Napló, 1971. január (Veszprém, 27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-01 / 1. szám

Pissettam fenntili. Mit várunk az új évtől? Minden év hagyományos körkérdése: mit vár Ön az új esztendőtől? Az idén is feltettük ezt a kérdést néhány — nem szándékkal keresett, csupán találomra választott — embernek. Még a foglalkozásukat se választottuk célszerűen. Mégis: nyilatkozataikban sok a közös vonás. Az új év elé — amely ezúttal egy ötesztendős tervidőszak kezdő esztendeje is — valamennyien várakozással tekintenek, s ami a leglényegesebb: optimista várakozással é zünk az országban, a Mecsekben, a Mátrában. Ha jut idő a nyáron talán Romániába is elmegyünk, családi látogatásra szóval pihenni szeretnék... 1971-től egyébként a gazdasági munkában, a gazdasági életben még nagyobb versenyt várok. A szakmában a ruházati iparban különben már ez évben is éleződött a verseny, a szövetkezetek, a szövetkezeti áruházak komoly konkurrenciát jelentenek. De nem baj. Azt hiszem ennek csak hasznát látja a vásárló. Csöndes remények Mesterházi Károly, a mihályházi termelőszövetkezet traktoros brigád vezetője — 48 éves. A magabiztos hangból kitetszik: nem vár, tesz a családi tervért. Hiába faggatom, hogy személyes dolgairól beszéljen. Paraszti szemérem visszafogja, meg egyébként is „micsoda" vezető az (13 traktoros tartozik a keze alá), aki magát mutogatja, ahelyett, hogy megbízatását végezné, embereivel törődne”. — A megélhetés biztosítva van, és ez a fét — ezzel le is tudta saját személyes tervezését. Még a hangja is megváltozik, ahogy a közösről beszél. Elmondja, javítani kellene a bérezésen. Még jobb, pontosabb munkára ösztönözni mindenkit, akinek bármi köze van a termelőszövetkezethez. A jó szó is sokat tesz, de a pénz is biztat. És hozzáfűzi: a traktorosok főemberek lettek. A tsz tervezett építkezéseit sorolja, de a gondolat közepén mégis az ő kis csapata áll. Szerelőműhelyt építenek, benzinkutat... Hogy, hogynem, Szigeti Gyuláné baromfi gondozónak ügye akadt a brigádvezetővel. Új lehetőség a beszélgetésre. Megkérdem hát őt is, mit vár az új esztendőtől. Tizenkét esztendeje a tsz dolgozója. Társával egyszerre 20 ezer (!) csibét nevel. Gépesített a csibeház, nem is győznék másként a munkát. . . Maholnap nyugdíjas leszek. Hűséggel, munkával telt el az itteni idő. Másnaponta kerül rám a munka. A beosztással és a fizetéssel elégedett vagyok. Csak a nyugdíjat tudnám már. Rendes dolog ez a paraszti nyugdíj. Nem is tudom mi lenne velem nélküle. Ilyen csendes remények erősítik a magamfajta „öregembert”. Négy lakásos társasházat... Varga Imre, a Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat szocialista kőműves brigád vezetője: — Gondolom, mint ez évben, 1971-ben is kijut az örömből, gondból egyaránt. Hiszem ugyan, hogy az utóbbiból kevesebb. A nagyobbik fiam a tavasszal leszerel, de mindjárt helyébe lép a középső. Három fiam van, két év köztük a különbség, így aztán mindig váltják egymást a katonaságnál. Egyébként mindhárom fiam itt dolgozik a vállalatnál, amelyik leszerel, a fűtésszerelőknél, a helyébe lépő az én brigádomban, a legkisebb meg a festőknél. Azóta különben hogy valamennyien dolgoznak, jobban is élünk. Persze tudom, ehhez jobb munka is kell. Itt, a 6-os jelű épületen rövidesen végzünk, de ezúton is megmaradunk Veszprémben, kint a Felszabadulás úti lakótelepen. 