Középdunántúli Napló, 1960. január (Veszprém, 16. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-01 / 1. szám
1960. január 1. Csak akkor lepődik meg az ember, ha év végén az összesített eredményeket olvassa: lám, lám, mennyi minden történt ebben a megyében egyetlen esztendő alatt, mennyi mindent alkottunk. Ugyanez a meglepetés éri a kiváncsi embert akkor is, ha a megye elmúlt évi kulturális eredményei után tudakozódik. A párt művelődési irányelvei már a kibocsájtás utáni hónapokban is jelentős mértékben fokozták a megye kulturális életének vérkeringését, de az elmúlt év elejétől szinte ugrásszerű fejlődést eredményezett. A megyében számtalan tanterem, egyéb kulturális létesítmény épült, hallatlan mértékben megnövekedett a tanulási kedv, és általában a kulturális élet színvonala messze felülmúlta a korábbi esztendők színvonalát. A statisztikák igaz, hogy száraz adathalmazok, de mégiscsak ezekből a számoszlopokból derül ki, ezekben összegeződik az egész év munkája. 1959. évben beruházási hitelből hét helységben építettek új iskolát. Veszprémben öttantermes, Úrkúton négytantermes, Bakonyszentlászlón négytantermes, Dudaron négytantermes, Csopakon kéttantermes, Várpalotán tizenkéttantermes és Sümegen négytantermes iskolát. 1960-ban befejezik Csöglén a kéttantermes iskola építését, 1961- ben pedig Berhidán átadják a már megkezdett nyolctantermes iskolát. Az előbb felsorolt több mint negyven tanterem — beleértve az idén, illetve a jövő évben elkészülő tantermeket is — állami erőből épült. Emellett igen jelentős, amit a megye városai, községei társadalmi erőből építettek az általános kulturális haladás érdekében. 1958 őszétől 1959 őszéig számos megyei községben a Művelődésügyi Minisztérium irányítása mellett társadalmi munkával építettek iskolát. A megyében az említett időszakban a társadalmi munka értéke közel hat és fél millió forint volt. Ezzel a kimagasló eredménnyel Veszprém megye az országban a harmadik helyet érte el az iskolaépítés érdekében végzett társadalmi munkában. A megyében a községek között Marcaltő lett az első. Négytantermes iskolát építettek csaknem félmillió forint társadalmi munka értékben. Várpalota a városok közötti országos viszonylatban a harmadik helyet érte el. A várpalotaiak több mint négyszázezer forint értékű társadalmi munkával segítették az új iskola építését. A hat és fél millió forint értékű társadalmi munkából harminchat tanterem épült, hét iskolai szertár és egyéb helyiség. Hét szolgálati lakás a pedagógusok számára, két műhely a politechnikai oktatás céljára Ajka Viktortelepen és Pétfürdőn, továbbá három tornaterem és két óvoda. Az első percben talán az ember fel sem fogja a társadalom ilyenmértékű, szinte rendkívüli áldozatvállalását. A kulturális dolgokra talán soha annyi anyagi erőt nem áldoztak ebben a megyében, mint az elmúlt esztendő folyamán. S mást is jelent ez a tény, nemcsak pusztán azt, hogy az életszínvonal emelkedett, az emberek könnyebben és több áldozatvállalással segítik a kulturális élet anyagi alakulását. Jelenti azt is, hogy az emberek kulturális igénye is alaposan megnövekedett. Ezt bizonyítja a megyei, a városi, szakszervezeti és tanácsi könyvtárak olvasóinak terebélyesedő tábora, ezt a színház- és mozilátogatók számának növekedése, de bizonyítja a dolgozó emberek tanulási kedve is. 1959 őszén nyolcvanhat dolgozók iskolája kezdte meg működését a megyében, s ez a szám rögtön elnyeri méltó értékét, ha hozzávesszük, hogy az előző iskolai évben tizenkét ilyen típusú iskolát szerveztek a megyében. De ez csak az általános iskola. A megyében 1400 felnőtt ember tanul a dolgozók esti és levelező tagozatú középiskoláiban. Soha ennyi gyerek nem tanult. Ez évben a megyében közel ötvenötezer gyerek jár általános iskolába, csaknem ötezer fiatal középiskolába. Az elmúlt év júniusában 834 fiatal érettségizett. Hosszú