Napló, 1961. április (Veszprém, 17. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-01 / 78. szám
IMI. áprils 1. Kővágóörsi híradás ÚJ FALU — ÚJ EMBEREK 5. így változnak az emberek II. Minden jó családban kell egy rossznak lenni — tartja a nóta. A termelőszövetkezet azonban nem egy jó családból áll, hanem a családok százaiból. Az persze nem igaz, hogy ahány család, annyiszor egy rossz is kerül a szövetkezetbe, de az mégis csak úgy van, hogy az emberek nem egykönnyen szoknak az újhoz. Teszik ezt az új körülmények is, meg az is, hogy mindig akadnak olyanok, akik piszkálják, birizgálják a többieket. Emiatt kerül aztán a szövetkezetek szabályai közé, hogy miféle módozatokat tartanak alkalmasnak arra az esetre, ha megfeledkezne valaki a közösségszabta normák betartásáról. Általánosan ismert formák, hogy levonnak a munkaegységből, pénzbírságot szabnak ki, különböző értekezleteken elmondják a „bűnösök” nevét, és így tovább. Kővágóörsön idejétmúlt formák ezek. „Kimentek a divatból”, mint ahogy az sem szokás, hogy naponta szólítsák munkába az embereket. Külön csak azoknak szólnak, akiknek máshova kell menni, mint ahol előző nap dolgoztak. Az Újfajta elszámolási rendszerek, a határozott, kemény vezetés, a követelmények rendszeres ellenőrzése és számonkérése, az időnkénti, de rendszeres értékelés a munkacsapatokban is kialakította már az egymással törődés helyes követelményeit. Olyanformán lehetne legjobban jellemezni a dolgot, hogy egy-egy munkacsapat tagjai úgy viszonyulnak már egymáshoz, mint egy valóban nagy család. Ha valamelyik tag reggel nincs közöttük a megszokott időben, valamennyien érdeklődnek. Mi van vele? Beteg? Csak nem érte valami váratlan dolog? S ahogy a családban nem lehet igaztalan kibúvót találni, közöttük sincs ilyen lehetőség. De nem is keres ilyet senki. Legalább is alig-alig fordul elő. Ha meg mégis megfeledkezne magáról valaki? Annak is van orvossága! Itt van például Gombosék november elsejei esete. A kukorica még jócskán kint volt a földeken, három csoport is azt törte halottak napján a révfülöpi határban. Déltájban elkezdték mondogatni az egyik csoportban a férfiak: — Félünnep van tán, vagy mi a fene? Nem szalad el ez a kukorica, ha holnapra is marad belőle! — Persze, hogy nem! Gyertyát meg csak ma lehet égetni! Ma már nehéz lenne kideríteni, hogy a gyertyaégetés a halottak iránti tiszteletből vált-e olyan elengedhetetlenül fontossá, vagy azt akarták-e eldönteni, hogy valamelyik pincéie hány gyertyás borocskák alusszák örök álmukat a hordócskákban. (Ugyanis az a jó bor, amelyik csak félgyertyás! Tudniillik, amelyik olyan erős, hogy mire egy fél gyertya elég, az ember tökéletesen elkészül!) Az asszonyoknak gyanús volt a hirtelen támadt vallásosság, nem túlságosan voltak meggyőződve férjeik zsolozsmázni akaró istenes szándákáról, s ezt ki is nyilvánították. . . / — Mentek ám a pokolba! Törjétek a kukoricát, mert megint jön az eső, s el nem áll egy esztendeig sem! öt órakor sötét van, jut időtök a gyertyagyújtogatásra. Gombosék csoportja nem hallgatott az asszonyi szóra. Olyan halott-tisztelő vágyaik tányadtak csakazértis, majd a könnyük csurgóit a kukoricacsövekre. Hiába érvelt