Napló, 1970. február (Veszprém, 26. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-01 / 27. szám
▼aaársagi: WW. február 1. Épül a sertéskombinát Télen sem szünetel a munka a nyárádi sertéskombinát építésén. Képünkön: az új épületek helyét jelölik ki Fotó: Péterfay Hajópróba Tízzel, levegővel Jól kezdték az évet a füredi újítók Az MHD Balatonfüredi Gyáregységének újítói eredményes évet zártak. Tavaly összesen 23 elfogadott újítást nyújtottak be. Igaz, a megtakarítás csak 20 ezer forint, mert a javaslatok zöme munkavédelmi jellegű, a baleseti források megszüntetését célozta, ami forintban nem mérhető, ám annál jelentősebb, hiszen a dolgozók testi épségének megvédése elsőrendű feladat. Másrészt az újítások egy részét még most kísérletezik ki. Az idei év rajtja is jól sikerült Januárban máris egy sereg javaslatot nyújtottak be. Ezek zöme a termelés és a termelékenység növelését segíti. Valamennyit elfogadták, egy részüket máris alkalmazzák, s a többiek bevezetése a következő hetekben, hónapokban várható. A gyáregység újítómozgalmának jó rajtja annak is köszönhető, hogy a felszabadulás 25. évfordulójának méltó megünneplésére kezdeményezett versenyben az újítók, s köztük a műszakiak jelentős felajánlásokat tettek. Az utóbbi napokban is a műszakiak jeleskedtek. Eddig nagy gondot jelentett például a hajók tereinek kipróbálása. Szalai István, a vasipari I-es műhely főnöke úgynevezett fix csőhálózat kiépítését javasolta. Újításával, amelyet már több alkalommal is kipróbáltak, a hajóterek nyomáspróbáját három nap helyett két nap alatt végezhetik el, mert igen sok mellékes, járulékos munkát — például a csövek átrakását, szállítását, a vizes hajóterek szárítását, stb. — megtakarítanak. A másik jelentős, ugyancsak a hajópróbákat megkönnyítő újítást Szabó József termelési főnök és Székely Sándor üzemmérnök nyújtotta be. Közös javaslatuk megvalósítása a legnagyobb hidegben is lehetővé teszi a hajóterek nyomáspróbáját. Olyan időszakban ugyanis, amikor fennáll a fagyveszély, s emiatt vízzel lehetetlen a próba, javaslatuk szerint 0,3 atmoszféra nyomással levegőt préselnek a hajóterekbe. A test külső felületét, főként a hegesztői varratokat fagyálló, szapínos folyadékkal ecsetelik . Ahol a varrat rossz, ott ónnal habosodás keletkezik. Ezt műszerekkel ellenőrzik és kijavítják. Az újítás segítségével a téli hónapokban, a hideg ellenére is elvégezhetők a nyomáspróbák, mint a kísérletek már igazolták, s ezzel a módszerrel mintegy két hónapot nyernek, a hajók előbb készíthetők el Munkafegyelem: napjaink állandóan ismétlődő problémája. Napirendi pontja termelési tanácskozásoknak, taggyűléseknek, beszélnek róla az országgyűlésen, az autóbuszon, az eszpresszóban. Nem véletlenül. Sajnos, ma még elég gyakori, hogy a vándormadarak, a lusták, a fegyelmezetlenek könnyű szívvel mondják az őket figyelmeztető művezetőnek: Nyugi, szakikám! Van még más üzem is a világon. Gondolom, maguknak nagyobb szükségük van rám, mint nekem a munkára ... Minderről „húsbavágóan” az üzemvezetők, művezetők tudják a legtöbbet mondani. Ezért kértem a peremartoni ipari Robbanóanyaggyár vezetőit: hozzanak öszsze a témában érdekelt üzemvezetővel. Így kerültem a műtrágyaüzembe, ahol Pályi Sándorné üzemvezetővel (egyébként megyénk országgyűlési képviselője) Bakonyi Ferenc főművezetővel és Gaál Alpár üzemmérnökkel kezdtük el bogozni a témát — A mi helyzetünk igen nehéz — mondja az üzemvezető. — Üzemünk folyamatosan a legjobbak közé verekedte fel magát. Munkásaink zöme régi, tapasztalt dolgozó, akik jártasak a technológiában, hozzá nőttek a gyárhoz. Az újak között már akadnak lusták, fegyelmezetlenek. Ilyen öszszetétel mellett az egyforma nagyságú szabálytalanságok elbírálása sem könynyű. A differenciálás alapos emberismeretet igényel, a felületesség súlyos károkat okozhat. — Ebben a jól szervezett, eredményesen dolgozó üzemben milyen fegyelmező módszereket alkalmaznak? — Legelterjedtebb a prémiumelvonás — válaszolja az üzemvezető. — Nézze, itt vannak a tavalyi esetek írásos tanúi. Néhány példa: ... Az egyik dolgozó váltás előtt elhagyta munkahelyét, a munkakiesés 1 óra 10 perc, ötszázalékos prémiumelvonás. ... Hanyag mank végzés, többszöri figyelmeztetés ellenére. ötszázalékos prémiumelvonás. ... A csoportvezetők nem dolgoztak teljes felelősséggel. Két százalék prémiumelvonás. — Nem kevés a 2—5 százalék? — kérdeztem. — Az 50—100—200 forintos büntetés — első ízben — „többnyire hatékony figyelmeztetés — hangzik a válasz. — Ezek az emberek néha annyi pluszt adnak ingyen... ” Mi történik akkor, ha a figyelmeztetés, a kisebb felelősségrevonás nem használ? Lényegében nem sok. A dolgozó marad, egyik munkahelyről a másikra vándorol üzemen belül. A jobbik esetben megunja az örökös „macerálást” és továbbáll. — Volt nekünk egy dolgozónk — mondja a főművezető. — Azzal jött hozzánk — ha jól tudom — az építőktől — hogy hegesztő. Papírja is volt róla Hegeszteni azonban nem tudott, társai mondták, nem dolgoznak helyette. Mit kezdjünk vele? Legyen lakatos! Ott meg örökösen szédülésre panaszkodott. Egyszer azt mondja, elmegy a gépműhelybe. Tessék! Ott is felvették, hiszen nagyon kell a munkaerő. Később hallottuk, onnét is elment, véglegesen elhagyta a gyárat. Most nem tudjuk, kit „boldogít’". — És akik nem ilyen belátóak, akik nem mennek el önmaguktól? — Mit kezdhetünk velük? Egy ekkora üzemben az állandó munkaerőhiány mellett szabadságra is mennek a dolgozók. A helyükre beosztjuk azokat, akiknek valamilyen ok miatt nincs állandó posztjuk. Vagyis, ha valakinek nem tetszik a folyamatos, rendszeres munka, hét legyen „fregoli.” . Vannak, akik így intézik el a jobb, fegyelmezettebb munkára serkentő figyelmeztetést : — Ugyan szakikám, azért a rongyos 7 forintos órabérért? De ha nem tetszik, megyek odébb, kapok én ennél többet is. — És valóban kap? — A hét forintnál többet bizonyosan — mondja az üzemvezető — De tudni kell valamit: az órabér mellett prémiumot, kiegészítő pótlékot, éjszakai pótlékot, munkahelyi pótlékot is kapnak a dolgozók. — Érdekes eset — szól közbe a főművezető. — Feri bácsi megkeresett. Nézd — mondta — hét forintért nem dolgozom. Kimegyek, ígértek 11 forintot. Én meg kiszámítottam előtte, hogy a különböző juttatásokkal együtt 11,90 forintra rúg az órabére. Feri bácsi persze maradt. — Gyakran okoznak gondot a kezdő fiatalok — mondja az üzemmérnök. — Tisztelet a kivételnek, sokan csak a jogokat ismerik, követelnek, pénzt kérnek akkor is, ha még nem szolgáltak rá. — És