lenne felsorolni a megye elmúlt évi kulturális eredményeit. Többek között húsz községben épült művelődési otthon, tizenöt községben bővítették a meglevőt. Ugyancsak az elmúlt év eredményeihez tartozik a békási ötven személyes állami nevelő intézet, amelyet az óvodáskorú gyermekek számára nyitnak meg január közepén, de minden eredményünket, aprólékosan, gondos szorgalommal majd a statisztikák rögzítenek. S mégis, statisztika nélkül is érzi az ember, ha körülnéz a községben, városban, a megyében, az emberek között, sokat, nagyon sokat jelentett az elmúlt év, biztató, eredményes lépés volt ez a kulturális haladás útján is. Kulturális jelentés: 20 új művelődési otthon — 86 dolgozók iskolája — 55 ezer általános iskolás — 6 és fél millió forint társadalmi munka — közel nyolcvan új tanterem KÖZÉPDUNÁNTÚLI NAPLÓ 31 r-----------------—,---—1-11—r-1---------1—-------- ,,, , i. .-T--T—itt -------------- — ---------------------------------- ---------- ■ MEGYÉNK EGY ÉVE--------- Győzött az út a mezőgazdaságban Az 1960-as év küszöbén, amikor visszapillantást vetünk azokra az eredményekre, amelyek megyénk mezőgazdaságában az elmúlt esztendőben bekövetkeztek, őszinte öröm és megelégedés érzése tölt el bennünket. Megyénk dolgozó parasztjainak nagy többsége a párt helyes politikáját követve, a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás útjára lépett. Ennek eredményeként megyénk mezőgazdaságának szerkezetében olyan minőségi változás következett be, amely az erőviszonyokat a mezőgazdaságban is a szocializmus erőinek javára változtatta meg. 1959. január 1-én megyénk szántóterületének mindössze hat százaléka volt a megyében akkor működő 89 termelőszövetkezet használatában. Ez a körülmény a termelés nagyarányú fejlesztése szempontjából gátló tényezőként jelentkezett, mert — bár a termelési kedv általános növekedése volt jellemző — a túlnyomórészt elaprózott kisparcellás gazdaságok, a kisüzemi korlátok következtében képtelennek bizonyultak a termelés nagyobb arányú fejlesztésére, és különösképpen a megye árugabona alapjának fokozott növelésére. Ezért bírt rendkívül nagy jelentőséggel az a tény, hogy megyénk dolgozó parasztjainak nagy része, felismerve a nagyüzem fölényét, 1959 telén, illetve tavaszán termelőszövetkezetbe lépett. Jelenleg megyénkben 233 termelőszövetkezeti község, 278 tsz a megye szántóterületének 68 százalékát foglalják el. Ha figyelembe vesszük az állami gazdaságok területeit is, akkor megyénkben a szocialista szektor aránya a szántóterületre vonatkoztatva 82,7 százalék. A termelőszövetkezetek megalakulása után az állam nagyarányú anyagi segítséget biztosított a termelőszövetkezeti nagyüzemi gazdaságok megszilárdításához. Megyénkben 189 millió forint állami beruházás, ezen belül 119 istálló és sok egyéb létesítmény jelzi azt a nagyarányú segítséget, amelyet az állam 1959-ben megyénk termelőszövetkezeteinek nyújtott. A termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésével az elmúlt esztendőben a termelés szerkezete is kedvező irányban megváltozott. Mindenekelőtt a növényi arányokban következett be figyelemreméltó változás. Egyes növényi kultúrák termelése jelentősen megnövekedett, így a cukorrépa vetésterülete a tavalyinak 154 százalékára, a szerződéses zöldségtermelés pedig 226 százalékára növekedett. Az állattenyésztés fejlesztése, a sertéshizlalás fokozása szempontjából elsősorban fontos kukorica vetésterülete a tavalyinak 121 százalékára emelkedett. Ezenkívül a megye szántóterületének 2,7 százalékán, összesen 8850 katasztrális hold területen termeltünk fővetésű silókukoricát. A terméshozamok növelése érdekében eredményesen használtuk fel a hibridkukorica vetőmag biztosítása terén meglevő lehetőségeinket. Összesen 88 vagon hibridkukorica vetőmag felhasználásával a kukorica vetésterület csaknem száz százalékára jó minőségű vetőmagot