Vesevilág, 2009 (22. évfolyam, 1-5. szám)
2009-02-01 / 1. szám
yűrioTjejTj lenni c j i y Az év kezdetekor minden vállalkozó és vállalkozás panaszkodik, hogy a civil szervezetektől naponta befutó telefonok már zavarják őket a munkavégzésében. A civil szervezetektől érkező hívások célja: támogatás szerzése működésük és programjaik végrehajtásához. S még ha a cégek el is ismerik azok méltányosságát, az anyagiak megszerzésének szükségességét, a kérések legtöbbjét el kell utasítaniuk, hiszen ha szándékukban állna is azok kielégítésére, a forrásaik végesek. Ráadásul az esetek jelentős részében szándék sincs rá. Legrosszabb helyzetben a hátrányos helyzetű embereket (fogyatékosokat, egészségkárosodottakat, krónikus betegeket, szociálisan elesetteket) képviselő szervezetek vannak, hiszen tevékenységük az érdekvédelmen felül a tagok maradék egészsége megőrzésére, életminőségük javítására irányul - kiváltva ezzel jelentős állami feladatokat - ám tagságuk támogatására éppen szűkös anyagi helyzetük miatt nem számíthatnak. Emellett igen komoly megkülönböztetéssel találkoznak minden területen, ami a forrásokhoz történő hozzájutást egyenlőtlenné és igazságtalanná teszi. Hol jelentkeznek ezek a megkülönböztetések? Az állam elismeri a betegszervezetek jelentőségét, feladataik fontosságát, de az anyagi támogatásnál már nem tekinti őket egyenrangúnak. A fogyatékosok szövetségei, a rákbetegek három szervezete jelentős költségvetési támogatást kap, ebből működésük gyakorlatilag biztosított. Érdekes módon az elég kis számú fogyatékos és krónikus beteget érintő, igen költséges versenysport szervezőinek támogatása is fontosabb az államnak a többi szervezetnél. Azoknál, akik csak a Nemzeti Civil Alapprogramnál (NCA) pályázhatnak - az előbbieknél nagyságrenddel kisebb, a fennmaradáshoz is alig elég - működési támogatásra. Az NCA elosztási elvei között ugyan deklarált ezen szervezetek kiemelt szerepe, a gyakorlatban azonban ez egyáltalán nem érhető tetten. Sajnos, az NCA olyan szervezetnek is megítél több milliós működési támogatást, amelyik évek óta költségvetési támogatásban részesül - pedig ez elvileg kizáró ok -, és ezt maga is elismeri a honlapján olvasható közhasznúsági jelentésében. Az NCA döntései egyébként is homályba vesznek, a sablonos szövegeken túl soha nem lehet tudni, hogy ki miért kap támogatást vagy elutasítást. Pedig egy érdemi indoklás segíthetne a következő évi programok, pályázatok elkészítésénél. De ez nyilván nem cél; az átláthatóság, a számon kérhetőség csak korlátozná a döntéshozók lehetőségeit. Az ugyanis eléggé egyértelműen kimutatható, hogy a tanács és a kollégium tagjainak szervezetei az átlagnál mindig jelentősen több pénzt kaptak. Ők biztosan tudnak valamit, amit mi, többiek nem. A magánszemélyek számára is nyitott a lehetőség a civil és ezen belül a betegeket képviselő szervezetek támogatására. Ennek egyik módja a jövedelemadónk egy százalékáról tör ténő rendelkezés; a másik pedig a pénzadomány, amit közvetetten - az adóból történő leírással - az állam is támogat. A minden alapot nélkülöző, igazságtalan megkülönböztetés itt is működik: a félelem és az érzelem működteti. A félelem a ráktól, az érzelem, ami a beteg gyerekek látványához köt. Hiába szed sokkal több áldozatot a szív- és érrendszeri betegség, hiába gyógyíthatatlan a cukorbetegség, a vesebetegség - szemben az igen nagy százalékban gyógyítható rákbetegséggel -, mégis attól félünk legjobban, arra áldozunk (ha gyerekekhez kötődik, pláne). Ezért gazdálkodnak az ő szervezeteik több száz millióval, ezért küzdenek a fennmaradásért, pár millió forintért a többiek. A pénzügyi és gazdálkodó szervezetek döntő többsége karitatív tevékenységét aszerint ítéli meg, hogy az számára milyen reklámot jelent. Ezért lényegesen könnyebb sport- és kulturális rendezvényekre szponzorokat találni. Fontos szempont az is, hogy támogatásaik mennyire találnak helyeslésre a társadalomban - így ez is fokozza a betegszervezetek támogatottságában kialakult aránytalanságot. Ez van, de szeretni nem kell. Remélem, eljön az idő, amikor az említett forrásokról döntők a szervezetek tevékenységét ismerve megfontoltabban és igazságosabban ítélkeznek. (dásab Pn