kapnak is? Nem egyértelmű a válasz. De elmondtak egy példát. A gyárban képeznek ipari tanulókat. Az egyik fiatal, miután megkapta a szakmunkás-bizonyítványt, más üzembe ment dolgozni. De egy év után viszajött. És most egy forinttal magasabb 02 órabére, mint társainak, akik vele együtt végeztek, de ott maradtak a gyárban. — Helyes ez? — Nem. De mit lehet tenni? Rövidesen 300 új dolgozóra lesz szüksége a gyárnak. Az egyelőre nyitva hagyott kérdésre kutatni kell és kutatják is a választ. Közgazdasági szabályozók, műszaki fejlesztés, a munkaerőéhség enyhülése, a törzsgárda egységerősítő hozzájárulása — ezek a fogalmak közvetlenül is a kibontakozáshoz vezetnek. Nagy ára van a fegyelemnek, de nem szabad sajnálni a befektetést. Rácz János 4 FEGYELEM o s Gaál Alpár Bakonyi Ferenc NAPLÓ Fúrás gyémántkoronával Sátoraljaújhelytől Hegyeshalomig huszonhat munkahelyen dolgoznak az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat dunántúli üzemvezetősége fúróbrigádjai. Akárcsak tavaly, az idén is hetvenmillió forintos árbevételi tervet kell teljesíteniük, a kapacitás s a létszám nem változott, viszont ebben az évben mind szélesebb körben alkalmazzák az új technológiaieljárásokat, így bevezetik az úgynevezett gyémántkoronával való fúrást, (mellyel pontosabb adatokat szolgáltathatnak), a kútfúrásoknál pedig a hagyományos módszertől eltérő, ragasztott kavics és pálcavázas szűrőket. Az új eljárással lényegesen megnövekedik a kutak hatásfoka — magyarán : több és tisztább vizet nyernek. Veszprém megyében Szőcön, Köveskálon, Marcaltőn és Sümeg környékén végeznek kútfúrásokat. Szerepel idei munkatervükben a tapolcafői vízmű további bővítése. Négy nagy átmérőjű kutat fúrnak, helyesebben robbantanak, s az új eljárás erdményeként percenként kétezerötszáz liter víz fakad majd. Érdekes feladattal bízta meg őket a Magyar Állami Földtani Intézet: ki kell deríteniük a Somló-hegy „rejtelmeit”. Korábbi feltételezések szerint ugyanis a hegy csúcsától számítva mindössze ötvenméteres bazaltréteg található, az eddigi kutatás — melyet már a gyémántkoronás módszerrel végeztek — bebizonyította, hogy még kilencven méternél is van bazalt. Bővítik — a Vízgazdálkodási Kutató Intézet felkérésére a dunántúli karsztvízfigyelő szolgálatot. 3 Munkás-egyenruhák, overállhoz hasonlók, mintha csak a szerszám cserélődött volna fegyverré a kezekben. Ezekben a hetekben a munkásőr ünnepségeken sokszor eszembe jutott, hogy tulajdonképpen ez a lényeg: a munkásember szerszámmal és fegyverrel egyaránt teremti-védi hatalmát. S éppen ezeken a zászlóalj-gyűléseken bizonyosodott be, hogy folyamatosan teszi ezt. Várpalotán egy századparancsnok fia vette át a fegyvert az újak nevében, s Zircen ezen a vasárnapon, a délelőtti órákban — az utolsó ünnepélyes egységgyűlésen — ugyancsak átveszi valamelyik fiatal valamelyik leszerelő öreg munkásőrtól a fegyvert. S tovább viseli a munkás-egyenruhán. Számvetés volt ez az ünnepségsorozat. Veszprém megye kétezer fegyveres munkása adott számot arról, hogyan teljesítette önként vállalt kommunista kötelezettségét; hogyan bánt fegyverével, hogyan gyarapította tudását, harckészségét. Nem kell szégyenkezni a másik 18 megye előtt: a Bakony és a Balaton, a bányák, vegyiüzemek, kohók