Napló, 1971. szeptember (Veszprém, 27. évfolyam, 205-229. szám)

1971-09-01 / 204. szám (205. szám)

Szerda, 1971. szeptember 1. Pótalkatrész mezőgazdasági gépekhez Ötezerféle pótalkatrészt gyárt mezőgazdasági erő- és munkagépekhez a Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat. A szakemberek szerint az idén jobb lesz a pót­­alkatrész ellátás, mint az elmúlt években. Képünkön­ ellenőrzik a Zetor fékdobjainak méretét (MTI fotó: Bereth Ferenc felvétele — KS) A vetőmag mecsai Jó minőségű az idei vetőmag Alig fejeztük be az ara­tást, már itt vannak a jövő évi kenyér gondjai. Ki mint vet, úgy arat, tartja a köz­mondás, s ez ma talán még igazabb, mint régen. A gon­dos magágykészítés­­mellett a bő­­termés elengedhetetlen feltétele a jó minőségű, kellő csírázási százalékkal és erély­­lyel rendelkező vetőmag. A vetőmag tisztaságának, csí­rázóképességének jelentősé­ge elsősorban a holdanként­ tőszám beállításánál, az egy holdra jutó vetőmag meny­­nyiségénél mutatkozik meg. Egy kis gondatlanság a ve­tésnél egy év múlva a zsá­koknál több mázsa kiesést­­jelenthet. Elkerülésére az Állami Vetőmagfelügyelő­­ség három éve teljesen díj­talanul végzi a saját ter­mesztésű vetőmagok hatósá­gi ellenőrzését. A felügyelőség agrármérnö­kiei ezekben a hetekben Veszprém megye jövő évi gabonatermésének alapozá­sát segítik. Naponta 60—75 olyan mintát vizsgálnak át, melyet a termelőszövetkeze­tek,­­állami gazdaságok be­­küldenek. Tavaly mintegy 120 mezőgazdasági nagyüzem végeztette velük ezeket a rendkívül fontos döntő vizs­gálatokat. Ez körülbelül 400 minta ellenőrzését jelentet­te számukra. Az első idei minták már két hete megérkeztek, de nem olyan ütemben, ahogy azt várni lehetne. Félő, hogy majd csak közvetlenül a ve­tés előtt, szeptemberben, ok­tóberben küldik be a mintá­kat a gazdaságok, s ezek vizsgálatainak eredményéről a torlódás miatt esetleg csak vetés után értesülhetnek. Ta­valy is voltak olyan terme­lőszövetkezetek, melyek csak vetés után küldték be min­táikat. Ezeken természete­sen, ha gyenge minőségű volt a vetőmag, már nem sokat segíthettek a felügyelőség szakemberei. Páli Lajos, az Állami Ve­tőmagfelügyelőség Veszprém megyei kirendeltségének ve­zetője elmondta, az idén az előző évi gyakorlatokkal el­lentétben egyre több gazda­ság tiszta, vizsgálatra kel­lően előkészített mintát küld hozzájuk. Kellemes megle­petés ez: könnyíti munkáju­kat, s ami még fontosabb, kevesebb időt kell fordíta­­niuk egy-egy vizsgálat elvég­zésére. Az eddig beérkezett min­ták alapján, az idei gabonák vetés szempontjából jónak mondhatók. Egy-egy tétel gyenge csírázóképességgel érkezett, ezek „vetésre nem alkalmas” bírálatot kaptak. A vetőmag csírázási és tisztasági százalékának vizs­gálataival egyidejűleg a „ve­tőmag meósai” végzik a más megyékbe szállítandó vető­magok fémzárolását is. Az árpát befejezték, már a bú­zának is mintegy 60,százalé­kát leplombálták, mindösz­­sze 215 vagon van még hát­ra. A szaporításra szánt hib­ridkukorica és burgonya Utolsó szántóföldi szemléi szintén hátra vannak még. Mindez felelősségteljes munkát kíván. A vetőmag­felügyelőség munkatársai kezükben tartják a jövő évi termést, de hogy munkájuk eredményes lesz-e, nemcsak rajtuk múlik, ők tanácsot adnak. Viszont a tanács csak akkor lesz eredményes, ha időben kérik, és be is tart­ják. Gy. A. Évente 18 ezer gépkocsit javítanak Elkészült a keszthelyi nagycsarnok A Keszthelyi Vas és Fém