Napló, 1969. február (Veszprém, 25. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-25 / 46. szám
stodó, 1969. február 1S. Izopropilamin üzem épül Péten Több mint 30 millió forintos beruházással izopropilamin üzem épül Péten. Az új létesítmény két megyénkbeli gyáróriás: a fűzfői Nitrokémia Ipartelepek és a Péti Nitrogénművek ésszerű együttműködésének eredménye. A nagy mennyiségű növényvédőszert gyártó fűzfői üzem eddig nyugati importból biztosította az egyik legfontosabb alapanyagot, az izopropilamint, amelynek beszerzése évente félmillió dollárt tett ki. Az új üzem kiküszöböli majd a költséges importot, és a növényvédőszer gyártását már hazai alapanyagból végezhetik. Az épülő desztilláló torony (Fent) Fent a magasban (Jobbra fent) Tóth István az épülő tartályon lánghegesztővel dolgozik (Jobbra) (MTI fotó : Kovács Sándor felv.) Hétvége a vízközelben lucskos, borzongató alkonyaiban ugyan ki más fürkészné a tört fényű vizet, mint a messziről jött. A Balaton-part lakóinak többnyire közhely, ami a turisták számára ilyenkor is élmény. Elbűvöl a jéggé dermedt hullámok látványa. Herseg a kásás hó, akár a strand homokja, csak élesebben. A ruhám alá búvó hideg, meg fotós barátom sürgeti lépteim. Enyhelyünk a Vitorlás presszó. Unatkozó öregurak pusmognak csendesen. Törzsvendégek, meg olykor pár veszprémi arc. — Hét végén is alig 2—3 ezer forint a bevételünk — panaszolja Filipovits Lászlóné üzletvezető. — A nyári átlag 15—20 ezer ... Pedig a múlt nyáron inkább közönséget, mint vendéget vonzott a ricsajos Orbán beat-zenekar. Szolidabb, de szórakoztatóbb együttest szeretne májusra. Az emeleti bár ötórai teái kedveltek. Ritkán telt azonban a hajnalig nyitva tartó mulató, noha az Astoria bár se működik a Kedves cukrászda korszerűsítése óta A Balaton farsangi bálja az egyetlen esemény szombat este. — Több rendezvény növelné a téli forgalmat... — sóhajt a presszó törzsökös füredi főnökasszonya. Indokolja ezt a község gyors ütemű fejlődése. Aki négy-öt éve nem járt itt alig ismer rá. S a távlati tervek ígéretesek. A ráccsal összeépült Füred és Csopak is egyre közelebb kerül. Lassan felköltöznek az Öreghegy oldalába is ... Ám a telek méregdrága. Vasárnap reggel a tavalyi festékét vedlő gyorsbüféből indulva vesszük szemügyre a terebélyesedő fürdőtelepet. Kőházak nőnek gombamódra a Halászkerttől a hajógyárig. Útalapnak elterített kőzuzalék, mellette ostornyés villanypóznák. Föléjük magasodik az Annabella, amely április elején nemzetközi fodrászversennyel, végefelé bállal nyitja az előszezont Odébb — még sártengerből, s még vakablakaival — néz a tó elhomályosult tükrébe a Marina. Mire nyüzsgő turisták lepillanthatnak az impozáns épület tetőteraszáról, benépesül a szomszédos autós kemping. Rianások tágítják a Balaton jegét, reszketnek a benne guggoló horgászpadok Kövér gilisztákról álmodnak a halak. A jégvitorlás már leállt. Konkurrense, a vízi még mellette rostokol, csupasz, kopott árboccal. Negyedóránként suhan egy kocsi a benzinkúthoz, ahol sorok szoktak állni. Külföldi elvétve, az is hajt tovább Tihany felé a bágyasztóan szürke időben. Messziről az apátsági templom rézgömbjén mintha megcsillanna a napfény. — Gyerünk arra! Nyaralók és pincék nyújtózkodnak a derengésben, aztán — amint a poroszkálóbusz befordul a hegy tövébe — árnyékban szundikálnak még, áprilisig. Összekuporodva pihen a Belső-tó is. Nyolc öregasszony mormol a hűvös templomhajóban. Aznap harmadikként szemlélődünk dél körül a múzeum helytörténeti kiállításán, meg alagsori kőtárában. Fenn pár foknyi a meleg. — Hajdan fűtöttek az épületben a bencések. Most nem érné meg — magyarázza kísérőnk. — Majd ha Drezdából visszahozzák a hajótörténeti kiállítást, és festményeket is bemutatunk, akkor lesz itt élet Akkorra már kinyit a Fogas is, amit szintén nem érdemes fűteni, világítani, olyan kevés a vendége. Bár a Kecskeköröm csárdása szerinti: — Mennek tovább a téli kirándulók, hisz' ide nem fér