Vasuti és Közlekedési Közlöny, 9. évf. (1878)
1878-09-11 / 37. szám
37. szám. Budapest, 1878. Szeptember II. Kilenczedik évfolyam. Előfizetési dij: Házhozhordással v. pontai küldéssel egész évre 8 frt. 1 . félévre 4 . Kiadó-hivatal: V., Tadász-utcza 9. sz. földszint. TARTALOM : Útközben elhagyott podgyász-darabok visszaszerzése iránti felszólamlások. — A vasutüzleti távírdák múltja és jelene. I. — A budapesti közraktárak tervezete. (Folyt.) Osztrák vasuti ügyek. — A német vasuti igazgatóságok egyletének közgyűlése. (Folytatás). — Európa keleti kereskedelmi utai. —Vasuti hirek. — Kormányrendelet a magy. kir. belügyminisztériumtól. — A m. k. államépitészeti és folyammérnöki hivatalok ajánlati tárgyalásai. — Igazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. — Hirdetések. Szerkesztési iroda: V., Vadner-utcza 9. sz. földszint. KÖZPONTI vasuti és közlekedési közlöny. Megjelenik minden szerdán. Útközben elhagyott podgyász-darabok visszaszerzése iránti felszólamlások. A német vasuti igazgatóságok egyletének m. é. közgyűlése tudvalevőleg egy indítványnyal is foglalkozott, mely egy vagy több központi közeg szervezését tervezte oly czélból, hogy általuk a vasúti kocsikban, várótermekben stb. elhagyott podgyász visszaszerzése megkönnyítessék. A bizottsági javaslatok meghallgatása után a közgyűlés akkor egy vagy több központi hivatal felállításától, melyekhez elveszett podgyász- vagy málhadarabok iránt a felszólamlások intézendők volnának, eltekintett, elfogadott ellenben a felszólamlások számára egy közös mintát, mely minden állomáson készletben tartandó s az utasoknak kivonatra kiszolgáltatandó. Eme az1877-iki Hangában tartott közgyűlés VIII. pontjánál megállapított, s az elveszett vagy elhagyott utipadgyász vagy málhadarabok visszaszerzését czélzó felszólamlásokhoz használandó minta most, a német vasúti igazgatóságok egylete ügyvezető igazgatóságának közlése szerint, valamennyi az egylethez tartozó vasutak állomásain az utazó közönség rendelkezésére áll. Hogy e czélszerű berendezés fennállásáról minél szélesb körök nyerhessenek tudomást, a vasúti igazgatóságok egy része vonalaik állomásai váró és éttermeiben, másik része pedig személyszállító kocsijaik összes coupéiban a közönség tájékozásául megfelelő hirdetményeket függesztetett ki. Ezenkívül a napirend ugyanazon pontjánál 3. szám alatt hozott ama további, azonban nem kötelező erejű határozat, mely szerint „közös kocsik által járt vonalak számára közös berendezések megállapításával olykép tétessék kísérlet, hogy talált s 14 nap lefolyása alatt vissza nem követelt tárgyak egy bizonyos egyleti igazgatósághoz legyenek bejelenteniek, s az utazók az átmeneti kocsikban kifüggesztett hirdetmények útján amaz igazgatóság cziméről és székhelyéről értesitendők, melyhez a netáni felszólamlások intézendők" az átmeneti kocsik által járt köteléki útirányok túlnyomóan nagyobb részénél szintén végrehajtatott. A Németország, Ausztria-Magyarország, Németalföld, Belgium, Orosz-Lengyelország és Románia területein levő valamennyi egyleti vasútra nézve érvényes felszólamlási minta szövege a következő: Német vasuti igazgatóságok egylete. Felszólamlási minta. 187 hó és közti utamban bó. .. indulás állomásról.. . .órakor, érkezés állomásra .. .