KTSZ autószervizének hírne­ve már túlszállt a megye ha­tárain. A Dunántúl különbö­ző vidékeiről, Pécsről, Zala­egerszegről, Nagykanizsáról sokszáz vállalat, illetve ma­gánember hozza be gépko­csiját javíttatni, szervizeim. Évente 18 ezer gépkocsi for­dul meg itt. A szövetkezet dolgozói ta­valy a szovjet gyártmányú autók garanciális javításá­nak országos versenyében az első helyet szerezték meg De amíg idáig eljutottak hosszú volt az út. A húsz­­esztendős szövetkezet tagsá­ga az ötvenes években még nem gondolt sem versenyek­re, sem nagy beruházásokra örültek, ha az igényeket ki­elégítették. Ám ezek — s gépjárműpark és a balatoni idegenforgalom növekedésé­­vel — fokozatosan emelked­tek. Emiatt, nagy vita után, több mint 10 milliós korsze­rűsítéshez láttak hozzá. Ez ugyan meghaladta a szövet­kezet anyagi erejét, de az idő bizonyította, hogy a bátrak­nak kedvez a szerencse, azoknak, akik a hiteligény­­léstől sem riadtak vissza. A szövetkezet 1967 nyarán az új telephelyre költözött, amely Keszthely határában, az észak-balatoni út mellett épült. Ez a réginél ötszörte tágasabb telephely alkalmat nyújtott a további korszerű­sítésre. A második lépcsőben 7,7 millió forintos beruházást valósítottak meg. Az 1970 nyarán kezdett korszerűsítés ez év végére a karosszéria részleg csarnokának építésé­vel befejeződik. A 650 négy­zetméteres nagycsarnok el­készült, a szerelők a kis mű­helyből rövidesen átköltöz­hetnek. N­A­t*­L­a Több az újítás a Bakony Művekben A veszprémi Bakony Mű­vekben 1971 első félévében 46 újítási javaslatot nyújtot­tak be. Ebből 37-et fogadtak el és 32 újítást meg is va­lósítottak. Ezek összesen 2 millió 830 ezer forint meg­takarítást jelentenek. A ja­vaslattevőknek összesen 162 ezer forint újítási díjat fi­zettek ki. A vállalat dolgo­zói közül 450 a rendszeresen újítással foglalkozók száma, akik között a megvalósított, de nem kalkulálható újítá­sok után 51 ezer forintot osz­tottak ki. Nyolcféle Videoton televízió A székesfehérvári Video­ton televízió gyáregységében az év első nyolc hónapjában nyolcféle televíziót szereltek. A mennyiséget tekintve a sorrend: Intersztár, Inter­fa­vorit, Olympia, Szuper- Olimpia, Record és a­ TA 1250 jelű készülék, amelybe kom­binált varia tunert építet­tek be. Ezzel mindkét sáv, az UHF és a VHF sáv egy­aránt vehető. Exportra két­féle minivizor, külön csöves és külön tranzisztoros mini­vizor készült. 3 Mire jó a társulás? A veszprémi tsz tapasztalatai a termelői együttműködésről A megyeszékhely termelő­­i szövetkezete a maga 2300­­ holdjával nem tartozik a na­gyobb gazdaságok közé. Leh I­hetőségei adottak, meglevő keretein belül kell gazdál­kodnia. Egy-egy üzem ered­ményes vagy eredménytelen­­ .tevékenységét ugyan nem a­­ terület nagysága határozza meg, de kétségtelen, hogy a fejlődés mind tágabb határo­kat (szellemi horizontot is!) követel. A veszprémi Dózsa Tsz a gépellátó kereskedelemtől a tejiparig tucatnyi vállalattal áll szinte mindennapi kap­csolatban. Ez a viszony több­nyire adok-veszek alapon­­ történik. Egyszerű a dolog: a tsz megvásárolja a termelés­hez szükséges eszközöket és­­ eladja megtermelt javait. Az­­ esetek többségében mindez­­ fix, előre tudott árakon tör­ténik. A termelés szférájá­ban éppen ez adja a gazdál­kodást terhelő költségek csökkentésének jelentőségét. Egy másik vonatkozása a termelő és a vele kapcsolat­ban álló partner kapcsolatá­nak: a „felek” tartós együtt­működésre