biztosítottunk. Több mint 5000 katasztrális holddal emelkedett az őszi árpa vetésterülete. Jelentős mértékben nőtt az évelő pillangós takarmánynövények termelése. A termelőszövetkezetek szántóterületük 12 százalékán végeztek a tavasz folyamán új évelő pillangós telepítést. Megyei átlagban az évelő pillangós takarmánynövények aránya meghaladja a 15 százalékot. Mindennek következtében az 1959-es esztendő eredményesen zárult a takarmánybázis biztosítása szempontjából is. Nem kisebb eredményeket értünk el a talajerőutánpótlás területén is. A termelőszövetkezetek szántóterületüknek 22,7 százalékát —■ beleértve a kiszántásra került pillangósok trágyaértékét is — részesítették szervestrágyázásban. Több, mint 1000 katasztrális hold savanyú talajon talajjavítást végeztek. Műtrágyából átlagosan egy katasztrális hold redukált szántóterületre 146,6 kg volt a felhasználás, ezen belül az őszi gabonák 85 százaléka fejtrágyázásban részesült. Az 1959-es esztendőben kiemelkedő eredmények születtek a terméshozamok növelésében is. Különös jelentőséggel bír az a tény, hogy a megyénkben alakult fiatal termelőszövetkezetek már az első csonka gazdasági évben egy területegységről több gabonát takarítottak be, mint az egyéni gazdálkodók, így búzából kereken 1 mázsával, rozsból 0,8 mázsával, őszi árpából 1,7 mázsával, tavaszi árpából 1 mázsával, zabból pedig 1,4 mázsával termeltek egy katasztrális holdon többet, mint az egyéni termelők. Igen jelentős az a fejlődés, mely a gépállomások kapacitásának bővítése, a gépi talajmunka kiterjedtebb végzése tekintetében következett be. A gépállomások erőgépparkja, a kombájnok és kaszálógépek létszáma egy esztendő alatt kétszeresére emelkedett. Jelentős mértékben javult a gépállomások munkagép ellátottsága is. Ennek megfelelően az egyes gépi munkák alakulására a nagyarányú fejlődés volt jellemző. Míg 1958-ban a gépállomások a megye kalászos területének mindössze 7 százalékát aratták géppel, addig 1959-ben már 14,5 százalékát. Még nagyobb a növekedés a tarlóhántás és az őszi mélyszántás végrehajtásánál. Így a megye összes tarlóhántásra kerülő területének ez évben 65 százalékát, a mélyszántásnak pedig 92 százalékát végezték el a gépállomások az 1958 évi 7, illetve 13 százalékos teljesítéssel szemben. Az 1960-as év nagyobb feladatai több és szakszerűbb munkát kívánnak. Feladataink eredményes megvalósításának megvannak a szilárd feltételei. Termelőszövetkezeteink eddigi eredményei, a szövetkezeti tagok szorgalma és nem utolsósorban a rendelkezésre álló anyagi eszközök lehetővé teszik céljaink elérését, feladataink megvalósítását. Kriska János megyei főagronómus Nagy sikerek az iparban Az 1959-es év a sikerek éve volt megyénk iparában. A párt márciusi határozata után kialakult szocialista munkaverseny lendülete, a dolgozók alkotókészsége eddig soha nem tapasztalt eredményekhez vezetett. Ha a párt iránti bizalom kifejezői voltak a kongresszusi versenyvállalások, méginkább azok a megvalósult ígéretek. Bár még nem állnak rendelkezésre az egész évet értékelő pontos statisztikai adatok, — hogy miből mennyivel termeltünk többet, jobbat, olcsóbban, mint amit a terv előírt, — de amelyek már megvannak, minden szónál ékesebben beszélnek. A párt márciusi határozatában rögzített célkitűzések szerint megyénk szocialista iparának mintegy kilenc százalékkal kellett volna többet termelnie, mint 1958- ban, de 1959 első három negyedévében tizenhárom százalékkal termelt többet. A minisztériumi iparban még ennél is jobb eredményt értek el, hisz 13,6 százalékkal termeltek többet, mint az előző év azonos időszakában. Ez az arány pedig már nem fog csökkenni, legalábbis az előzetes jelek erről tanúskodnak. Az is örvendetes jelenség, hogy a többtermelést mindinkább a termelékenység növelésével, és csak kisebb mértékben a létszám növelésével érik el üzemeink. A III. negyedévben például