Napló, 1969. június (Veszprém, 25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-24 / 143. szám

Megalakult az új francia kormány Rockefeller befejezte viharos útját Magyar felszólalások a béke-világtalálkozón Megalakult iáz új francia kormány, amely — mint közölték — a jövőben ne­m­ ugyanabban a szobában tartja majd Elysée­­palotabeli üléseit, mint De Gaulle idején, hanem az úgyneve­zet Murat-szaronban, ahol eddig az államfő diszenédeire ke­rült sor. Ennél a külsőséges változásnál sokkal nagyobb izgalommal várják a megfigyelők, milyen tartalmi változások észlelhetők majd az új ka­b­ánet magatartásában. Ha erre a nagy, az egész világot komolyan foglalkoztató kérdésre Chaban-Delmas kor­mányának személyi összetételéből keressük a feleletet, meg­lehetősen csalóka­­ képet kapunk. 1. Michel Debité távozott a külügyminisztérium éléről és a tábornok-elnök ratalmi embere tulajdonképpen előre lépett: elnökhelyettes lett. 2. Az új kabinetben a független köztársaságiak és a cent­risták tíz, a gaulleista­ UDR képviselői pedig csaknem három­szor ennyi, 29 helyet kaptak. Ezekből az arányokból az következnék, hogy nem várható komolyabb változás. Csakhogy a különböző tárcák távolról sem jelentenek egyforma befolyást a politikai porondon és ilyen nézőpontból a helyzet m­ár nem olyan egyértelmű. Külügymi­niszter ugyanis Maurice Schumann, pénzügyminiszter Giscard d’Estaing és mezőgazdasági miniszter Jacques Duhamel lett. Vagyis egyszerre három kulcsfontosságú tárca élére került olyan politikus, aki korábban nem csinált titkot abból, hogy véleménye fontos kérdésekben eltér De Gaulle tábornokétól. Az igazság az, hogy a nemzetközi vonatkozásban legfon­tosabb szektor, a francia külpolitika vonatkozásában, csak találgatni lehet. Ezen egy jottányit nem változtat az a tény, hogy Schumann, az új külügyiminiszter — a nemzetközi orvos­­gyűlés megnyitó ülésén — megtartotta első beszédét és ezen kijelentette, hogy kormánya de Gaulle külpolitikáját foly­tatja majd. Ugyanakkor a megfigyelők felhívják a figyelmet Schumann személyére, ami önmagában valószínűtlenné tesz egy töretlen folytatást. A francia diplomácia új közvetlen irá­nyítója ugyanis esztendőkön át sokkal többet törődött a nyu­gat-európai integrációval, mint F­ranciaország független arcu­latának kialakításával és 1962-ben ez vezetett nyílt szakadásra közte és a tábornok-elnök között. A francia főváros nemcsak az­ új kabinet miatt áll a nem­zetközi érdeklődés homlokterében, hanem a vietnami konfe­rencia miatt is. A közvélemény kíváncsian várja, lesz-e vala­milyen változás az amerikai delegáció eddig egyértelműen ne­gatív magatartásában Nixon legutóbbi ígéretei nyomán. A be­avatottak óva intenek a túlzott optimizmustól. Emlékeztetnek arra, hogy az amerikai elnök valójában még nem lépte át azt a mesgyét, amely a szavakat a tettektől elválasztja. Ken beismerte, hogy a 9 évi-­ vel ezelőtt meghirdetett „sző­­j vétség a haladásért”-program­­ kudarcot vallott. A sajtóértekezlet tartama­­ alatt montevideói szabadság­­harcosok behatoltak a mon­tevideói rádió épületébe, és­­ a személyzetet egy előre el­készített nyilatkozat leadá­sára kényszerítették, amely­­ben elítélték Rockefeller lá­togatását. A rendőrség kény,­­­telen volt kikapcsolni a vil­­­lányt az uruguay főváros je­­­­lentős részében, hogy ilymó­­­­dén megakadályozza a sza­badságharcosok Rockefeller­­ellenes nyilatkozatának is­mételt elhangzását, amely az „imperializmus megbízottjá­nak” nevezte Nixon képvi­selőjét. Kik mennek haza Vietnámból Kivonták a harcokból és átszervezik azt az amerikai gyalogos zászlóaljat, amelyet Nixon utasításai alapján el­sőnek vonnak ki Dél-Viet­­namból. A katonák azonban mérgesek — írja az APN, mert csak