törekszenek. Az utóbbi évek figyelemre mél­tó kísérője a szakosodás elő­retörése. Az, hogy a gazdasá­gok nem sokféle árut ter­melnek, hanem egyre-egyre koncentrálnak, és abból ad­nak el nagy tömeget. A raktárral kezdték... Ezekről a kérdésekről be­szélgettünk dr. Varga Zol­tánnal, a Dózsa Tsz elnöké­vel. (Már az is sokat mond, a mezőgazdaság minőségileg újfajta igényére utal, hogy az elnök, aki alig valamivel több­, mint­ egy évtizede vé­gezte felsőfokú­­tanulmánya­­it, a közelmúltban, A mező­gazdasági üzemek vezetése című tanulmányával doktori rangot kapott.) A veszprémi tsz jónéhány esztendeje még a megye leggyengébb üzemei közé tartozott. Amolyan nagyüzemi szatócskodást folytatott — „mindent” ter­melt, mindenből keveset és drágán. — A helyzet megváltozta­tásának útja nyilvánvaló volt — idézi fel az akkori időket Varga Zoltán. — Esz­közeink olyan koncentrálá­sára volt szükség, amely le­hetővé tette a főbb munka­­folyamatok gépesítését, azt, hogy egy-egy áruból nagy tömeget értékesítsünk. . Azt említi, hogy a szakoso­dás eredményesnek bizo­nyult, de egy-egy magaslat „megmászása” után a széle­sedő látóhatár új akadályo­kat is megvilágított. Olyan felismeréshez jutottak, hogy amit egyedül — hiába, kevés a 2300 hold! — nem képesek megoldani, azt megoldhat­ják, ha társat keresnek. Nagy tehertételt jelentett a gaz­daságnak, hogy a megter­melt gabona, a vásárolt mű­trágya, meg más egyéb anyag tetemes része veszendőbe ment, mert nem volt megfe­­lelő raktározási lehetőségük Építeni? Nincs kivel és nincs miből. (.Elméleti" kérdés: mekkorát építsenek, olyant, amilyenre ma van szükség, de az 5 vagy 10 év szükség­letének megfelel-e?) ( A vö­rösberényi tsz-szel közös vál­lalkozásba kezdtek: együtt vásároltak és alakítottak át egy épületet értékeik raktá­rozására. A vállalkozással já­ró kiadás tulajdonképpen a veszteségek elhárításával megtérült, az meg már nye­reséget jelent, hogy a raktár szabad részét bérbeadják. A Cement- és Mészművek selypm­gyárában 200 millió forintos beruházással azbesztcement (eternit) nyomócső gyárat létesítettek. Építését 1968 őszén keze­ték meg, pró­baüzeme 1971 június 8-án indult, augusztus 20-án pedig már teljes üzemmel dolgoztak. Olasz gyártmányú gépsor­ral 5 méter hosszú, víz és egyéb folyadékok, valamint gáz vezetésére alkalmas csöveket gyártanak. Képünkön­ dolgozik a csőgyár (MTI fotó — Kunkovács László felv. — KS) Fillérekből 100 ezer forint Az összefogás hasznát és saját lehetőségeik szűkössé­gét a tapasztalat újból és új­ból megerősítette. Jelentős a gazdaságban a csirkehús­­„gyártás”. Kaptak is ajánla­tot az alapanyagot, a napos­csibét „előállító” Bábolnai Állami Gazdaságtól: ha hosszabb távon és évente legalább 200 ezer csibét vá­sárolnak, akkor kedvez­ményt kapnak. Jó lett volna a kedvezmény, de a Dózsá­nak akkoriban a kért meny­­nyiségnél kevesebbre volt lehetősége. Társult hát a gazdaság a szomszéddal, a gyulafirátóti tsz-szel. A két üzem már megfelelt a követelmények­nek. Varga Zoltán tanulság­ként említi, hogy a volumen, a mennyiség egyre nagyobb ár lesz. Az idén a csibevásár­lási kedvezmény — darabon­ként 30 fillér — tekintve, hogy már mintegy félmilliót vásárolnak, 150 ezer forint tiszta pénzt jelent a gazda­ságnak. Más haszna is van a társulásnak. Nagy vásárlók és nagy eladók a kész termék értékesítésénél. A kis­terme­lők jócskán megfizették a baromfi-„felfutás” árát, a nagy kínálat idején az ipar