Középdunántúli Napló, 1958. november (Veszprém, 14. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-01 / 258. szám

4 Kulturális hírek — néhány sorban Witold Lutoslawski, lengyel zene­szerző zenekari művet írt Bartók Béla emlékezetére, Gyászzene címmel. Az új művet a varsói rádió közvetítette első ízben. A Gyászzene tízszólamú vonószenekari mű, négy részből áll. * - 1 Venezuelában iskolahiány miatt 600 ezer gyermek marad írástudatlan. A­­­­élamerikai állam kormánya nem ad­­ engedélyt új iskolák építésére. * India nemzeti színházának alapjait lakják le Új-Delhiben, ahol évek óta folynak az előkészületek egy hivatá­ l­­os színészekből álló, európai fogal­­­­maknak megfelelő színház szervezésé­re. Állandó otthona még nincs a tár-­­ Mulatnak, a próbák és az előadások különféle alkalmi helyiségekben folyt­nak. Első darabjuk, amelyet színre hoztak, a Sakuntala című klasszikus indiai dráma. „Vagyunk itt többen is" — Miért pont én egyedül? Hi­szen vagyunk itt többen is, akik öreg szakmabeliek, régi dolgozói a válla­latnak. Az igazság úgy kívánja, ve­lük is beszéljen az elvtársnő, — ér­vel Petrik Ödön, s addig nincs nyug­­sága, mg eleget nem szolgáltatok az igazságnak olyképp, hogy még legalább Németh Györggyel és Pol­­gár Istvánnal is beszélgetek mun­kájukról, megismerem­, hol hányra­­vetette őket a sors, a pincér élet szeszélye. Mindegyik külön regény — tele sok küzdelemmel, nehézséggel, apró derűs epizóddal, és mindenekelőtt a szakma szeretetével, a vendég meg­becsülésével. Ez utóbbiból fakad Petrik Ödönnek az az elve — s en­nek bizonyára nagyon sokszor jó hasznát vette hosszú pályafutása alatt —, hogy ebben a szakmában sohasem sz­abad éreztetni a vendég­gel, ha a felszolgálót valami bosszú­ság érte. KÖZEPOUNANTÚLI NAPLÓ Egy üzemi tárlat előtt Művészeti irányzatok és egyes művészek értékelésénél nem­csak azt nézzük, hogy milyen mó­don, milyen „technikával” juttatják kifejezésre a művek az alkotó mon­danivalóját, hanem azt, hogy ezek a művek mennyire felelnek meg a szo­cialista realizmus követelményeinek. Mi azt a festészetet becsüljük nagy­ra, amely a való életet igazán és ért­hetően ábrázolja, amely az egész em­beriség felemelkedésének nagyszerű célkitűzését szolgálja. Kovács Elemér képeit bátran oda­állítjuk az „önmagáért való művé­szet” hirdetőinek, vagy követőinek művei mellé. Az ő képei is kiállják az összehasonlítás próbáját és bizonyít­ják, hogy a szocialista-realista irány­zat nem elsekélyesíti, hanem éppen ellenkezőleg, gazdagabbá és igazabbá teszi a művészetet tartalonyban és formában egyaránt. Megyénkben nem kell f­e-t mutatni Kovács Elemért, sőt a buda­pesti műbarátok előtt sem ismeretlen a fiatal művész neve. Az, hogy „fia­tal művész", nem is pontos kifejezés, mert korra valóban fiatal, de mint festőművész, már nem tartozik a fia­talok közé. 1943-ban, tizenhárom éves korában kezdett festeni, és alig né­hány év múlva kiforrott művészként lépett a nyilvánosság elé. Nagy munkában találtuk a kitűnő festőművészt, amikor vasárnap dél­előtt felkerestük otthonában. Tárlat­ra készül. A szobája falát borító ké­pek nemsokára az Elekthermax vál­lalat étkezdéjének falát díszítik majd. — Miért az üzemben állítja ki a képeit? Hisz