Napló, 1974. március (Veszprém, 30. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-01 / 50. szám

Megyénk 63 ezer álta­lános és középiskolás diákjának csupán tizen­két százaléka, azaz hét és fél ezer tizennyolc éven aluli fiatal jut na­ponta rendszeresen isko­­latejhez, kakaóhoz. Az országos átlag is jobb ennél, húsz százalék. Mi az oka, hogy mi, Veszp­rém megyeiek nemhogy javítanánk, de rontjuk az országos átlagot? Mik lehetnek azok az akadá­lyok, melyek gátolják megyénkben az iskolatej akció sikerét? Miért van az, hogy a Művelődés­­ügyi Minisztérium és a megyei tanács művelő­désügyi osztályának min­den tanév elején megtett javaslatai nem jutnak el a megvalósításig? ISKOLÁIÉS­t megkapták ezt az iskolák is. Mi külön nem foglalkozunk a témával. Ahol volt rá igény és lehetőség, biztosan megszervezték. De,­­hogy őszinte legyek, nem hiszem, hogy a falusi iskolákban túl­ságosan igényelték volna akár a szülők, akár a gyere­kek. Tejivásra „kijelölt" hely Veszprémben az 1-es szá­mú általános iskola a legna­gyobb. Huszonhét tanulócso­port jár ide. Két „műszak­ban’’, délelőtt, délután fo­lyik a tanítás. Az épület ré­gi, nagy a zsúfoltság. Iskola­tejet itt jelenleg nem árul­nak. Négy, vagy öt évvel ez­előtt megpróbálták ugyan az egyik lépcsőfordulóban. — Ma már ezt nem tehet­jük meg — mondja Pelcrédi Lajosné igazgatóhelyettes. — Először is: nincs aki árusít­sa a tejet. A technikai sze­mélyzet amúgy is kevés, a pedagógusoknak pedig iga­zán nem ez a dolguk. Tár­gyaltunk a szomszédos Cse­mege ABC Áruházzal is, de délelőtt mindig pontosan idő­re ők sem tudták vállalni. Azt mondták, csak annyit tehetnek, hogy reggel korán áthozzák ládákban a tejet meg a péksüteményt, adjuk el mi. Ebbe persze nem egyezhettünk bele, a folyo­són igazán nem tárolhatunk ládákat. Amúgy sincs hely... Az egészségügyi osztály­­egyébként is nagyon szigorú, mi lenne, itt, ha a gyerekek az udvaron vagy folyosókon innák a tejet... Miért, most hol tízóraiz­nak? Nincs felmérés Tapolca, járási hivatal, művelődésügyi osztály. Mé­száros György osztályvezető: — A területünkön főleg kis iskolák vannak. Nem tudnám megmondani, hogy melyikben van és melyikben nincs iskolatej. Gondolom, talán Sümegen — a járásban itt vannak egyedül nagyobb iskolák. Nem készítettünk erről felmérést, ezért pontos adatokat nem tudok. Igen, megkaptuk mi is augusztus­ban a megyei művelődésügyi osztály levelét, amelyben ja­vasolták, hogy meg kell szer­vezni az iskolatej akciót. De A tejipar ráfizet, de csinálja A keszthelyi tejüzemben naponta 1200—1300 kétdecis poharat töltenek meg iskola­­tejjel, 800-at pedig kakóval, a külön e célra vásárolt automata gépek. Ha kétszer ennyi kellene, kétszer eny­­nyit töltenének meg. De nem kell.­­ Számunkra is meglepő volt, hogy az iskolák meny­nyire nem lelkesedtek — mondják a tejüzem vezetői. — Az igazgatók mintha azt hinnék, hogy nem tudjuk máshova „elsózni” a tejet, ezért „forszírozzuk” annyira az akciót. Pedig egyszerűen arról van szó, hogy mi ko­molyan vettük, s a tanév elején felkerestünk minden iskolát, elmondtuk, mit tu­dunk nyújtani. Rendkívül csodálkoztunk, hogy éppen a nagyobb városi iskolák — Keszthelyen például a Csány László általános iskola — zárkózott el mereven, külön­böző megoldhatatlan prob­lémákra hivatkozva. A falu­si iskolákban — érdekes mó­don — kedvezőbbek a ta­pasztalataink. Balatonfeny­vestől Zánkáig a Balaton­­parti községeket, a Tapolca, Sümeg körzetét látjuk el na­ponta tejjel, ezek közül több helyre szállítunk iskolatejet is. — A tapolcai járásba is? — Természetesen. Többek között Szigligetre, Bada­csonytördemicre. A keszthe­lyi járásban pedig hat köz­ségbe — a Karmacs, Vindor­­nyaszőllős