Napló, 1976. október (Veszprém, 32. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-01 / 232. szám
Kádár János fogadta az Iraki Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárát Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára csütörtökön fogadta a hazánkban tartózkodó Aziz Mohamedet, az Iraki Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárát. A szívélyes légkörben és az elvtársi együttműködés szellemében tartott találkozón tájékoztatták egymást az MSZMP és az Iraki Kommunista Párt tevékenységéről, véleménycserét folytattak a nemzetközi helyzet, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. Hangsúlyozták a testvérpártok két- és sokoldalú tanácskozásainak jelentőségét, a mozgalom egysége erősítésének fontosságát. Állást foglaltak a közel-keleti helyzet átfogó igazságosrendezése, a libanoni vérontás azonnali beszüntetése, a válság politikai megoldása mellett. Megerősítették szolidaritásukat a libanoni haladó hazafias erőkkel, a Palesztinai Felszabadítási Mozgalommal. Megállapították, hogy az MSZMP és az Iraki Kommunista Párt testvéri kapcsolata, együttműködése tovább mélyült a marxizmus— leninizmus, a proletár internacionalizmus szellemében. Méltatták a magyar és az iraki nép barátságának, a két ország sokoldalú együttműködésének, s azon belül az MSZMP és a Baath párt kapcsolatainak kiszélesítésében elért eredményeket. A találkozón jelen volt Abel Haba, az Iraki Kommunista párt KB-tagja és dr. Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője. 2 — NAPLÓ — 1976. október 1. péntek Lázár György tan irata Kína nemzeti ünnepe alkalmából Hua Kuo-feng-nek, a Kínai Népköztársaság államtanácsa elnökének PEKING A kínai nép nemzeti ünnepén, a Kínai Népköztársaság megalakulásának 27. évfordulója alkalmából a magyar nép, a Magyar Népköztársaság kormánya és a magam nevében jókívánságaimat küldöm önnek a Kínai Népköztársaság államtanácsának és a kínai népnek kívánom, hogy országaink kapcsolatai a béke és a haladás ügye javára fejlődjenek. Budapest, 1976. szeptember 30. Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Folytatódnak a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások Csütörtökön a bécsi Hofburgban folytatódott a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről tárgyaló konferencia. A plenáris tanácskozáson két felszólalás hangzott el. Elsőnek Jiri Meisner nagykövet, a csehszlovák delegáció vezetője fejtette ki kormányának a szocialista országok álláspontját tükröző nézeteit, ezután Robert Winter nagykövet, a luxemburgi küldöttség vezetője szólalt fel. Az ülés után rendezett csehszlovák sajtótájékoztatón Jiri Meisner nagykövet egyebek közt arról szólt, hogy a nyári szünet alkalmat adott a delegációknak a kétoldalú konzultációkra. A csehszlovák delegáció vezetője többek között rámutatott: „három évvel az érdemi tárgyalások megkezdése után joggal elvárható, hogy a NATO világos választ adjon a függőben lévő kérdésekre, és — az előzetes konzultációkon elfogadott megállapodásokkal ellentétesen — ne törekedjék egyoldalú előnyökre”. Választások küszöbén az NSZK Két nappal a nyugatnémet parlamenti választások előtt a közvéleménykutató intézetek tendencia-felmérései az SPD—FDP koalíció térnyerését mutatják. A Stern című hetilap megbízásából készített összesített, jelentés azt mutatja, hogy a választók 51,1 százaléka a jelek szerint a jelenlegi szociálliberális kormányszövetségre adja szavazatát. Nürnbergi memento Champetier de Ribes, a nürnbergi per francia főügyésze a tárgyalás utolsó napjaiban, most három évtizede kijelentette: — Miután bemutattuk a dokumentumokat, meghallgattuk a tanúkat, lepergettük a filmeket, amelyek láttán maguk a vádlottak is összerázkódtak a borzalomtól, a világon senki sem állíthatja, hogy a megsemmisítő táborok, az agyonlőtt hadifoglyok, a halomra öldösött békés lakosok, a hullahegyek, a testben, és lélekben megnyomorított emberek tömegei, a gázkamrák és a hamvasztókemencék — hogy mindezek a bűntettek csupán a németellenes érzelmű propaganda képzeletének szülöttei. Ezt többé nem állíthatja senki. Senki? 