a városban megrende­zett kiállítás sokkal nagyobb nyil­vánosságot jelent, nagyobb erkölcsi és anyagi sikert ígér. — Az Elekthermaxban dolgozom. Ott mindenki ismer engem. Először az ő véleményüket szeretném hal­lani. Az egyik állványon egy nagyméretű■ kép ragadja meg a fi­gyelmünket. A néhány alakos kép szinte drámai erővel idézi az 1936-os ellenforradalom sötét napjainak em­lékét, hitelesen és megrázóan vetíti elénk az ellenforradalom szennyes hullámával szembeforduló magyar nép legjobbjainak bátor kiállását. Ugyancsak mély benyomást tesznek a nézőre az e témakörbe tartozó színvázlatok. Úgy gondoljuk, nagy tetszést aratnak majd a tájképek is, amelyek szívhezszólóan idézik a festő szűk pátriája tájainak hangulatát. Végtelenül kedves a „Kis hor­gász" című kép és a „Hazafelé” című kép előtt is sokáig állnak majd a tárlat látogatói. Úgy a saját kompo­zíciók, mint a néhány reprodukció, híven mutatja, hogy Kovács Elemér mesterien kezeli az ecsetet , de ez a könnyedség soha nem válik ön­célú bravúroskodássá, ne­m szórtja háttérbe a mű alapgondolatat. Ez talán a „Vadvirágok” című virág­­csendéleten mutatkozik meg legkéz­­zelfoghatóbban. Képekről szavakban beszámolni nehéz dolog, de kü­lönösen nehéz lenne a­­Vadvir­ágo­k’­­ról,­ amelynek hangulatát csak­ egy vers, vagy egy népdal tudná híven szavakba önteni. Nem hallgatjuk el, hogy láttunk egy kevésbé jól sikerült képet is. Hiányzik belőle az, ami művé avatja a képet. Naturalista — mondja ki az ítéletet saját képe felett és mi csak annyit teszünk hozzá — igaza van, jó önkritikára vall, hogy az egyéb­ként ügyesen megfestett képet nem viszi el a tárlatra. A iGtOpQIOS során maradandó élményben volt részünk, és ha e cikk elsősorban a pozitívumait hangsúlyoz­za Kovács Elemér művészetének, an­nak az a magyarázata, hogy szerin­tünk a pozitívumok varnnak túlsúly­ban. Lehet, hogy e cikket olvasva, azt mondja valaki, Kovács Elemér a szocialista realizmus talaján áll, ho­vatartozásának öntudatos felismeré­séből fakadtam, egész művészi fejlő­désének természetes folytatásaként, illetve szerves részeként. Minden igazi művész eljut a művészi hiva­tás felismeréséhez. Ki előbb, ki utóbb. Kovács Elemér számára rö­­videbb, egyenesebb volt az út, mert a nép között élve megtanult a nép szemével látni és a párt által tanítva, megtanult az emberiség felemelkedé­séért szerényen, de céltudatosan dol­gozni. Tarr A. Zoltán Egy perc türelmet kérek... Az óramutató lassan eléri a ti­­n­enkettest, s kezdődik a nagy munk -­­a. Emberek százai elé odavarázsol- n­­ni a kívánt falatokat, a szomjat ol­­t­ó italokat. 1. A régi szakmabeli s önkéntelenül is helyet keresek 1;­nagamnak. Könnyű választani, hi-­­­­zen csupán egyetlen asztalnál ár­­a­dálkodik két-három vendég. Ez al- s malommal nem éhségemet csalapít­­­ani jöttem, hanem bepillantani egy k­­icsit azoknak a munkájába, akik-­r­­él az ünnepet is a munka jelenti,­­ akiket most mégis ünnepelünk, s k­­öszöntünk; a szociali­sta vendéglá­­t­óipar megteremtésének 10. évfor­­dulóján.­­ Mondjanak régi szakmabelit — vértem a vendéglátó vállalat veze­­tőjét, a megyei tanács kereskedelmi osztályának előadóját, s a szak­­szervezet képviselőjét. Mintegy ve­zényszóra, egyszerre mondja a há- r­­om ember: Az Ödön' A Petrik­­­lódon. .