nekik Bognár Károly is, a pártszervezet egyik tagja, aki velük együtt dolgozott: — Megbolondultatok? Alig néhány óra, amíg világos van. Jóformán egész nap nem jut idő a munkára, ti meg a bolondját járjátok? Menjetek szürkület után a temetőbe, ha csakugyan oda akartok menni. Nincs az benne az újszövetségben, hogy a halottak a közösség kárára akarnának békében pihenni! Nemcsak beszélt, a keze is járt szaporán. A többiek meg tibláboltak, húzták egymást. Jó két sorral előbbre járt már Bognár, mire felocsúdtak. S mert a munkaundor nevű időszakos betegségnek különböző tünetei vannak, az egyikük azt javasolta, hogy szekerezzék meg Bognárt. Azt jelentette ez a szekerezés, hogy húzzák végig egyszer kétszer a földön, míg el nem megy a kedve a népneveléstől. Bognárt nem húzták ugyan végig egyszer sem a földön, de „csakazért is” hazamentek. Még messziről is visszahallatszott, hogy erősítgetik magukba az igazságot: — Fél ünnep van, nem igaz? A vezetőség úgy látta jónak, ha a tagok sem szaladnak el a munka elől, összehívták a közgyűlést és a tagság elé tárták a kért, amit a gyertyagyújtogatók okoztak, beszéltek arról a veszélyről, amit elindítottak fegyelmezetlenségükkel. — Ha mi ezt a dolgot büntetlenül tudomásul vesszük, holnap már lámpagyújtogatás címén hagyják ott ők is, meg mások is a munkát. Az ősz esős, veszélyben az 52 forintos munkaegység értéke. Javaslom, hogy a fegyelmezetlenkedőket egy hónapra zárjuk ki a munkából. Aki a javaslattal egyetért, tartsa fel a kezét! A „gyertyások“ csak mosolyogtak a bajuszuk alatt. Mosolyogtak, amíg a kezek erdeje a levegőbe nem emelkedett. Fa-Valaki szót kért. Azt javasolta, hogy tekintsenek el az egy hó■nyár mosoly lett a cinizmusból egy pillanat alatt az arcukon. Ha egy hónapig nem jöhetnek dolgozni, az legalább huszonötször, harmincszor ötvenkét forint! Nem gyereke játéknaptól. Első esetük volt az embereknek ez a munkamegtagadás fele, csökkentsék a büntetésüket egy hétre. A közgyűlés — némi vita után — az utóbbi javaslat mellett döntött. S amikor az egy hét lejárt, elsők voltak a halottkultusz ápolói a munkahelyen. Mintha összebeszéltek volna! Azt csak eretekkel később merték elmondani, hogy a kutya a kútban biztosan jobban érzi magát, mint ők az egyheti tétlenség alatt, amikor egyébbel sem tudtak foglalkozni, mint a maguk hibájával. Lakat Imre esete még tanulságosabb. Nem volt valami nagy barátja a munkának, kerülte, ahol érte. Ha felelősségre vonták, akkora ribulót csapott, hogy az emberekben elakadt a lélegzet. Végül a közös vagyonhoz is hozzányúlt. — Jól van emberek! Aki megmegtéved, megpróbáljuk közös erővel rendbehozni. Figyelmeztetjük, időt adunk, hogy kijavítsa, amit vétett. De ehhez csak annak van joga, aki akar dolgozni. Aki szereti a munkát azzal szívesen foglalkozunk. De akinek munkaundora van és nincs is benne hajlandóság, hogy kigyógyuljon ebből a nyavalyából, s aki ráadásul bennünket megkárosít, meglop, annak nincs helye közöttünk. Menjen, amerre lát! Lakat Imrét a szövetkezet egyhangú határozattal kizárta a tagság soraiból. Kővágóörsön a munka nemcsak az anyagi jólét forrása, hanem az emberek nevelésének egyik legfontosabb eszköze is, az élet