Napló, 1974. március (Veszprém, 30. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-01 / 50. szám
Megyénk 63 ezer általános és középiskolás diákjának csupán tizenkét százaléka, azaz hét és fél ezer tizennyolc éven aluli fiatal jut naponta rendszeresen iskolatejhez, kakaóhoz. Az országos átlag is jobb ennél, húsz százalék. Mi az oka, hogy mi, Veszprém megyeiek nemhogy javítanánk, de rontjuk az országos átlagot? Mik lehetnek azok az akadályok, melyek gátolják megyénkben az iskolatej akció sikerét? Miért van az, hogy a Művelődésügyi Minisztérium és a megyei tanács művelődésügyi osztályának minden tanév elején megtett javaslatai nem jutnak el a megvalósításig? ISKOLÁIÉSt megkapták ezt az iskolák is. Mi külön nem foglalkozunk a témával. Ahol volt rá igény és lehetőség, biztosan megszervezték. De,hogy őszinte legyek, nem hiszem, hogy a falusi iskolákban túlságosan igényelték volna akár a szülők, akár a gyerekek. Tejivásra „kijelölt" hely Veszprémben az 1-es számú általános iskola a legnagyobb. Huszonhét tanulócsoport jár ide. Két „műszakban’’, délelőtt, délután folyik a tanítás. Az épület régi, nagy a zsúfoltság. Iskolatejet itt jelenleg nem árulnak. Négy, vagy öt évvel ezelőtt megpróbálták ugyan az egyik lépcsőfordulóban. — Ma már ezt nem tehetjük meg — mondja Pelcrédi Lajosné igazgatóhelyettes. — Először is: nincs aki árusítsa a tejet. A technikai személyzet amúgy is kevés, a pedagógusoknak pedig igazán nem ez a dolguk. Tárgyaltunk a szomszédos Csemege ABC Áruházzal is, de délelőtt mindig pontosan időre ők sem tudták vállalni. Azt mondták, csak annyit tehetnek, hogy reggel korán áthozzák ládákban a tejet meg a péksüteményt, adjuk el mi. Ebbe persze nem egyezhettünk bele, a folyosón igazán nem tárolhatunk ládákat. Amúgy sincs hely... Az egészségügyi osztályegyébként is nagyon szigorú, mi lenne, itt, ha a gyerekek az udvaron vagy folyosókon innák a tejet... Miért, most hol tízóraiznak? Nincs felmérés Tapolca, járási hivatal, művelődésügyi osztály. Mészáros György osztályvezető: — A területünkön főleg kis iskolák vannak. Nem tudnám megmondani, hogy melyikben van és melyikben nincs iskolatej. Gondolom, talán Sümegen — a járásban itt vannak egyedül nagyobb iskolák. Nem készítettünk erről felmérést, ezért pontos adatokat nem tudok. Igen, megkaptuk mi is augusztusban a megyei művelődésügyi osztály levelét, amelyben javasolták, hogy meg kell szervezni az iskolatej akciót. De A tejipar ráfizet, de csinálja A keszthelyi tejüzemben naponta 1200—1300 kétdecis poharat töltenek meg iskolatejjel, 800-at pedig kakóval, a külön e célra vásárolt automata gépek. Ha kétszer ennyi kellene, kétszer enynyit töltenének meg. De nem kell. Számunkra is meglepő volt, hogy az iskolák menynyire nem lelkesedtek — mondják a tejüzem vezetői. — Az igazgatók mintha azt hinnék, hogy nem tudjuk máshova „elsózni” a tejet, ezért „forszírozzuk” annyira az akciót. Pedig egyszerűen arról van szó, hogy mi komolyan vettük, s a tanév elején felkerestünk minden iskolát, elmondtuk, mit tudunk nyújtani. Rendkívül csodálkoztunk, hogy éppen a nagyobb városi iskolák — Keszthelyen például a Csány László általános iskola — zárkózott el mereven, különböző megoldhatatlan problémákra hivatkozva. A falusi iskolákban — érdekes módon — kedvezőbbek a tapasztalataink. Balatonfenyvestől Zánkáig a Balatonparti községeket, a Tapolca, Sümeg körzetét látjuk el naponta tejjel, ezek közül több helyre szállítunk iskolatejet is. — A tapolcai járásba is? — Természetesen. Többek között Szigligetre, Badacsonytördemicre. A keszthelyi járásban pedig hat községbe — a Karmacs, Vindornyaszőllős