Napló, 1963. november (Veszprém, 19. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-09 / 262. szám
1663. november 6. Home személyes sikere Kinrossban : a konzervatív kormány veresége Lutonban London (MTI) Köves Tibor, az MTI londoni tudósítója írja: Home miniszterelnök megszerezte az alsóházi mandátumot a skóciai Kinross kerületben csütörtökön lezajlott pótválasztásokon, de ugyanakkor a konzervatív kormánypolitika súlyos vereséget szenvedett Dél-Angliában, az egyidejűleg megtartott lutoni pótválasztásokon. A miniszterelnök megkapta ugyan a leadott szavazatok abszolút többségét, de a kormánypárti szavazatok száma itt is 11 százalékkal csökkent. Választási szakértők szerint ezt az „elviselhető” arányú szavazatveszteséget Home valósággal „személyes győzelmének” könyvelheti el, legalábbis a kormánypárt általános népszerűtlenségéhez mérten. Hangoztatják azonban, hogy az egyedülállóan különleges kimossipő*"'lasztásból nem lehet következseket levonni a két vezető párt valóságos erőviszonyaira nézve. 1. Kinross, Skócia legbiztosabb tory fellegvára, országos viszonylatban is a harmadik leghűségesebb konzervatív szavazókörzetnek számít, ahol munkáspárti jelölt még sohasem kapott mandátumot. 2. Anglia parlamentáris történetében először fordult elő, hogy a hatalmon lévő miniszterelnök képviselőként lépjen fel egy pótválasztáson és megígérje a választóknak, hogy kormányfői befolyását latbavetve intézi majd ügyeiket. A kinrossi „furcsaságok” miatt angol politikai szakértők eleve a lutoni pótválasztást tekintették a kormánypolitika próbakövének. Ebben a London-környéki ipari városban, a Vauxhall-autógyár székhelyén, pillanatnyilag egyáltalán nincs munkanélküliség és a bérek is jóval meghaladják az országos átlagot. Éppen ezért nagy megdöbbenést keltett kormánykörökben, hogy „a mai Angliát tükröző Lutonban” nemcsak az ötezres konzervatív többség tűnt el nyomtalanul, hanem a munkáspárti jelölt négyezres szavazattöbbséggel hódította el a mandátumot a toryjelölttől. A kormánypárt csaknem tízezer szavazatot vesztett, s választási részaránya 15 százalékkal esett vissza 1959-hez képest. A péntek reggeli lapok a Kinross terület későbbi eredményhirdetése miatt még csak a lutoni eredményeket kommentálják, de a miniszterelnököt eleve „holtbiztos befutónak” tekintik. „Sir Alec Home azt remélte — állapítja meg a Times, — hogy Kinrossi látványos kampánya magával ragadja a lutoni választókat is, de ebben a tekintetben kudarcot vallott”. A konzervatív lapok is elismerik, hogy a lutoni „földindulás” arányai a kormány legkomorabb balsejtelmeit is elhalványították, s azt jósolják, hogy az új miniszterelnök igyekszik majd kitolni a választások időpontját, ameddig csak lehetséges. Támadásban Felszabadulási Front harcosai Súlyos veszteségek érték a dél-vietnami kormánycsapatokat Saigon (Új Kína, Renetr). Vereséget vereség után szenvednek a Felszabadítási Front harcosaitól a dél-vietnami kormánycsapatok. A november elsején végrehajtott katonai államcsíny bizonyos zavart okozott a katonai vezetésben, s részben ennek is betudható, hogy a november 1-től 4-ig terjedő időszakban a Felszabadítási Front harcosai Dél-Vietnam déli részének középső és nyugati körzeteiben 89 ellenséges katonai állást semmisítettek meg. Erről a „Felszabadítás” nevű délvietnami rádióállomás, valamint a hasonló nevű sajtóügynökség számolt be legutóbbi jelentésében. A hírforrás hozzáfűzte, hogy ezek alatt a napok alatt a szabadságharcosok több száz gyalogsági fegyvere igen nagy mennyiségű