be fél busznyi turista sem. A Rege presszót ejtik legtöbben útba. Ablakaiból is pompás látvány a vízhullámok merev-fehér, élettelen talaja. Békés, falusias a hangulat az utcákon. A táj elringató baja nem pótolja a vendégvonzó- marasztaló rendezvényeket — tűnődünk a preszszó tétlenkedő felszolgálóival. Hirtelen német turistacsoport tódul be zajosan és jókedvűen. Előhírnöke a tavasznak, s a vízi örömöknek hívogatója. Raffai István összekuporodva pihen a tihanyi Belső-tó (Fotó: Borbás János) NAPLÓ Ki tüzéptelep Pápán (Tudósítónktól) Két évvel ezelőtt kezdte meg a TÜZÉP egy új telep építését Pápán. A városi tanács hat holdat biztosított erre a célra, és a vállalat 6 millió forintos költséggel megépítette legnagyobb telepét Elkészült az iparvágány, az iroda, a raktárak és a közeljövőben átadják rendeltetésének a telepet. A vállalat negyvenmillió forintos forgalomra tervezte a telepet, hogy kielégíthesse a város és környezetének tüzelőszer építőanyag igényeit. Ennek érdekében bevezetik a mész, a cement, a gipsz, a samott előrecsomagolt árusítását. Ezenkívül megrendelő irodát létesítettek a bor szolíd illat helyiségében. Ezt is tervezik, hogy éppen a megnövekedett építési kedvből fakadó igények jobb kielégítésére bővítik a telepen forgalomba hozott áruféleségek körét. D. L. Bútorvásárlók kyerem! A zirci bútorboltban a nagy érdeklődésre való tekintettel A LAKÓSZOBAVÁSÁRT FEBRUÁR 28-IG MEGHOSSZABBÍTJUK! Firenze, Velence, Zalán, Kanizsa, Avas, Csaba, valamint cseh, lengyel és jugoszláv lakószobák különböző színekben Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet Zirc . (262) ■ 3 --- ötnapos munkahét, száz forint, sőt annál is magasabb bér naponta, az alapítóknak kijáró tisztelet jeleként jelvény és pénzjutalom, aztán nyereségrészesedés és prémium — annyi jóval traktáltuk az olvasót a tsz-ek zárszámadó közgyűléseiről szóló híradásokban, hogy akár nosztalgia ébredhetett a csábos lehetőségek iránt... Igaz dolgokról tudósítottunk és mégis, hogy a számvetés végéhez közelednek, bizonyos fajta pontosításra van szükség. Igaz, hogy a katasztrófával fenyegető aszály ellenére ilyen és olyan átlagokat értek el a gazdaságok. (Hogy, ilyen körülmények között mi lett volna a kisüzemekkel — még rágondolni is rossz!) Hat-nyolc évvel ezelőtt a kezünk alá játszó időjárás mellett is kiváló termésnek számított volna a holdankénti közel 13 mázsás búza és a 17 mázsás kukoricatermés. Pedig tavaly, — az évszázad aszálya ellenére — ezt produkálták megyénkbeli gazdaságaink. Szóval ma már olyanok a lehetőségeink, hogy a természeten is kifogunk. Növekvő üzemi bevétel, zavartalan ellátás, jelentős export ... Ez az, ami a dolgok újbóli végiggondolása után megfogja a mezőgazdaság ügyei iránt felelősséget érző tollát. Arról van ugyanis szó, hogy az igaz mellett a teljesebb való sokrétűbb. A felszín valóban azt igazolja: ha volt is aszály, azért erős akarattal elháríthatók hátrányos következményei. Kiesés volt a növénytermesztésben? Volt az állattenyésztés, pótolta azt, sőt a tervezettet még meg is tetézte. Ez igaz. Csakhogy ... drága áron. Annyi állatot értékesítettek a gazdaságok, nem jószántukból, a helyzet kényszeréből — a szokásos évi átlagnál mintegy harmaddal többet —, hogy hiányát az idén, sőt jövőre is megérezzük■ Ugyanis jelentősen csökkent a tehénállomány és az utánpótlás felnevelése évekbe, és tetemes anyagi erőfeszítésekbe kerül. Iz tavaly tavasszal ugyan mindenki láthatta, tapasztalhatta, hogy a tartós szárazság nyomán szinte felkapta a szél a termőföldet az elvetett maggal együtt, és seperte maga előtt, kétszer-háromszor vetettek egy-egy táblát. A zárszámadó tudósításokban erre sem emlékeztettünk. Pedig szükség lett volna rá. Mert az újbóli vetés éppen azokat a gazdaságokat sújtotta, amelyekben a növénytermesztés kiesését az állattenyésztés többletbevétele pótolta... A többszöri munka, bárhogy is vesszük, költséggel, többletráfordítással jár — a gazda megtette