útvonalon, egé­szen Sümegcsehiig — külön iskolatej járatot indítottunk. Ez nem olcsó mulatság, a szállítási költségek jóval ma­gasabbak, mint az egész szál­lítmány értéke. Úgy gondol­juk, hogy még ha most ráfi­zetünk is, később megéri. Ha a mai gyerekekben ki­alakul az egészséges táplál­kozás, a mindennapi tej és tejtermék fogyasztás iránti igény, valószínűleg az fel­nőtt korukban is megmarad. De ehhez nem elég csak a tejipar. A kereskedelemnek és a vendéglátóiparnak is most kellene a jövő tejfo­gyasztóit megszerezni. (A kereskedelem viszont egy 1972-ben kelt, úgyneve­zett „gebin” rendeletre hi­vatkozik, mely szerint a szo­ros elszámolású üzletek (ál­talában a nagyobb élelmi­szerboltok, ABC-k ilyenek) nem foglalkoztathatnak moz­­góárust, nem foglalkozhat­nak mozgóárusítással. Az is­kolatej árusítás — vélemé­nyük szerint — ilyennek számít, tehát tilos. Ahol — elvétve — mégis csinálják, ott sikerült valami furfangos úton-módon kiagyalt ma­gyarázattal „kijátszani” a rendeletet.) Tapolcán akarták Tapolca városnak négy ál­talános iskolája van. Délelőtt 9 óra 40 perckor mind a négy iskolában megszólal a nagyszünetet jelző csengő. A diákok ilyenkor tízóraiznak. Tejet, kakaót, kiflivel, zsem­lével, netán sajttal , ki mit szeret. A négy iskolából háromban így van ez három éve, a negyedikben, az új lakótelepiben csak az idén, mert ez csak ebben a tanév­ben nyílt meg. Érdekes, hogy az iskolatej akció itt nem ütközik megoldhatatlan aka­dályokba. Hogyan csinálják? Tóth József, az 1-es számú általános iskola igazgatója: — A tej és kakaó árusításra a kapusfülkét jelöltük ki. (Lehetne persze ez a helyi­ség szertár is például, a hely­nek itt is szűkében vannak.) Az ügyeletesek — tanárok és tanulók — természetesen, mint az udvaron, a folyosó­kon is, vigyáznak a rendre. A szemben lévő ÁFÉSZ ABC áruházból a kicsengetéskor már mindig megérkezik két eladó, két szocialista brigád — a Béke és a Törekvés — tagjai. Ők vállalták az isko­latej eladását. Ládákban át­hozzák a tejet, kakaót, pék­süteményt. A gyerekek alig várják, hogy rájuk kerüljön a sor. A 600 tanulóból 200— 250 rendszeresen itt vásárol tízórait. Azt hiszem, a szü­lőknek is segítünk ezzel. Kü­lönösen­­ azoknak, akik korán reggel elmennek dolgozni, bányákba, üzemekbe. Így nem kell még azzal is törőd­niük, hogy a gyereknek elő­re elkészítsék a tízórait... ★ Sok-sok ellenérv, akadály, nehézség é­s nem egy kö­zülük valóban megfontolan­dó­ak az iskolatej ellen. De a kevés pozitív példa végül is azt bizonyítja: lehet! A szemléleten, a „hozzáálláson” kell változtatni ott, ahol még nem „sikerült” bevezetni az iskolatejet. Egyszerűen: akar­ni kell. Osváth Sarolta Sársulás a Bakony iszkvében•­ Burgonyatermesztés 500 hektáron Felére csökkent a burgo­nya vetésterülete az utóbbi években a Zirc-környéki mezőgazdasági nagyüzemek­ben. Pedig ez a vidék a burgonya „őshazája” volt mindig a Bakonyban. Az ok általánosan ismert: a bur­gonyatermesztés gépesítése és a tárolóterek korszerűsí­tése nem tartott lépést a nö­vekvő igényekkel és köve­telményekkel. Ennek követ­keztében az elöregedett tag­ság képtelen volt kézi erő­vel nagy területeket meg­művelni és magas hozamo­kat elérni. Állami támogatás a termelőknek A múlt évben MÉM ren­delet jelent meg, mely in­tenzív burrgonyatermesztés­­re hívta fel a termelőket. A rendeletben megfogalmazott elvek ösztönzően hatottak a társulásos alapon való együttműködésre ebben a körzetben is. Az előírt 500 hektáros terület beültetésére azonban önmagában egyik nagyüzem sem vállalkozha­tott, ezért hat gazdaság tár­sult a múlt év őszén Zirc központtal. A bakonyvidéki intenzív burgonyatermeszté­si társulásnak — Zirc