lőszert és katonai felszerelést zsákmányoltak. A Felszabadítási Front egységei Ny Tho tartományban ellenőrzésük alá vontak hat községet, megsemmisítették a partizánok elleni harcra különlegesen kiképzett kormánycsapatok, a „kommandók” egy századát, foglyul ejtettek 34 katonai személyt. A puccsot követő három napon belül a szabadságharcosok 30, úgynevezett stratégiai falut — így nevezik a község méretű koncentrációs táborokat — felszabadítottak Thua Thien, Quang Nam, Kon Tam és Gia Rai tartományokban. A kormánycsapatok sok katonája átállt a partizánokhoz. Hruscsov találkozója az amerikai üzletemberekkel Moszkva (MTI) Csütörtökön este Nyikita Hruscsov másodszor is találkozott az amerikai üzletemberek 21 tagú küldöttségével. A szovjet miniszterelnök és két első helyettese, Anasztasz Mikojan és Alekszej Koszigin, valamint Nyikolaj Patolicsev külkereskedelmi miniszter megjelent azon a fogadáson, amelyet amerikai újságírók rendeztek a csoport tiszteletére. Amerikai részről ott volt Foy D. Kohler, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete. Hruscsov körülbelül egy órát töltött a fogadáson és szívélyesen elbeszélgetett az amerikai üzleti élet ismert alakjaival. Az üzletemberek köszönetet mondtak a meleg szovjet vendégszeretetért és elragadtatással nyilatkoztak a látottakról, elsősorban a november 7-i díszszemléről és felvonulásról, amelyet a Vörös Téren végignézhettek. Sok szó esett a szovjetamerikai kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének lehetőségéről. Pohárköszöntőjében Hruscsov emlékeztetett rá, hogy a szovjet hatalom első 17 évében, amikor az Egyesült Államok még nem ismerte el a Szovjetuniót, az amerikai üzleti világgal jó kapcsolatok alakultak ki, élénk kereskedelmi forgalom bonyolódott le. Most meglepő, hogy az amerikai üzletemberek elvesztették realitásérzéküket, s jelentéktelen szintre csökkent a szovjet—amerikai árucsere. Ugyanakkor — folytatta Hruscsov — a kölcsönös előny alapján eredményesen fejlődik a Szovjetunió kereskedelme Nyugat-Németországgal, Olaszországgal, Angliával, Japánnal és Franciaországgal. Hol van az amerikai üzleti világ? — kérdezte Hruscsov. — Itt vagyunk Moszkvában — felelték az amerikai üzletemberek. — Ez rendben levő dolog — mondta a szovjet kormányfő. — A két ország gazdasági kapcsolatainak fejlődése mindkét fél számára hasznos lenne. Hasonló szellemben nyilatkoztak a nagy amerikai cégek és konszernek vezetői is. Djakartában ünnepélyesen átadták az Indonéziának ajándékozott szovjet kórházat Djakarta (TASZSZ) November 7-én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 46. évfordulóján ünnepélyesen átadták rendeltetésének azt a kórházat, amelyet a Szovjetunió az Indonéz Köztársaság testvéri népének ajándékul épített fel Djakaréban. Az ünnepségen beszédet mon Sino indonéz egészségügyi miniszter. Hangoztatta, hogy a kórház két nép gyümölcsöző együttműködésének és barátságának bizonysága. Sz. V. Kurasov szovjet egészségügyi miniszter szintén beszédet mondott, majd a jelenlevők viharos tapsától kísérve, átnyújtotta Sukarno elnöknek a szovjet kormány adományozási levelét. NAPLÓ Afrikai külügyminiszteri énekeztet az arab konfitus megvitatására Az etióp külügyminisztérium pénteken hivatalosan bejelentette, hogy az afrikai egységszervezet külügyminiszteri értekezlete november 18-án ül össze Addisz Abebában, az algériai—marokkói határkonfliktus megvitatására. Ez ideig a szervezet húsz tagállama jelentette be részvételét. A többi tagállam részvétele is csaknem biztosra