papíron van szó ennek a­­bizonyos zászlóalj­nak a kivonásáról, az oda beosztottak nagy részét más egységekbe irányítják, és azok tovább szolgálnak Dél- Vietnamban. Azok, akik ha­zatérnek különböző zászlóal­jakból kiválasztott 900 főből tevődik össze. Azokat, akik még csak néhány hónapja teljesítenek szolgálatot a dél­­vietnami harctereken más zászlóaljakba osztják tie és azok mennek haza, akik már letöltötték a 12 hónapot. Japán demokraták követelése Japán demokratikus erői június 23-át „a japán-ame- í­rikai biztonsági szerződés el­­­leni harc napjává” nyilvání­­­tották. A szerződés idén jár­ le. A kommunista és szo­cialista párt, a szakszerveze­tek főtanácsa (Sohyo) és más , demokratikus szervezetek­­ követelik, hogy érvénytele­nítsék ezt a szerződést, amely­­ a Japán és az Egyesült Ál­lamok katonai szövetségének az alapja, és amely Japánt veszélyesen bevonja az ame­rikai imperializmus ázsiai és távol-keleti háborús kaland­jaiba. Munkában a béke- világtalálkozó A berlini béke-világtalál­kozón 70 szervezet, több mint 800 képviselője szombat óta a konferencia öt főbizottsá­gának különböző albizottsá­gaiban találkozik. A magyar küldöttek fel­szólalásaikban és beszélgeté­seik során érdemi határoza­tok meghozatalát és konkrét akciók megindítását szorgal­mazzák. Javaslataik az euró­pai biztonsági, a vietnami és a többi bizottságokban jelen­tősen elősegítik a világtalál­kozó munkájának eredmé­nyességét. A vietnami főbizottság, nemzetközi jogi problémák­kal és az amerikaiak hábo­rús bűncselekményeivel fog­lalkozó albizottságában dr. Réczey László egyetemi ta­nár, az albizottság társelnö­ke, felszólalásában a Dél- Vietnami Köztársaság ideig­lenes forradalmi kormányá­nak nemzetközi jogilag meg­­alapozott törvényességéről beszélt. A kettes számú albizott­ságban Máté György újság­író konkrét javaslatokat ter­jesztett elő a vietnami szoli­daritási mozgalom fokozot­tabb koordinálására, a Viet­­namnak nyújtott társadalmi segítség hatásfokának növe­lésére, s nemzetközi együtt­működés kialakítására. Az egyes fő- és albizottsá­gokban hétfőn délután is szorgos munka folyt, hogy végső formába öntsék a ked­di plenáris ülés elé terjesz­tendő dokumentumokat. A bizottsági munkákkal pár­huzamosan a béke-világtalál­kozó sok kiemelkedő részt­vevője sajtókonferencián ta­lálkozott az akkreditált új­ságírókkal. Iszaibadon* bocsátott csangti kajsekist­ák Az Új Kína hírügynökség közölte, hogy a kínai népi felszabadító hadsereg a kö­zelmúltban szabadon bocsá­­tott kilenc foglyul ejtett zsangkajsekista tengerészt. A szabadonbocsátottak sor­ sáról az Új -Kína a követke­zőket mondta el: ..A foglyo­kat a népi felszabadító had­sereg nagylelkű elbánásban részesítette. Kettejüknek pénzt adtak, hogy kívánsá­guknak megfelelően haza­utazhassanak a kontinensen élő családjukhoz. Két másik tengerésznek óhajukkal össz­hangban álló foglalkozást biztosítottak. A további öt tengerészt akiknek Tajvanon és Kuemojon él a családja, szabadon bocsátották. A fogság során — írja az Új Kína — a csangkajsekis­­ta tengerészek ellátogattak a nagy haza fővárosába, Pe­­kingbe, valamint Sanghaiba, Kuangcsou­ba, és Vuhanba. Útjük befejeztével a ten­gerészek elmondották: Mao Ce-tung elnök bölcs és he­lyes vezetése eredményekép­pen a kínai nép már emelt fővel járhat.’5 El Saabit lemondatták ? Rahtan El-Saabi lemondá­sa és az új dél-jemeni elnöki tanács megalakítása a kairói sajtó érdeklődésének közép­pontjában áll. Dél-Jemen kairói nagykö­vetsége az Akhbarnak adott tájékoztatójában hangsúlyoz­ta, hogy a fordulat oka az FLN parancsnokságában tá­madt ellentét volt. Ez meg­nyilvánult legutóbb a bel­ügyminiszter eltávolítása ügyében. Az elnöknek ezt az elhatározását a parancsnok­ság többsége