Napló, 1974. július (Veszprém, 30. évfolyam, 152-176. szám)
1974-07-02 / 152. szám
Építik: a DRV dolgozói Határidő: 1979 április Beépítésre váró vízvezetékcsövek a község főutcáján Főkajár is jó ivóvizet kap A Balaton északi partjának községei közismerten híjján vannak a jó ivóvíznek. Ezen segítenek most a Dél-dunántúli Regionális Vízmű Vállalat I- es építésvezetőségének dolgozói, akik a 14 kilométer hosszú vízvezetékrendszert építik, A Balatonakarattyától egy ággal Balatonfokai árnak is juttatnak jó ivóvizet. A munkát ez év január 22-én kezdték meg. A csövek lefektetéséhez szükséges árokrendszer elkészítéséhez mintegy 14—15 ezer köbméter földet mozgattak meg, 80 százalékát gépek segítségével, míg a többit, a köves, erősebb talaj miatt kézi erővel. Ugyanennyi földet temetnek majd vissza, ha elkészülnek a vezetékkel. Az építésvezetőség három brigádja most Balatonfőkajáron dolgozik. Feladatuk „nem leányálom”, hiszen egyes területeken a földszint felett 20 centiméter magasan áll a talajvíz. Ám itt is meg kell ásni a vezeték helyét, lefektetni, szigetelni a csöveket. Ezalatt állandóan dolgoznak a szivattyúk. A vízvezetékhálózat elkészítésének határideje: 1975 április vége. A brigádok úgy igyekszenek, hogy a munka zömét, mintegy 80 százalékát még ez évben elvégezzék. Tudják, hogy nagy felfordulást okoztak a községben, de a végig felárkolt utcák, bármennyire nehezítik is a közlekedést, a jövőt, a jó ivóvizet ígérik. Ezért kérik a lakosságot, megértő türelmükkel segítsék a brigádok munkáját, hiszen saját gondjuk megoldásáról van szó. A község területén mintegy 15—16 átfúrást kell végezni az utak alatt Kecskés Gábor brigádjának. Képünkön: az út alatti átvezetéshez hegesztik a fémcsöveket (Fotó: Péterfay Endre) A Kiss János vezette brigád két tagja a Rákóczi utcában a kész csővezeték nyomáspróbáját tartja Sziklás, kemény a talaj, itt nem boldogul a gép. Bertalan Ferenc szocialista brigádjának tagjai csákányt, lapátot fognak, mert itt is meg kell építeni a vezetéket Eszmecsere a munkahelyi demokráciáról Közvetve, közvetlenül Vigyázzunk, véletlenül se kerüljön a címben lévő két szó közé — a vessző helyett — egy harmadik. Nem közvetve vagy közvetlenül, hanem közvetve és közvetlenül egyaránt élnie, léteznie kell a munkahelyi demokráciának. Azonos tartalom másmás formái, megjelenítői csupán. Nincsenek alá- és fölérendelt viszonyban. Egyformán fontosak. Egyformán fejlesztésre szorulnak. A bizalom kötelez Ismerős mondat. Sűrűn hallani. Főként a különböző testületek tagjainak megválasztásakor. Az üzemi, a munkahelyi demokrácia közvetett érvényesítését ugyanis a dolgozók testületekre bízzák. Például a pártbizottságra. A vállalati szakszervezeti tanácsra, bizottságra. Az alsóbb szintű párt- és KISZ vezetőségekre, szakszervezeti műhelybizottságokra. S egyebek között a vállalati felügyelő bizottságra, hiszen annak is vannak munkás tagjai. Akiket, sok más, tisztséget kapott társukkal együtt, kötelez a bizalom. Kérdés, mire kötelezi őket? Természetesen arra, hogy ismerjék a testület elé kerülő ügyeket, mondják el véleményüket, s persze, azokét szintén, akik megválasztották őket. Legyenek kritikusok, igényesek, kezdeményezők, ne