és Olaszfalu termelőszövetke­zeteinek egyesülésével — je­lenleg öt tagja van: a zirci Bakony, a pénzesgyőri Új Élet, a borzavári Új Alkot­mány, a várpalotai Jószeren­csét és a kapolcsi Egervöl­­gye Termelőszövetkezet. Államunk — a burgonya­termesztés fellendítése érde­kében — megkülönböztetett támogatást nyújt e prog­ramban résztvevő társulá­soknak. Korábban, s ma is­ nagy gondot jelentett a táro­lás. A burgonya jórésze prizmákban telelt át, jelen­tős veszteséggel. Ma, a ren­delkezés nyomán, 50 száza­lékos állami ártámogatásban részesülnek a tárolóházakat építő társulások a korábbi 30 százalék helyett. Segítsé­get nyújt az állam a speciá­lis burgonyatermesztő gép Új technológia Az idén — az első évben — kellő vetőgumó híján 400 hektáron termelnek burgo­nyát a társulást alkotó ter­melőszövetkezetekben. Há-á­rom intenzív fajtával kez­denek: a holland Desire, az NDK Astilla és a magyar Somogy gyöngye fajtákkal. A társulás tagjai a Keszt­helyi Agrártudományi Egye­tem vetőmagszaporító cso­portja által kidolgozott tech­nológiát valósítják meg. A zirci Bakony Tsz-en — a társulás legnagyobb burgo­nyatermesztőjén keresztül — az egyetem messzemenő se­gítséget nyújt a burgonya­termesztő gazdaságoknak a hozamok növeléséhez és a választék bővítéséhez. Az egyetem tudományos mun­katársai — az irányítás és ellenőrzés mellett — szakta­nácsokkal is segítik a tár­sulást az első lépéseknél. Erre a februárban megkö­tött szerződés is kötelezi őket. Ebben az évben — a fej­lesztési tervvel összhang- Magas hozamok Az idén 250 mázsás hek­táronkénti átlagtermést ter­vezett a társulás. Korábban csak 160—180 mázsás ter­mést takarítottak be a tag­szövetkezetek. A hozamok ilyen mérvű növelése meg­alapozott: tápanyagban gaz­dag földekkel, jó minőségű vetőgumókkal és elegendő növényvédő szerrel rendel­keznek. Tavaszig várhatóan megérkezik a három hol­pek beszerzéséhez is: a vé­telár 70 százalékát fedezi. Intenzív burgonyafajtákat — elsősorban holland és né­met fajtákat — csak a prog­ramban résztvevő társulások kapnak kedvezménnyel, a gyakorlatban ban­k ötmillió forint érté­kű gépet rendelt a társulás az Agrokertől. Új ültető- és talajelőkészítő gépeket, be­takarító kombájnokat, osztá­lyozó-, válogató- és anyag­­mozgató gépeket vásárolnak állami segítséggel. Még az idén két burgonyatároló há­zat is építenek 4—4 millió forintos költséggel. Az egyi­ket Zircen, a másikat Ka­­polcson építik fel 150—150 vagonos tárolótérrel. Nemcsak a termeléshez, hanem az értékesítéshez is biztonságos alapot nyújt a társulásos rendszer. A Szom­bathelyi Vetőmagtermeltető Vállalattal kötött ötéves ter­mékértékesítési szerződés mind a két fél számára elő­nyös. A vállalat gondoskodik a társulás teljes vetőgumó szükségletéről, a társulás vi­szont az összes vetőburgo­nyáját a vetőmagtermeltető vállalatnak adja el. Az étke­zési burgonya pedig — a MÉK-en keresztül — a me­gyei ellátásba kerül. A nagy választék land gyártmányú talajmarós ültetőgép is. A kezdeti lépéseket meg­tette már az alig fél éve lét­rejött burgonyatermesztési társulás. Sokrétű támoga­tással, az erők célszerű fel­­használásával, a fogyasztói igények követésével néhány éven belül teljesítheti cél­jait. Nemesbüki András Nyereség — tartalékból Nehéz évet zárt a Közép­dunántúli Tégla és Cserép­ipari Vállalat. A Balaton­­parti építkezési tilalom — a vállalat legnagyobb piaca az itteni építkezések voltak — és részben a házgyárak működése által nagy meny­­nyiségű áru halmozódott fel a vállalat tizenkilenc gyá­rában. Veszteséget jelentett a tégla lerakási többlet­­költsége, fizetnie kellett a vállalatnak az eszközleköté­si járulékot és kamatokat is. A tervezett 43 millió