Középdunántúli Napló, 1957. december (1. évfolyam, 284-307. szám)
1957-12-01 / 284. szám
1957. december 1. Az átlagbér ellenőrzés nélvány tapasztalata A kormány határozatai alapján az iparágak többségében már közel féléve bevezették az átlagbérek ellenőrzését. Mit is jelent az átlagbér ellenőrzés? Az átlagbér ellenőrzés lényege az, hogy az üzemek, illetve vállalatok felügyeleti szerve (minisztérium, megyei vagy járási tanács) megszabja, előírja az egyes vállalatok részére azt az átlagos órakeresetet — esetleg havi keresetet — amelyet túllépni nem szabad. Az előírt átlagbér alapja az ellenőrzés bevezetésekor általában az 1956-os év harmadik negyedévének munkáskeresete volt, amelyhez még hozzáadták a vállalat részére jóváhagyott béremelést is. Megyénkben az utóbbi például a vas- és fémiparban 10 százalékot, míg a szénbányászatban 34 százalékot tett ki. Az így megállapított átlagkeresetek a vállalatok részére természetesen nem örökérvényűek, csak egy bizonyos időre vonatkoznak. Nézzük meg, milyen célokat szolgál a vállalatok, illetve a vállalatokon belül az egyes szakmák munkásai átlagos keresetének előírása és betartása. Biztosítja, hogy a bérek az eddiginél lényegesen lassabban, de tervszerűen emelkedjenek, s a bérekkel együtt az életszínvonal is — ha nem is rohamléptekkel — de tervszerűen emelkedjen. Megakadályozza a bérszínvonal olyan gyorsmérvű emelkedését, amelyet nem tud követni a reálbér emelkedése. A bérszínvonal megtartása, illetve csak nagyon óvatos és lassú emelése hivatott megőrizni a forint értékállóságát is. Volt már pénzünk például 1945—46-ban köteg, illetve kiló számra, csak éppen nem lehetett rajta sokat venni — ugyanis nem volt mögötte árufedezet. Az átlagbér emelkedése megakadályozza a keresetek egyenlőtlen emelkedését, ami által elérhető, hogy például a gépipari munkások keresete ne haladja meg a bányászokét, a lakatosok keresete ne szárnyalja túl az esztergályosokét, a munkások keresete ne emelkedjék a művezetők keresete fölé, stb. Az átlagbér ellenőrzéssel "• olyan nyugalmi állapot megteremtését kívánja pártunk és kormányunk elősegíteni, hogy a dolgozók reálbére fokozatosan és időtállóan emelkedjen. Melyek az átlagbér ellenőrzés eddigi tapasztalatai? Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy máris jelentkezik az eredmény az átlagbér ellenőrzés segítségével. Megyénk szocialista iparában a munkások keresete februárban és márciusban emelkedett januárhoz képest, annak ellenére, hogy januárban már magasabb volt mint a kormány által engedélyezett béremelés és annak ellenére, hogy a termelékenység igen alacsony színvonalon mozgott Megyei szinten az első negyedévben a termelékenység csak 75,7 százaléka volt az 1956 első negyedévinek, míg a bérek a tavalyihoz viszonyítva 132 százalékot értek el. A későbbi hónapokban a termelékenység fokozatosan emelkedett, néhány üzemünkben már meghaladta, üzemeink többségében megközelítette a múlt év harmadik negyedévének színvonalát. Ugyanakkor a bérek nem emelkedtek tovább, sőt üzemeink ezen időszakban korrigálták az ellenforradalmi munkástanácsok intézkedése, illetve az ellenforradalmi hangulatban olcsó népszerűségre való törekvés következtében beállott bérlazaságot is emellett, ezzel egyidőben bevezették — ahol erre lehetőség volt — a teljesítménybérezést. A megye szocialista ipara a harmadik negyedévben 97 százalékra közelítette meg a tavalyi harmadik negyedévi termelékenység szintjét, ugyanakkor a bérek 23,6 százalékkal magasabbak az egy évvel előttinél. Dolgozóink, valamint gazdasági és műszaki vezetőink többsége helyesli az átlagbér ellenőrzés rendszerét, ismerik az átlagbér ellenőrzés célját és szerepét. Tapasztalataink szerint azonban egyes fontos részkérdésekben több üzemben — dolgozók és vezetők egyaránt — még ma sem látnak egészen tisztán. Több üzemben elismerik, hogy