gépiesen bólogatok ... Néhány hegyibeszéd Lassítsuk csak gondolataink szárnyait, nehogy a felhők közé ragadjanak bennünket. Maradjunk a földön. Elvben helytállóak azok a követelmények, melyeket fentebb sorolni kezdtünk. A gyakorlatban azonban a közvetett demokrácia fórumainak ténykedése a munkahelyek egy részén azért formális, azért keveset érő, mert semmi más, pusztán — ahogy ezt az üzemi szóhasználat csúfolja — néhány hegyibeszéd hangzik el. A vezetők, a szakterület illetékesei számadatok és szakmai kifejezések tömegét zúdítják a hallgatóságra. Igyekeznek „tudományosak” lenni, de legjobb esetben is annyi marad meg a résztvevők többségének fejében, hogy „kellene”, sok minden kellene. Hogyan, mi módon? Erről nem esett szó, erről nem kérték a testület tagjainak véleményét. Holott ott kezdődött volna a kollektív munka, a demokrácia közvetett fórumának hasznossága. Esetleges, rendezetlen annak gyakorlata, hogy mit érdemes, mit kell e fórumok elé terjeszteni. A jelenleginél világosabb — állami és szakszervezeti — utasításokra, irányelvekre van szükség. Azért, hogy ne néhány vezető elhatározásától függjön, megvitatnak-e valamit a testületekkel, vagy „rövid úton” döntenek, s a közösségnek nem marad más, mint a tudomásulvétel. Mert ez hálátlan szerep. Mi több, jogtalan is. Tökéletesen igaz Az írás viszont megmarad — tartja a közhiedelem. De öreg hiba, hogy sokszor az írás sem ér sokat. Könnyű ez is, „elrepül”. Hiszen — áttérve a munkahelyi demokrácia közvetlen formáira — jegyzőkönyv, emlékeztető, összefoglaló készül a termelési tanácskozásról, az üzemi munkásgyűlésről, a brigádértekezletről, a brigádvezetők helyi,s ágazati tanácskozásáról, az ifjúsági parlamentről, a törzsgárda összejöveteléről, a műszaki konferenciáról, a párt- és szakszervezeti KISZ taggyűlésről ... Azaz tekintélyes a fórumok száma. Nem kevésbé az ott elhangzó észreNapjainkban — mind a dolgozók szemléletét, mind társadalmi viszonyainkat tekintve — eljutottunk addig, hogy a közvetett és a közvetlen fórumoknak érdemi szerepet, hatáskört, ha úgy tetszik, jogkört szánunk. A formalitások helyett. Formailag ugyanis élnek a termelési tanácskozások. Rendszeresen megtartják azokat stb. Ám mi múlik a dolgozóknak ezen az összejövetelén? Döntenek a kiváló címre javasoltakról. Kész Vajon ma már elég ez? Hiszen az emberek politikai, műveltségi, s persze szakmai szintje is, jóval fölötte áll az egykorinak. Igényük van tehát a többre. Arra például, hogy — akár a termelési tanácskozások új jellegű lebonyolítása, akár más forma keretében — érdemben mondhassanak véleményt közvetlen munkahelyi vezetőjükről, a gazdasági munka egészéről és részeiről, a bánásmódról ... A Munkaügyi Minisztérium és a Szakszervezetek Országos Tanácsa tavaly végzett, széleskörű együttes vizsgálata egyebek között megállapította, hogy a dolgozók nagy többsége nem a munkahelyi demokratizmus ugyanis a lenini útmutatás." „A megvitatás — közös, a felelősség — egyszemélyi”, vételeké, javaslatoké, bírálatoké. Csak éppen... „ ... azt szeretnénk, hogy hatékonyabban működjön demokráciánk, és ne úgy, ahogy ma még sok helyen előfordul; a dolgozók elmondják ugyan véleményüket, a vezetők meg is köszönik