Napló, 1971. január (Veszprém, 27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-14 / 11. szám
• Pénteken Bominan folytatódik a két német állam párbeszéde Napi külpolitikai kommentárunk MIÓTA ALGÉRIA ELNYERTE FÜGGETLENSÉGÉT, soha nem voltak ennyire válságosak a francia—algériai kapcsolatok — írja „A szakítás kísértete” címmű vezércikkében a Le Monde. Elég egy pillantást vetni a francia sajtóra és az ember megérti, hogy a rendkívül drámai cím nem valamiféle zsurnalisztikai túlzás, hanem a legteljesebb mértékben indokolt. A magyar televízió nemrég mutatta be az Algíri csata című világhírű filmet, amely hazánkban is milliókat emlékeztetett arra, milyen árat fizetett függetlenségéért az algériai nép. Ez az ár és az elhunyt De Gaulle tábornok politikai bölcsessége, amely felismerte, hogy Párizs nem bírna el még egy Vietnamot — ez volt az a két alapvető tényező, amely elvezetett az eviani egyezményig és amely meghatározta a Francia Köztársaság és független algériai állam kapcsolatait. Ebben a viszonyban elkerülhetetlenül akadtak kisebbnagyobb megrázkódtatások, de lényegében korrekt, konstruktív érintkezés alakult ki a két ország között, különösen a múlt keserű előzményeihez képest. Az algériai vezetők nagy realitás-érzékről tettek tanúságot, amikor megértették, hogy egyszerűen nem szakíthatnak el minden Franciaországhoz fűződő gazdasági köldökzsinórt, ehhez túlságosan sok a múltbéli összefonódás. Sem Párizsban, sem Algírban nem volt kétség aziránt, hogy a múlt — bizonyos neokolonialista pozíciók és az egyenlőtlenül elosztott haszon formájában — tovább él ezekben a kapcsolatokban. Akkor azonban, amikor egy súlyos örökséggel szembenéző nép alakítja, megformálja független államát, saját létérdekei követelnek meg bizonyos kompromisszumokat. Pontosan ez történt a francia—algériai gazdasági kapcsolatok első esztendeiben, többek között az olajfronton is. Algériának — erről a gyarmatosítók mindig gondoskodtak — nem voltak szakemberei, nem volt kereskedelmi hálózata, hiányoztak a kitermeléshez szükséges eszközei. Csakhogy változnak az idők és ma már mindez legalább is kialakulóban van. Sem az ország belső helyzete, sem a nemzetközi progresszió általános pozíciói nem tetszik indokolttá, hogy Algír belenyugodjon az eddigi hely-zetbe. Milyen helyzetbe? Gazdasági kérdésről lévén szó, a válasz a számok nyelvén a legérthetőbb: minden frankból — írja az Humoraié —, amelyet a francia fogyasztó az al- , Sertői benzinért fizet. 7,9 centillie jut Algériának, a francia államnak pedig csak adó címén csaknem ötven centime. Biztos, hogy ez az arány előbb-utóbb megváltozik. Aljsevic számára ez nemcsak gazdasági, hanem politikai kér-dés is. Újabb Kohl— Bahr találkozó Berlinben szerdán hivataliban bejelentették, hogy dr. Michael Kohl ,az NDK miniszterelnökségi államtitkára javasolta Egon Bahr nyugatnémet álamtitkárnak, hogy legközelebbi megbeszélésüket pénteken január 15-én Bonnban tartsák. Az NDK javaslata szerint az államtitkárok megbeszélése a két állami kölcsönös tranzitforgalmára vonatkozó megállapodások előkészítését szolgálná A bonni kormány tájékoztatási hivatala szerdán bejelentette, hogy elfogadták Kohl javaslatát és pénteken, január 15-én folytatódik az NDK és az NSZK hivataloseszmecseréje. Az erről, szóló kommüniké így hangzik: „Pénteken, január13-én a harmadik megbeszélésre kerül sor Bonnban. Egon Bahr kancellári hivatali államtitkár és dr. Michael Kohl NDK minisztertanácsi államtitkár között -7. 