Középdunántúli Napló, 1960. január (Veszprém, 16. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-01 / 1. szám

1960. január 1. Csak akkor lepődik meg az em­ber, ha év végén az összesített eredményeket olvassa: lám, lám, mennyi minden történt ebben a megyében egyetlen esztendő alatt, mennyi mindent alkottunk. Ugyanez a meglepetés éri a ki­váncsi embert akkor is, ha a me­gye elmúlt évi kulturális ered­ményei után tudakozódik. A párt művelődési irányelvei már a kibocsájtás utáni hónapok­ban is jelentős mértékben fo­kozták a megye kulturális életé­nek vérkeringését, de az elmúlt év elejétől szinte ugrásszerű fej­lődést eredményezett. A megyé­ben számtalan tanterem, egyéb kulturális létesítmény épült, hal­latlan mértékben megnövekedett a tanulási kedv, és általában a kulturális élet színvonala messze felülmúlta a korábbi esztendők színvonalát. A statisztikák igaz, hogy száraz adathalmazok, de mégiscsak ezek­ből a számoszlopokból derül ki, ezekben összegeződik az egész év munkája. 1959. évben beruházási hitelből hét helységben építettek új isko­lát. Veszprémben öttantermes, Úrkúton négytantermes, Bakony­­szentlászlón négytantermes, Du­­daron négytantermes, Csopakon kéttantermes, Várpalotán tizen­kéttantermes és Sümegen négy­tantermes iskolát. 1960-ban befejezik Csöglén a kéttantermes iskola építését, 1961- ben pedig Berhidán átadják a már megkezdett nyolctantermes iskolát. Az előbb felsorolt több mint negyven tanterem — beleértve az idén, illetve a jövő évben elké­szülő tantermeket is — állami erő­ből épült. Emellett igen jelentős, amit a megye városai, községei társadalmi erőből építettek az ál­talános kulturális haladás érde­kében. 1958 őszétől 1959 őszéig számos megyei községben a Művelődés­­ügyi Minisztérium irányítása mel­lett társadalmi munkával építet­tek iskolát. A megyében az emlí­tett időszakban a társadalmi munka értéke közel hat és fél mil­lió forint volt. Ezzel a kimagasló eredménnyel Veszprém megye az országban a harmadik helyet érte el az iskolaépítés érdekében végzett társadalmi munkában. A megyében a községek között Marcaltő lett az első. Négytan­termes iskolát építettek csaknem félmillió forint társadalmi munka értékben. Várpalota a városok közötti országos viszonylatban a harmadik helyet érte el. A vár­palotaiak több mint négyszázezer forint értékű társadalmi munká­val segítették az új iskola építé­sét. A hat és fél millió forint ér­tékű társadalmi munkából har­minchat tanterem épült, hét isko­lai szertár és egyéb helyiség. Hét szolgálati lakás a pedagógusok számára, két műhely a politech­nikai oktatás céljára Ajka Viktor­­telepen és Pétfürdőn, továbbá három tornaterem és két óvoda. Az első percben talán az ember fel sem fogja a társadalom ilyen­­mértékű, szinte rendkívüli áldo­zatvállalását. A kulturális dolgok­ra talán soha annyi anyagi erőt nem áldoztak ebben a megyében, mint az elmúlt esztendő folya­mán. S mást is jelent ez a tény, nemcsak pusztán azt, hogy az életszínvonal emelkedett, az em­berek könnyebben és több áldo­zatvállalással segítik a kulturális élet anyagi alakulását. Jelenti azt is, hogy az embe­rek kulturális igénye is alaposan megnövekedett. Ezt bizonyítja a megyei, a városi, szakszervezeti és tanácsi könyvtárak olvasóinak terebélyesedő tábora, ezt a szín­ház- és mozilátogatók számának növekedése, de bizonyítja a dol­gozó emberek tanulási kedve is. 1959 őszén nyolcvanhat dolgo­zók iskolája kezdte meg működé­sét a megyében, s ez a szám rög­tön elnyeri méltó értékét, ha hoz­závesszük, hogy az előző iskolai évben tizenkét ilyen típusú isko­lát szerveztek a megyében. De ez csak az általános iskola. A me­gyében 1400 felnőtt ember tanul a dolgozók esti és levelező tagozatú középiskoláiban. Soha ennyi gyerek nem tanult. Ez évben a megyében közel öt­venötezer gyerek jár általános is­kolába, csaknem ötezer fiatal kö­zépiskolába. Az elmúlt év júniu­sában 834 fiatal érettségizett. Hosszú