azt, de minden marad a régiben” — állapította meg Kádár János 1974. március 28-án, a nyíregyházi pártaktíván. Azaz: csak a szó meg az írás nem elég. Arra is szükség van, hogy a kötelező cselekvés módjait kimunkáljuk. A vezetők személyes felelősségének érvényesítését a dolgozók közvetlen tapasztalatainak hasznosításában, új fórumai után áhítozik, hanem a meglévők hatásos működtetését kívánja. A tömeges vélemény jó jelzőrendszer! Kifejezi az igényeket csakúgy, mint a lehetőségeket. Azt, hogy a formák, értekezletek, tanácskozások gyarapítása helyett érdemi feladatokat kell rábízni a meglévőkre. Esetleg úgy, hogy — sok más mellett — a brigádvezetői értekezletek előzetes véleményt nyilvánítanak az üzemi vezetők bizonyos körében a kinevezéshez. Esetleg úgy, hogy az üzemi szakszervezeti bizottságokba ne csak a megválasztottak legyenek ott, hanem az adott terület szocialista brigádjainak képviselői szintén. „Merész” elképzelések ezek? Csak azok vélik annak, akik nem érzékelik eléggéa dolgozók megerősödött öntudatát, növekvő tulajdonosi szemléletét. Holott a demokrácia, benne az üzemi, munkahelyi demokrácia is, tükrözője a megváltozott társadalmi körülményeknek, a társadalmi fejlődésnek. S ma már tudjuk, elengedhetetlen, hogy világosan — formájában és tartalmában — tükrözze ezt. Mészáros Ottó A szó elrepül... Formalitások helyett Házépítés — sikla után Napsütötte domboldal. A távolban látni lehet Inota impozáns sziluettjét. Felkanyarodunk a műútról a féligkész emeletes házak jövendőbeli utcácskájába. Hallgatom Wilhelm Elek magyarázatát. Várpalotán a városszéli dombocska jövőjéről mesél. S képzeletemben már én is látom a fiatal utca zöldellő előkertjeit, a játszadozó gyerekeket, a kandelláberek nyújtott árnyékát. Egyelőre azonban célszerű a lábam alá nézni. Murva- és homokhegyeken bukdácsolunk át, végül egy félig kész otthon előtt egy malteros ládára telepszünk le. A „háziaknak” aligha lehet szemükre vetni, amiért nem lelkesednek a látogatókért — hisz dolgoznak. — Sokfelől hallottunk már ilyen kezdeményezésekről. Beszélgetünk magunk között róla eleget. Aztán, amikor a Várpalotai Szénbányák KISZ- bizottsága tárgyalt az illetékesekkel a múlt év elején — hogy létre tudjuk hozni a lakásépítő szövetkezetét. 28 fiatal vájár jelentkezett — kezdi a beszélgetést Szatmári Balázs, aki robbantómester, az S 2-ben. — Hogy a KISZ vezetői mennyit talpaltak, tárgyaltak, nem tudom. De szerintem ők is csak a célt nézték, nem a nehézségeket, hisz akkor talán elkezdeni sem merte volna az ember — teszi hozzá Benke Károly vájár. Bent, a félig kész ebédlőben kialszik a gumikábel végén lógó stecklámpa. Együtt sétálunk a központi biztosító szekrényig. Szatmári Balázs kicseréli a kiégett biztosítékot. — Hát ez van még egyelőre a kandelláberek helyén — mondja. Újra letelepszünk egy betoncsőre. Rápaskol alkalmi ülőkéjére és így folytatja: — Ezek pedig a jövő közművesítés tartozékai. A villányi vizet és a csatornázást mi csináljuk meg, így kaptuk meg a telkeket négyszögölenként 15 forintért a városi tanácstól. — Mennyivel lehetett beszállni és honnét jött össze az indulótőke? — A 28 tag legtöbbje fiatal, többgyermekes. Tízezer kellett az induláshoz, és