a kormány bérintézkedéseivel felemelt átlagos keresetek nem emelkedhetnek addig, míg a vállalat el nem érte a múlt évi harmadik negyedévének termelékenységét. Az a véleményük azonban, hogy az előírt átlagbéreknek egyenes arányban kell emelkedniük akkor, ha egy-egy vállalat a múlt évi termelékenységét meghaladta. Ez a vélemény nem helyes, mert ha a termelékenység beruházások, felújítások, szervezések következtében emelkedik, úgy ennek általában nem közvetlenül az egyes munkások keresetében kell jelentkezni, hanem az így nyert többlet felhasználásáról tervszerűen kell gondoskodni. Vagy, ha a termelékenység azért nőtt, mert megváltozott a gyártmányösszetétel, de az egyes munkás teljesítménye nem nőtt, nem indokolt a munkások átlagbérének növekedése. A termelékenységgel az átlagbéreknek nem szabad automatikusan emelkedniük, mert ebben az esetben a keresetek egyes helyeken emelkednének, másutt (például, ahol a gyártmányok munkaigényessége növekedett) indokolatlanul egyhelyben maradnának, vagy csökkennének. Az átlagos keresetnek tehát csak újítás, vagy a munkaidő jobb kihasználása esetén szabad növekednie. Újítások esetén az újítási kedvezményen keresztül történik meg és ez nem számít bele a betartandó átlagos keresetbe. A munkaidő jobb kihasználásából eredő termelékenység emelkedése esetén viszont a felügyeleti szerv engedélyezi az átlagkereset növelését. (Egyetlen példát erre: Ha a Péti Nitrogénművekben a munkaidő jobb kihasználásából eredően egy produktív órára eső termelési érték a harminc forintot meghaladja, az előírt 6,60 forint átlagbért a minisztérium 6,80 forintra emeli.) Egyesek úgy vélik — például a Balatonfüredi Hajógyárban, — hogy a néhány iparágban bevezetett személyi plafon fékezi a termelés növelését. Téves ez a vélemény is, mert ha a munkások személyi bérét az előírt teljesítmény követelményt (normát) helyesen állapították meg, akkor a munkásoknak ahhoz, hogy a személyi plafont elérjék, többet kell teljesíteniük, mint az elmúlt év harmadik negyedében. Ilyen több teljesítést jó minőségű munka mellett csak kevesen tudnak elérni, csak egészen kivételes képességű munkások. A vállalatot viszont semmi sem akadályozza abban, hogy ilyen kivételes esetben eltekintsen plafon alkalmazásától. Több helyen, például a Pápai Elekthermaxban, nem tartják igazságosnak az egyre szélesebb körben alkalmazott degresszív teljesítménybért, amelynél a munkás keresete egy meghatározott szinten felül kisebb mértékben emelkedik, mint az általa elvégzett munka mennyisége. Miért volna ez igazságtalan? Minden üzemi dolgozó, gazdasági és műszaki vezető által ismert tény, hogy a teljesítmények túlhajszolásának több káros hatása van. Például: az intenzitás növelése a munkás egészségére káros elsősorban, de a gyártmány minőségének rovására megy, s rongálja a szerszámokat és a gépet is. Majd minden vállalat él a jogaival és a legjobban dolgozók bérezésére, jutalmazására, vagy célprémiumként a munkaverseny előmozdítására az átlagbéren belül tartalékokat képez. Ez helyes és nincs ellentétben a rendelkezésekkel, a dolgozók sem károsodnak, mert a bér mellett ki-ki érdeme szerint jutalmat is kap. Csak nehogy azt tegyék, amit a Balatonfüredi Hajógyárban tettek a művezetők. Ott ugyanis az történt, hogy az igazgatótól jutalmazásra kapott összegeket „derék” művezetőink figyelmen kívül hagyva, kinek-kinek jó, vagy rossz munkáját, szorgalmát vagy hanyagságát, az asztalosműhelyben és a hajó II. üzemrészben egyenlő arányban, a hajó I. üzemrészben is közel egyenlő arányban osztották fel, így aztán az egyenlő arányban kapott 28 forint 50 fillér bérkiegészítésként hatott és egyáltalán nem ösztönzött jobb munkára. Számos problémát lehetne még felsorolni, amely az átlagbér ellenőrzés gyakorlati megvalósításához kapcsolódik. Ezek azonban mind megoldhatók, részben csak