbakat, a megjele­nésre valókat. Kinek-kinek más tetszik a pattanó szikrák­ból, ötletekből alakuló versek közül, de végül összeállt a si­keres pályamű. Tilinger Gábor a fikció és a valóság határán álló prózát is szeretne majd írni­­ falujáról, Rátótról, ahol nevelkedett. - Általános iskolás korom­ban addig bicikliztünk, amíg el nem kezdődött a Knight Ri­der a tévében, akkor hazate­kertünk. A fatelepen volt egy pingpongasztal, és a focipá­lyára is kijártunk. Foci után a sarki kocsmában ittuk a kólá­kat. Amióta nincs iskola a fa­luban, nincs közösségi élet. Rekreációs központ készül a kastélyban, talán majd az hoz egy kis elevenséget. A könyv­tár még megvan, de a mozi már nincs, gyerekeket alig lát­ni. Újdonság a barkácsbolt, ami az egykori téesz területén nyílt. Falunapon összejövünk focizni, a baráti kör egy része gyerekkori pajtásokból áll. A szülei ott élnek Rátóton, úgyhogy Tilinger Gábor rend­szeresen hazajár, útba is esik lakóhelye és munkahelye közt. Naponta autózik Szom­bathelyről Szentgotthárdra és vissza, valószínűleg innen származó utazási élmény a kép: „Ha teherautón megla­zult ponyva / sebességtől megrészegülten integet, / visszaintek, s tudom, jó na­pom van, / csodák akkor is vannak, ha nincsenek.” Én a szívemet adom neked, minden porcikádat kérem cserébe" - Editnek szól Tilinger Gábor Rátóton nevelkedett, prózát szeretne írni majd a kis falurólFotó: Benkő Sándor Hirdetés UgriSfu­ffigCTGSszler Dorottya egyszer levetkőzik Nemcsak műsoraiban hirdeti az egészséges életmód előnyeit, maga is így él. Húst nem eszik, sokat mozog, jótékonykodik, így nem csoda, hogy Geszler Dorot­­­tya jóban van magával és a világgal. Azt mondja, nem mondja azt, hogy soha nem vetkőzne, de eddig mindig kikerülte ezeket a felkéréseket. Keletről jön az új giga­terepjáró Keleten nem tréfál­nak: a Kombat T 98-as az elrettentő látványra épít, hozzá képest já­tékautó egy Hummer. Már Nyugatra is vin­nék a páncélozott óriást az észtországi gyártóüzemből. MIT OLVAS HOLNAP? Keresse a vasárnap nyitva tartó árushelyeken. A Vas Népe előfizetői kézbesítőjüknél is megrendelhetik! Egyet fizet, két tablet­tát kap Ádáz csata folyik a patikák közt a vevők becsalogatá­sáért. Hiába tiltja már törvény a receptköteles gyógy­szerekhez kapcsolt akciókat, vásárlási utalvány, min­ta, ajándékok osztogatását, trükkökkel folytatódik a harc. A nem támogatott készítmények terén pedig már a tv-shopokra emlékeztető módszerekkel igyekeznek becsalogatni a járókelőket egyes patikaláncok. A Ma­gyar Gyógyszerész Kamara szerint ez szakmagyilkos gyakorlat, ráadásul etikátlan is. Ha ránk szakadna az ég Vasvár kismákfai településrészének lakói már tudják, hogy mit kell tenniük, ha rájuk szakad az ég, a kataszt­rófavédők ugyanis felkészítették a lakosokat a klíma­­változás következményeire. Gyakorlaton szemléltet­ték, hogy mi történne, ha víz alá kerülne a településrész. A szakértők szükségesnek tartották a fel­készülést, mi­vel a Rába völgyében egyre több al­kalommal ala­kul ki hasonló vészhelyzet. A szerelem útvesztőjében Két pár története - Új bemutató a Madáchban: A sors bolondjai Donászi Franciska kozp.szerk@pk­.hu Bár a darab üzenete az, hogy empátiával, humorral és sok be­szélgetéssel a problémák orvo­solhatók, bennem ott ragadt a kétely. A sors bolondjai engem inkább eltántorított a házasság­tól. Új bemutató a Madáchban. A sors bolondjai két pár történetét meséli el. Chuck és Gail a házasságukra készü­lődnek, míg barátaik, Jay és Bonnie eleinte cseppet sem bírják elviselni egymást. Kezdetben a házasodni vágyó páré a főszerep, de vé­gül az egymással folyton har­coló páros története kerül előtérbe. Ahogy a friss há­zasok kapcsolata kezd kiüre­sedni, úgy alakul át és erősö­dik szerelemmé az övék. Chuck és Gail frigyének kudarca már a kezdetektől borítékolható, hogy ezt kita­láljuk, nem kell jósnak len­nünk. Kettejük viszonya hemzseg a hollywoodi fil­mekből már unalomig ismert és megtanult közhelyektől. A lány élete nagy napjára ké­szül, mindent előre megkom­ponál, van itt esküvői porce­lán és fogadalomtétel is. Le­endő férje kiábrándítóan pa­pucs, s ahogy az ilyenkor illik, puszta statisztája a saját esküvőjének. Az életük a jól ismert forgatókönyv szerint zajlik: álomesküvő, luxus­nászút, új ház. Aztán, mire alig egy évvel a lagzijuk után beköltöznek az otthonukba, fogalmuk sincs róla, mitől olyan boldogtalanok. Ezzel szemben Jay és Bonnie törté­nete némileg árnyaltabb és kidolgozottabb. Mondják, gyűlölet és szerelem között vékony a határ. Míg barátaik kapcsolata szerelemből már­­már gyűlöletbe fordul, addig ők az egymással, majd ké­sőbb már önmagukkal és sa­ját érzéseikkel folytatott küz­delemtől jutnak el a szerele­mig. A darabot az teszi jóvá, hogy a kliséken túl számos olyan élethelyzetet is tartal­maz, amiben önmagunkra, a saját önfejűségünkre, önző­­ségünkre vagy éppen szerel­mes bohóságunkra isme­rünk. S olyan jó elhinni egy pillanatra, hogy a szerelem az egyik legnagyobb csoda, ami velünk ebben az életben történhet. A szerelem persze rendben is van. Na de a há­zasság? Chuck és Gail egymástól való elhidegülése, a másik utálatának bemutatá­sa, önmagukból való kifor­dulásuk, az álmaiktól való totális eltávolodásuk bemu­tatása olyan élethűen sike­rült, hogy a kibékülést nehéz elhinni. S amikor Gail a da­rab végén gömbölyű hassal lép elő, számomra az arcán valahogy kényszeredettnek tűnik a mosoly, s nekem az jutott eszembe: csapdába es­tek, most már nem szaba­­­dulnak. Magyar Attila és Pikali Gerda. Itt még nagy a szerelem, de a darab végére teljes az elhidegülés. A klasszikus vígjáték nem kampányol a házasság mellett Fotó: Orosz Péter

Next