nem győzte a feldolgozást, átmeneti nehézségek támad­tak az átvételnél — a Dózsa Tsz és a társult gazdaság, mint nagy szállító, minden gond nélkül átvészelte ezt az időszakot. A társulás javára írható az is, hogy a két gaz­daság barátságát az anyagi érdekeltség is erősíti. A legnagyobb közös vállalkozás Még egy társulásnak tagja a Dózsa Tsz. a MÉK-nek, a korszerűsített szövetkezeti zöldség-gyümölcs kereskede-e lemnek. Nem is társulás ez Valójában, hanem 30­ terme­lőszövetkezet és 22 ÁFÉSZ közös vállalata. A tsz pénz­ben megváltott részjegye mellett évente 1 millió tojás­sal és kertészete teljes termé­sével érdekelt a vállalkozás­ban. A fogyasztó napról nap­ra tapasztalhatja, hogy az új vállalat nem egyszerűen név­táblacserét jelent: körülmé­nyes k közvetítők kiiktatásával megyorsult az áru útja, ter­hek nem rakódnak rá, minő­ségét megóvják. Bár a veszprémi tsz részje­gyet váltott a Zalában épí­tendő tsz-közi baromfifeldol­gozó tulaj­donos-tagságához , de nem gyűjti a részvé­nyeket. Varga Zoltán maga is azt tartja, hogy újabb társu­lás ugyan egyfajta lehetősé­get jelenthet, de a meglevő keretek bővítése még kézen­fekvőbb. Itt van például a MÉK. Az alapító okirat szé­leskörű tevékenységet körvo­nalaz, de véleménye szerint lehetőségeit nem használják ki eléggé. Néhány tagszövet­kezet, tsz is, ÁFÉSZ is pél­dául saját használatra és részben „szektoron kívüli” eladásra különböző építő­anyagot gyárt — a közös vállalat védnökségével érde­mes lenne megkeresni annak lehetőségét, hogy miként le­hetne az érdekeltek anyagi hozzájárulásával a legkedve­zőbb adottságú üzemeket úgy fejleszteni, hogy az építő­anyag elsősorban a temérdek gonddal küzdő mezőgazdaság áramkörében maradjon. Az anyagbeszerzés, a pótalkat­rész-gyártás közös megoldása ugyancsak nagy nyereséget jelentene. A termeléssel szemben tá­masztott újabb és újabb kö­vetelmények ismételten pró­ba elé állítják a gazdasági vezetőket. Dönteniük kell szinte mindennap kis és nagy dolgokban egyaránt A dön­téshez viszont a jelen szük­ségleténél előbbre kell látni, az ösztön­össéggel szemben egyre inkább a tudatosság követel helyet magának. A veszprémi tsz tapasztalata is igazolja: a közös érdekeken alapuló összefogás lényeges emelője a társultak gazdasá­gos termelésének. Túras Lajos Pótszabadság, gyógycipő, kedvezményes fuvar A kollektív szerződések tapasztalatai az Áh­ÉSZ-eknél Most első ízben kötöttek öt évre szóló kollektív szerző­dést a fogyasztási és értéke­sítő szövetkezetek. A tapasz­talatokról tárgyalt tegnapi ülésén a MÉSZÖV elnöksé­ge. Megállapították, hogy több helyes­­ kezdeményezést tűztek célul a szövetkezetek. A devecseri és keszthelyi ÁFÉSZ például a dolgozó nők­ munkájának megköny­­nyítésére a vasárnapi napon túl még egy fél nap szabad­idő biztosítását rögzítette a szerződésben. Több szövetke­­zetnél az egyedülálló és többgyermekes anyák részé­re 3—12 napos pótszabadsá­got adnak. A pápatesték­e­k a kereskedelemben dolgozó nők részére gyógycipőt vásá­rolnak. A törzsgárda sza­bályzat­a hosszú idő óta a mozgalomban dolgozóknak nyújt fokozottabb erkölcsi és anyagi megbecsülést. A lakásépítést segíti a dolgo­zók részére biztosított ked­vezményes fuvareszközök igénybevételének lehetősége. Napirenden szerepelt még a személyzeti és oktatási munka, különösen a szakem­ber-utánpótlás helyzetének vizsgálata, valamint a fo­gyasztási szövetkezetek VII. kongresszusának előkészíté­se.

Next