Középdunántúli Napló, 1958. november (Veszprém, 14. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-01 / 258. szám
4 Kulturális hírek — néhány sorban Witold Lutoslawski, lengyel zeneszerző zenekari művet írt Bartók Béla emlékezetére, Gyászzene címmel. Az új művet a varsói rádió közvetítette első ízben. A Gyászzene tízszólamú vonószenekari mű, négy részből áll. * - 1 Venezuelában iskolahiány miatt 600 ezer gyermek marad írástudatlan. Aélamerikai állam kormánya nem ad engedélyt új iskolák építésére. * India nemzeti színházának alapjait lakják le Új-Delhiben, ahol évek óta folynak az előkészületek egy hivatá los színészekből álló, európai fogalmaknak megfelelő színház szervezésére. Állandó otthona még nincs a tár- Mulatnak, a próbák és az előadások különféle alkalmi helyiségekben folytnak. Első darabjuk, amelyet színre hoztak, a Sakuntala című klasszikus indiai dráma. „Vagyunk itt többen is" — Miért pont én egyedül? Hiszen vagyunk itt többen is, akik öreg szakmabeliek, régi dolgozói a vállalatnak. Az igazság úgy kívánja, velük is beszéljen az elvtársnő, — érvel Petrik Ödön, s addig nincs nyugsága, mg eleget nem szolgáltatok az igazságnak olyképp, hogy még legalább Németh Györggyel és Polgár Istvánnal is beszélgetek munkájukról, megismerem, hol hányravetette őket a sors, a pincér élet szeszélye. Mindegyik külön regény — tele sok küzdelemmel, nehézséggel, apró derűs epizóddal, és mindenekelőtt a szakma szeretetével, a vendég megbecsülésével. Ez utóbbiból fakad Petrik Ödönnek az az elve — s ennek bizonyára nagyon sokszor jó hasznát vette hosszú pályafutása alatt —, hogy ebben a szakmában sohasem szabad éreztetni a vendéggel, ha a felszolgálót valami bosszúság érte. KÖZEPOUNANTÚLI NAPLÓ Egy üzemi tárlat előtt Művészeti irányzatok és egyes művészek értékelésénél nemcsak azt nézzük, hogy milyen módon, milyen „technikával” juttatják kifejezésre a művek az alkotó mondanivalóját, hanem azt, hogy ezek a művek mennyire felelnek meg a szocialista realizmus követelményeinek. Mi azt a festészetet becsüljük nagyra, amely a való életet igazán és érthetően ábrázolja, amely az egész emberiség felemelkedésének nagyszerű célkitűzését szolgálja. Kovács Elemér képeit bátran odaállítjuk az „önmagáért való művészet” hirdetőinek, vagy követőinek művei mellé. Az ő képei is kiállják az összehasonlítás próbáját és bizonyítják, hogy a szocialista-realista irányzat nem elsekélyesíti, hanem éppen ellenkezőleg, gazdagabbá és igazabbá teszi a művészetet tartalonyban és formában egyaránt. Megyénkben nem kell fe-t mutatni Kovács Elemért, sőt a budapesti műbarátok előtt sem ismeretlen a fiatal művész neve. Az, hogy „fiatal művész", nem is pontos kifejezés, mert korra valóban fiatal, de mint festőművész, már nem tartozik a fiatalok közé. 1943-ban, tizenhárom éves korában kezdett festeni, és alig néhány év múlva kiforrott művészként lépett a nyilvánosság elé. Nagy munkában találtuk a kitűnő festőművészt, amikor vasárnap délelőtt felkerestük otthonában. Tárlatra készül. A szobája falát borító képek nemsokára az Elekthermax vállalat étkezdéjének falát díszítik majd. — Miért az üzemben állítja ki a képeit? Hisz a városban megrendezett kiállítás sokkal nagyobb nyilvánosságot jelent, nagyobb erkölcsi és anyagi sikert ígér. — Az Elekthermaxban dolgozom. Ott mindenki ismer engem. Először az ő véleményüket szeretném hallani. Az egyik állványon egy nagyméretű■ kép ragadja meg a figyelmünket. A néhány alakos kép szinte drámai erővel idézi az 1936-os ellenforradalom sötét napjainak emlékét, hitelesen és megrázóan vetíti elénk az ellenforradalom szennyes hullámával szembeforduló magyar nép legjobbjainak bátor kiállását. Ugyancsak mély benyomást tesznek a nézőre az e témakörbe tartozó színvázlatok. Úgy gondoljuk, nagy tetszést aratnak majd a tájképek is, amelyek szívhezszólóan idézik a festő szűk pátriája tájainak hangulatát. Végtelenül kedves a „Kis horgász" című kép és a „Hazafelé” című kép előtt is sokáig állnak majd a tárlat látogatói. Úgy a saját kompozíciók, mint a néhány reprodukció, híven mutatja, hogy Kovács Elemér mesterien kezeli az ecsetet , de ez a könnyedség soha nem válik öncélú bravúroskodássá, nem szórtja háttérbe a mű alapgondolatat. Ez talán a „Vadvirágok” című virágcsendéleten mutatkozik meg legkézzelfoghatóbban. Képekről szavakban beszámolni nehéz dolog, de különösen nehéz lenne aVadvirágok’ról, amelynek hangulatát csak egy vers, vagy egy népdal tudná híven szavakba önteni. Nem hallgatjuk el, hogy láttunk egy kevésbé jól sikerült képet is. Hiányzik belőle az, ami művé avatja a képet. Naturalista — mondja ki az ítéletet saját képe felett és mi csak annyit teszünk hozzá — igaza van, jó önkritikára vall, hogy az egyébként ügyesen megfestett képet nem viszi el a tárlatra. A iGtOpQIOS során maradandó élményben volt részünk, és ha e cikk elsősorban a pozitívumait hangsúlyozza Kovács Elemér művészetének, annak az a magyarázata, hogy szerintünk a pozitívumok varnnak túlsúlyban. Lehet, hogy e cikket olvasva, azt mondja valaki, Kovács Elemér a szocialista realizmus talaján áll, hovatartozásának öntudatos felismeréséből fakadtam, egész művészi fejlődésének természetes folytatásaként, illetve szerves részeként. Minden igazi művész eljut a művészi hivatás felismeréséhez. Ki előbb, ki utóbb. Kovács Elemér számára rövidebb, egyenesebb volt az út, mert a nép között élve megtanult a nép szemével látni és a párt által tanítva, megtanult az emberiség felemelkedéséért szerényen, de céltudatosan dolgozni. Tarr A. Zoltán Egy perc türelmet kérek... Az óramutató lassan eléri a tinenkettest, s kezdődik a nagy munk -a. Emberek százai elé odavarázsol- nni a kívánt falatokat, a szomjat oltó italokat. 1. A régi szakmabeli s önkéntelenül is helyet keresek 1;nagamnak. Könnyű választani, hi-zen csupán egyetlen asztalnál áradálkodik két-három vendég. Ez al- s malommal nem éhségemet csalapítani jöttem, hanem bepillantani egy kicsit azoknak a munkájába, akik-rél az ünnepet is a munka jelenti, akiket most mégis ünnepelünk, s köszöntünk; a szocialista vendéglátóipar megteremtésének 10. évfordulóján. Mondjanak régi szakmabelit — vértem a vendéglátó vállalat vezetőjét, a megyei tanács kereskedelmi osztályának előadóját, s a szakszervezet képviselőjét. Mintegy vezényszóra, egyszerre mondja a há- rom ember: Az Ödön' A Petriklódon. . Ezért jöttem most, hogy köze- , lefeleről is megismerjem, akit a ven- ]ég szemével már eddig is ismer j, sem. Hallomásból azt is tudom ró , ja, hogy nagyon szerény ember, h ] nemcsak a vendégeket becsüli, ha- ij nem munkatársait is. De, hogy eny- s nyíre — megvallom őszintén — igazán nem gondoltam, melyik rosszindulatú vendég miatt — máról holnapra felmondjon. Most is megadják a vendégnek a tiszteletet. Őszintébb, emberibb ez a tiszteletadás, mint régen, mert a vendégekben a dolgozó embert becsülik. S mi vendégek viszonozzuk ezt. Mi is dolgozó embert látunk a felszolgálókban, akik évek hosszú során át azt a feladatot vállalják, hogy mi minél kellemesebben tölthessük szabadidőnket. Mi pedig elégedettek legyünk a szocialista vendéglátóiparral. Ezúttal a vendég kér egy perc türelmet. Köszönet a sok fáradságért, a figyelmességért, az elnéző mosolyért, ha pecsétes lett a habfehér abrosz. (M. T.-né) 3 ember 163 munkában eltöltt éve jó emberismerőnek is kell lenni. Első percben leolvasni a vendég arcáról, mriyen természetű ember, s aszerint fogadni, leültetni, étlapot tenni eléje, megkérdezni, mit parancsol — s ha történetesen pillanatnyilag nem ér rá a felszolgáló — udvariasan szőlni, rögtön jövök, egy perc türelmet kérek. Évtizedek alatt megszokták ezt. Petrik Ödön 32 évvel ezelőtt, Németh Gyuri bácsi 34 évvel, Polgár István 37 évvel ezelőtt kezdte a szakmát. Hány embert szolgáltak ki azóta? Összesámolni sem lehet , mégsem unottan, lélektlenül dolgoznak. Szívükön viselik az „üzlet 11 sorsát. Igen, így mondják. Azelőtt azért kellett a vendég kedvében járni, nehogy a főnök, az üzlet tulajdonosa — vala Az Isis-templom kutatásainak legújabb eredményei Dr. Szentéleky Tihamér előadása a TIT veszprémi klubjában A veszprémi múzeum igazgatója, dr. Szentléleky Tihamér előadást tartott a szombathelyi Isistemplom feltárásának újabb eredményeiről. 