alapja. A közösség munkájában részt nem venni, nemcsak anyagi kár, hanem erkölcsi lebecsülés, a legnagyobb büntetés is. Ma már Kővágóörsön egyre kevesebben vannak, akik a közösségi munka nélkül egyáltalán el tudnák képzelni az életüket. Szanati Anna Vágvölgyi László (Folytatjuk) Következik: A VETÉS MÓDSZEREINEK BÍRÁLATA. Istvándi Béla és Auerbach Ferenc brigádvezetők NAPLÓ * Huszonötszörösére emelkedett a termelési érték Ünnepség a tizenkétszeres éttzem Balatonfüredi Hajógyárban Csütörtökön két óra előtt néhány perccel pufajkás, overálos munkások gyűltek össze a sólyatér szélén épült nagy csarnokban. Szekeres Mihály SZB titkár megnyitó szavai után a hajógyár igazgatója, Turner Béla ünnepi beszéde következett. Rövid, tömör mondatokkal ismertette a hajógyár fejlődését. Emlékeztette a hallgatóságot, hogy 1945-ben honnan indultak el. A teljesen kezdetleges termelőeszközökkel felszerelt gyár — a mi rendszerünkben — mi módon kapott új köntöst. A nehéz fizikai munkát igénylő technológiai folyamatokat hogyan gépesítették. Az igazgató szavaiból az tükröződött, hogy a népgazdaság sok millió forintjával hűen sáfárkodtak. Erről beszélnek a tények is: a modern munkagépért,a szellős, tágas szerelőcsarnokok, portáldaruk. 1960-ban a termelési érték az 1945—46 évi huszonötödszörösére emelkedett. Ez az esztendő valamelyest fordulatot is jelentett a gyár életében. Két ízben egymásután elnyerik az élüzem címet. A siker forrása — mondta— a felszabadulási verseny lendítő ereje. A múlt esztendőben minden költségszint az előírásoknak megfelelően alakult. Növekedett az egy munkásra eső termelési érték, lényegesen javultak a gazdasági mutatók. S mindezt 63 gyártmány mellett értük el. Lényegesen rövidült a gyártmányok átfutási ideje. Népgazdasági szinten ez az eredmény bizonyos mennyiségű deviza többletet is jelentett. .A gyár gazgatója után Gönczöl Géza, a Kohó és Gépipari Minisztérium hajóipari igazgatója emelkedett szólásra. Üdvözölte a munkásokat és Szekeres Mihály vb. titkárnak átnyújtotta a Vasas Szakszervezet vándorzászlóját és a velejáró oklevelet. Kertai Sándor elvtárs, a megyei párt-végrehajtó bizottság tagja, a Veszprémi Járási Pártbizottság első titkára ,hozzászólásában az 1945 előtti munkásélet fonákságait fejtegette, összehasonlítást tett, hogy a kétféle rendszerben hogyan becsülik meg a munkások alkotó kezeit. Hangsúlyozta: — A nagy eredmények titka az összefogás erejében rejlik. Ha a hajógyár kollektívája a párt és szakszervezetünk vezetésével egy emberként barcél a népgazdasági tervek végrehajtásáért, akkor a második ötéves terv első esztendejében lehetőség nyílik a tizenharmadik étüzem cím megszerzésére. A Vasas Szakszervezet megyei bizottsága nevében Kárpi Kálmán a megyei bizottság titkára köszöntötte a gyár kollektíváját, sok sikert és eredményekben gazdag hétköznapokat kívánt minden vasasnak. A hozzászólások után kiváló dolgozó oklevelet és pénzjutalmat adtak a termelésben kitűnt munkásoknak, műszakiaknak és adminisztratív dolgozóknak. (ks) Ünnepség a Fűszért nél A Belkereskedelmi Minisztérium és a KPVDSZ országos elnöksége dicsérő oklevelet adott a Veszprém megyei Fűszért Vállalatnak az 1960. második félévi