elutasította. Az FLN parancsnoksága a leg­felső törvényes szerv. Rockefeller és a szabadság­ harcosok Nelson Rockefeller New York-i kormányzó, Nixon el­nök különmegbízottja 24 órás uruguay látogatása befejez­tével vasárnap hazautazott az Egyesült Államokba. A tanácskozás ideje alatt tüntetők nagyobb csoportja helyi bankokat és több ame­rikai vállalatot támadott meg.. Rockefeller és Areco tár­gyalásainak befejeztével Ni­xon személyes megbízottja, aki egyúttal New York-i kormányzó is, sajtóértekezle­tet tartott, amelyen lényege­ M­iközben az ENSZ Biztonsági Tanácsa vitát folytat a rhodésiai helyzetről és a felszólalók túlnyomó többsége elítéli, hogy a Smith rendszer a fehér telepe­sekkel „népszavazás” útján véglegesítse ki­sebbségi uralmát. Salisburyban a június 20-i szavazással betetőzték azt a folyamatot, amely 1965 novemberében, a függetlenség egyoldalú kikiáltásával kezdődött ezen az Afrika déli részén elterülő egykori brit­ gyar­maton. Az idén májusban előterjesztett refe­rendum ugyanis , amelyre Smith az „igent”-t kérte, azt tartalmazza, hogy az alkotmány értelmében Dél-Rhodésia köztársasággá vá­lik és ezzel elszakítja az utolsó köteléket is, amely ma még a brit koronához fűzi. Még sincs szó valódi függetlenségről, arról, hogy Dél-Rhodésia népe megszabadulna a szarma­­tosítás örökségétől. Hiszen — amint azt a pénteki szavazásban résztvevők aránya is mutatja — a fehér telepesek afrikai paradi­csoma a jövőben még inkább azzá válik. A népszavazás célja ugyanis az volt, hogy tör­vényesen­ is kizárja immár annak lehetősé­gét, hogy az ország óriási többségét kitevő néger és más színesbőrű lakosság megkaphas­sa legelemibb jogait. A megfőző’ítő'e', 25000 fehér rhodésiaiból alig több, mint 90 ezer szavazópolgár dönt 4­5 millió négy- 'ofiatoal, akik közül mindössze hatezren vehetnek részt a szavazáson. Az igen sza­vazatok ig­ azt jelentik — a Frankfurter Allgameine Zei­tung című nyugatnémet lap szavaival,­­ hogy „a fehér kisebbség megteremti azt a Rhodésiai Köztársaságot, amelyben a fekete többséget hallgatásra ítélték”. Ezen termé­szetesen az sem változtat, hogy az igen korlá­tozott jókörű és köztudottan a fehér telepes kormány fizetett alkalmazottainak tekinthető törzsfőnökök tanácsa ígéretet kapott arra, hogy a jövőben helyt kap a szenátusban. A parlamentnek ebben a házában nem hoznak döntéseket s az eléjük terjesztett törvényja­vaslatokat legfeljebb csak elodázhatják. Ott viszont, ahol a törvényeket hozzák, a képvi­selőházban, a 65 mandátumból tizenötöt mondhatnak magukénak a színesbőrűek, no­ha számuk — legalábbis hússzorosa a rhodé­siai fehéreknek. Minden feltétel adott tehát ahhoz, hogy — miként Ian Smith miniszterelnök fogalma­zott: — „az országban örök időkre megbízható kezekben maradjon a hatalom”. Túlbecsül­nénk viszont a miniszterelnököt és híveit, ha feltételeznénk, hogy a Londontól való elsza­kadás „művének” megkoronázása kizárólag az ő érdemük. Bármilyen furcsának is tűn­het, a legnagyobb ösztönzést éppen a brit kormánytól kapták. Az Afrikai Egység Szervezetben tömörült afrikai államok, sőt a nemzetközösség néhány színes tagállama jónéhányszor követelte Lon­don fegyveres beavatkozását Dél-Rhodési­­ában. S miközben Wilsonék nem haboztak erőszakot alkalmazni a karib-tengeri Anguil­la szigetén, vagy fegyveres katonaságot kül­deni az észak-írországi kormány támogatá­sára, a legmerevebben elzárkóztak attól, hogy az „erőszakos megoldás” szándékával gyanú­síthassák őket Dél-Rhodesiával kapcsolatban. A népszavazás azonban nem változtat azon: alig akadhat olyan ország, amely — a diplomáciai elismeréssel — nyilvánosan is deklarálná, hogy egyetért azzal az anakronisztikus tervvel, amellyel Smith-ék meg akarják állítani az