Napló, 1961. július (Veszprém, 17. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-01 / 153. szám
39*1 mass Több figyelmet a szocialista brigádmozgalomnak az Ajkai Üveggyárban Az Ajkai Üveggyárban az elmúlt évben bontakozott ki a szocialista brigádmozgalom. Először két brigád készítette el a vállalás tervezetét, majd követte példájukat még tíz. Jelentették is a felsőbb szerveknek, hogy ma már 12 brigád ennyi és ennyi létszámmal vesz részt e nemes versenyben. A szerződések is elkészültek, amelyek magukba foglalták, hogy mit vállal a brigád a tervteljesítés, a termelékenység növelése, a seleit csökkentése érdekében. Hogyan növeli szakmai, politikai felkészültségét, stb. Rögzítettek olyan dolgokat is, amelyeknek az elősegítése, megvalósítása a vállalatvezetőség feladata. Kint jártunkkor éppen arra voltunk kiváncsiak, hogy vajon hogyan alakult ez a nemes verseny, milyen következményei lettek? A portán belül van egy versenytábla. Arra lenne hivatva, hogy az összesített versenyeredményekről tájékoztasson. Most más híján egy plakát díszeleg rajta. Ezt a kedvezőtlen benyomást némileg enyhíti azután amit az üzemrészekben tapasztaltunk. Naprakészen felírják a brigádok elért százalékos eredményét és selejtjét. Ez jó módszer, de nem ártana, ha az egyik üzemrészben elért eredményekről a másik üzemrész dolgozói is tájékozódhatnának. A hutában rekkenő a hőség, a sok ventillátor ellenére is. A kemencenyílások szinte perzselik a fúvókat. Nem csoda, hisz a hőmérő higanyszála az 50 Celsius fok fölé emelkedett. Itt találjuk Stadler Vilmost, az egyik szocialista címért küzdő brigád vezetőjét. Arról érdeklődünk tőle, hogy állnak a feltételek teljesítésével. — Amit vállaltunk, igyekszünk teljesíteni — a táblára mutat. — Valóban, 106 százalék áll a neve mellett, és ez a műhely legmagasabb eredménye. — Egy új ember betanítását vállaltuk, kettőt tanítottunk be. A politikai foglalkozásokon, amit rendeztek a számunkra, részt vettünk. A szakmai továbbképzésen is. Várjuk majd az értékelést. Marek József elvtárs, a másik brigád vezetője már nem nyilatkozik ilyen kedvezően. — Őszintén megmondom, nem tudom, hogy leszünk. Idő kell hozzá, amíg kialakul. — Azután kiderül, a normarendezésre gondol. Az új normákkal ugyanis irreálissá váltak a verseny-felajánlásban foglalt számok, de azok módosítására úgy látszik, még senki nem gondolt. Így tehát nem tudják, hogy valójában mi is lesz az értékelés alapja. Azután Horváth Zoltán korongcsiszoló brigádját kerestük fel. Ők voltak a kezdeményezők, és már el is nyerték — az üveggyárban elsőkként — a szocialista brigád címet. — Tovább folytatjuk a versenyt. A tavasszal, amikor elnyertük a címet, elkészült az újabb vállalás, de még azóta sincs legépelve, úgy látszik, nincs rá idő. Mi teljesítettük a szerződés pontjait, de a vállalat nem. Arról is szó volt ugyanis, hogy tapasztalatcserére megyünk két alkalommal más vállalathoz. Az egy év alatt nem került rá sor egyszer sem. A tavasz óta még az oklevelet sem kaptuk meg — panaszolja. — Az oktatáson részt vettek? —Vállaltuk annak idején, mivel a brigádtagok közül négyen nem rendelkeztek szakmával, hogy azt megszerzik. El is jártak a tanfolyamra, de az a lemorzsolódás miatt abbamaradt. Utoljára már alig voltak . A szakmai patronálunk is ritkán keresett fel bennünket, hoszszú időn keresztül nem is láttuk. Érdektelenné válik így az ember, hát látja, hogy nemigen törődnek vele — fejezi be. Azután a szakszervezeti irodában beszélgettünk a szocialista brigádmozgalomról. Latolgattuk azt, hogy vajon lesz-e a tizenegy brigád közül, amelyiknek oda lehet ítélni a megtisztelő címet. Közeleg ugyanis az az időpont, amikor értékelni kell egy egész évi munkájukat. Teljesítették-e minden részletében az ígéreteket? Megkaptak-e minden segítséget hozzá? Úgy foglalkoztak-e a szocialista címért versenyző brigádokkal, ahogy kellett volna? Sajnos ezekre a kérdésekre nemmel kell válaszolni Amilyen ambícióval a szervezés történt, úgy kellett