Vasuti és Közlekedési Közlöny, 20. évf. (1889)

1889-03-13 / 31. szám

838 Vasúti és közlekedési közlöny. Indokolás »a Tisza völgyének árvédelméről« szóló törvényjavaslathoz. A Tisza és mellékfolyóinak árvizei által fenyegetett területek Magyarországnak nemcsak jelentékeny, hanem a legtermékenyebb részét is képezik. Ezen területek ármentesítésének közgazdasági szempontokból való kiváló fontosságát tehát megtagadni nem lehet, sőt tekintettel arra, hogy a Tiszának és mellékfolyóinak szabályozására az állam már milliókat áldozott, az árvizek kiöntéseinek megakadályozása czéljából épített védműveknek 60 millió forintot meghaladó költségei pedig a Tisza­völgy érdekeltségét még a legnagyobb részben ma is terhelik, úgy a közgazdasági szempontok, mint a Tiszavölgy teherviselési képességének fentartása és a birtokosok létérdeke a törvényhozásnak és a kormánynak egyenesen kötelességévé teszik, hogy azon árvízveszélyekkel szemben, melyek a Tisza völgyén ismételve megújulnak, a Tiszavölgy jövője biztosíttassák. Ezen kötelességérzettől áthatva, a Tisza-szabályozásnál eddig követett rendszert és az árvízbajok okait — a­mennyire csak lehet — beható vizsgálat tárgyává tettem, de nem hagytam figyelmen kívül a hírlapokban és röpiratokban felmerülő különböző folyamszabályozási eszméket sem, és miután azokra nézve szakembereink véleményét meghallgattam, azon határozott meggyőződésre jutottam, hogy a Tisza-szabályozás legfőbb czéljának, az ármentesítésnek szempontjából a Tisza völgyében a védtöltések egyáltalán nem nélkülözhetők,­ és hogy az ármentesítéssel járó vízszin-emelkedés mérséklése szempontjából a Tisza vízlefolyási viszonyait, a mellékfolyók vízjárásaira való tekintettel javítani, szóval a medret rendezni kell. Eddigi szabályozási rendszerünket tehát, t. i. a töltésezéssel párosult mederszabályozási rendszert továbbra is fenn kell tartanunk. Ezen meggyőződésemben megerősített azon körülmény is, hogy az árvízbajok okainak vizsgálatából kiderült, miszerint az eddig kisebb-nagyobb mérvben előfordult catastrophák nem a Tisza-szabályozásnál követett rendszernek, hanem a rendszer helyenkint hibás, helyenkint hiányos kivitelének, továbbá az egyes társulatok és érdekeltségek részéről az ármentesités és árvédelem körül elkövetett mulasztásoknak következményei. E részben csak az 1888 évi árvizekre kívánok utalni, és pedig nemcsak azért, mert 1881 óta — az 1887-iki temes­bégavölgyi áradásoktól eltekintve, — a Tisza völgyén jelentékenyebb catastrophákat csak az idei rendkívüli magasságra emel­kedett árvíz okozott, hanem azért is, mert a Tisza-szabályozás és a Tiszavölgy ármentesítése folytonos fejlődésben lévén, a viszonyok helyesen csak a legutóbbi helyzet alapul vételével ítélhetők meg. A Tisza árja ugyanis, daczára annak, hogy az 1887/88-iki rendkívüli hócsapadék hirtelen olvadása folytán az előző évek legnagyobb árvízszinénél is általában jelentékenyen magasabbra emelkedett és a Bodrog, valamint a Szamos árjával, sőt némi részben a Kőrösök árvizeivel is összetalálkozott, lefolyásába sehol sem pusztított el oly töltéseket, melyek a szabályozási rendszernek megfelelő módon és méretekben voltak kiépítve és kellő gonddal védelmezve, hanem igenis betört a rakamaz-tisza­dobi partvonalon, a­hol vagy épen semmi, vagy csak egyes községek által rendszertelenül emelt, gyönge méretű és rosszul védett töltések voltak; kitört továbbá a közép-tiszai ármentesítő társulat védvonalába eső szigorú parton, hol a társulat töltés­vonalát, habár annak tervezete már hatóságilag jóváhagyva és kivitele elrendelve volt, kiépíteni elmulasztotta. Utalok továbbá a sarudi árkiömlésre, a­hol a Tisza árvize csak gyönge méretű magángátakat talált útjában, s ezek háta mögött a heves­szolnok-jászvidéki Tisza és belvízszabályozó társulatnak részben régi, részben pedig csak a veszély perczében hevenyészett keresztgátjait, a­miken rövid órák lefolyása alatt keresztültört. Megemlítem még a Csongrád város alatti vasháti töltés átszakadását is, mely a legnagyobb erőfeszítéssel sem volt megvédhető, miután ezen töltésvonalat az érdekeltség évek óta tartó figyelmeztetések és felhívások daczára sem építette ki kellő méretekkel. A­mi pedig a Temes-Béga-völgyet illeti, e völgyben az Ó-Béga, továbbá a Béga-csatorna árvize az 1888 évben is kiöntött, sőt a Terézia-csatornánál is fordultak elő kisebb mérvű áradások. Köztudomású