Napló, 1965. május (Veszprém, 21. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-01 / 102. szám
2 w Éljen május 1, a munkásosztály nemzetközi harci seregszemléje! ***^***.Mt**+*++**+.Mr*******-Mr*******++***+****+**.Mr ***************-**-te*********** „Nagyon meg vagyok elégedve" Fogadás a párizsi szovjet nagykövetségen Valerin Zorin, a Szovjetunió párizsi nagykövete csütörtökön este fogadást adott a hivatalos látogatáson Párizsban tartózkodó Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter tiszteletére. A fogadáson francia részről megjelent Maurice Couve de Murville külügyminiszter és a kormány más tagjai. Ott volt Waldeck Rochet, a Francia Kommunista Párt főtitkára és a párt több vezetője. Mint az AFP jelenti, a fogadás baráti és szívélyes légkörére jellemző, hogy Joxe államminiszter és Gromiko szovjet külügyminiszter együtt énekelte az Amuri partizánok dalát. A hírügynökség hangsúlyozza, hogy mind a francia, mind pedig a szovjet fél elégedett a megbeszélések eredményeivel. Gromiko meg is jegyezte: „A közös közleményt egyeztettük és nagyon meg vagyunk vele elégedve.” A fogadáson egyébként Gromiko csaknem fél órán keresztül még egy utolsó megbeszélést folytatott francia kollégájával. Az AFP a francia—szovjet közös közleményt kommentálva hangsúlyozza, hogy ez a dokumentum nem okozott meglepetést. Tükrözi a kölcsönös megértés és a jóindulat légkörét. NAPLÓ A röpcédulák figyelmeztetnek Ágyúnaszádokat küld vietnami vizekre az USA Az Egyesült Államok 17 parti őrhajót küld a vietnami vizekre — jelentette be a washingtoni külügyminisztérium. A hivatalos közlemény szerint a húszmilliméteres ágyúkkal felszerelt naszádok „segítséget nyújtanak a délvietnami haditengerészetnek a Vietcong utánpótlási vonalainak felszámolásában." Az ágyúnaszádok vietnami vizekre küldéséről az amerikai katonai vezetők Honoluluban megtartott tanácskozása hozott döntést. Ezen a tanácskozáson dolgozták ki az Egyesült Államok vietnami agressziója fokozásának további terveit. A Vietnami Demokratikus Köztársaság fölött folyamatos kalóztevékenységet kifejtő amerikai repülőgépek — a legújabb jelentések szerint — csütörtökön újabb támadást intéztek hidak és országutak ellen. A délvietnami nemzeti felszabadítási front röplapokon szólította fel az amerikaikat és délvietnami kiszolgálóikat, hogy bocsássák szabadon Nguyen Van Thai vietnami hazafit, akit azon a címen ítéltek halálra, hogy részt vett az amerikai nagykövetség ellen a múlt hónapban végrehajtott támadásban. A röpcédulák figyelmeztetnek: a Nemzeti Felszabadítása Front az ítélet végrehajtása esetén kivégzi Gustav Hertz amerikai kémet, aki több bűnt követett el a délvietnami nép ellen. Amerikai tengerészgyalogosok Dominikában Ellőv kijőNök az inváziós akcióban — Visszatér 1916 ? SANTO DOMINGO Johnson elnök péntekre virradó éjjel újra rendkívüli tanácskozást tartott Bush külügyminiszterrel, McNamara hadügyminiszterrel, Wheeler tábornokkal, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnökével és a Pentagon más vezetőivel. Amint a fejleményekből kitűnt, a Fehér Ház jóváhagyásával olyan határozat született, hogy az Egyesült Államok fegyverrel avatkozik bele a dominikai polgárháborúba. A washingtoni kormány láthatólag attól tart, hogy a Bosch volt elnök uralmának helyreállításáért harcoló zendülők mögött olyan erők állnak, amelyeket a baloldal is támogat. Csütörtökön először négyszáz tengerészgyalogost szállítottak partra. Hírügynökségi