útvonalon, egészen Sümegcsehiig — külön iskolatej járatot indítottunk. Ez nem olcsó mulatság, a szállítási költségek jóval magasabbak, mint az egész szállítmány értéke. Úgy gondoljuk, hogy még ha most ráfizetünk is, később megéri. Ha a mai gyerekekben kialakul az egészséges táplálkozás, a mindennapi tej és tejtermék fogyasztás iránti igény, valószínűleg az felnőtt korukban is megmarad. De ehhez nem elég csak a tejipar. A kereskedelemnek és a vendéglátóiparnak is most kellene a jövő tejfogyasztóit megszerezni. (A kereskedelem viszont egy 1972-ben kelt, úgynevezett „gebin” rendeletre hivatkozik, mely szerint a szoros elszámolású üzletek (általában a nagyobb élelmiszerboltok, ABC-k ilyenek) nem foglalkoztathatnak mozgóárust, nem foglalkozhatnak mozgóárusítással. Az iskolatej árusítás — véleményük szerint — ilyennek számít, tehát tilos. Ahol — elvétve — mégis csinálják, ott sikerült valami furfangos úton-módon kiagyalt magyarázattal „kijátszani” a rendeletet.) Tapolcán akarták Tapolca városnak négy általános iskolája van. Délelőtt 9 óra 40 perckor mind a négy iskolában megszólal a nagyszünetet jelző csengő. A diákok ilyenkor tízóraiznak. Tejet, kakaót, kiflivel, zsemlével, netán sajttal , ki mit szeret. A négy iskolából háromban így van ez három éve, a negyedikben, az új lakótelepiben csak az idén, mert ez csak ebben a tanévben nyílt meg. Érdekes, hogy az iskolatej akció itt nem ütközik megoldhatatlan akadályokba. Hogyan csinálják? Tóth József, az 1-es számú általános iskola igazgatója: — A tej és kakaó árusításra a kapusfülkét jelöltük ki. (Lehetne persze ez a helyiség szertár is például, a helynek itt is szűkében vannak.) Az ügyeletesek — tanárok és tanulók — természetesen, mint az udvaron, a folyosókon is, vigyáznak a rendre. A szemben lévő ÁFÉSZ ABC áruházból a kicsengetéskor már mindig megérkezik két eladó, két szocialista brigád — a Béke és a Törekvés — tagjai. Ők vállalták az iskolatej eladását. Ládákban áthozzák a tejet, kakaót, péksüteményt. A gyerekek alig várják, hogy rájuk kerüljön a sor. A 600 tanulóból 200— 250 rendszeresen itt vásárol tízórait. Azt hiszem, a szülőknek is segítünk ezzel. Különösen azoknak, akik korán reggel elmennek dolgozni, bányákba, üzemekbe. Így nem kell még azzal is törődniük, hogy a gyereknek előre elkészítsék a tízórait... ★ Sok-sok ellenérv, akadály, nehézség és nem egy közülük valóban megfontolandóak az iskolatej ellen. De a kevés pozitív példa végül is azt bizonyítja: lehet! A szemléleten, a „hozzáálláson” kell változtatni ott, ahol még nem „sikerült” bevezetni az iskolatejet. Egyszerűen: akarni kell. Osváth Sarolta Sársulás a Bakony iszkvében• Burgonyatermesztés 500 hektáron Felére csökkent a burgonya vetésterülete az utóbbi években a Zirc-környéki mezőgazdasági nagyüzemekben. Pedig ez a vidék a burgonya „őshazája” volt mindig a Bakonyban. Az ok általánosan ismert: a burgonyatermesztés gépesítése és a tárolóterek korszerűsítése nem tartott lépést a növekvő igényekkel és követelményekkel. Ennek következtében az elöregedett tagság képtelen volt kézi erővel nagy területeket megművelni és magas hozamokat elérni. Állami támogatás a termelőknek A múlt évben MÉM rendelet jelent meg, mely intenzív burrgonyatermesztésre hívta fel a termelőket. A rendeletben megfogalmazott elvek ösztönzően hatottak a társulásos alapon való együttműködésre ebben a körzetben is. Az előírt 500 hektáros terület beültetésére azonban önmagában egyik nagyüzem sem vállalkozhatott, ezért hat gazdaság társult a múlt év őszén Zirc központtal. A bakonyvidéki intenzív burgonyatermesztési társulásnak — Zirc és