vehető. A szovjet olaj Lengyelországba érkezett Varsó (MTI) A Barátság Olajvezetéken áramló szovjet olaj november 7-én 15 órakor elérte a lengyel határt. Ezzel a KGST-országok eddig legnagyobb közös beruházásának — és a világ egyik legnagyobb olajvezetékének — építése végső szakaszához érkezett. Papandreu összeállította kormányát Athén (MTI) Papandreu kijelölt görög miniszterelnök csütörtökön este összeállította kormányának névsorát és bemutatta azt a királynak. A kormány, amelyben a miniszterelnök magának tartja meg a közoktatásügyi tárcát is, pénteken tette le az esküt. Az új kormány külügyminisztere és miniszterelnökhelyettese Venizelosz lesz, aki a múltban már háromszor töltötte be ezt a tisztséget, többek között ő írta alá Görögország nevében az Atlanti Szerződést. A kormánynak — három tárca nélküli miniszterrel és a belügyminiszterhelyettessel együtt — 21 tagja van. Az államtitkárokat a kormány parlamenti beiktatása után nevezik ki. Az új parlament december 11-én ül össze. Mivel Papandreu elutasította mind az EDR, az egységes demokratikus baloldali párt, mind pedig az ERE, a Karamanlisz vezette volt kormányzópárt támogatását és a parlamentben nem rendelkezik a mandátumok abszolút többségével, egyelőre még nem lehet tudni, honnan fogja megszerezni a kormánytöbbséghez szükséges 11 hiányzó szavazatot. A politikai helyzet legfőbb jellemvonása Görögországban évek óta a bizonytalanság, amelyet a november 3-i rendkívüli választások korántsem szüntettek meg. Az egyetlen tiszta pont — és egyúttal ez a választások legpozitívabb eredménye is — a nemzeti radikális unió (ERE) veresége. Több mint tíz évi kormányzás után ez a párt, amelynek tevékenysége az utóbbi években a lehető legszorosabban összefonódott Karamanlisz nevével, elveszítette abszolút többségét és ezzel azt a lehetőséget, hogy kormányt alakítson. Karamanlisz és pártja rendkívül népszerűtlen politikája miatt bukott meg: a tömegek nem bocsátották meg a politikai terrort, amely Lambrakisz meggyilkolásában jutott kifejezésre, az 1961. évi választási csalásokat, a korrupció elburjánzását, a gazdasági és társadalmi elmaradottságot. A polgári ellenzék, a Papandreu vezette centrumpárt mesterien érvelt mindezekkel, s a tömegnyomást megnyergelve, ügyes taktikával sikerült olyan helyzetet teremtenie, hogy a választók elégedetlensége az ERE- vel szemben kifejezésre juthatott a választási eredményekben. Az első nagy kérdésé, hogy a győztes Centrum-párt, amelynek vezetőjét Pál király hétfőn már fel is kérte a kormányalakításra, mit őriz tarsolyában. A választási ígéretek között sok tetszetős dolog szerepelt, de majd csak a gyakorlat bizonyítja, hogy a Centrum a hatalom megkaparintásán kívül akart-e egyebet. Az Avanti tudósítója előzetes jelentésében azt írta, hogy a görög haladó közvélemény a demokratikus megújhodásnak két feltételét látja: a politikai amnesztiát és a mélyreható társadalmi-gazdasági reformokat. A Centrum minősítése tehát azon múlik majd, teljesíti-e ezt a két feltételt. Helyzetét mindenesetre bonyolítja, hogy nincs többsége az új parlamentben (körülbelül 120 mandátuma lesz a 300-ból). Úgy látszik, hogy Karamanlisz terve válik majd valóra, csak éppen fordított előjellel: nem a Centrum hullik majd szét, hanem az EBE-ből válnak ki „disszidensek”, hogy a kormánynak meglegyen a 151 fős minimális támogatása a képviselőházban. A baloldali EDA-val, amely csaknem harminc mandátummal rendelkezik majd, a Centrum nem kíván összefogni. A bizonytalanságot növeli, hogy Karamanlisz