­­ Ezért jöttem most, hogy köze- , lefeleről is megismerjem, akit a ven- ]­­ég szemével már eddig is ismer­ j, sem. Hallomásból azt is tudom ró­ , ja, hogy nagyon szerény ember, h ] nemcsak a vendégeket becsüli, ha- i­j nem munkatársait is. De, hogy eny- s nyíre — megvallom őszintén — iga­zán nem gondoltam, melyik rosszindulatú vendég miatt — máról holnapra felmondjon. Most is megadják a vendégnek a tisztele­tet. Őszintébb, emberibb ez a tiszte­letadás, mint régen, mert a vendé­gekben a dolgozó embert becsülik. S mi vendégek viszonozzuk ezt. Mi is dolgozó embert látunk a felszol­­gálókban, akik évek hosszú során át azt a feladatot vállalják, hogy mi minél kellemesebben tölthessük sza­badidőnket. Mi pedig elégedettek le­gyünk a szocialista vendéglátóipar­ral. Ezúttal a vendég kér egy perc tü­relmet. Köszönet a sok fáradságért, a figyelmességért, az elnéző moso­lyért,­­ ha pecsétes lett a habfehér abrosz. (M. T.-né) 3 ember 163 munkában eltö­ltt éve jó emberismerőnek is kell lenni. Első percben leolvasni a vendég ar­cáról, mri­yen természetű ember, s aszerint fogadni, leültetni, étlapot tenni eléje, megkérdezni, mit pa­rancsol — s ha történetesen pilla­natnyilag nem ér rá a felszolgáló — udvariasan szőlni, rögtön jövök, egy perc türelmet kérek. Évtizedek alatt megszokták ezt. Petrik Ödön 32 évvel ezelőtt, Németh Gyuri bá­csi 34 évvel, Polgár István 37 évvel ezelőtt kezdte a szakmát. Hány em­bert szolgáltak ki azóta? Összes­á­­molni sem lehet , mégsem unottan, lélektlenül dolgoznak. Szívükön vi­selik az „üzlet 11 sorsát. Igen, így mondják. Azelőtt azért kellett a vendég kedvében járni, nehogy a fő­nök, az üzlet tulajdonosa — vala­ Az Isis-templom kutatásainak legújabb eredményei Dr. Szent­éleky Tihamér előadása a TIT veszprémi klubjában A veszprémi múzeum igazgató­ja, dr. Szentléleky Tihamér elő­adást tartott a­ szombathelyi Isis­templom feltárásának újabb ered­ményeiről. 1955-ben ugyancsak a Tudományos Ismeretterjesztő Tár­­­­sulat klubjában tartott előadásá­ban a templom helyének felfede­zését ismertette, azóta fáradha­tatlanul dolgozott a szervezett ku­tatás biztosításáért s ma már a kutatás a Magyar Tudományos Akadémia felügyelete alatt fo­lyik. Egyedülálló ugyanis ez az Isis­templom, melyhez méretben ha­sonló csak Alexandriában volt, a szentély 70x50 méteres területe, középen a 10 méter magas, dom­borművekkel, oszlopokkal díszí­tett zárt épület. A domborművek kivitele, márványa, a díszítő ele­mek, kőfaragványaik arra is mu­tatnak, hogy építésének idejében, Septimus Severus császársága alatt mily jelentőségű szerepet játszott ez a pannon tartomány, melynek Szombathely — Sabaria volt a fővárosa. Az előadás nemcsak bemutatta az ásatások során talált márvány domborműveket, hanem azokkal a társadalmi viszonyokkal is fog­lakozott, melyeknek a dombor­művek megmentését köszönhet­jük, hiszen a középkor általában építési nyersanyagnak, esetleg mésszé égetve habarcsanyagnak használta fel a fellelhető márvány és mészkő emlékeket. Az ásatások napi­ nap után tár­nak fel­­ új darabokat — néhány napja kerültek ki az árokból a bejárat hatalmas méretű bazalt oszlopai. A kutatások