1971-ben be kell fejeznünk a 8-as házgyári épület kőműves munkáit, meg a következő épületekben is lesz dolog. A nyáron jó lenne hozzákezdeni egy négylakásos családi társasház megépítéséhez. Mi tanácsi lakásban lakunk, de jó volna együtt lenni a gyerekekkel. A rám is szakmabeli, lakatos, így hát szinte mindent meg tudnánk magunk csinálni, együtt lehetne a négy család. Remélem sikerül ... Az elnök vágya A Pusztimiskével „megerősített” Devecser nagyközség tanácsa 6131 állampolgár bizalmából tevékenykedik. A tanácsot, az apparátust pedig — már tíz esztendeje — dr. Beregi Gusztáv vb-elnök irányítja. Kissé meglepődik a kérdésemen, de azután sorolja: Tulajdonképpen hatezer ember vágyát, kívánságát tolmácsolja. Azokét, akik az utóbbi tíz év alatt 175 új családi házat építettek Devecserben. — Ha röviden akarok válaszolni, akkor sok új és korszerű beruházást várok az új esztendőtől. Olyan beruházásokat, amelyek elősegítik a devecseriek jobb, kényelmesebb életét. Ilyen — többek között — az új óvoda. Kértük, várjuk — most megvalósul. A szolgáltatóház szükségességét nálunk sem kellett különösebben indokolni. A mintegy négymillió forintért épülő szolgátatóház sokféle igényt kielégít majd. Az új évben nyolc lakás is ép ül nagyközségünkben, tanácsi beruházásból. Lesz új tejboltunk, és fejlődik a víz, a közvilágítás már meglévő hálózata, utakkal ésjárdákkal gyarapodik anagyközség. Több igazi szabad szombatot Varga Gyula, a Várpalotai Szénbánya V. szb-titkára: — Az elmúlt évben bebizonyosodott, hogy a gazdaságosan termelő bányáknak, a jó szénnek, tehát, a szénbányászatnak van jövője. Remélem, ebben az évben úgy alakul vállalatunk létszáma, hogy az 1971. éves terv teljesítéséhez nem kell annyi szabad szombatot és vasárnapot felhasználniuk a bányászoknak, mint az övében. Tudom, hozgy ehhez igen komoly erőfeszítéseket kell tennünk valamennyiünknek. Az öt évre szóló kollektív szerződések előkészítésénél arra törekszünk, hogy tovább emelhessük a dolgozók életszínvonalát, a bér és egyéb juttatások növelésével. Jövőre még nagyobb mértékben kívánjuk támogatni az egyedülálló nőket és a nagycsaládos dolgozókat, mint 1970-ben. Hogy mint magánember mit várok 1971-től? Így is: ipari és mezőgazdasági termelésben is sikeres évet. Az iskolaigazgató öröme jórészt összefogás teremtette meg a szokottnál sokkal előbb a tanítás-tanulás kedvező lehetőségét. Kellemes második otthona a 7-es iskola 406 ajkai gyereknek és 20 tanárnak. Elégedett Mihályfi Gyula igazgató: — Bárcsak mindenütt ilyen körülmények között dolgozhatnának a tanárok és a diákok! Ha kívánhatok valamit, elsősorban ezt kívánom. Tüstént hozzáfűzi: az itteni nevelők életkörülményére eddig sem lehetett nagy panasz. Mindegyiküknek van lakása. A várható fizetésemelés tovább javítja munkakedvüket, ami az év eleji nehéz helyzetben sem tört meg. Mint ajkait, a városiasodás is élénken foglalkoztatja Mihályfi Gyulát. Amatőr helytörténészként a honismereti mozgalom fellendítésén fáradozik. S reméli, az impozáns művelődési otthonban bontakozó kör is befolyásolja az „újkeletű” lakosság gondolkodásmódját, hogy a városhoz tartozónak tudja magát minden Ajkán lakó. Szeretné a társasélet lehetőségeit kulturális eseményekkel növelni... Még nagyobb versenyt... Németh László, a VEDITEX Ruházati Kereskedelmi Vállalat igazgatója: — Jelentős év volt az idei egyéni életemben, hiszen bár húsz esztendeje dolgozom a kereskedelemben, csak ez évtől kellett vállalnom azt a terhet, felelősséget, amely a vezetőre vár. 1971-ben elsősorban ennek kívánok az eddiginél, jobban, hatékonyabban megfelelni. Az idén a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán megszereztem az áruforgalmi felsőfokú képzettséget, meg korábban is számos iskolát, tanfolyamot végeztem el, ezért 1971- től egy kis pihenőt is várok. Legalább két hetes összefüggő szabadságot, nem naponkénti „lélegzetvételt”, hogy a családdal együtt szeméa- NAPLÓ TERVINDULÓ Két ötéves tervidőszak határpontja, népgazdaságunk mérföldköve az 1970-es esztendő vége, s az 1971-es év kezdete, öt évre visszatekinteni nem egyszerű, mert bár sokat mondanak az öszszefoglaló adatok, nem tükrözhetnek mindent. Az erőfeszítéseket a gazdasági reform bevezetéséért és kibontakoztatásáért, a kezdeményezéseket a termékszerkezet