vereségében szerepet játszott a királyi udvar is, amely az ERE vezérének megbuktatásával voltaképpen az amerikai politika leghűségesebb szószólóját „lőtte ki”. Nem véletlen, hogy az amerikai nagykövetség még a választás előtti napon is közvetíteni igyekezett közte és Friderika királyné, a görög politika „szürke eminenciása” között. Megválaszolatlan tehát a kérdés: vajon Washington belenyugszik-e abba, hogy a királyi udvar dinasztikus érdekei és a közös piaccal való gazdasági kapcsolatok eltérítsék Görögországot az amerikai vonaltól. A választáson bizonyos értelemben keresztülhúzták a legreakciósabb görög körök elgondolásait: nem Karamanlisz lesz a miniszterelnök, s nem kerül sor az általa tervezett antidemokratikus intézkedésekre sem. S bár a választások nem eredményeztek balratolódást olyan értelemben, mint például legutóbb Olaszországban, a tömegek mozgási iránya nem kétséges. Erre utal az a körülmény is, hogy — a Neue Züricher Zeitung tudósítója szerint — az udvarnak Peternanos tábornok, a királyné egykori parancsőrtisztje személyében megvan a jelöltje arra az esetre, ha a politikai fejlődés netán katonai megoldást tenne szükségessé. 5 Franciaország megkezdte az atombombák sorozatgyártását A francia nemzetgyűlés de gaulleista többsége pénteken hajnalban megszavazná az 1964 évi katonai költségvetést. A fegyverkezési kiadások hivatalosan 19,87 milliárd frankra rúgnak, 7 százalékkal nagyobbak, mint ez évben. A költségvetés polgári tételei között azonban további, mintegy 5 milliárd frank katonai kiadás rejtőzik, úgyhogy 1964-ben Franciaország az állami kiadásoknak mintegy 28 százalékát fordítja fegyverkezésre. Ennek nagy részét a francia atomerő költségei emésztik fel. A katonai költségvetés megszavazását viharos parlamenti vita előzte meg. A vita során Messmer hadügyminiszter kijelentette: az atomfegyverkezésé az elsőség. A francia kormány — mondotta — nem veszi figyelembe sem a belföldi bírálatot, sem pedig a külföld tiltakozásait és tovább folytatja nukleáris kísérleteit. A robbantások színhelyét 1967-től a Szaharából a Polinéziai szigetekre teszik át. A miniszter bejelentette, hogy Franciaország megkezdte az atombombák sorozatgyártását. Ezeknek pusztító hatása a hirosimai bomba háromszorosa. A katonai költségek előadójának jelentéséből kiderül, hogy a francia atomerő kiépüléséhez még legalább 12 évre van szükség. Az atombombákat hordozó Mirage—4 repülőgépekből eddig három példány készült el, a jövő év végéig 15-20-ra emelkedik a számuk. Hatósugaruk azonban csak 2500 kilométer, ezért a levegőben pótolják üzemanyagukat amerikai tartónvgépekből. Az atomfegyvert szállító eszköznek ez a fajtája azonban a hatvanas évek végére már elavul, ezért a francia kormány atomtengeralattjárók és nagyhatósugarú rakéták gyártását tervezi. Az ellenzéki képviselők hevesen bírálták a kormány fegyverkezési programját. Jules Moch volt miniszterelnök kijelentette, a francia atomerő hatástalan, de költséges, emellett veszélyes és nem viszi előbbre a tudomány fejlődését. A francia atombomba a legdrágább őrültség — hangoztatta a szocialista képviselő. Robert Manceau, a kommunista párt szónoka leszögezte, a kormány politikája ellenkezik Franciaország érdekeivel, hátat fordít annak a követelménynek, hogy az ország a békét válassza a nukleáris katasztrófával szemben. A francia atomfegyverkezés nem nyújt biztonságot, sőt ellenkezőleg, veszélyezteti Franciaországot. Az igazi biztonságot — mondotta a képviselő — a leszerelés jelenti, nem pedig az atombomba.