vezetője télre természetesen betakarja a már feltárt emlékeket. Tavasszal újból megkezdődik a munka s a TIT közös utazást szervez dr. Szentléleky vezetésével és a hely­színen is megtekinthetik a tár­sulat tagjai a nemzetközi szem­pontból is páratlan római emlé­ket. A hét könyveiből Victor Hugó: A nevető ember. Re­gény a XVIII. század nemesi Angliá­járól. (Európa) Karosai Kulcsár István: Mint vendég. Két kisregény a színházi világról. (Magvető.) Lamb: A vihar. Kétnyelvű kiskönyvtár. (Terra.) Franz Werfel: Varsányi Géza, avagy mikor lesz végre lelked? Kétnyelvű Kis­könyvtár. (Terra.) Lenes: Ismerős arc. Kétnyelvű Kiskönyvtár. (Terra.) Les­sing: Bölcs Náthán. Lessing főműve,­­ nek. (Móra.) Drámai költemény. (Európa.) Péchy Blanka: Jászai Mari. A nagy tragika életéről szóló részletes írás. (Magvető.) Walter Scott: Wawerley. Regény az 1745-ös angol-skót polgárháború korá­­ról. (Zrínyi.) Slocum: Vitorlával a Föld körül. A modern kor első magányos világvándorának úti beszámolója. (If­júsági Kiskönyvtár.) 10 éven felüliek­ 1958. Tirtvemter 1. Filmhírek A HUNNIA FILMSTÚDIÓBAN serényen dolgoznak a forgatócsopor­tok. Makk Károly rendező a múlt héten Bicskén forgatta a 39-es dan­dár című filmjének külső felvéte­leit. Máriássy Félix budapesti külső és műtermi jeleneteket rendezett a rend­kívül érdekesnek ígérkező ÁLMAT­LAN Évek című készülő új filmjé­ből. Három új magyar film felvételei befejeződtek és jelenleg az utómun­kálatokat végzik. A filmek: DON JUAN LEGUTOLSÓ KALANDJA, zenés filmvígjáték Szász Péter forga­tókönyvéből, Keleti Márton rendezé­sében, a csehszlovák—magyar kopro­dukcióban készült színes SZENTPÉ­­TENI ESERNYŐJE, melyet u­rrn Eri­­■ gyes rendezett és Gertler Viktor mai I tárgyú filmvígjátéka, az EGY LAJOS­­ KIS HIBÁVAL.­­ Szovjet—magyar koprodukciós film­­­ készül a Szovjetunióban tanuló aut­­ó­gyár ösztöndíjasok életéről. A film­­ forgatókönyvének megírására Leni­ I­grádba utazott Tóth János filmrende- s­ző, Magyar József operatőr, — aki­­ egyben a készülő film írója is - és­­ Thurzó Gábor dramaturg. BÖLCS S 4 (Salamon király, valaha, a­­­b bírni időkben híres-neves uralkodó volt. Azért volt híres­neves, mert nagyon jól ment neki az ítélkezés, and miatt ráragadt a bölcs jelző. Van ám egy másik Bölcs Sala­mon is, akiről meg kell írni, ami megírandó. Ezt a Bölcs Salamont azért hívják Bölcsnek, mert ha nem lenne bölcs, hát egyszerűen csak Salamon lenne, és semmiben sem különbözne a többi Salamon­tól. De azért, hogy Bölcs lett, hát — nem különben királyi vérből származó, trónusbirtokló névroko­nának, — meg kellett fejelnie a bölcsesség valamennyi követelmé­nyének. Pedig sohasem ítélkezett, egyszerűen kultúros az istenadta. De hát az ő példája is bizonyt­ja, hogy nemcsak király, vagy feje­delem lehet bölcs, hanem a leg­egyszerűbb ember is. Főleg ha hozzásegítik e nemes erény elsa­­játításához. Hát a mi Salamo­nunkat ugyancsak hozzásegítet­ték. Történt egyszer, hogy az ak­kor még csak szürke Salamont azzal bízták meg, hogy kultúr­­házat vezessen, vagy irányítson, illetve, legyen a főnöke. Vállalta a megbízatást, s hozzátehetjük, hogy nem is kevés kedvvel. Min­dig hasonlóra vágyott, mert ak­kor még nem volt bölcs. Amikor Ipár