az új rendszer kellő meg nem értéséből fakadnak. Pártszervezeteinknek hathatós segítséget kell adniok, ehhez a munkához, mert a bérszínvonal tervszerű szabályozása ma is és a jövőben is elengedhetetlen feltétele a reálbérszínvonal tartós megőrzésének és további emelésének. A dolgozók bérük alakulásával nap, mint nap foglalkoznak. A pártszervezetek úgy foglalkozzanak a bérezéssel, hogy a vállalatok a rendeleteknek megfelelően hajtsák végre a bérintézkedéseket és kerüljék el a mechanikus megoldásokat. Ábrahám Ferenc, M. B. Ipari és Közlekedési osztályvezető helyettes. (Folytatás az 1. oldalról) Szükség van arra, hogy a szakszervezetek vezetése alatt helyes irányban dolgozzanak az üzemi tanácsok, de azért kell egy kicsit alulról is zaklatni és ösztönözni a szakszervezeteket. Ez úgy látszik hasznos. Szükség van rá, mert ha nem ösztönözzük az embereket se alulról, se felülről hiba származik belőle, elszakadnak a harc igazi céljaitól. — Itt van a pártszervezetek és a szakszervezetek kérdése. A pártszervezeteknek kötelességük a szakszervezetek munkáját segíteni — nem úgy, mint azelőtt csináltuk. Itt mi máris változtattunk és kell is, hogy változtassunk. Azelőtt úgy volt, hogy a pártbizottság ülést tart, elhatározza, hogy a szakszervezet ezt és ezt csinálja, s rendben van. A szakszervezet pedig vagy csinálta, vagy nem, de a dolog el volt intézve. Most aztán másképp kell csinálni. A pártbizottság foglalkozzék a legfontosabb kérdésekkel, amelyek a szakszervezettel kapcsolatosak, hozzon is határozatokat és kötelezze a szakszervezetben dolgozó kommunistákat, hogy bizonyos álláspontért harcoljanak, mégpedig érvekkel! Lehet, hogy így egy órával tovább kell vitatkozni, de akkor meggyőzés alapján fog érvényesülni a párt vezető szerepe. Erre feltétlenül szükség van a szakszervezetek érdekében is. Novemberben és decemberben mi vitatkoztunk a szakszervezeti funkcionáriusokkal. Egyes szakszervezeti elvtársak azt hitték, hogy a szakszervezet tekintélyét úgy lehet viszszaállítani, ha úsznak az árral és engednek a demagógoknak. Akkor ezután ezt megbeszéltük és egyet is értettünk abban, hogy a párt és a szakszervezet kocsija össze van kapcsolva. Ha az egyik visszaszerzi tekintélyét — a másik is. Ha az egyik nem szerzi vissza — a másik sem. És vagy lesz tekintélye a pártnak, s ezzel a szakszervezet is visszakapja tekintélyét, vagy pedig ha a pártnak nem lesz tekintélye, a szakszervezetnek sem lesz. És most már el lehet mondani, hogy a pártnak is van tekintélye és a szakszervezetnek is van tekintélye. Soha ne felelőtlen demagógok felé orientálódjék egyetlen egy szakszervezeti munkás sem, hanem mindig a szolid, a rendes munkásokra, azokra, akik az összkomfortos sztrájk idején is jelentkeztek, ezekre a rendes munkásokra, munkásemberekre, mondva, hogy valahogyan nem lesz az jó, hogy nem dolgozunk, és mégis fizetést kapunk. Hiszen jó, jó, de munka nélkül nem lehet élni. Ezekre a dolgozókra kell tehát orientálódni, s ilyen a dolgozó emberek többsége. Mert a népet nem lehet úgy szortírozni, hogy az zavaros fejű, ingyenélő emberekből áll. Ez aljas rágalmazása a munkásoknak és a népnek. A munkások és a nép túlnyomó többsége igenis becsületes, tisztességes ember,, akikre lehet építeni, s a zavaros, az ingyenélő embereket el kell szigetelni, azokkal szembe kell szállni. A szakszervezeti munka öszszefügg a nép harcával. Minden bajjal kell foglalkoznunk. Nem kell a panaszokat visszautasítani, hogy az demagógia, hanem válaszolni kell reájuk, és ebben a szakszervezetnek is ott kell lennie, mert az emberek a kérdésekre választ követelnek. — Azzal szeretném befejezni, hogy pártunk központi bizottsága és nem hivatalosan, hanem elvtársi értelemben a forradalmi munkás-paraszt kormány nevében kívánom, hogy a kongreszszus és a megválasztandó központi vezetőség sikerrel