dolgát, kötelességét és a szocialista gazdaságokban az elvégzett munkáért fizetni kell, ha aszály pusztít, ha homokverés. Egy szó, mint száz: a mezei munka sokba került tavaly. Újra csak emlékeztetünk: a kapásnövények lassan új gyűjtőnevet igényelnek. A vegyszer kiveszi a földművelők kezéből a kapát Tavaly újra visszaadta. Elszórták ugyan több tízezer holdon a drága vegyszert, és a kapákra, mert a szer a nagy szárazságban nem hatott, vagy csak alig — újra szükség volt. És ez is csak a kiadásokat tetézte. S még valamit. Nem egyedül a múlt esztendő számlájára írandó de egy rész jut belőle 1968-ra is. Az utóbbi években alig-alig vásároltak a gazdaságok traktorokat, munkagépeket és az aszály más beruházásokat is visszafogott. A kiszükségesebbeket is alig pótolták, s most a helyzet már annyira tarthatatlan, hogy ha dolgozni akarnak, lépést tartani az egymás közötti konkurrenciával, az egyre magasabb minőségi követelményekkel vásárolniok, beruházniok kell. Az öreg, elhasználódott gépek fenntartási költsége néhány év alatt 40—50 százalékkal növekedett Ha a tavalyi eredményekről beszélünk, erre is érdemes tekintettel lenni. A jelenlegi helyzetből következik, hogy a tetemes költséggel járó gépvásárlás már az idén lényeges teher lesz a kiadási rovatban. Pedig pénzre egyre nagyobb szükség van. Néhány év alatt, kétszeresére nőtt az üzemek műtrágya felhasználása, de kevés már a két és fél, három mázsa is. Az új, nagyhozamú kukoricahibridek például holdanként 8—12 mázsa műtrágyát igényelnek, hogy visszafizethessék a mázsánként 1 5300 forintos vetőmag árát (ilyen drága az intenzív külföldi fajta, amely a gazdag terméshez természetes módon intenzív feltételeket is követel). Ha már a kukoricánál tartunk, megjegyezzük azt is, hogy új vetőgépekre és a nagy termés — holdanként akár 40—50 mázsát is terem — betakarításához megint csak gépre van szükség. És magtárra. A korábbi szőlő- és gyümölcstelepítések pedig tárolót, hűtőt, feldolgozót, sőt jó utakat igényelnek. Mindezt már az idén kellene erőltetett ütemben csinálni és a zárszámadók ebből a szempontból sem tölthetnek el nyugalommal. Az a tapasztalat ugyanis, hogy a tsz-ek jelentős része a tavalyi „drága” év ellenére nemhogy az előző évi mércével mérte volna kinek-kinek a személyes jövedelmét, a realitásokon felülemelkedve növelte azt. Senki sem beszél a prémium, vagy a nyereségrészesedés ellen — húzóerejét nem visszafogni, erősíteni kell, elsősorban az olcsóbb termelés érdekében, — de a jövővel a „tartályok” feltöltésével is a gazda felelősségével szükséges számot vetni. Veszprém megye termelési adottságai nagy többségében igazánnem eszményiek. Segít is az állam ereje szerint a kedvezőtlen közgazdasági feltételek között termelő gazdaságoknak. A népgazdasági érdekeket leginkább szolgáló beruházások — elsősorban a szarvasmarha és a sertéstartás korszerűsítése — olyan, vissza nem térítendő állami támogatást kapnak, ami fontos alapját jelenti a gazdaságok ipari jellegű fejlesztésének. De a támogatást elsősorban az kapja, aki hozzáadja saját részét, aki hitelképes, aki garanciát ad a hitel mielőbbi visszafizetésére. Természetesen nincs szükség semmiféle harangkongatásra. A termelőszövetkezetek nagy közösségének, ha nincs is természetmegváltoztató ereje, tavaly is — dacolva a koratavaszi faggyal, a nyári aszállyal, később a sok csapadékkal — minden várakozást felülmúló nagy eredményeket ért el. Csakhogy a gondok, a fejlődéssel járó nehézségek is jócskán feladják a leckét. Van erőnk hozzá, de a harsány diadalmenet, a konfliktus nélküliség nem lendít, hanem viszszafog. Ezért nem fölösleges — véljük —, hogy az igaz mellett a teljesebb valót is lássuk. Mert szóról szóra igaz, amit Balatonkeneséről, Vaszarról vagy Zalavárról és más tsz-ekről írtunk, igaz az is, hogy csökkent a veszteséggel záró gazdaságok száma, de való, hogy akadnak még súlyos gondokkal küzdő tsz-ek is. Tatai Lajos Számvetés a zárszámadókról