a többtermelés 62 százalékban a termelékenység növekedésének tudható be, és csak 38 százalékban a létszámemelkedésnek. Még soha nem volt olyan versenyző kedv megyénk üzemeiben, mint az 1959-es esztendőben. A kongresszusi munkaverseny a dolgozók igen széles rétegeit mozgósította. Kialakult megyénkben is a szocialista munkaversenynek egy fejlettebb formája, a szocialista brigád cím elnyeréséért folyó vetélkedés. Ezek a brigádok már nemcsak a termelési, termelékenységi, minőségjavító, önköltségcsökkentő mutatók túlteljesítését tűzték célul, hanem a szocialista embertípus kialakítását is. Ma már megyénkben is van négy olyan brigád, amelynek tagjait dolgozótársaik kitüntették a megtisztelő szocialista brigád címmel. Még több azoknak a száma — és napról-napra csak szaporodik —, akik küzdenek ezért a címért, példát mutatnak dolgozótársaiknak. Az év másik igen jelentős eredménye, hogy nagy lépéssel haladt előre megyénk ipara a műszaki fejlesztésben. Mindjobban bebizonyosodik, hogy nemcsak beruházásokkal, hanem a helyi adottságok, lehetőségek állandó kutatásával is lehet eredményt elérni a műszaki fejlesztésben. Ezt bizonyítja az a széleskörű mozgalom is, ami kialakult megyénk iparában, s amelynek nyomán egyre inkább közüggyé válik a műszaki fejlesztés. A célravezető műszaki intézkedések, az újítómozgalom fellendülése, a dolgozók ezer és ezer kisebb egészséges, hasznos javaslata ugyancsak nagymértékben hozzájárult az 1959-es év sikeréhez. Hosszan lehetne sorolni azt is, hogy egyes üzemeink mennyit fejlődtek egy év alatt. Mennyi új gép, új berendezés áll a termelés szolgálatában. Arról is hosszan lehetne beszélni, hogy egyes üzemekben milyen új termékek gyártását kezdték meg. Még többet azokról a kísérletekről, amelyeket elkezdtek üzemeinkben az 1959-es évben, s hasznuk csak később mutatkozik. De beszélni lehetne egy másik jelenségről is, ami a dolgozók munkához való viszonyának alakulásában mérhető. Egyre kevesebb az egyik üzemből a másikba vándorló munkás, mind kisebb a fluktuáció. Kevesebb az igazolatlan műszakmulasztás is. A dolgozók egyre inkább magukénak érzik a gyárat, a bányát, az üzemet. S talán ebből fakad az a tanulni vágyás is, ami szerte a megyében tapasztalható. Idős szakmunkások is — nemcsak a fiatalok — veszik kezükbe a könyvet, ülnek be az iskolapadba, hogy szakmai és általános műveltségüket gyarapíthassák, felkészülhessenek a még nagyobb feladatok elvégzésére. Ez a jelenség és mindaz, ami a dolgozók öntudatának változásában végbement, mérhető a termelési sikerekben. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az eredetileg tett kongresszusi felajánlásokat a legtöbb üzemben év közben újra felül kellett vizsgálni, bővíteni kellett. Csak a Középdunántúli Szénbányászati Tröszt tizenegy hónap alatt több mint 80 ezer tonna szenet adott a népgazdaságnak terven felül. Megyénk két alumíniumkohója háromnegyed év alatt mintegy négyezer tonnával termelt többet, mint 1958 hasonló időszakában. Megyénk üzemei háromnegyed év alatt több mint 420 millió forint értékű exporttermékkel gazdagították államunkat. Megyénk építőipara ez alatt az idő alatt több mint 289 millió forint értéket épített be. Csak a peremartoni dolgozók 17 ezer tonna szuperfoszfáttal adtak többet a mezőgazdaságnak, mint amennyit a tervük előírt. Most, amikor egy sikerekben gazdag évet zár le Veszprém megye ipara, egyben azt is elmondhatjuk róla, hogy nem feledkezik meg az 1960-as évre való felkészülésről sem. A Peremartoni Ipari Robbanóanyaggyár dolgozói néhány nappal ezelőtt már felhívással fordultak megyénk valamennyi üzemének dolgozóihoz, hogy folytassák tovább a versenyt a jövő évi tervek túlteljesítéséért. A legtöbb üzemben már latolgatják a lehetőségeket, számolnak, hogy hogyan, milyen lehetőségekkel tudnak többet termelni majd, többet adni a népgazdaságnak, mint amennyit tervük előír.