órát Afri­kában. Vértes Éva Fajgyűlölők „népszavazása“ NAPLÓ nemzetközi béketalálkozó Berlinben flanz Jochen Bothe, a mexikói olimpia aranyérmes evező­­bajnoka átadja Isabelle Blum asszonynak, a Berlini Nem­zetközi Béketalálkozó elnöksége koordináló elnökének azt a ládikát, amely a balti országoknak a békére és az európai biztonságra vonatkozó üzenetét tartalmazza. A ládikát sta­féta hozta, amely Helsinkiből indult és a Szovjetunió és Lengyelország területén át érkezett az NDK-fővárosba. Kö­zépen, fekete szemüveggel Günther Drefahl professzor, az NDK Béketanácsának elnöke (Telefoto: ZB—MTI—KS) Ful­bright szenátor tv nyilatkozata­­ Fulbright szenátor, az USA szenátusa külügyi bizottságá­nak elnöke TV nyilatkozatá­ban kijelentette: egyetért Clifford volt hadügyminisz­ter javaslatával az amerikai csapatok Vietnamból történő kivonásáról (Telefoto: AP—MTI—KS) ? II*. Kedd, 1919. június 24. Chaban-Delmas az Elysée-palotában Chaban-Delmas, az új francia miniszterelnök látogatást tett Pompidou elnöknél, az Elysée-palotában. Képünkön: a mi­­miszterelnök a látogatás után újságíróknak nyilatkozik (Telefoto: AP—MTI—RS) ­ ESEMÉNYEK­­­ sorokban TOKIÓ Indira Gandhi in­diai mi­niszterelnök hétfőn ötnapos hivatalos látogatásra Tokió­ba érkezett. Gandhi asz­szonyt a repülőtéren Szato japán miniszterelnök és Aicsi külügyminiszter fo­gadta. MIAMI Vasárnap éjszaka visszaér­kezett Miamiba az a DC—8 típusú amerikai utasszállí­tó repülőgép, amelynek pi­lótáját vasárnap egy késes ,,hijacker” a kubai főváros repülőterén való leszállás­ra kényszerített. A „hijac­­ker-család”, apa, anya és lányuk — Havannában ma­radt. LIVERPOOL Nyolc liverpooli anglikán lelkész vasárnap közös nyi­latkozatot adott ki, amely­ben kijelentik, hogy a rho­­desiai helyzet „isten szemé­ben tűrhetetlen igazságta­lanság és az emberi jogok megcsúfolása". A brit kato­nai beavatkozás — írják a lelkészek — igazságos és szent háború volna. LIMA Az ayacuchói véres zavar­gások után hétfőn arról ér­kezett hír, hogy Peru egy újabb városában — Huan­­téban — került sor össze­tűzésre a rendőrség, vala­mint farmerek és diákok között. Rádióközlések sze­rint a lövöldözés során mintegy 100 személy sérült meg. SANTIAGO A chilei kommunista ifjúsá­gi szövetség minap véget ért VI. kongresszusa megálla­pította, hogy a chilei nép elmaradottságának és nyo­morának fő oka az amerikai imperializmus. A kongresz­­szuson egyhangúlag elfoga­dott felhívás sürgeti, hogy az ifjúság fokozza harcát az Egyesült Államok chilei gazdasági és politikai ural­ma ellen, az amerikai kézen levő rézbányák államosítá­sáért.­ ­ WASHINGTON Hétfőn Nixon elnök jelen­létében iktatták be hivata­lába Warren Burgert, az Egyesült Államok legfelső bíróságának új főbíráját. Nixon beszédet mondott a beiktatás alkalmáról. Az ünnepségen búcsúztatták el Burger elődjét, Earl War­­rent, aki 16 éven át töltötte be ezt a tisztet. ALGÍR Todor Zsivkov, a bolgár mi­nisztertanács elnöke hétfőn délben, hivatalos látogatás­ra Algírba érkezett. A repü­lőtéren Bumedien algériai elnök fogadta a vendégeket Zsivkov hat napot tölt Al­gériában. BUENOS AIRES Több argentin városban a dolgozók újabb tömegtünte­téseket rendeztek a katonai rendszer elleni tiltakozó képpen. Rosario városába­n a rendőrség és a tüntetői­ közötti összecsapásokba­n többen megsebesültek a rendőrség sok tüntetőt Le­tartóztatott, HANOI Dél-Vietnam sok tartomá­nyában és járásában meg­tartották a nép­képviselők kongresszusait, amelyeken megválasztották a tartomá­nyi és járási bizottságokat és a népi tanácsokat. RÓMA A CGIL országos kongresz­­szusával csaknem egyidőben — június 19—22 között — tartotta Tokióban országos kongresszusát az ACLI az olasz dolgozók katolikus szövetsége.

Next