becslések szerint ezt a négyszázat órákon belül még száz-százötven követte. Késő este újabb ezer tengerészgyalogost szállítottak partra, míg végül — a legfrissebb ma reggeli jelentések szerint — a 82. amerikai légiosztály két zászlóalját vezényelték dominikai területre. Ezt egyébként a külügyminisztérium is megerősítette. A legutóbbi inváziós akcióban hivatalos becslések szerint 2500 ejtőernyős kapott szerepet. A nyugati sajtótudósítások beszámoltak róla, hogy a dominikai fővárosban és környékén folyó harcokban az amerikai tengerészgyalogság is részt vállalt. Santo Domingóban a katonai helyzet még mindig nem tisztázódott. A Bosch elnök visszatértéért harcoló felkelők harcban állnak a Wessing Wessin tábornok vezette alakulatokkal. Egyes hírügynökségi jelentések arról tudnak, hogy az amerikai tengerészgyalogos egységek élelmiszer-utánpótlással látták el a felkelők ellen harcoló Wessin-féle katonákat. A Reuter jelenti, hogy az amerikai tengerészgyalogság tüzében öt Bosch-párti fegyveres elesett. A főváros központjában, a rendőrőrsök ellenőrzéséért ezekben az órákban is heves harcok folynak. Többszáz ember életét vesztette, illetve megsebesült. Stevenson, az Egyesült Államok ENSZ-küldöttségének vezetője csütörtök este levelet nyújtott át a Biztonsági Tanács e havi elnökének, kérvén, körözzék azt hivatalos dokumentumként a tagállamok között. Az amerikai kormány azt próbálja elhitetni, hogy a partraszállást „amerikai életek védelme” okolta meg. Az AP arról tájékoztat, hogy a dokumentumot ENSZ- körökben roppant hűvösen fogadták, s a legutóbbi fejleményekről a latin-amerikai delegációk tagjai igen elítélően nyilatkoztak. Egyikük kijelentette: „1916 visszatért...” NEW YORK Az Egyesült Államok kommunista pártja nyilatkozatban ítélte el a Dominikai Köztársaság belügyeibe történt amerikai beavatkozást. Az amerikai tengerészgyalogság partraszállását „az imperialista beavatkozás durva cselekményének” nevezi a nyilatkozat és rámutat, hogy az amerikai politika viszszatér az ágyúnaszádok diplomáciájának legsötétebb napjaihoz. A katonai intervenció célja az, hogy megakadályozza egy népi kormány megteremtését a Dominikai Köztársaságban. Amerikai fegyverekkel India ellen? Helyzetjelntés az India— Pakisztán közötti viszályról ÚJ DELHI Az AFP jelentése szerint csütörtökön Kutch térségében folytatódtak a harcok az indiai és a pakisztáni csapatok között. Az indiai kormány szóvivője bejelentette, hogy az indiai csapatok kénytelenek voltak kiüríteni két őrállomást: a Biar Bet és a „84. pont” nevű erődítményeket. A szóvivő elmondotta, hogy Biar Bet, mintegy tíz kilométernyire van a pakisztáni határtól indiai területen, a „84. pont” pedig hét kilométernyire keletre fekszik Bair Bettől. A két helyőrséget egyetlen indiai század védelmezte a számbelileg nagy fölényben levő pakisztáni katonasággal szemben. A pakisztániak most Biar Bettől délnyugati irányba nyomulnak előre. Végül a szóvivő hozzáfűzte, hogy az indiai hadsereg jelenlegi visszavonulása csupán taktikai jellegű. Az indiai kormány csütörtökön este rendkívüli minisztertanácson foglalkozott az Egyesült Államok és Anglia diplomáciai képviselői által tett fegyverszüneti javaslatokkal. Az AFP értesülése szerint az indiai kormány kitart amellett az álláspontja mellett, hogy Pakisztánnak helyre kell állítania a status quo-t, azaz a támadást megelőző állapotot és csak azután kerülhet sor a határkonfliktus tárgyalások útján történő