Olaszfalu termelőszövetkezeteinek egyesülésével — jelenleg öt tagja van: a zirci Bakony, a pénzesgyőri Új Élet, a borzavári Új Alkotmány, a várpalotai Jószerencsét és a kapolcsi Egervölgye Termelőszövetkezet. Államunk — a burgonyatermesztés fellendítése érdekében — megkülönböztetett támogatást nyújt e programban résztvevő társulásoknak. Korábban, s ma is nagy gondot jelentett a tárolás. A burgonya jórésze prizmákban telelt át, jelentős veszteséggel. Ma, a rendelkezés nyomán, 50 százalékos állami ártámogatásban részesülnek a tárolóházakat építő társulások a korábbi 30 százalék helyett. Segítséget nyújt az állam a speciális burgonyatermesztő gép Új technológia Az idén — az első évben — kellő vetőgumó híján 400 hektáron termelnek burgonyát a társulást alkotó termelőszövetkezetekben. Há-árom intenzív fajtával kezdenek: a holland Desire, az NDK Astilla és a magyar Somogy gyöngye fajtákkal. A társulás tagjai a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem vetőmagszaporító csoportja által kidolgozott technológiát valósítják meg. A zirci Bakony Tsz-en — a társulás legnagyobb burgonyatermesztőjén keresztül — az egyetem messzemenő segítséget nyújt a burgonyatermesztő gazdaságoknak a hozamok növeléséhez és a választék bővítéséhez. Az egyetem tudományos munkatársai — az irányítás és ellenőrzés mellett — szaktanácsokkal is segítik a társulást az első lépéseknél. Erre a februárban megkötött szerződés is kötelezi őket. Ebben az évben — a fejlesztési tervvel összhang- Magas hozamok Az idén 250 mázsás hektáronkénti átlagtermést tervezett a társulás. Korábban csak 160—180 mázsás termést takarítottak be a tagszövetkezetek. A hozamok ilyen mérvű növelése megalapozott: tápanyagban gazdag földekkel, jó minőségű vetőgumókkal és elegendő növényvédő szerrel rendelkeznek. Tavaszig várhatóan megérkezik a három holpek beszerzéséhez is: a vételár 70 százalékát fedezi. Intenzív burgonyafajtákat — elsősorban holland és német fajtákat — csak a programban résztvevő társulások kapnak kedvezménnyel, a gyakorlatban bank ötmillió forint értékű gépet rendelt a társulás az Agrokertől. Új ültető- és talajelőkészítő gépeket, betakarító kombájnokat, osztályozó-, válogató- és anyagmozgató gépeket vásárolnak állami segítséggel. Még az idén két burgonyatároló házat is építenek 4—4 millió forintos költséggel. Az egyiket Zircen, a másikat Kapolcson építik fel 150—150 vagonos tárolótérrel. Nemcsak a termeléshez, hanem az értékesítéshez is biztonságos alapot nyújt a társulásos rendszer. A Szombathelyi Vetőmagtermeltető Vállalattal kötött ötéves termékértékesítési szerződés mind a két fél számára előnyös. A vállalat gondoskodik a társulás teljes vetőgumó szükségletéről, a társulás viszont az összes vetőburgonyáját a vetőmagtermeltető vállalatnak adja el. Az étkezési burgonya pedig — a MÉK-en keresztül — a megyei ellátásba kerül. A nagy választék land gyártmányú talajmarós ültetőgép is. A kezdeti lépéseket megtette már az alig fél éve létrejött burgonyatermesztési társulás. Sokrétű támogatással, az erők célszerű felhasználásával, a fogyasztói igények követésével néhány éven belül teljesítheti céljait. Nemesbüki András Nyereség — tartalékból Nehéz évet zárt a Középdunántúli Tégla és Cserépipari Vállalat. A Balatonparti építkezési tilalom — a vállalat legnagyobb piaca az itteni építkezések voltak — és részben a házgyárak működése által nagy menynyiségű áru halmozódott fel a vállalat tizenkilenc gyárában. Veszteséget jelentett a tégla lerakási többletköltsége, fizetnie kellett a vállalatnak az eszközlekötési járulékot és kamatokat is. A tervezett 43 millió