lenne felsorolni a me­gye elmúlt évi kulturális eredmé­nyeit. Többek között húsz község­ben épült művelődési otthon, ti­zenöt községben bővítették a meg­levőt. Ugyancsak az elmúlt év eredményeihez tartozik a békási ötven személyes állami nevelő in­tézet, amelyet az óvodáskorú gyermekek számára nyitnak meg január közepén, de minden ered­ményünket, aprólékosan, gondos szorgalommal majd a statisztikák rögzítenek. S mégis, statisztika nélkül is érzi az ember, ha körülnéz a községben, városban, a megyében, az emberek között, sokat, nagyon sokat jelentett az elmúlt év, biz­tató, eredményes lépés volt ez a kulturális haladás útján is. Kulturális jelentés: 20 új művelődési otthon — 86 dolgozók iskolája — 55 ezer általános iskolás — 6 és fél millió forint társadalmi munka — közel nyolcvan új tanterem KÖZÉPDUNÁNTÚLI NAPLÓ 3­1 r-----------------—,---—1-11—r-1---------1—-------- ,,, , i. .-T--T—itt -------------- — ---------------------------------- ----------­ ■ MEGYÉNK EGY ÉVE--------- Győzött az út a mezőgazdaságban Az 1960-as év küszöbén, amikor visszapillantást vetünk azokra az eredményekre, amelyek megyénk mezőgazdaságában az elmúlt esz­tendőben bekövetkeztek, őszinte öröm és megelégedés érzése tölt el bennünket. Megyénk dolgozó parasztjainak nagy többsége a párt helyes poli­tikáját követve, a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás útjára lé­pett. Ennek eredményeként me­gyénk mezőgazdaságának szerke­zetében olyan minőségi változás következett be, amely az erővi­szonyokat a mezőgazdaságban is a szocializmus erőinek javára vál­toztatta meg. 1959. január 1-én megyénk szántóterületének mindössze hat százaléka volt a megyében akkor működő 89 termelőszövetkezet használatában. Ez a körülmény a termelés nagyarányú fejlesztése szempontjából gátló tényezőként jelentkezett, mert — bár a ter­melési kedv általános növekedése volt jellemző — a túlnyomórészt elaprózott kisparcellás gazdasá­gok, a kisüzemi korlátok követ­keztében képtelennek bizonyultak a termelés nagyobb arányú fej­lesztésére, és különösképpen a megye árugabona alapjának foko­zott növelésére. Ezért bírt rend­kívül nagy jelentőséggel az a tény, hogy megyénk dolgozó pa­rasztjainak nagy része, felismerve a nagyüzem fölényét, 1959 telén, illetve tavaszán termelőszövetke­zetbe lépett. Jelenleg megyénk­ben 233 termelőszövetkezeti köz­ség, 278 tsz a megye szántóterüle­tének 68 százalékát foglalják el. Ha figyelembe vesszük az állami gazdaságok területeit is, akkor megyénkben a szocialista szektor aránya a szántóterületre vonat­koztatva 82,7 százalék. A termelőszövetkezetek megala­kulása után az állam nagyarányú anyagi segítséget biztosított a termelőszövetkezeti nagyüzemi gazdaságok megszilárdításához. Megyénkben 189 millió forint ál­lami beruházás, ezen belül 119 is­tálló és sok egyéb létesítmény jelzi azt a nagyarányú segítséget, amelyet az állam 1959-ben me­gyénk termelőszövetkezeteinek nyújtott. A termelőszövetkezeti mozga­lom fejlődésével az elmúlt esz­tendőben a termelés szerkezete is kedvező irányban megváltozott. Mindenekelőtt a növényi ará­nyokban következett be figyelem­reméltó változás. Egyes növényi kultúrák termelése jelentősen megnövekedett, így a cukorrépa vetésterülete a tavalyinak 154 százalékára, a szerződéses zöldség­­termelés pedig 226 százalékára nö­vekedett. Az állattenyésztés fej­lesztése, a sertéshizlalás fokozása szempontjából elsősorban fontos kukorica vetésterülete a tavalyi­nak 121 százalékára emelkedett. Ezenkívül a megye szántóterüle­tének 2,7 százalékán, összesen 8850 katasztrális hold területen termeltünk fővetésű silókukoricát. A terméshozamok növelése ér­dekében eredményesen használtuk fel a hibridkukorica vetőmag biztosítása terén meglevő lehető­ségeinket. Összesen 88 vagon hib­ridkukorica vetőmag felhasználá­sával a kukorica vetésterület csaknem száz százalékára jó minő­ségű vetőmagot biztosítottunk. Több mint 