dolgozzék, sok eredményt érjen el. A mi rendszerünkben nem boldogulhatnak külön az egyes munkáskategóriák, ha a nép ügye közben csúszik lefelé. Ha a nép emelkedik, akkor benne emelkedik a munkások, köztük a vasmunkások életszínvonala is. Kérem, hogy ilyen értelemben dolgozzanak és harcoljanak. Perspektívától félni nem kell. A perspektíva mi mellettünk van, mert a tavalyi események éppen azt bizonyították be, hogy az ellenség mennyire gyenge és a mi eredményeink azt bizonyították, hogy a szocializmus ügye milyen erős, és, hogy igenis, de nem frázisszerűen, hanem a szó igazi értelmében: a magyar nép óriási többsége a szocializmus mellett van. Én kívánom, hogy a vasmunkásság általában járjon az ipari munkásság élén, mint ahogyan ezt már egy jónéhány évtizeden keresztül a saját dicsőségére meg is tette! Kádár János elvtárs nagy tetszéssel, hosszantartó tapssal fogadott beszédével a kongresszus szombati munkája befejeződött A tanácskozást vasárnap reggel 8 órakor folytatják. (MTI) Kádár János elvtárs felszólalása a Vasas Szakszervezet XXII. kongresszusán Párthelyiséget a raposkai pártszervezetnek Csendes kis falu húzódik meg a tapolcai járásban a koráról híres Szentgyörgyhegy nyugati lejtőinél: Raposka. Szorgalmas, dolgozó nép lakja a községet, akik mindig igyekeztek eleget tenni az állam iránti kötelezettségüknek. Nem nagy a község, kicsi kis hely, de községi tanácsa van, lakosainak száma csupán 375 fő. Az ellenforradalom is megkímélte. Itt semmi jelentős esemény nem történt. Pártszervezete van a falunak, melynek tagjai jóval alatta vannak az ellenforradalom előtti létszámnak, de annál tettrekészebbek és harcos kommunisták. A pártszervezetnek sürgős megoldásra váró problémája, hogy nincs párthelyisége, pedig van egy erre a célra és lakásnak nem alkalmas helyiség, amely kihasználatlanul áll A helyiség — amelyről szó van — valamikor szatócsüzlet volt, most azonban lim-lomot tárolnak benne Ezt a problémát még a tél beállta előtt el kellene intézni, hogy rendbe lehessen hozni az épületet és legyen a pártszervezetnek egy deahol a kommunisták össze tudnak jönni. KOZEruUNANlDLl NAfLO A Veszprém Városi Pártbizottság csütörtökön Veszprémben a városi színházban szabad pártnapot rendezett, amelyen a résztvevőkkel ismertették a jelenlegi nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseit. A Veszprém város pártszervezeteinél a tagkönyvcserével kapcsolatban befejezés előtt áll a párttagok összeírása. A Veszprémkörnyéki Kiskereskedelmi Vállalat, a Posta és az Építőipari Vállalat pártszervezete a tagösszeírást már be is fejezte. * A Keszthelyi Járási Pártbizottság bizottsággal vizsgáltatta meg a járás területén lévő szakszervezetek munkáját. A bizottság a tapasztalatairól jelentést készített, amelyet e heti ülésén tárgyalt meg a párt-végrehajtó bizottság. * A Pápai Járási Pártbizottság csütörtökön aktívaülést tart, amelyen megbeszélik a járás termelőszövetkezeteinek helyzetét s az ezzel összefüggő teendőket. A keszthelyi körzeti pártszervezet pénteken tartotta meg november havi taggyűlését, amelyen a kommunisták 85 százaléka megjelent. A taggyűlés értékelte a pártszervezet eddigi munkáját, rámutatott a legközelebbi feladatokra s bírálta a felettes pártszerv segítő munkáját. * A pápai járásban az elmúlt napokban körülbelül 35 helyen tartottak pártnapot a jelenlegi nemzetközi helyzetről. Marcalgergelyiben pénteken tartott pártnapon 60 dolgozó paraszt vett részt. * Jól halad a párttagság összeírása a keszthelyi járás pártszervezeteinél. A tűzoltóság, a rendőrség, az erdőgazdaság, a Kísérleti Gazdaság, a Szabadság Termelőszövetkezet pártszervezete Keszthelyen, valamint Alsópáhok pártszervezete, már befejezték a tagösszeírást. A Pápai Városi Pártbizottság pénteken ülést tartott, melynek napirendjén az agitációs munka helyzete és feladatai szerepeltek. * 3