a vállalat adott 20 ezer forint kamatmentes kölcsönt egy évre. — Fiataloknak néha enynyit is nehéz összerakni. — Ez igaz is, de mindanynyian csaknem fél évig együtt jártunk bontani régi épületeket, és az épülő házak anyagának a fele innét van... Szatmári Balázs felesége is leteszi a malterkeverőt. Leül közénk a betongyűrűkre. Már négyen mesélnek felváltva a csupasz téglafalak tövében. — Sok a baj, a gond. A födém betonelemekből rossz tárolás miatt 1500 összetörött... Nem kis pénz volt. — Késtek az anyagszállítások is néha. — Több mint egy éve már itt „víkendezünk” nyakig malterban — sikla után ... Mielőtt közbeszólhatnék, Szatmári Balázs megszólal. — Nehogy azt higgye, hogy panaszkodunk! Magunknak csináljuk és nem kis segítséggel. Jobban járunk mi is, az állam is, hogy 28 családdal kevesebb jár sürgetni a lakáshivatalt, a fogadónapokon. Az is elég energiába kerül. A csákány és a lapát nekünk, bányászoknak a föld fölött sem idegen. A lebukó nap az épülő házak árnyékából lassan toronyháznak illőt rajzol.. Búcsúzunk, kiérünk az „összefogás utcájából”. Magamban kereszteltem el így. Wilhelm Elek, a KISZ-titkár, aki szintén itt épít, a házsor mögé mutat. — A jó példa az, amit mások is követnek. Mögöttünk, a domb másik részén, már megtörtént az ünnepélyes kapavágás. Újabb 28 vájár követi a „lignit lakásszövetkezet” példáját. Egy év múlva ugyanilyen házak állnak majd ott is. Bányászok építenek maguknak. Sikla után, éppen csak lemosva magukról a fekete szénport. Varga György Ifjú szakmunkások fogadása a Bakony Művekben (Tudósítónktól.) Szombaton 66 fiatal, kezdő szakmunkást köszöntöttek a veszprémi Bakony Művekben. Először Takáts László, a KISZ-bizottság ifjúsági felelőse üdvözölte a munkára jelentkező fiatalokat és a veszprémi 306-os Szakmunkásképző Intézet igazgatóját, majd a vállalat vezérigazgatósága nevében Pagett Olivér üzemgazdasági főosztályvezető ismertette a feladatokat és a lehetőségeiket. Hangsúlyozta többek között, hogy minden fiatal szakmunkás részére megfelelő munkakört és szakmai továbbképzési lehetőséget tud biztosítani a vállalat. Ezt igazolja az is, hogy 1971-től több mint húsz százalékkal emelkedett a szakmunkások bére. Az ifjú szakmunkások helyzetére a jövőben is megkülönböztetett figyelmet fordítanak a vállalat vezetői. Márkus Károly szerszámkészítő, a szakszervezeti bizottság tagja, több fontos tennivalóra hívta fel a fiatalok figyelmét. Javasolta, hogy a most kezdő szakmunkások ismerkedjenek meg a vállalati kollektív szerződéssel, az ifjúsági törvényre épülő vezérigazgatói utasítással és a törzsgárda-szabályzattal. Megemlítette, hogy a jelenlegi törzsgárda-szabályzat értelmében elismerik az ipari tanulók utolsó két évét is, így hároméves munkaviszony után a fiatalok ötéves törzsgárdatagságra jogosultak. A 15 kitűnő és jeles osztályzattal végzett fiatalnak a vállalati KISZ-bizottság könyvjutalmat, a szakszervezeti bizottság pedig emléklapot adott át. Kitüntették Steigler András szakoktatót; több évtizedes munkájáért megkapta a „Kiváló dolgozó” címet. Befejezésül a vállalat ifjúsági kubtjában találkozót rendeztek az idős és fiatal szakmunkások részére. (B. J.) NAPLÓ — 1974. július 2. kedd —3