5000 katasztrális hold­dal emelkedett az őszi árpa ve­tésterülete. Jelentős mértékben nőtt az évelő pillangós takar­mánynövények termelése. A ter­melőszövetkezetek szántóterületük 12 százalékán végeztek a tavasz folyamán új évelő pillangós tele­pítést. Megyei átlagban az évelő pillangós takarmánynövények aránya meghaladja­­ a 15 százalé­kot. Mindennek következtében az 1959-es esztendő eredményesen zárult a takarmánybázis biztosítá­sa szempontjából is. Nem kisebb eredményeket ér­tünk el a talajerőutánpótlás terü­letén is. A termelőszövetkezetek szántó­­területüknek 22,7 százalékát —■ beleértve a kiszántásra került pillangósok trágyaértékét is — részesítették szervestrágyázás­ban. Több, mint 1000 katasztrális hold savanyú talajon talajjavítást végeztek. Műtrágyából átlagosan egy katasztrális hold redukált szántóterületre 146,6 kg volt a felhasználás, ezen belül az őszi gabonák 85 százaléka fejtrágyá­zásban részesült. Az 1959-es esztendőben kiemel­kedő eredmények születtek a ter­méshozamok növelésében is. Különös jelentőséggel bír az a tény, hogy a megyénkben alakult fiatal termelőszövetkezetek már az első csonka gazdasági évben egy területegységről több gabonát takarítottak be, mint az egyéni gazdálkodók, így búzából kere­ken 1 mázsával, rozsból 0,8 má­zsával, őszi árpából 1,7 mázsával, tavaszi árpából 1 mázsával, zab­ból pedig 1,4 mázsával termeltek egy katasztrális holdon többet, mint az egyéni termelők. Igen jelentős az a fejlődés, mely a gépállomások kapacitásának bővítése, a gépi talajmunka kiter­jedtebb végzése tekintetében kö­vetkezett be. A gépállomások erő­­gépparkja, a kombájnok és ka­szálógépek létszáma egy esztendő alatt kétszeresére emelkedett. Je­lentős mértékben javult a gépál­lomások munkagép ellátottsága is. Ennek megfelelően az egyes gépi munkák alakulására a nagy­arányú fejlődés volt jellemző. Míg 1958-ban a gépállomások a megye kalászos területének mind­össze 7 százalékát aratták géppel, addig 1959-ben már 14,5 százalé­kát. Még nagyobb a növekedés a tarlóhántás és az őszi mélyszán­tás végrehajtásánál. Így a megye összes tarlóhántásra kerülő terü­letének ez évben 65 százalékát, a mélyszántásnak pedig 92 százalé­kát végezték el a gépállomások az 1958 évi 7, illetve 13 százalékos teljesítéssel szemben. Az 1960-as év nagyobb feladatai több és szakszerűbb munkát kí­vánnak. Feladataink eredményes meg­valósításának megvannak a szi­lárd feltételei. Termelőszövetke­zeteink eddigi eredményei, a szö­vetkezeti tagok szorgalma és nem utolsósorban a rendelkezésre álló anyagi eszközök lehetővé teszik céljaink elérését, feladataink meg­valósítását. Kriska János megyei főagronómus Nagy sikerek az iparban Az 1959-es év a sikerek éve volt megyénk iparában. A párt márciusi határozata után kiala­kult szocialista munkaverseny lendülete, a dolgozók alkotókész­sége eddig soha nem tapasztalt eredményekhez vezetett. Ha a párt iránti bizalom kifejezői vol­tak a kongresszusi versenyválla­lások, méginkább azok a megvaló­sult ígéretek. Bár még nem állnak rendelkezésre az egész évet érté­kelő pontos statisztikai adatok, — hogy miből mennyivel termeltünk többet, jobbat, olcsóbban, mint amit a terv előírt, — de amelyek már megvannak, minden szónál ékesebben beszélnek. A párt márciusi határozatában rögzített célkitűzések szerint me­gyénk szocialista iparának mint­egy kilenc százalékkal kellett vol­na többet termelnie, mint 1958- ban, de 1959 első három negyed­évében tizenhárom százalékkal termelt többet. A minisztériumi iparban még ennél is jobb ered­ményt értek el, hisz 13,6 százalék­kal termeltek többet, mint az elő­ző év azonos időszakában. Ez az arány pedig már nem fog csökkenni, legalábbis az előzetes jelek erről tanúskodnak. Az is örvendetes jelenség, hogy a többtermelést mindinkább a termelékenység növelésével, és csak kisebb mértékben a létszám növelésével érik el üzemeink. A III. negyedévben például a több­termelés 62 