forintos nyereség helyett mindössze 20 millió forintot értek el. A raktárak pedig zsúfolásig megteltek téglával, cseréppel. Mégsem húzzák a vészharangot! Az előző jó évek okos gazdálkodása most segített. A korábbi nyereség tizenkét százalékát ugyanis arra használták fel, hogy feltöltsék a vállalat tartalékalapját, így ebben a szűkös évben is átlag tizennyolc nap nyereségrészesedést tudnak fizetni a dolgozóknak. Az 1974-es esztendő sem indul biztatóan, mert sem a belkereskedelem, sem az építőipar nem kötötte fel a vállalat teljes termelésének anyagait. Mégis bízni lehet a jövőben, mert a mezőgazdaság jó évet zárt, és ez valószínűleg fellendíti majd az építkezéseket is. Tárgyalnak az export lehetőségeiről is, hiszen az országban már két gyár szállít Jugoszláviába építkezési anyagokat, esetleg a középdunántúli vállalat tartalékait is értékesíteni lehetne. A következő ötéves terv időszakában azonban várhatóan emelkedni fog az építőanyagok iránti kereslet, ezért a vállalat felkészül a korszerűsítésre, fejlesztésre. Veszprém megyében egy új, modern téglagyár építését tervezik erre az időszakra. Ez a gyár már sokkal kevesebb kézi erőt igényel majd, mint a meglévő jelenlegi gyárak. Zsiguli alkatrészek a Tapolcáról Még 3 millió forint értékű gép Második gyártócsarnok 1080,négyzetméteren Váratlanul, kéretlen-hivatlan toppanunk be a Bakony Művek tapolcai üzemébe, ahol az utolsó simításokat, az indulás előtti gépbeállításokat végzik a szerelők. A kenyérgyár mellett, a volt kukoricaföldön és gyümölcsösben elkészített új létesítmény minden részében megfelel a legkorszerűbb követelményeknek. A 12x72 méteres, több mint 800 négyzetméteres alapterületű üzemcsarnokban már kész a két szerelőszalag. Dexion Salgó alkatrészekből állították össze gyorsan, csakúgy mint a készáru, illetve szerszámpolcot. A szalagoknál a gépek, a 2,5—5 tonnás sajtolóberendezések — saját kivitelezésűek, a veszprémi anyagyárban készítették őket. — Két műszakban mintegy 48 nő dolgozik majd a két szalag mellett — mondja Heizer Pál csoportvezető. — összesen körülbelül 60 nő talált itt munkát, egyelőre. Fiatalok, most tanulták a szakmát Veszprémben, a VÁZ gyáregységben. Hogy mit készítenek majd? Természetesen gépkocsialkatrészeket, Zsiguli ablaktörlő karokat és lapátokat. Később a Polsky Fiat 126 P-hez is ugyanilyen alkatrészeket, a csarnok másik részében pedig tekercselés is lesz. Az építési költségek fedezéséhez a Bakony Művek mintegy 2 millió forinttal járult hozzá, a többit a városi tanács fedezte. De a vállalat még mintegy 8 milliót fordít az új üzemre. Ebből építik meg többek között a mostani csarnokra merőleges 1080 négyzetméter alapterületű gyártócsarnokot, amelynek üzembehelyezése után a jelenlegit készáruraktárnak és hasonlónak használják. Ezenkívül a Bakony Művek különféle szerelvényekre (akkumulátortöltő, síkköszörű, szerelőszalag, légtartály, marógép stb.) még mintegy másfél millió forintot fordít. A mostani gépeken kívül a közeljövőben körülbelül még mintegy 3 millió forint értékű termelőberendezést szállít le az új üzembe. A fürdőkben, öltözőkben, irodákban, de a termelőrészben is már befejezték a munkát. Néhány nap múlva már termelnek is a berendezések, megkezdődik a kísérleti gyártás. Az átadást április 4-re tervezik. Napfényes, tiszta, korszerűen elrendezett berendezésekkel felszerelt csarnok várja a dolgozókat a Bakony Művek tapolcai új gyáregységében. Heizer Pál csoportvezető, Benkó Lajos és Fazekas Ferenc lakatos az indulás előtt megbeszélik a Bakony Művekben készült kisgépek kipróbálását. (Fotó: Péterfay Endre) NAPLÓ — 1974. március 1. péntek —3