1970 október 29-én az NSZK és az NDK kormánya között létrejött megállapodás keretében. A két megelőző találkozó színhelye Berlin volt Bonnig politikai megfigyelőket meg- lepte hogy az új találkozóra már ezen a héten a négy nagyhatalom nagyköveteinek január l-l-ére kitűzött érte-kezlete előtt kerül sor. — A négy nagyhatalom — az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Nagy-Britannia és Franciaország — lássa el útmutatásokkal és tanácsokkalGunnar Jarringot, az ENSZ közel-keleti klluinmegbízottját a Biztonsági Tanács 1967 novemberi határozatának érvényesítését célzó erőfeszítéseiben . A Jarringnak adandó utasításoknak tartalmazniuk kellene az ENSZ Biztonsági Tanácsa által hozott határozat — amely a többi között kimondja az izraeli csapatok kivonását a megszállt arab területekről — végrehajtásának időrendi tervét. Jarring egy hónapon belül tegyen jelentést fáradozásainak eredményéről. — Ha a négy nagyhatalomnak nem sikerülne kidolgoznia — a BT határozat végrehajtásának tervét, akkor üljön össze még januárban az ENSZ Biztonsági Tanácsa és vitassa meg a határozat végrehajtásának módozatait. Ezt követően minden nagyhatalomnak vállalnia kell a világ színe előtt a közel-keleti probléma megoldásáért ráháruló felelősséget. Hírek a nilopelitikről; ( Budapest, MTI) szerdán H~ ! utazott. Magyarországból Marian Dmoecowski lengyel kül- kereskedelmi miniszterhelyettes, aki Budape*sten aláírta az 1971. évre szóló magyar—lengyel áll ccsereforgalmi és fizetési jegyzőkönyvet. (Moszkva, TASZSZ) Moszkvában szerdán befejeződött a nemzetközi beruházási bank tanácsának második ülése, amely jóváhagyta a bank hitel- és kamatpolitikájának elveit A jegyzőkönyvet Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió képviselői írták alá. (Amman, AVP) Jordániai fővárosból» * Változatlanul feszült a helyül. A nyugati hírügynökségek szerda esti helyzetjelentései szerint a főváros központjából heves fegyverropogás hallatszik. Baléi Langhám az arabközi békéltető bizottság vezetője tegnap Húszigóin királlyal tárgyalt. (London, MTI) Tegnap Londonban befejezte munkáját 13 nyugat-európai kommunista bált képviselőinek értekezlete, amelyen megvitatták a nyugat-európai kapitalista országok munkásosztálya harcánakproblémáit a nemzetközi monopóliumok növekedésének viszonyai között. A Vilus-parti erőmű, az asszuáni nagygát építkezési munkálatai befejeződtek és 15-én, pénteken kerül sor az egész komplexum ünnepélyes felavutására. Erre az alkalomra Egyiptomba érkezett a Nyikolaj Podgornij vezette szovjet párt- és állami küldöttség. A munkálatok során 57 millió köbméter földet mozgattak meg és 1,3 millió köbméter vasbetont építettek be a gátba, és tartozékaiba A vízgyűjtő, a Győzelem nevet viselő hatalmas mesterséges tó befogadóképessége 164 köbkilométer. Ez a hatalmas létesítmény szabályozza a Nílust és 74köbkilométer víz hasznosítását teszi lehetővé (ebből 18 köbkilométer Szudánnak jut.) A gátépítés eredményeként az Egyesült Arab Köztársaságban már 1964 óta ismeretlen fogalom az árvíz és a szalt’. Sok millió feddan földet tettek azóta öntözhetővé és körülbelül egymillió feddan földet az év minden szakában öntöznek. Ez azt jelenti hogy ezekről a földekről évente több termést takarítanak be A több mint kétmillió kilovottos asszuáni erőmű, bekapcsolódva az egységes energetikai rendszerbe, jelentősen emelte az ország energiaellátását. Nagyon érdekes a gátépítés története. 1898—1902-ben Asszuán környékén egy kisebb gát épült amelyet a későbbiekben kétszer is bővítettek. A teljes vízellátás ■problémáját azonban csak az 1952-es forradalom után oldották meg: október 8-án dekrétum jelent meg az rpszszudai gát és egy 150 sööbkilométeres víztároló építéséről . Befutottak a nyugatnémet francia és angol tervpályázatok. A Nemzetközi Fejlesztési és Újjáépítési Bank 418 milió egyiptomi fontban állapította meg az összköltséget. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kezdetben 200 millió dolláros hitelt szavazott meg, természetesen számtalan kikötés mellett. 1955 szeptemberében megtörtént az első kapavágás. Ezután, előbb az amerikai, majd az angol kormány állt el a segélynyújtástól. Ezzel akartak nyomást gyakorolni az egyiptomi népre hogy letérítsék a kiválasztott útról ezzel akarták megakadályozni az ország gazdasági fejlődését Egyiptom kormánya ekkor a Szovjetunióhoz fordult, segítségért. 1958 októberében megállapodás született arról hogy a■ Szovjetunió részt vesz az asszuáni gát építésében, műszaki segítséget nyújt hozzá. 