1955-ben ugyancsak a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat klubjában tartott előadásában a templom helyének felfedezését ismertette, azóta fáradhatatlanul dolgozott a szervezett kutatás biztosításáért s ma már a kutatás a Magyar Tudományos Akadémia felügyelete alatt folyik. Egyedülálló ugyanis ez az Isistemplom, melyhez méretben hasonló csak Alexandriában volt, a szentély 70x50 méteres területe, középen a 10 méter magas, domborművekkel, oszlopokkal díszített zárt épület. A domborművek kivitele, márványa, a díszítő elemek, kőfaragványaik arra is mutatnak, hogy építésének idejében, Septimus Severus császársága alatt mily jelentőségű szerepet játszott ez a pannon tartomány, melynek Szombathely — Sabaria volt a fővárosa. Az előadás nemcsak bemutatta az ásatások során talált márvány domborműveket, hanem azokkal a társadalmi viszonyokkal is foglakozott, melyeknek a domborművek megmentését köszönhetjük, hiszen a középkor általában építési nyersanyagnak, esetleg mésszé égetve habarcsanyagnak használta fel a fellelhető márvány és mészkő emlékeket. Az ásatások napi nap után tárnak fel új darabokat — néhány napja kerültek ki az árokból a bejárat hatalmas méretű bazalt oszlopai. A kutatások vezetője télre természetesen betakarja a már feltárt emlékeket. Tavasszal újból megkezdődik a munka s a TIT közös utazást szervez dr. Szentléleky vezetésével és a helyszínen is megtekinthetik a társulat tagjai a nemzetközi szempontból is páratlan római emléket. A hét könyveiből Victor Hugó: A nevető ember. Regény a XVIII. század nemesi Angliájáról. (Európa) Karosai Kulcsár István: Mint vendég. Két kisregény a színházi világról. (Magvető.) Lamb: A vihar. Kétnyelvű kiskönyvtár. (Terra.) Franz Werfel: Varsányi Géza, avagy mikor lesz végre lelked? Kétnyelvű Kiskönyvtár. (Terra.) Lenes: Ismerős arc. Kétnyelvű Kiskönyvtár. (Terra.) Lessing: Bölcs Náthán. Lessing főműve, nek. (Móra.) Drámai költemény. (Európa.) Péchy Blanka: Jászai Mari. A nagy tragika életéről szóló részletes írás. (Magvető.) Walter Scott: Wawerley. Regény az 1745-ös angol-skót polgárháború koráról. (Zrínyi.) Slocum: Vitorlával a Föld körül. A modern kor első magányos világvándorának úti beszámolója. (Ifjúsági Kiskönyvtár.) 10 éven felüliek 1958. Tirtvemter 1. Filmhírek A HUNNIA FILMSTÚDIÓBAN serényen dolgoznak a forgatócsoportok. Makk Károly rendező a múlt héten Bicskén forgatta a 39-es dandár című filmjének külső felvételeit. Máriássy Félix budapesti külső és műtermi jeleneteket rendezett a rendkívül érdekesnek ígérkező ÁLMATLAN Évek című készülő új filmjéből. Három új magyar film felvételei befejeződtek és jelenleg az utómunkálatokat végzik. A filmek: DON JUAN LEGUTOLSÓ KALANDJA, zenés filmvígjáték Szász Péter forgatókönyvéből, Keleti Márton rendezésében, a csehszlovák—magyar koprodukcióban készült színes SZENTPÉTENI ESERNYŐJE, melyet urrn Eri■ gyes rendezett és Gertler Viktor mai I tárgyú filmvígjátéka, az EGY LAJOS KIS HIBÁVAL. Szovjet—magyar koprodukciós film készül a Szovjetunióban tanuló autógyár ösztöndíjasok életéről. A film forgatókönyvének megírására Leni Igrádba utazott Tóth János filmrende- sző, Magyar József operatőr, — aki egyben a készülő film írója is - és Thurzó Gábor dramaturg. BÖLCS S 4 (Salamon király, valaha, ab bírni időkben híres-neves uralkodó volt. Azért volt híresneves, mert nagyon jól ment neki az ítélkezés, and miatt ráragadt a bölcs jelző. Van ám egy másik Bölcs Salamon is, akiről meg kell írni, ami megírandó. Ezt a Bölcs Salamont azért hívják Bölcsnek, mert ha nem lenne bölcs, hát egyszerűen csak