munkájáért, és a felszabadulási versenyben elért eredményeiért. Az oklevél ünnepélyes átadásán jelen volt az MSZMP megyei bizottsága részéről Patkó Lajos elvtárs, a KPVDSZ küldötteként, pedig Kiss Gyula elvtárs. A dicsérő oklevelet dr. Szerencsi Kálmán, a Belkereskedelmii Minisztérium élelmiszer-, háztartási- és vegyi főigazgatóságának osztályvezetőjeadta át. A váltózláz igazgatója, Patkós Albert elvtárs, megköszönte a kitüntetést, és kiosztotta a 22 ezer forint pénzjutalmat a legjobban dolgozóknak. Vasutas szocialista brigádvezetők értekezlete Tapolcán (Tudósítónktól) A Vasutas Szakszervezet Veszprém megyei Bizottsága megbeszélésre hívta össze Tapolcára a megye vasutas szocialista brigádjainak vezetőit. Az értekezleten Décsei Sámuel elvtárs tartot beszámolót, amelyben elmondotta, hogy a tapolcai fűtőházban a szocialista brigádok szép eredményeket értek el, s jó tapasztalataikat átadják a többieknek is. Takarékoskodnak az anyagokkal, a munkafegyelmet betartják, a fiatalokat, nevelik, oktatják. A mozdonyokat állandóan jó Iparban tartják. Jelszavuk: szocialista módon tanulni, dolgozni és élni! Ennek jegyében iratkoztak be a brigádokban dolgozók az általános iskola, a gimnázium, a gépészeti technikum esti tagozatára. Sokan a munkásakadémia előadásait hallgatják. Sokat segített az oktatás szervezésében Vági Ferenc műszaki főintéző és Fekete Imre mérnök. Major Mihály felszólalásában arról beszélt, milyen jó, ha valaki több szakmát is tud. Ő kazánkovács, de most elsajátítja a lakatos szakmát is. Farkas Gyula bejelentette, a forgalmi dolgozók is igyekeznek a fűtőháziak példáját követni. Utalt a mindenhol található rejtett tartalékokra, az új munkamódszerekre, az újítási mozgalomra. Bokor István keszthelyi előmunkás brigádja módszereit ismertette. Anyagtakarékossági vállalásuk teljesítését azzal is segítik, hogy a kátrányt és bitument nem tűzifával melegítik, hanem a vasútvonal mellett kivágott bokrokkal. A Veszprém külsős vonalfőnökséget képviselő Udvardi László intéző elmondotta, hogy új, jobb vonatközlekedést biztosító módszerrel kísérleteznek. Letenyei István mozdony lakatos, a tapolcai fűtőház lakatosa arról beszélt, hogy rendkívüli eredményeket tudnának elérni, ha baráti alapon, a legjobb dolgozókból alakítanák brigádjukat De nem ez a céljuk. A gyengébb dolgozókat vették maguk mellé, azokat oktatják, tanítják, így képezik az új típusú embereket. Sebestyén Zoltán lakatos, a veszprémi fűtőház szocialista brigádvezetője elmondotta, hogy fűtőházuk és üzem lett. Úgy érzi, hogy ehhez brigádja is hozzájárult. Szabó Béla veszprémi szállítmányozó állomásuk nehéz terepviszonyait ismertette. Ennek ellensúlyozására megalakították a szocialista munkabrrigádokat. Munkájuk eredménye máris látszik. Két dolgozójuk megkapta a kiváló dolgozó jelvényt. Dancs József az üzemi agitáció fontosságára figyelmeztette a megjelenteket. Helyes lenne — mondotta — ha a szakszolgálat jobban támaszkodna a pártszervezetekre, s így azok is többet tudnának segíteni. Befejezésképen Rozsnyai Jenő a munkaversenyek helyes viteléről tartott előadást, amellyel segítséget nyújtott a brigádmozgalom eredményeinek fokozásához. Borgáár Károly