megváltoztatására, a küzdelmet a mostoha időjárással a mezőgazdaságban nem részletezheti egyetlen tervjelentés sem, ám örömeink és fáradozásaink mérlegéből nem hiányoznak. A népgazdaság eredményeit és gondjait — ha csak tört, milliomod részben is — minden ember érzi, viseli, tehát nem szemlélője, hanem részese azoknak. E közös érdekeltség fűz szoros szálakat a termelő és a nem termelő ágazatok, a népgazdaság valamennyi területének dolgozói között, s e közös érdekeltség magyarázza, hogy az országos számadás a mi saját számadásunk is, a terv a mi tervünk is. Ma már — az előzetes adatok alapján is — tény, hogy a harmadik ötéves terv célkitűzései megvalósulnak, sőt, több területen túlteljesítésre is mód nyílott. A nemzeti jövedelem 30—32 százalékos növekedése, a beruházásoknál — 1968-as árakon számítva — az 50 milliárd forint körüli túlteljesítés megvalósítása, az ipari termelés 33—35 százalékos emelkedése nemcsak azt bizonyítja, hogy erősödött a népgazdaság, az ország, hanem azt is, hogy a források ésszerűbb, hatékonyabb kihasználásával, a munka gazdaságosságának előtérbe helyezésével sikerült az eredeti tervcélok egy részét túlhaladni Ennek köszörhető, hogy a lakosság reáljövedelme 31—32 százalékkal emelkedett a harmadik ötéves terv esztendeiben, a foglalkoztatottak száma elérte az ötmilliót, s bevezethettünk az élő körülményekre jelentősen kiható intézkedéseket, mint például a 44 órás munkahetet, a gyermekgondozási segélyt. Az eredmények elérésében fontos szerepet játszott a gazdasági reform, de nem kétséges: nem oldhatott meg rövid idő alatt mindent. A munka termelékenységének lassú emelkedése, a beruházási piac feszültsége, a műszaki haladás nem kielégítő üteme olyan ismert problémák, amelyekre egyaránt rámutatott az országgyűlés ülésszaka a negyedik ötéves terv tárgyalásakor, s a párt X. kongresszusa is, a következő évek teendőit elemezve. Becsületes munka. Sokszor leírjuk, sűrűn kimondjuk. Mégis, a cselekedetekben a lehetségesnél, a szükségesnél kevésbé tükröződik. Emberi gyengeségeknek éppúgy szerepe van ebben, mint a szervezési, technikai feltételek hiányainak. Ám aligha tévedünk, ha azt állítjuk: a következő öt esztendőben csak az együttes tökéletesítéssel, az emberi gyengék csökkentésével, s a szervezési, technikai feltételek javításának egyidejűségével juthatunk előbbre. A nemzeti jövedelem évenként 5,5—6 százalékos növelése, az ipar termelésének hat százalékos emelkedése, a mezőgazdaság belterjességének és jövedelmezőségének fokozása mint kiragadott példa is érzékelteti a teendők alkotta utat, amelyen a következő éveikben járunk. Ehhez azonban nem elegendő egyetérteni az országosan meghatározott célokkal. Elsősorban önmagunkra, majd környezetünkre tekintve kell meglelnünk a tökéletesebbet, értékesebbet, egyénnek és köznek hasznosabbat. Mindenki jobban akar élni, mindenki terveket dédelget, álmokat sző. Egészséges, érthető emberi törekvés ez, csak éppen érvényesülésének útja nem mindegy. Tapintat és szigor, elvhű becsületesség és nyílt keménység kell, hogy formája az utat egyéni törekvések és közös feladatok összhangjának megteremtéséért, azért, hogy a társadalmilag hasznos munka, s csakis ez fialja a több figyelmet, az egyéni boldogulást. Jusson több pénz, nagyobb megbecsülés, fokozott tisztelet azoknak, akik — akármilyen poszton állnak — értékesebb produktummal szolgálják a társadalmat, s érezzék a fegyelmező szigort azok, akik csak markukat nyújtják. Két tervidőszak határpontján állunk. Nemzetünk önbizalmat erősítő, jólétét emelő sikerekkel zárjuk a harmadik ötéves tervet, s bizakodva kezdhetjük a negyediket. Bizakodva, erőnkben, tehetségünkben, s céljaink országgyarapító, népjólétet emelő eredményeiben. (RS) 3 — Jusson is — maradjon is Eltelik még jónéhány hét a termelőszövetkezeti zárszámadó