1960. augusztusában aláírták a második megállapodást a második részleg építéséről. A kivitelezéssel a Gidroprojekt szovjet vállalatot bízták meg, amely 1959- ben elkezdte a nagyszabású terv kidolgozását. A reakciós körök kételkedtek abban, hogy az EAK a Szovjetunió segítségével megbirkózik e nehéz feladattal. AZ amerikai Time például azt bizonygatta, hogy az arabok és az oroszok lehetetlen dologra vállalkoztak. 1964. május 15-én elkészült a Nílus zárógátja. 1968 decemberében a gát elérte a tervezett magasságot. 1966 október 27-én elindult az első turbina. Az utolsót a 12 agregátot 1970 júliusában helyezték üzembe. Minden berendezést és minden anyagot a szovjet ipar szállított. Szovjet mérnökök technikusok és szakmunkások dolgoztak az építkezésen. Ugyanakkor az egykori fellahok is kitanulták az építői és szerelői szakmát 18 ezer egyiptomi munkás tanult meg 75 féleszakmát. 160 szakember tanult a Szovjetunióban. Avatás előtt az asszuáni nagygát IRTA: K. MZMIRMOV, AZ ASSZUÁN! GÁT SZOVJET JÖÉPÍTÉSVEZETŐJE Schröder a nyugatnémet ellenzék egyik vezető politikusát tegnap Moszkvába látogatott képünkön. Sebell külügyminiszter (jobboldali) utazása előtt fogadja Schrödert. Podgornij Kairóban Szerdán hivatalos látogatásra Kairóba érkezett Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke és kísérete. A szovjet és egyiptomi zászlókkal és üdvözlő jelszavakkal díszített kairói nemzetközi repülőtéren Anvar Szadat, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke, Husszein Al-Safi és Ali Szabri elnökhelyettesek. Mahmud Farazi miniszterelnök valamint az Arab Szocialista Unió Legfelső Végrehajtó Bizottságának raffiai minisztere. Vlagyimir Vinogradov kairói szovjet nagykövet, a diplomáciai testület tagjai, az egyiptomi főváros társadalmának képviselői üdvözölték a vendégeket. A repülőtéren mondott beszédében Podgornij a Szovjetunió népei forró üdvözletét tolmácsolta a baráti egyiptomi népnek. Ezután Podgornij Szadat elnök és más egyiptomi vezetők kíséretében felkereste Nasszer sírját és koszorút helyezett el. A koszorúzás után a szovjet államfő felkereste Nasszer elnök családját. Muskie szenátor Egyiptomból a Szovjetunióba látogat A három napja Kairóban tartózkodó Edmund Muskie amerikai demokratapárti szenátor szerdán sajtóértekezletet tartott az EAK fővárosában. A szenátor aki kairóiutóhatása előtt Izraelben járt, kijelentette hogy a közelkeleti országok jövendő kapcsolatainak fő problémája a „bizalom problémája”. Maskie szenátor, aki az Egyesült Arab Köztársaságban tett látogatása során találkozott Szádul elnökkel és különböző politikai személyiségekkel, ma Moszkvába utazik. Az EAK újabb béketerve Az Egyesült Arab Köztársaság újabb hárompontos tervet juttatott el a közelkeleti konfliktus békés rendezésére Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország kormányának, közölte szerdán a kairói Al Ahram. Az újabb egyiptomi béketervet Mahmud Riad külügyminiszter fejtette ki legutóbbi párizsi, londoni és római látogatása alkalmával. Az Al Ahram a következőképpen összegezi a nagyjelentőségű egyiptomi javaslatot: KAPU issaldé folynak majd a folyók Helikopter a morgár fölött — Hmw kpr a aie£)va„OMUtMN küszöbén — Kizdnek a vidulóművek Az alac-OUV fák laswin elfogytak, s a terepjárót hatalmas szál vörösfenyők vették körül, mintha mélyen a földbe vert vasoszlopok között jártunk volna. — Azt hiszem, túljutottunk a mocsaras részen. Innen már csak egy kőhajasnyira van a magassági pont — fordult felénk Szergej Vorobjev, a főfúrómester — ám be sem tudta fejezni a mondatot, amikor megnyílt a föld a lánctalpak alatt, s a terepjáró a fúróberendezéssel együtt visszatarthatatlanul süllyedni kezdett az ingoványos falaton. Végülis este lett, mire a fúróbrigád elérte a371 -es magassági pontot. Mindenki holtfáradt volt. S mégis, a reflektorok fényénél szó nélkül hozzáláttak a szereléshez. Nem csoda: ez volt az utolsó fúrás a terv szerint, amelyet hihetetlen nehézségek árán, nyolc hosszú év munkájával hajtották végre a tajga sűrűjében. Köztudott, hogy a Föld utótartalékai évről évre jelentős mértékben csökkennek. A Szovjetunió európai és déli területei — ahol a lakosság 80 százaléka él — az összes folyók 14 százalékának vízét gyűjtik csak öszsze, s ezért akár most is vízszűkében vannak A következő évtizedben a nagyarányú talajjavítási program végrehajtásával a helyzet csak rosszabbodik: az Aral-tó és a Kaszpi-tenger szintje csökkenni fog. Azért, hogy mindez ne követi tekhessék be, szovjet tudósok már a harmincas években felvetették az északi és a szibériai folyók „megfordításának” gondolatát. A külföldi újságok annak idején képtelennek minősítették a tervet. 