dolog azonban, hogy a Béga-csatorna, melynek feneke nem egy helyt a környező ártér színénél is magasabban fekszik,­­ árvédelemre berendezve egyáltalán nincs, a Temes-Béga völgyén előforduló bajok tehát szintén nem a szabályozásnak, hanem csakis a szabályozás befejezetlenségének tulajdoníthatók. A Tisza mellékfolyói közül a Szamosnak árvize évről-évre kiánt; 1888-ban 128,894 kat. holdat árasztott el,­ azonban ezen áradások sem a szabályozásnak, hanem a szabályozás teljes hiányának következményei. Más szempont alá esik a Kőrös völgye. A Kőrös folyók szabályozása sincs ugyan még befejezve, de az 1888 évben a Kettős-Kőrös balparti töltésén kitört árvíz nem annyira ezen körülménynek, mint inkább az arad-békésmegyei ármentesítő és belvízszabályozó társulatba tartozó alsó-fehér-kőrösi öblözet gondatlanságának következménye, miután ennek közegei a Kettős-Kőrös balpartján fekvő szilárd töltésvonalat az árvíz rendkívüli emelkedése daczára majdnem teljesen őrizet­lenül hagyták. A vizsgálatok jelzett eredményeiből, továbbá a szakértők egyhangú véleményéből, de a rendelkezésemre állott műszaki adatokból is és az árvíz alkalmával szerzett tapasztalatokból tehát azon következtetést kellett levonnom, hogy a mederrende­zéssel kiegészített töltésezés rendszere elvileg nem kifogásolható és hogy valamely más szabályozási rendszerre való áttérés nemcsak azért nem indokolt, mert a fennálló rendszer végrehajtása érdekében már milliók költettek el, hanem főleg azért nem, mert minden jel arra mutat, h­ogy a jelenlegi rendszer kellően fejlesztve és kiegészítve a Tisza völgyének ármentesítését a lehető legsikeresebben és viszonylag a legkevesebb költséggel is lehetővé fogja tenni. Másrészt azonban meggyőződtem arról is, hogy a jelenlegi rendszer kiegészítéséhez jelentékeny pótlások és kiigazí­tások szükségesek és általában nagymérvű munkát kellene még végrehajtani, hogy a Tisza-szabályozás műve befejezettnek és az eddig követett rendszer teljesnek legyen tekinthető. Mindezen huzamos, időt és jelentékeny pénzáldozatokat igénylő munkálatoknak sikeres végrehajtásáért, illetve a Tisza völgyének lehető biztonságot nyújtó módon leendő ármentesítéséért azonban felelősséget csak akkor vállalhatok, ha részemre ezen felelősséggel felérő befolyás és rendelkezési jog az önkormányzati joggal felruházott tiszavölgyi társulatokkal szemben biztosíttatik és a Tisza völgyén úgy a műszaki szolgálat, mint az árvédelem administratív része a czélnak megfelelőb­ben szerveztetik. E végből voltam bátor a Tisza völgyének árvédelméről szóló törvényjavaslatot a t. háznak beterjeszteni. Mielőtt azonban ezen törvényjavaslatot, mely az 1885 : XXIII. t.-czikknek a Tisza völgyén továbbra is alkalmazandó határozmányain kivül, az 1884: XIV. t.-czikket és mindazon intézkedéseket magában foglalja, a­melyeknek törvényerőre eme­lését a Tiszavölgy érdekében mélhatlanul szükségesnek tartok, részletesen indokolnám: engedje meg a t. ház, hogy a Tisza­völgy érdekében legközelebb tett intézkedéseimről számot adhassak s egyúttal felemlíthessem azon teendőket és munkákat, melyeket mint a Tiszaszabályozás befejezéséhez minden körülmények közt feltétlenül szükségeseket, — feltéve, hogy a költsé­geket a törvényhozás engedélyezni fogja, — első­sorban és sürgősen elvégezni elkerülhetetlennek tartom. Mindenekelőtt előre kell bocsátanom, hogy a Tiszaszabályozásról s annak eredményéről a szabályozás kezdete óta az utóbbi évekig alig számbavehető adat gyűjtetett és a már gyűjtött adatok is rendezetlenül maradtak ránk, sőt még az egyes 30. számú. Az összekötő vonal hossza nem egészen 1 kilométer s annak építési költségeit az engedélyes részvénytársaság, a budapest-soroksári és soroksár-haraszti, helyi érdekű vasútvonalak építésére és üzleti berendezésére engedélyezett építési tőke felemelése nélkül fogja fedezni. Minthogy ezen összeköttetés létesítése az eddig elszigetelten álló budapest-soroksár-harasztis helyi érdekű vasút for­galmi területének, különösen pedig a soroksár és erzsébetfalvi ipartelepeknek s ezek közt jelesül az új fegyvertárnak az országos vasúthálózatba való bevonása érdekében is kivánatosnak mutatkozik, van szerenc­sém az előterjesztett törvényjavaslatot a t. képviselőháznak elfogadásra ajánlani. Budapesten, 1889 évi február hó 27-én. Baross Gábor s. k. közmunka és közlekedésügyi m. kir. minister.

Next