közgyűlésig, nincs és nem is lehet teljes kép a közös gazdálkodások 1970-es mérlegéről. Annyi azonban máris bizonyos, hogy a múlt — és az idei esztendő sokáig emlékeztető lesz — 1969-cel együtt. Az egyik messze kiemelkedő rekordjaival, a másik sajátságos gazda-figyelmeztető: derűre jöhet a ború. Sajnos most megjött és egy sor gazdaságnak alaposan fel is adta a leckét. Az 1969-es rekord-esztendő után néhány gazdaság eleresztette a gyeplőt. A kezdeti évek sok-sok gondja, baja után kialakult a tszekben az a felfogás, hogy ha csak egy kevéssel is, de mindig többet kell osztani. De most a gazdag évet követő nehéz esztendőben is?! Miből, s főleg milyen áron? Ezt az egyre többet osztani hangulatot sok minden színezi Például a falvak közötti vetélkedés, a tagság belső és imitt-amott közrejátszik, hogy az új esztendőben a tszek közel felében lejár az elnökök négy évre szóló mandátuma és eljött az új választás ideje... Most ősszel egyre-másra mondtak le a gazdaságok a korábban megrendelt műtrágyáról. Nem mintha az ég madarai segítették volna a talajerő visszapótlást, sokkal inkább a közelgő zárszámadás volt a sugalló, így is lehet „takarékoskodni”. Az egyik tsz elnöke szomszédját, kárhoztatja, mert az, engedve a nyomásnak, eladta azt a kukoricát, amire egyébként a nagy állatállományának szüksége van , mert a tagság zárszámadás előtti hangulatához szükség van az öncsaló időnyerésre. Igaz, az idén jó termést adott a kukorica, de nem annyira, hogy a nagy felkínálás igazolt lenne. Mert számoljunk csak. Kiesett az idén (1969-hez képest) vagy ezer vagon kenyérgabona, sok gazdaság ráfizetett a lenre, pusztított a jégverés, az aszály, a szőlő sem reményeink szerint adott, és nyomatékkal említhetjük: az időjárás nemcsak összekuszálta a növények érési idejét, zsúfolta a teendőket, de a gépi munka költségét is alaposan megnövelte. Ilyen viszonyok között még a legtakarékosabb beosztás mellett is messze kisugárzik az év terhe. Nem arról van szó, mintha valami nagy szakadékhoz értek volna gazdaságaink. Termelőszövetkezeteink, a gondok, nehézségek ellenére az idén is megtették kötelességüket, ujjat húztak a természettel, gyarapodtak, de épp a továbblépés igénye mondatja: nagy felelősséggel döntsenek hosszútávra kiható elhatározásaikról. A pénzügyi rendelkezések ismertek, ahhoz igazítsák lehetőségeiket. Talán azzal kiegészítve, hogy ha a 69-es jó év után nem gondoskodtak vola a fejlesztési, a biztonsági alapokról, akkor az idén sokkal nehezebb lenne. És ki tudná most megjövendölni, hogy az új esztendő éppen 1969-et, vagy az 1970-et ismétli? A következő hetekben, hónapokban fontos — vitázó, tisztázó — „műhelymunka” színhelye lesz minden tsz; ez a számvetés, és a tervkészítés időszaka, összegezni az óév tapasztalatait, és megfogalmazni — lehetőleg nem is egy évre,hanem néhányra — a felelősség gyakorlás igazi próbája lesz. Ha lehetőségeink szűkösek is, de mennyi még a kihasználatlan tartalék! „Belül” is és az üzemek egymás közötti kooperációs kapcsolatában. Ezeket kihasználni nemcsak lehetőségeket, tartalékot jelent, hanem egyszersmind minden egyes szövetkezeti közösség erőfeszítését is csatasorba szólítja. Túras Lajos Tervteljesítés áramérmekkel A Veszprémi Állami Gazdaság Szabadság-pusztai kerületében működik a különlegességek, ínyenc falatok gyára. Három éves kereskedelmi tevékenységük, szorgalmas, kitartó munkájuk ez évben szép eredményt hozott. Heti közel 100 sertés 1-2 marha feldolgozásából 52 féle termékkel látják el boltjaikat. Az Országos Mezőgazdasági Kiállításon és Vásáron termékeik két ARANYérmet és öt oklevelet hozott. December első napjaikban teljesítették éves tervüket. A balatonfüredi tanács felkérésére ebben az évben, 1971-ben új üzletet hoznak létre Balatonfüreden. Az 1970. utolsó levágott malaca, a szerencsemalac (Fotó: Péterfay)