rendezésére. Washingtonban B. K. Nehru indiai nagykövet sajtókonferencián jelentette be, hogy Pakisztán viszszaél az Egyesült Államoktól kapott fegyverzettel, amikor India ellen veti azt harcba a határkonfliktus során. A nagykövet fényképeket osztott szét az újságírók között. A képek a pakisztáni támadásban részt vevő amerikai tankokat ábrázolják. Karachiban a pakisztáni külügyminisztérium szóvivője tagadta, hogy Pakisztán India ellen veti harcba az amerikai katonai segélyprogram keretében kapott fegyvereket és megcáfolta azokat a híreket is, amelyek szerint az Egyesült Államok állítólag tiltakozott az amerikai fegyvereknek Kuleh térségében történő felhasználása ellen. Tunézia bezárja kairói nagykövetségét Az AFP jelentése szerint a tunéziai kormány bejelentette, hogy bezárja kairói nagykövetségét és alexandriai konzulátusát. A nagykövet Tuniszba utaztában kijelentette, hogy hazahívásának ténye egymagában még nem jelenti a tunéziai—egyiptomi diplomáciai kapcsolatok teljes megszüntetését. Tuniszban egyébként csütörtökön este közzétették azt az üzenetet, amelyet Habib Burgiba elnök intézett Nasszerhez. Az üzenetben, amelynek átnyújtására nem került sor, Burgiba azt ajánlotta, hogy Nasszer elnökkel személyes találkozó keretében vitassák meg a két ország és a többi középkeleti állam viszonyában frissen kialakult feszültséget. Burgiba a nyugatnémet televíziónak adott nyilatkozatában — a legtöbb arab ország álláspontjával éles ellentétben — megismételte kormányának azt az álláspontját, hogy Tunézia akkor sem szakítja meg kapcsolatait Bonnnal, ha az NSZK és Izrael között diplomáciai kapcsolat létesül. 1965. május 1. Kérdés és válasz Vietnam frontjain Április utolsó hetében folytatódtak a terrortámadások az észak-vietnami terület ellen. Izgatott megbeszélések folynak Washingtonban és az amerikai katonai vezetés fenyegető nyilatkozatok egész sorában arról számol be, hogy elkészültek a háború további kiszélesítésének tervei. Az amerikai propaganda ismételgeti a tények által szinte 24 óra alatt többször leleplezett Johnson-féle baltimorei kijelentést. Az amerikai elnök,békeszándékokat” emlegetett, s cinikus javaslatot tett „egymilliárddolláros segélyről”, amit, szerinte, amkor lehetne Délkelet-Ázsia országainak folyósítani, ha „sikerül ott megteremteni a békét”. Ezt az USA-tervet nem sokkal a baltimorei beszéd után leleplezte a kommunisták iránti szimpátiával aligha gyanúsítható párizsi napilap, a „Figaro” saigoni tudósítója. Max Clos, a francia újságíró megírta, milyen új amerikai fegyverek érkeztek a dél-vietnami hadszíntérre. „Új, apró gázbombák, a „lusta kutyának” nevezett vékonyfalú lövedék, amely apró vasnyilakat szór szét, vegyi anyagokkal teli kis tartályok, amelyek elpusztítják a növényzetet — ezek az amerikai arzenál új „fegyverei” — írja Max Clos, és megjelöli az új fegyverek bevetésének okát. „Vietnam az amerikai hadménökök kísérleti terepe lett. A Vietkong elszántságát, bátorságát, taktikai fölényét technikával igyekeznek ellensúlyozni. Kérdéses azonban, vajon anyaggal meg lehet-e nyerni egy forradalmi háborút? Az amerikaiak számára azonban nem így vetődik fel a kérdés. Egyelőre úgy látszik, a kudarcot akarják elkerülni a lehető legkisebb amerikai veszteség árán” — írja Clos, aki beszámol arról is, hogy az amerikai katonákat új puskával látták, el, amelynek rendkívül gyors lövedéke az eddiginél tízszerte nagyobb sebet ejt. Washington izgalmát bizonyítja John Lavelle