volna a későbbiek során is törődni ezzel a versenyformával. Belenyugodtak abba például, hogy a szakmai tanfolyam lemorzsolódjon. — Lehet, hogy az előadók felkészültsége nem volt kielégítő? — A normák szigorításával is új helyzet alakult ki. Módosítani kellett volna közös megbeszélés alapján a vállalásokat. Az is elmaradt. A szakmai patronálás kevés kivételtől eltekintve — nem volt megfelelő. Ezek azok a hibák, amelyekre már időközben fel kellett volna figyelniük a vezetőknek, és elsősorban az üzemi bizottságnak. Vannak azonban hibák, amelyek teljes egészében az egyes brigádtagokon múltak. Legnagyobb ezek között az érdektelenség, ami megmutatkozott a szakmai továbbképzésben, vagy legutóbb, amikor az irodalmi színpad éppen a szocialista címért küzdő brigádoknak adott volna ajándékműsort. Igen, adott volna, de csak ketten jelentek meg. A szocialista brigád cím elnyerése nem könnyű dolog. Bizony csak harccal érhető el. Ebben a harcban elsősorban a brigádtagoknak kell teljesíteniük, amit vállaltak. De ők csak úgy teljesíthetik vállalásaikat, ha ahhoz a gyár vezetősége, mozgalmi szervei is megadják a szükséges segítséget. Az üveggyárban pedig az utóbbi is hiányzik. Változtatni kell ezen! Bodó János Áll még a májusfa... Kedves dunántúli szokás, hogy a munka ünnepérefeldíszített májusfát állítanak a fiatalok. Tapolcán a Sztálin téren állítottak. Még most is ott van. Igen, júliusban is ott áll... — Olyan csúnya már, és május végén szokták kidönteni, miért hagyták meg? — Nem lehet kidönteni... — Az igaz, hogy jó magas, de ha felállították, biztosan le is tudják dönteni — mondjuk. — A májusfa-döntési ünnepély meg is volt annak rendje, módja szerint, május végén... — Na, de a májusfa mégis ott áll. — Hát persze, hogy ott áll. Nagy botrány is lenne abból, ha jeldöntenénk. Nem látták, hogy madárfészek van rajta? Odaköltöztek a galambok!... (sze) Lánc, lánc, ♦ motorlánc... : A háromhónapos tanfolyam el- 2 végzésével sikerült megszerez- nem a gépjárművezetői igazol- ♦ ványt, vagy ahogy köznapi nyel- ♦ ven mondják: a „jogsit”. A gomb ♦ megvan, jöhet tehát a kabát. Ed-dig még nem jött, de abban a sze- ♦ rencsés helyzetben vagyok mégis, ♦ hogy gyakran vehetek igénybe ♦ egy jókarban levő 125-ös Csepelt. Sajnos, a lánc már annyira elcsi- $ szolódott, mint maga ez a téma. 2 De mégis, mikor lesz végre meg- X oldás, hol lehet láncot kapni? X Hiába van minden igyekezet? Ho- 2 rá forduljunk könyörgésünkkel? 2 Ha gyártanak, miért nincs, ha nem gyártanak, miért van ez így? 2 Vagy talán minden elhasználódott ♦ lánc után új motort kéne venni? ♦ Tudj’ isten, az talán egy kicsit ♦ sok lenne. 2 Nna tessék, mire ezeket leírtam, közük velem, hogy elszakadt a $ Mac. 1Töreky) «4 Ülök a hévízi kispadon s gyönyörködöm a tündérrózsás tó, a virágos park szép panorámájában. Mellettem vidám munkások és parasztok, öregek és fiatalok, egészségesek és betegek igyekeznek a látványos kabinsor felé. Arcukról elégedettség, öröm sugárzik. Valaki mellém telepszik. Nem ügyelek rá, csak amikor megszólít. — Pár fillérrel könnyítsen az életemen — súgja félénk, remegő hangon. Ránézek. Öreg, árkoltarcú embert látok, lehet vagy 70 éves. Ruhája tiszta, arca borotvált, kérges kezén látszik, hogy dolgos ember volt életében. Láthatóan zavart, szégyenli magát. Már nyúlok a zsebembe, hogy egy csillogó forinttal megajándékozzam, amikor kezem megmerevül. Az öreg kézfején egy tetovált, régi magyar címert látok, alatta két szám: 1914—1918. De ismerős lett egyszerre ez az ember! — Ej, ej, Géza bácsi — korholom. — Hogy jutott ide? — Meghökken. Az a kis pír, ami az arcát színesítette, egy pillanat alatt kiszökken ereiből, s olyan lesz, mint a viasz. — Ha... honnét ismer a fiatalúr? — kérdi zavartan. — Hévízről. Egy vállalatnál dolgoztunk tíz évvel ezelőtt. Közös szobánk volt a konyha felett. — Emlékszik? Arcába visszatér a szín, s a felismerés örömének szikrája vibrál a szemében. Félénken, bátortalanul, de nyújtja már a kezét, s egyre jobban