megszervezte a szakköröket, életet vitt a kultúra házába, tör­ént valami, ami elin­dította őt a bölcsesség útján. Egyik napon felsőbb szervei egyikéből Beszám kartárs felkereste őt iro­dájában, s úgy, ahogy illik, be­számolót tarthatott vele arról, hogyan, s miként szervezte meg a megszervezendőket. Amikor Sa­lamon elmondta, hogyan szervez­te meg a megszervezendőket, Be­szám kartárs elégedetten távozo­t. A A második napon azután megjelent Beszámo kar­társ is, és hivatta Salamont, aki még mindig nem volt elég bölcs. Besámo kartárs megjegyezte, hogy ne ijedjen meg, holnap ér­kezik Beszámol kartárs, alá ugyancsak erről érdeklődik majd, de azért csak nyugodtan mondja el mindazt, amit a megszervezen­­dők megszervezése érdekében végzett, így is történt. Salamon beszámolt, Beszámo kartárs pedig magasztos áhítattal f­gyeit, s időnként eli­smerően bóim­olt. S elment. Másnap valóban megér­kezett Beszámol kartárs. Sala­mon annak rendje módja szerint elmondta neki — megindulva a bölcsesség útján, — hogyan szer­­vezte meg a megszervezendőket, amivel Beszámol kartárs nagyon megelégedett. Megelégedését kife­jezésre juttatva jóindulatúan tit­kot árult el Salamonnak. Elmond­ta, hogy vigyázzon, mert talán még ma megérkezik Beszámoló kortárs is, akinek mellesleg az a gúnyneve, hogy „Naponta”. J A­lig hívta fel erre a figyel­­mét, amikor berregni kez­dett a telefonkészülék, s a kagy­lóba hallózó Salamon ijedten hall­gatta a recsegő, ellentmondást nem tűrő férfihangot, amely be­jelentette neki, hogy a Beszámoló kortárs, a felsőbb szervtől, és semmiképpen sem tudja megér­teni, miért nincs a lakásán Sala­mon, akit pedig ott keresett, mi­vel be szeretné számoltatni a megszervezendők megszervezésé­ről. A már egyre jobban bölcse­­sedő Salamon bocsánatot kérve jelentette, hogy tegnapelőtt, teg­nap és ma is jártak már nála, ne­vezetesen Beszám, Beszámo és Beszámol kartársak, akik beszá­moltatták őt a megszervezendők megszervezéséről. Beszámoló kar­társ nem fogadta el a védekezést, csupán annyit jegyzett meg, hogy tizenöt perc múlva tajá­kozni sze­retne Salamonnal. A már módfe­lett bölcsesedő Salamon léte ii a­­kadva rohant, hogy meglelje Be­számoló kartársát. Mindketten nagyon megörültek egymásnak, és megkezdődött a beszámoltatás a megszervezendők megszervezé­­séről.J­eff s­­gy teltek a napok. Az­­ egyik, s a másik hét is Salamon, aki már régóta a böl­csesség útját járta, mindenkinek beszámolt. Az összes fel­­őségek­nek, valamennyi rokonuknak. Mindenkinek. De hasznát is vette. Napról-napra okosodott, bölcsebb lett. Nem bánta meg, mert vég­képp sikerült megfelelnie a böl­csesség minden követ­elmémének. Rájött ugyanis arra, hogy ha őt minden nap, sőt egy nap kétszer is beszámoltatják­­a megszerve­zendők megszervezéséről, soha sem tudja megszerezni a meg­szervezendőket. Kell ennél na­gyobb bölcsesség? Így lett az egyszerű, minden­napi Salamonból Bölcs Salamon, aki rettenetes bölcsességében még arra is rájött, hogy ha a beszá­moltatások elmaradnának, vagy csak havonta egyszer jelenne meg nála valaki a Besz-nemzetségből, akkor könnyűszerrel meg tudná szervezni a megszervezendőket, sőt még pihenésre is jutna ideje. Mindez történt: Beszmániában. Hazai Sanda*

Next