vezérőrnagy, helyettes vezérkari főnök most nyilvánosságra hozott nyilatkozata is. Lavelle egy képviselőházi bigádlság zárt ülésén elmondotta: elkészültek a részletes tervek a további bombázásokra, kijelölték a megsemmisítendő célpontok egész sorozatát. A Reuter-iroda washingtoni tudósítója arról közölt jelentést, hogy „az USA szükség esetén nukleáris fegyvereket is fog alkalmazni... . A dél-vietnami nép ellen folytatott irtóháború idején, ugyanakkor, amikor a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen gyakorlatilag szünet nélkül folynak a légitámadások, az USA „győzelmi esélyei” távolabb vannak, mint valaha. A VDK légterében már kétszázötven amerikai repülőgépet lőttek le. Saigon, a dél-vietnami főváros közvetlen közelében és Nanh Dan, a legnagyobb és legjobban felszerelt amerikai támaszpont környékén folynak a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Arcvonal egységeinek harci akciói. A délkelet-ázsiai katonai kérdések szakemberei kétségbeesetten figyelmeztetik az amerikaiakat: mivel most már néhány nap múlva beköszönt a monszun-időszak, „nem lehet számítani az amerikaiak térnyerésére, mert a monszun-időszakban gyakorlatilag megbénul a légitevékenység”. A nyugati katonai szakértők hozzáteszik: ez az idő „a leghatározottabban előnyt jelent a partizánakciók végrehajtásában, segítség a könnyűfelszerelésű, kislétszámú egységek mozgásában, márpedig a Vietkongnak eddig is ez volt a főereje”. Az amerikaiak — közel a dél-vietnami hadszíntérhez — egyszer már kínos tapasztalatokat szereztek s nem is monszun-időszakban. Ha a Pentagonban elővennék Marshall és Stilwell tábornok emlékiratait az 1048— 1949. évről, érdekes összehasonlításokat tehetnének. Akkoriban a sok-sok millió dolláros amerikai fegyverzettel állig felszerelt csangkajsekista csapatok futottak a kínai frontokon a népi erők elől. „A kudarc oka nem elsősorban a fegyverzet vagy az időjárás. Védenceink sajnos hitelüket vesztették, alkalmatlanok, korruptak, népszerűtlenek” — írta Marshall. Stilwell meg azt állapította meg, hogy a másik oldalon bátor és a nép érdekeit szolgáló katonák küzdenek. A vietnami őserdőkben, rizsföldek között, falvak és városok peremén is tehetnének hasonló megállapításokat a mai amerikai tisztek; a korrupt, népszerűtlen, évente öt-hat kormányt és katonai „juntát” elfogyasztó délvietnami rezsimmel szemben a Nemzeti Felszabadítási Front oldalán állnak a bátor, lelkes, a nép jövőjéért küzdő hazafiak. Elgondolkoztató a Déli vietnami Nemzeti Felszabadítási Front központi bizottságának március végi kiáltványa, amely megállapítja, hogy az észak-vietnami városok és falvak elleni barbár támadások valódi oka az amerikaiak kudarca. Az amerikaiak nem voltak képesek arra, hogy 11 éves háborújukban — eddig több mint 4000 millió dollár költséggel — leigázzák a tizennégymilliós dél-vietnami népet. „Semmi reményük nem lehet tehát arra, hogy újabb katonai kalandokkal, a háború kiterjesztésével egész Vietnam harmincmillió embere fölött győzelmet vívhassanak ki” — állapítja meg a kiáltvány. Max Clos, a francia újságíró, kérdésként veti föl, vajon meg lehet-e nyerni anyagfölénnyel egy forradalmi háborút? A választ erre az amerikaiak maguk megtalálhatnák saját egykori tábornokaik könyveiben. De úgy tűnik , a mai USA-tábornokok még a tegnapi USA- tábornokok figyelmeztetését sem hallgatják meg, nemhogy a számukra egyre több keserű tapasztalatot hozó vietnami valóságból tanulnának. IC. M.)