órakor..... tulajdonos pálya.. . .számú átmeneti *) kocsijának osztályú betűvel jelzett coupéjában, **), a váróteremben a következő tárgyat (ennek pontos leírása) hagytam el, kérem ennek szíves felkeresését és elküldését állomásra (a cím és lakhely pontos megjelölése). Végül legyen még magyarázólag megjegyezve, mikép az utas, ki valamely vasuti kocsiban vagy állomáson podgyászvagy málhadarabot elhagyott vagy elvesztett, legczélszerűbben jár el, ha azon vasuti állomás főnökéhez fordul egy egyleti felszólamlási minta kiszolgáltatásáért, melyen a veszteséget észreveszi. E mintát azután kitöltve, a felszólamlás további foganatosításának czéljából vagy ugyanazon, vagy bármely más állomás főnökének is átadhatja. Igen kívánatos volna, ha ezen az utazó közönségre nézve felette fontos és kényelmes berendezés ismertetését, a felszólamlási minta lenyomatása mellett, a napilapok szerkesztőségei is tovább terjesztenék. *) Ha a kocsi átmeneti kocsi volt, ugy e szó „átmeneti" aláhúzandó, ellenkező esetben pedig törlendő. **) Ha a tárgy a kocsiban hagyatott vissza, e szavak: „a váró teremben" törlendők és megfordítva. A vasútüzleti távírdák múltja és jelene i. Na tekintetbe vesszük, mily jelentékeny helyet foglal el napjainkban a villamos távirda, mint hírközvetítő a közlekedés birodalmában, mennyi millió távirat továbbittazik évenként a földkerekség valamennyi csak némileg is polgárosodott országaiban, mily óriási szolgálatokat tesz az úgy egyesek, mint államok érdekében csupán mint gyors hírhordó, legnagyobb részt az állam, kisebb részt egyes társulatok birtokában és kezelése alatt, a vasutüzleti távírdák szerepe, bár nem kevésbé fontos, mégis — mint csaknem kizárólag a vasutüzletre vonatkozó—, a többiek mellett másodrendűvé sülyed. Pedig ez nem volt mindig igy, sőt épen ellenkezőleg kezdetben a távirda kizárólag mint a vasutüzlet segédmunkása szerepelt s a vasút szolgálatában fejlődött és izmosodott annyira, hogy most már mint önálló közlekedési ág állja meg és tölti be a maga helyét. A vasútüzleti szolgálatnál a villamos távirda oly kézzelfogható előnyökkel kínálkozik, hogy a vasutak már elettől fogva nemcsak arra szorítkoztak, hogy a távirdai találmányokat, hacsak mennyire annyira hasznavehetőknek bizonyultak, szolgálatukba vegyék, hanem épen a vasúti üzlet fontossága volt legkivált ama tényező, mely eleinte a távírdák fejlesztését és tökéletesítését sürgetősen követelte. Az első nagyobb méretű távirdák részben kizárólag a vasúti szolgálat végett állíttattak fel, és ahol nem így volt, ott is, mint az első állami távirdák Németországban és Ausztriában, a vasútvonalak mentén lettek vezetve. Angliában, némely kevéssé jelentékeny kísérletek után, az 1846-ban alakult távirda társulat (Electric Telegraph Company) által épített távirda - vonalak egyidejűleg adattak ugyan át a vasúti szolgálatra és magánüzleti hiradásra, de az utóbbi czélra csak igen kis mérvben használtattak, így 1851-ben, ámbár már 190 állomás volt a közönség használatára megnyitva, mégis egész évben mindössze csak 48,490 magántávirat továbbuttatott, azaz egy állomásra nem esett mindennapra egy távirat. Mekkora különbség! — egy negyed század múlva 1876-ban Angliában 5375 állomás 21 millió 820 ezer táviratot kezelt. Ily óriási szaporodás természetesen nem egyszerre, de mégis rohamosan keletkezett úgy, hogy a magántáviratok a vasúti üzletieket a vonalakról csakhamar leszorították és a vasutaknak saját vonalakról kellett gondoskodniok. Mily korán felkarolták a vasutak a villamos távirdát, annak bizonyságául nem lesz érdektelen a következő történelmi tényeket felsorolni. Már 1835-ben, alig hogy építeni kezdték a lipcse-drezdai vasutat, a vasúti igazgatóság különösen az út.