1976 szeptemberének utolsó napjaiban jelentették a hírügynökségek a Majna melletti Frankfurtból: „A német katonák harci szövetsége’’ nevű nyugatnémet újfasiszta szervezet a nürnbergi per befejeződésének közelgő harmincadik évfordulója alkalmából felforgató akcióba kezdett. Röplapjain igyekszik hangulatot kelteni a háborús főbűnösök perében hozott ítéletek ellen, amelyek alapján — a neonácik szerint — „ártatlan emberek” kerültek bitóra, illetve börtönbe. Ha más jelünk nem lenne rá, ez a hír önmagában is tanúsítja, hogy az 1945. október 18-től 1946. október 1-ig tartott monstre per nem egyszerűen a nyugodtan lezárható múlt feledésre megérett szakasza. Annyira nem, hogya nyugatnémet jobboldal legszélsőségesebb elemei még a mostani választási kampányban is szemrebbenés nélkül felhasználják a nürnbergi évfordulót. A neofasiszta hecclapokban egymást követik az uszító támadások Robert Kempner frankfurti ügyvéd ellen, aki annak idején a német nép nevében a per egyik fővádlója. Elképzelhetőnek tartotta bárki 1946 októberében, hogy 1976 októberében nürnbergi szerepére hivatkozva követeljék egyesek Kempner eltávolítását az ügyvédi kamarából ? A válasz egyértelmű : igen, meglepetésről szó sincs. Arkagyij Poltorak neves szovjet jogász, aki a per idején Rugyenko főügyész egyik munkatársa volt, könyvében emlékeztet egy azóta híressé vált nyilatkozatra, amely 1946 októberében Amerikában hangzott el: „Az Egyesült Államok még sokáig bánni fogja a nürnbergi ítélet végrehajtását. És ezt nem valamelyik csuklyás Ku Klux Klanvezér jelentette ki, hanem Robert Taft, az Egyesült Államok szenátora. Igen, voltak és vannak körök, amelyek akkor is sajnálták, most is sajnálják, hogy érvényesült a történelem kérlelhetetlen parancsa és az események menete így alakult. A vádlottak vallomásaiból, a vád- és védőbeszédből, a száztizenhat szóbeli és több mint kétezer írásbeli tanúvallomásból, a tárgyalás négyszázhárom nyilvános ülésének minden percéből kiderült a korszak egyik legfontosabb tanulsága: ha azok a bizonyos nyugati körök nem arra számítanak, hogy a „barna pestis”, a náci áradat majd elözönli a Szovjetuniót — és csak a Szovjetuniót —, akkor nem hunynak szemet a demilitarizált Rajna-övezet megszállása, az Anschluss, Csehszlovákia „megszüntetése” és annyi más gaztett felett — és akkor talán nincs második világháború. Mondjuk ki: bizonyos köröket éppen a három évtizeden át is átívelő aktualitás miatt zavar a nürnbergi memento. Ma is van számottevő párt a Német Szövetségi Köztársaságban, vezetőjét Franz-Josef Straussnak hívják, amely hivatalosan is kétségbe vonja ennek az annyiszor lángba borított kontinensnek a határait, amelynek zászlai alig néhány hete lobogtak utoljára lengyel és csehszlovák területeket „visszasíró” találkozók felett. Ma is van országa miniszterelnökét, Johannes Vorstert a második világháború alatt az angolok nácibarát tevékenységéért internálták —, amelynek hivatalos politikája a fajelmélet és amelynek hírhedt apartheidrezsimjét éppen most próbálja megmenteni a washingtoni diplomácia. 1946. október 1-én huszonkét háborús főbűnös felett mondták ki az ezerszer megérdemelt ítéletet Nürnbergben. A népirtó brutalitás, a vakbuzgó antikommunizmus felett; a nyárspolgár felett, aki együtt üvöltött a farkasokkal; a monoklis junker felett, aki lenézte „a káplárt”, de meghódította neki a fél világot; a szürke — csukaszürke — masszává nyomorított tömeg felett, amely az engedelmesség jegyében futószalagon szállította a gazembereket. Három évtized alatt sokat változott a világ, kalkuláltabb hely lett a glóbusz. Ha élni akarunk, nem lehetünk feledékenyek. Harmat Endre Bezárta kapuit az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár Az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár zárónapján központi rendezvény már nem hívta a szakembereket, az utolsó látogatók is hagytak időt a kiállítóknak arra, hogy megvonják a vásár gyorsmérlegét, véglegesen