1961 márciusára azonban a „Hidroprojekt” tervező- és kutató intézet kidolgozta azt a tervet, amelynek végrehajtása után a Pecsora és Vicsegda folyók vízének egy része az Asovia és a Kaszpi-tengerbe ömlik. A terv jóváhagyását követően Viktor Csisztyakov kutatómérnök vezetésével expedíció indult a Pecsora—Korba medencéjébe, hogy kijelölje a megépítendő csatornák helyét. Aft amelyről a bevezetőben szóltunk, majd’ minden fontos objektumnál dolgozott, ők végezték a taksai gát próbafúrásait. A Jaksa falu közelében épülő gát irányítja majd a Pecsora vizét a Pecsora—Kolvín-csatornán át a Kama folyóba. Kijelölték a Pecsora—Vicsegda csatorna vonalát, amely még egy helyen összeköti majd a két folyót. Kijelölték a Vicsegda—Káma csatornát is, amelyen át évi nyolcmilliárd köbméter víz főljük az északi folyóból a Rámába. Megnéztük a térképen: az étkl és az utolsó zászlócska között több, mint ezer kilométer a távolságig minden kilométerért újabb csatát kellett vívniuk a természettel. A brigádtagok átlagéletkora 23 év, az egész expedícióé 26, a munkások többsége tartalékos katona. Borisz Satyirov őrvezető egy csendes kisvárosban szolgált a Feketetenger partján. Jó munkát, szépen berendezett lakást kínáltatt neki, de Borisz unta a meleg éghajlatot. Északra kívánkozott. Most a brigád egyik legjobb műszakmestere. Megtalálta a helyét, beilleszkedett a közöségbe a többi katona is. Alekszej Uszov őrvezető (a legjobb sofőr az egész expedícióban). Anatolij Sutnyakov, a volt határőr, Vaszilij Botszafzov rakétás, Anatolij Matveset és Nyikoláj Prohorov harckocsizók. Egyszer a brigád azt a feladatot kapta, hogy derítsék fel a Milvinsz- Iri-mocsarakat. A terv szerint ebben a térségben nem folyna munka, a IV- csata—Vicsegda-csatorna megkerülte volna a mocsarat. Az expedíció vezetője azonban elmondta a brigád tagjainak: ha sikerül bebizonyítani, hogy a csatornát át lehet vezetni ezen a területen, ez nagy pénzmegtakarítást tenne lehetővé. Elindult tehát a brigád felderíteni a mocsarat. Rögtön az első napon úgy elsüllyedt két traktor, hogy tízméteres kutatóindakrcai sem érték el azokat. Elhatározták, hogy helikopterekkel derítik fel a terepet. Előbb fát szállítottak a mocsárhoz, három réteg gömbfából tízszer tíz méteres ,,repülőteret’’ építettek s ezután szállították át a berendezéseket. Négy hónarmot töltöttek a mocsaraknál, mostoha körülmények között. Még az ivóvizet is helikopteren kellett ideszállítani. Annál nagyobb örömet szerzett az eredmény: bebizonyosodott, hogy át lehet vezetni a csatornát a mocsáron Az expedíció főhadiszállásán feszült a légkör. A kutatók a csatornarendszer utolsó létesítményének, a Kerévi melletti vízi csomópontnak a felderítését szeretnék mihamarabb befejezni A hetvenes évek végére már északi víznek is el kell jutnia a Kaszpi- és az Azovi-tengerbe. Mérnökök, geológusok és közgazdászok az utolsó számításokat végzik az új Csatornák mentén épülő vízierőművek építéséhez A vizierőművek villamosenergia termelésével négy éven belül megtérülnek a csatornarendszer építésének költségei. Viktor Csisztyakov, az expedíció vezetője már idestova harminc éve dolgozik hasonló építkezések előkészítésén Műszereivel ott volt Dorovstál, Kievnél, a Rámánál, a Jenyiszejnél, az Irtás—Karaganda-csatorna építésénél. •— A Pecsorához képest mindegyik könnyebb volt, — mondja Csisztyakov. — nehezen, nagyon nehezen engedelmeskedik nekünk ez a folyó, de végül is engedelmeskednie kell. S tulajdotképpen már sikerült is megtörnünk ellenállását. Ez a mi ajándékunk az SZKP közelgő XXIV. kongresszusának. P. Letugye/iyikin Csütörtök, 1971 január 1.•