Katolikus gimnázium, Veszprém, 1935

Zsigmond János 1865—1936. Nem jött váratlanul csendes elmúlása, hiszen láttuk, mint esik össze, mint gyengül napról-napra szervezete, mégis városszerte nagy részvétet keltett a húsvét reggelén elterjedt szomorú hír, hogy Zsigmond János, a rendház, Vár és város kedves „János bácsi“-ja befejezte nemes életét. Zsigmond János, a nagyműveltségű történelem tanár, maga is egy darab történelem volt Veszprém életében. Neve, mint Bolgár Mihály, Tölcséry Ferenc és Laczkó Dezsőé összefüggött a város kultúrtörténetével. Úgyszólván az egész megye középkorú intelligenciája tanítványa volt; bármerre ment az ember, mindenütt szeretettel emlegették nevét, itt a pap, jegyző, másutt a tanító, mérnök, orvos érdeklődött utána és elevenítette fel a szinte szájról-szájra járó szellemesnél szellemesebb szólásait, megjegyzéseit. A város és megye fáradhatatlan kultúrmunkáját, a magyar kegyestanítórend egyik legjellegzetesebb, egyenes jellemű, nyílt- és melegszívű, mindenkitől szeretett kedves tagját vesztette el benne. Szekszárdon született 1865. november 30-án. Középiskoláit Bonyhádon, Baján és Kecskeméten végezte. 1882. augusztus 27-én lépett a kegyesrendbe. Teológiai tanulmányait a rend nyitrai hittudományi főiskoláján végezte, tanári oklevelét pedig a kolozsvári tudományegyetemen szerezte meg. Tanári működését Nyitrán kezdte, majd Selmecbányán, Léván, 1900-tól kevés megszakítással Veszprémben tanított, ahol összesen 28 évet töltött. Közben Vácott volt még tanár, 1906/7. tanévben pedig Sátoraljaújhelyen házfőnök és igazgató. Az elüljárói hivatás azonban nem felelt meg lelkületének s mihelyt tehette, tisztelettel leköszönt ezen megbizatásáról. Mint tanár, az alsó osztályokban nem igen tanított. Természetének inkább a felsőbb ifjúság lelki műveltségének kiképzése felelt meg. Tanítványai becsülték és szerették benne az igazságos, személyválogatást még távolról sem ismerő, egyforma mértékkel mérő, mindig igen érdekesen magyarázó tanárt. A latin klasszikusokat egészséges életfilozófiájával fűsze-1*