százalékban a terme­lékenység növekedésének tudható be, és csak 38 százalékban a lét­számemelkedésnek. Még soha nem volt olyan ver­senyző kedv megyénk üzemeiben, mint az 1959-es esztendőben. A kongresszusi munkaverseny a dol­gozók igen széles rétegeit mozgó­sította. Kialakult megyénkben is a szocialista munkaversenynek egy fejlettebb formája, a szocia­lista brigád cím elnyeréséért fo­lyó vetélkedés. Ezek a brigádok már nemcsak a termelési, terme­lékenységi, minőségjavító, önkölt­ségcsökkentő mutatók túlteljesíté­sét tűzték célul, hanem a szocia­lista embertípus kialakítását is. Ma már megyénkben is van négy olyan brigád, amelynek tagjait dolgozótársaik kitüntették a meg­tisztelő szocialista brigád címmel. Még több azoknak a száma — és napról-napra csak szaporodik —, akik küzdenek ezért a címért, pél­dát mutatnak dolgozótársaiknak. Az év másik igen jelentős ered­ménye, hogy nagy lépéssel haladt előre megyénk ipara a műszaki fejlesztésben. Mindjobban bebi­zonyosodik, hogy nemcsak beru­házásokkal, hanem a helyi adott­ságok, lehetőségek állandó kuta­tásával is lehet eredményt elérni a műszaki fejlesztésben. Ezt bi­zonyítja az a széleskörű mozga­lom is, ami kialakult megyénk iparában, s amelynek nyomán egyre inkább közüggyé válik a műszaki fejlesztés. A célra­vezető műszaki intézkedések, az újítómozgalom fellendülése, a dol­gozók ezer és ezer kisebb egész­séges, hasznos javaslata ugyan­csak nagymértékben hozzájárult az 1959-es év sikeréhez. Hosszan lehetne sorolni azt is, hogy egyes üzemeink mennyit fej­lődtek egy év alatt. Mennyi új gép, új berendezés áll a termelés szolgálatában. Arról is hosszan lehetne beszélni, hogy egyes üze­mekben milyen új termékek gyár­tását kezdték meg. Még többet azokról a kísérletekről, amelyeket elkezdtek üzemeinkben az 1959-es évben, s hasznuk csak később mu­tatkozik. De beszélni lehetne egy másik jelenségről is, ami a dolgo­zók munkához való viszonyának alakulásában mérhető. Egyre ke­vesebb az egyik üzemből a másik­ba vándorló munkás, mind ki­sebb a fluktuáció. Kevesebb az igazolatlan műszakmulasztás is. A dolgozók egyre inkább magukénak érzik a gyárat, a bányát, az üze­met. S talán ebből fakad az a ta­nulni vágyás is, ami szerte a me­gyében tapasztalható. Idős szak­munkások is — nemcsak a fiata­lok — veszik kezükbe a könyvet, ülnek be az iskolapadba, hogy szakmai és általános műveltségü­ket gyarapíthassák, felkészülhes­senek a még nagyobb feladatok elvégzésére. Ez a jelenség és mindaz, ami a dolgozók öntuda­tának változásában végbement, mérhető a termelési sikerekben. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az eredetileg tett kongresszusi fel­ajánlásokat a legtöbb üzemben év közben újra felül kellett vizsgál­ni, bővíteni kellett. Csak a Kö­zépdunántúli Szénbányászati Tröszt tizenegy hónap alatt több mint 80 ezer tonna szenet adott a népgazdaságnak terven felül. Me­gyénk két alumíniumkohója há­romnegyed év alatt mintegy négy­ezer tonnával termelt többet, mint 1958 hasonló időszakában. Megyénk üzemei háromnegyed év alatt több mint 420 millió forint értékű exporttermékkel gazdagí­tották államunkat. Megyénk építőipara ez alatt az idő alatt több mint 289 millió fo­rint értéket épített be. Csak a pe­­remartoni dolgozók 17 ezer tonna szuperfoszfáttal adtak többet a mezőgazdaságnak, mint amennyit a tervük előírt. Most, amikor egy sikerekben gazdag évet zár le Veszprém me­gye ipara, egyben azt is elmond­hatjuk róla, hogy nem feledkezik meg az 1960-as évre való felké­szülésről sem. A Peremartoni Ipari Robbanóanyaggyár dolgozói néhány nappal ezelőtt már felhí­vással fordultak megyénk vala­mennyi üzemének dolgozóihoz, hogy folytassák tovább a ver­senyt a jövő évi tervek túlteljesí­téséért. A legtöbb üzemben már latolgatják a lehetőségeket, szá­molnak, hogy hogyan, milyen le­hetőségekkel tudnak többet ter­melni majd, többet adni a nép­gazdaságnak, mint amennyit ter­vük előír.

Next