forin­tos nyereség helyett mind­össze 20 millió forintot ér­tek el. A raktárak pedig zsúfolásig megteltek téglá­val, cseréppel. Mégsem húzzák a vészha­rangot! Az előző jó évek okos gazdálkodása most se­gített. A korábbi nyereség tizenkét százalékát ugyanis arra használták fel, hogy feltöltsék a vállalat tarta­lékalapját, így ebben a szű­kös évben is átlag tizennyolc nap nyereségrészesedést tudnak fizetni a dolgozók­nak. Az 1974-es esztendő sem indul biztatóan, mert sem a belkereskedelem, sem az épí­tőipar nem kötötte fel a vál­lalat teljes termelésének anyagait. Mégis bízni lehet a jövőben, mert a mezőgaz­daság jó évet zárt, és ez va­lószínűleg fellendíti majd az építkezéseket is. Tárgyalnak az export lehetőségeiről is, hiszen az országban már két gyár szállít Jugoszláviába építkezési anyagokat, eset­leg a középdunántúli válla­lat tartalékait is értékesíte­ni lehetne. A következő ötéves terv időszakában azonban várha­tóan emelkedni fog az épí­tőanyagok iránti kereslet, ezért a vállalat felkészül a korszerűsítésre, fejlesztésre. Veszprém megyében egy új, modern téglagyár építését tervezik erre az időszakra. Ez a gyár már sokkal ke­vesebb kézi erőt igényel majd, mint a meglévő je­lenlegi gyárak. Zsiguli alkatrészek a Tapolcáról Még 3 millió forint értékű gép Második gyártócsarnok 1080,négyzetméteren Váratlanul, kéretlen-hi­­vatlan toppanunk be a Ba­kony Művek tapolcai üze­mébe, ahol az utolsó simí­tásokat, az indulás előtti gépbeállításokat végzik a szerelők. A kenyérgyár mel­lett, a volt kukoricaföldön és gyümölcsösben elkészített új létesítmény minden részé­ben megfelel a legkorsze­rűbb követelményeknek. A 12x72 méteres, több mint 800 négyzetméteres alapte­rületű üzemcsarnokban már kész a két szerelőszalag. Dexion Salgó alkatrészek­ből állították össze gyorsan, csakúgy mint a készáru, il­letve szerszámpolcot. A sza­lagoknál a gépek, a 2,5—5 tonnás sajtolóberendezések — saját kivitelezésűek, a veszprémi anyagyárban ké­szítették őket. — Két műszakban mint­egy 48 nő dolgozik majd a két szalag mellett — mond­ja Heizer Pál csoportvezető. — összesen körülbelül 60 nő talált itt munkát, egye­lőre. Fiatalok, most tanul­ták a szakmát Veszprémben, a VÁZ gyáregységben. Hogy mit készítenek majd? Természetesen gépkocsial­katrészeket, Zsiguli ablak­törlő karokat és lapátokat. Később a Polsky Fiat 126 P-hez is ugyanilyen alkat­részeket, a csarnok másik részében pedig tekercselés is lesz. Az építési költségek fedezéséhez a Bakony Mű­vek mintegy 2 millió forint­tal járult hozzá, a többit a városi tanács fedezte. De a vállalat még mintegy 8 milliót fordít az új üzemre. Ebből építik meg többek között a mostani csarnokra merőleges 1080 négyzetmé­ter alapterületű gyártócsar­nokot, amelynek üzembehe­lyezése után a jelenlegit készáruraktárnak és hason­lónak használják. Ezenkívül a Bakony Művek különféle szerelvényekre (akkumulá­tortöltő, síkköszörű, szerelő­­szalag, légtartály, marógép stb.) még mintegy másfél millió forintot fordít. A mostani gépeken kívül a közeljövőben körülbelül még mintegy 3 millió forint ér­tékű termelőberendezést szállít le az új üzembe. A fürdőkben, öltözőkben, irodákban, de a termelő­részben is már befejezték a munkát. Néhány nap múlva már termelnek is a beren­dezések, megkezdődik a kí­sérleti gyártás. Az átadást április 4-re tervezik. Napfényes, tiszta, korszerűen elrendezett berendezésekkel felszerelt csarnok várja a dolgozókat a Bakony Művek tapolcai új gyáregységében. Heizer Pál csoportvezető, Benkó Lajos és Fazekas Ferenc lakatos az indulás előtt megbeszélik a Bakony Művekben készült kisgépek kipróbálását. (Fotó: Péterfay Endre) NAPLÓ — 1974. március 1. péntek —3

Next