és erőművek munkásfellegvárainak megyéjében „kiválóak” lettek tavaly a munkásőrök. Három esztendeje még „megfelelő” volt a megyei kiképzési átlag, aztán két évig „jó”. De — mint mindenben kötelességnek érzik — ebben is egyre fejlődtek: elérték a kiképzés és harckészség legmagasabb szintjét. Munkásokról beszélünk, munkásokról beszéltek az egységgyűléseken is mindenütt. S joggal, nemcsak, mert a munkáshatalom szolgálatában levő emberek ők, hanem mert a kétezernek több, mint nyolcvan százaléka kétkezi munkásember. Közülük sokan 1957 óta, vagy tíz évnél régebben tartották kezükben a fegyvert. Akkor vették kézbe, amikor a legjobban kellett, s most hetvenen közülük továbbadták. Ezektől, a leszerelőktől és a tartalék állományba vonulóktól búcsúztak az egységgyűléseken. Valahány helyen megfordultam, az „öregek” közül valakitől mindig meghallottam: „Azért, ha kell, megtalálnak bennünket ezután is.” Vidám-szép búcsúzás volt ez, s nem végleges. Csak ezentúl többet pihennek, többet lesznek a családdal ők hetvenen, a megye különböző városaiban, falvaiban. Volt egy szó is, amely megismétlődött valamennyi ünnepélyes gyűlésen. Ez a szó: helytállás. Sok mindent takar ez a kifejezés. A fegyveres munkások szabadidő-áldozatait, hosszú szolgálatokat, fáradtságos gyakorlatokat, azt, hogy 615-en közülük 7500 szolgálati órát töltöttek a közrend védelmében, segítve a rendőri szervek munkáját. Azt, hogy gazdasági munkájukban is a maximumot nyújtották mindig, mert egymás közti munkásőr versenyeik egyik alapfeltétele a kifogástalan munka a gyárban, bányában, üzemben. Azon az alapon: a munkás szerszámmal teremti, fegyverrel védi hatalmát. A szűkszavú, katonás hangú megyei öszszesítő jelentésből ünnepi hangulatban is idézni lehet: „10 éves, 5 éves és egyéb szolgálati helytállásért 170 munkásőr kapott kitüntetést Veszprém megyében. S hadd tegyem hozzá, bár ez a „hétköznapokhoz” tartozik: 1969-ben rajtuk kívül 400 ember kapott dicséretet, vagy jutalmat, így lett a megyei kétezer „kiváló.” Amikor az ünnepségeken felhangzott az esküszöveg, amikor az öreg arcokkal szembe odasorakoztak a barázdálatlan fiatalabbak, mindannyiszor a vállalásra gondoltunk valamennyien. A vállalásra, a többletkötelességekre, a kemény pártmegbizatásra, amely ettől a naptól kezdve ugyanolyan helytállást követel a megye mintegy 130 új munkásőrétől, mint a többi, hűséges és fegyelmezett kétezertől. Arra is gondolunk, hogy ezért a hűségért és fegyelemért nemcsak ők áldoznak: jó lenne egyenként odamenni a családjaikhoz, feleségekhez, idős szülőkhöz, fiaikhoz, lányaikhoz, s megköszönni az ő szép áldozataikat. Mert ők is részt vállaltak a munkáshatalom védelméből naponta, várakozásaikkal, a szolgálatban levő családapa, férj, fiú helyett munkával, megértéssel. A hűség és a fegyelem az ő tulajdonságuk is. Ebben az évben a megyei kétezer munkás-egyenruhás „kiváló” akar maradni. Felszabadulásunk jubileumát, a Lenin-centenáriumot — úgy érzik — ezzel lehet legméltóbban megünnepelni. Igazuk van: a huszonöt esztendős hatalom születésnapjára, e hatalom eszmei vezérének ünnepére szebben emlékezni aligira lehetne, mint azzal, hogy védői, teremtői és katonái — kiváló emberek. Sztankay József Szerszámmal teremtjük fegyverrel őrizzük