Salamon lenne, és semmiben sem különbözne a többi Salamontól. De azért, hogy Bölcs lett, hát — nem különben királyi vérből származó, trónusbirtokló névrokonának, — meg kellett fejelnie a bölcsesség valamennyi követelményének. Pedig sohasem ítélkezett, egyszerűen kultúros az istenadta. De hát az ő példája is bizonytja, hogy nemcsak király, vagy fejedelem lehet bölcs, hanem a legegyszerűbb ember is. Főleg ha hozzásegítik e nemes erény elsajátításához. Hát a mi Salamonunkat ugyancsak hozzásegítették. Történt egyszer, hogy az akkor még csak szürke Salamont azzal bízták meg, hogy kultúrházat vezessen, vagy irányítson, illetve, legyen a főnöke. Vállalta a megbízatást, s hozzátehetjük, hogy nem is kevés kedvvel. Mindig hasonlóra vágyott, mert akkor még nem volt bölcs. Amikor Ipár megszervezte a szakköröket, életet vitt a kultúra házába, törént valami, ami elindította őt a bölcsesség útján. Egyik napon felsőbb szervei egyikéből Beszám kartárs felkereste őt irodájában, s úgy, ahogy illik, beszámolót tarthatott vele arról, hogyan, s miként szervezte meg a megszervezendőket. Amikor Salamon elmondta, hogyan szervezte meg a megszervezendőket, Beszám kartárs elégedetten távozot. A A második napon azután megjelent Beszámo kartárs is, és hivatta Salamont, aki még mindig nem volt elég bölcs. Besámo kartárs megjegyezte, hogy ne ijedjen meg, holnap érkezik Beszámol kartárs, alá ugyancsak erről érdeklődik majd, de azért csak nyugodtan mondja el mindazt, amit a megszervezendők megszervezése érdekében végzett, így is történt. Salamon beszámolt, Beszámo kartárs pedig magasztos áhítattal fgyeit, s időnként elismerően bóimolt. S elment. Másnap valóban megérkezett Beszámol kartárs. Salamon annak rendje módja szerint elmondta neki — megindulva a bölcsesség útján, — hogyan szervezte meg a megszervezendőket, amivel Beszámol kartárs nagyon megelégedett. Megelégedését kifejezésre juttatva jóindulatúan titkot árult el Salamonnak. Elmondta, hogy vigyázzon, mert talán még ma megérkezik Beszámoló kortárs is, akinek mellesleg az a gúnyneve, hogy „Naponta”. J Alig hívta fel erre a figyelmét, amikor berregni kezdett a telefonkészülék, s a kagylóba hallózó Salamon ijedten hallgatta a recsegő, ellentmondást nem tűrő férfihangot, amely bejelentette neki, hogy a Beszámoló kortárs, a felsőbb szervtől, és semmiképpen sem tudja megérteni, miért nincs a lakásán Salamon, akit pedig ott keresett, mivel be szeretné számoltatni a megszervezendők megszervezéséről. A már egyre jobban bölcsesedő Salamon bocsánatot kérve jelentette, hogy tegnapelőtt, tegnap és ma is jártak már nála, nevezetesen Beszám, Beszámo és Beszámol kartársak, akik beszámoltatták őt a megszervezendők megszervezéséről. Beszámoló kartárs nem fogadta el a védekezést, csupán annyit jegyzett meg, hogy tizenöt perc múlva tajákozni szeretne Salamonnal. A már módfelett bölcsesedő Salamon léte ii akadva rohant, hogy meglelje Beszámoló kartársát. Mindketten nagyon megörültek egymásnak, és megkezdődött a beszámoltatás a megszervezendők megszervezéséről.Jeff sgy teltek a napok. Az egyik, s a másik hét is Salamon, aki már régóta a bölcsesség útját járta, mindenkinek beszámolt. Az összes felőségeknek, valamennyi rokonuknak. Mindenkinek. De hasznát is vette. Napról-napra okosodott, bölcsebb lett. Nem bánta meg, mert végképp sikerült megfelelnie a bölcsesség minden követelmémének. Rájött ugyanis arra, hogy ha őt minden nap, sőt egy nap kétszer is beszámoltatjáka megszervezendők megszervezéséről, soha sem tudja megszerezni a megszervezendőket. Kell ennél nagyobb bölcsesség? Így lett az egyszerű, mindennapi Salamonból Bölcs Salamon, aki rettenetes bölcsességében még arra is rájött, hogy ha a beszámoltatások elmaradnának, vagy csak havonta egyszer jelenne meg nála valaki a Besz-nemzetségből, akkor könnyűszerrel meg tudná szervezni a megszervezendőket, sőt még pihenésre is jutna ideje. Mindez történt: Beszmániában. Hazai Sanda*