belemelegszik a beszédbe. — De jó lenne, ha megfordulna az idő — mondja egy, földről felvett cigarettavéget szívogatva. — Jó volna fiatalabbnak lenni. Ilyen idős fejjel nem kellek már senkinek. — És a család. Géza bácsi Legyint a kezével, s nagyot sercint maga elé. Ily röviden, tömören fejezi ki a véleményét azokról, akikről — jól emlékszem — mindig a legnagyobb szeretettel beszélt. Hogy gyűjtögette, kuporgatta a pénzt éveken át, egy időben még a dohányzásról is leszokott. Munkája mellett mellékmunkákat is vállalt, hogy többet tudjon hazaadni. Sokszor láttam izzadt, szénporos testtel, vagy csomagokkal megterhelt tragacsot tolva, utcát söprögetve, kertészetben gyomlálgatva. Felesége, nagy darab, lánya, kövér asszony, minden hetifizetéskor megjelent, s az utolsó fillért is kiforgatta Géza bácsi zsebéből. S az öreg boldog volt, hogy adhatott. Fiai, lányai sohasem látogatták meg. Akkor látta őket, amikor nagyritkán hazament, hogy szabadságát, szabadnapját otthoni fészkében tölthesse. Akkor nem tudtam, ma már tudom, miért volt könynyes visszatértekor mindig Géza bácsi szeme. S most ülünk a padon, tíz év után, a régi emlékeket bogozgatva. Az öreg arca egy tanulmány: olyan, mint a májusi égbolt. Egyszer derült, másszor borult. Amikor a munkáról beszél, elragadja a hév, órákig mesélne arról, hogy hol, mennyit dolgozott, ha pedig jelenlegi életére terelődik a szó, zárkózottá, szűkszavúvá válik. Azt, hogy koldul, erősen szégyenli. — Egy helyen bíztatnak munkával, megpróbálom, talán felvesznek — mondja a rezgő falevelek játékát figyelve ... Eddig bárhol akartam elhelyezkedni, seholsem vettek fel. Kiolvastam a szemükből, mit akar ez a vén trotyll?! Úgy fanyalodtam rá a kéregetésre — mentegetődzik. 2 — Miért nem kéri magát szociális ott-honba, Géza bácsi? ♦ — Szociális otthonba? — Hát olyan is ♦ van? — És ott mit kell dolgozni? 2 — Semmit, ha nem akar. — Eltartja az ♦ állam. X Hitetlenül csóválja a fejét, látni rajta, ♦ nem hiszi, amit mondok. x — Élete végéig eltartják, Géza bácsi. — X Gondoskodnak ma nálunk az öregekről. Ruhát, ételt kap, megbecsülik. Jobban, X mint valamikor saját otthonában, ahon Xnét öregségére kitagadták. X Az öreg nem szól, a járókelőket nézi. 2 Idős, harcsabajuszú öregember lépked el 2 mellettünk, két gyermek táncol az orda- X fán. Unokái: Az egyik kislány, a másik X kisfiú. 2 — Csokit vegyél, papika — nyűgöskö- 2 dik a kisfiú. 2 —Fagyit kérek, ópapa — hízeleg a kis- ♦ lány. ■ Az egyik öreg mosolyog, a másik sír. Pedig mindketten mosolyoghatnának. Csend ül közénk, egy-két madár füttyent csak le ránk a susogó lombok kö zül. Az ég vakítóan tiszta, mindössze egy 2 apró felhőcske lebeg felettünk, mintha gúnyolódni akarna. A tóban, mint herin- X gek, úgy összeszorultak az emberek. Zúg- 2 nak, zajonganak, vígságuk foszlányait a X padra ülteti a szél. J Géza bácsi feláll, botjára támaszkodik. X kopott zsebkendőjével megtörli izzadt 2 homlokát, aztán megszólal: — Gondolkodom azon, amit mondott... 2 A viszontlátásra. 2 Botjára nehezedik, s apró, döcögő lép *tekkel elballag a kórházépületek irányába. Amíg az utat rövidíti, nem néz se 2 jobbra, se balra, s messze elkerüli a kis- 2 padokat. Mintha félne, tartana valami- től... kósa andrás . NAPLÓ Is patronálók segítségével elkészült a baromfiér Az ajkai termelőszövetkezetekben az elmúlt évben még idegenkedtek a baromfitenyésztéstől. Igaz, általában a növénytermesztést tartották a legfontosabb üzemágnak. A három termelőszövetkezet egyesülése után megváltozott ez a vélemény. Az állattenyésztésre is mind nagyobb gondot fordítanak, és elhatározták, hogy kialakítják a nagyüzemi baromfitenyésztést is. Ezzel baromfi törzsállományt akarnak létesíteni. Az első baromfiólat a patronáló Jókai-bánya szakemberei készítették el a termelőszövetkezetnek. A törzsállományt a napokban várják. Segít a gép A Balatonanyai Állami Gazdaság tangazdaság szőlőiben Holdergép végzi a szulfoiolos bordórlével való permetezést. (Fotó: Péterfay Endre) *