lezárják a tárgyalásokat, befejezzék üzleti megbeszéléseiket. A vásár pavilonjait este 6 órakor bezárták, 7 órakor pedig végképp bezárultak az 1976. őszi BNV kapui. A vásárrendezőség angol, német, orosz és magyar nyelven búcsúzott a látogatóktól, viszontlátásra 1977 májusában, a tavaszi BNV-n, a beruházási javak nemzetközi bemutatóján. Kissinger felszólalása az ENSZ-közgyűlés politikai vitáján Csütörtökön folytatódott az ENSZ közgyűlés 31. ülésszakának általános politikai vitája. Elsőnek Bandaranaike aszszony, Sri Lanka miniszterelnöke, majd Puente Radbill perui külügyminiszter szólalt fel. Ezután hangzott el Henry Kissinger amerikai külügyminiszter beszéde. Kissinger a Szovjetunióval való békés egymás mellett élés valamint további leszerelési egyezmények megkötésének szükségességéről beszélt. Az Egyesült Államok kész a genfi közel-keleti békekonferencia munkájának felújítására ”, közölte Kissinger. Az amerikai külügyminiszter változatlanul csak két éven belül ígérte a fekete többségi hatalom megteremtését Rhodesiában. Az amerikai diplomácia vezetője hangoztatta hogy „az emberiség jövője együttműködést igényel a Szovjetunióval. A hadászati erőegyensúlyt az Egyesült Államok fenn kívánja tartani, de inkább megegyezés, mint fegyverkezési verseny útján. Ezért állnak a fegyverzetkorlátozási tárgyalások az amerikai—szovjet kapcsolatok homlokterében,, —, mondotta. „Mindkét részről történelmi erőfeszítést tesznek, hogy — a vlagyivosztoki megállapodással összhangban — korlátozzák a nukleáris fegyverkészletet. Amint ezt elértük, az Egyesült Államok kész tárgyalni a nukleáris fegyverkészletek csökkentéséről” —, mondotta többek között. Fahmi váratlanul Párizsba érkezett Héttagú delegáció élén csütörtökön Párizsba érkezett Iszmail Fahmi egyiptomi külügyminiszter. Meglepetésszerű látogatásának céljáról sem az egyiptomi, sem a francia fél nem volt hajlandó semmi felvilágosítást adni. A hírügynökségek egyöntetű véleménye szerint a látogatás a libanoni fejleményekkel kapcsolatos. Az egyiptomi külügyminiszter egy vagy két napot tölt Párizsban. Valószínűleg találkozik Valery Giscard D’Estaing köztársasági elnökkel is, hogy átadja neki Szadat egyiptomi elnök üzenetét. A moszkvai Kremlben Marjai József, a Magyar Népköztársaság új szovjetunióbeli nagykövete átnyújtotta megbízólevelét Nyikolaj Podgornijnak, a Szovjetunió Legfelső Tanács Elnöksége elnökének (Telefoto — TASZSZ — MTI — KS) TASZSZ-kommentár Zárják ki az erőszak alkalmazását a nemzetközi kapcsolatokból! Szovjet tervezet az ENSZ-közgyűlés előtt A szovjet küldöttség szeptember 28-án az ENSZ-közgyűlés elé terjesztette annak a világszerződésnek a tervezetét, amely kiküszöbölné az erőszak alkalmazását a nemzetközi kapcsolatokból. Az a követelés, hogy zárják ki az erőszak alkalmazását az államközi kapcsolatokból — egyik legfőbb követelése minden népnek, minden becsületes embernek, mindenkinek, aki képes levonni a szükséges következtetéseket a háború és a katonai konfliktusok tragikus történetéből. Bár nem új követelés ez, teljesen nyilvánvaló, hogy korunkban különös időszerűségre tesz szert. Már három évtizeddel ezelőtt, amikor a nagy antifasiszta lelkesültség légkörébenünnepelték a fasiszta agresszorok felett aratott győzelmet — amelyért óriási áldozatokat hoztak —, az államok megállapodtak egymással: az ENSZ alapokmányában mint kötelezettséget írják elő, hogy nemzetközi kapcsolataiban tartózkodnak az erőszakkal való fenyegetőzéstől, vagy az erőszak alkalmazásától bármely állam területi sérthetetlensége vagy politikai függetlensége ellen és mindattól, ami öszszeegyeztethetetlen az Egyesült Nemzetek Szervezettének céljaival. Rendkívül fontos kötelezettségvállalás volt ez. És ez a kötelezettség ma is teljes mértékben érvényben van az Egyesült Nemzetek Szervezetének minden tagállama számára. Az élet azonban megmutatta, hogy gyakorlati hatása nem bizonyult kielégítőnek. Nem állította meg az agresszorokat Vietnamban és a Közel-Keleten, nem hárította el az agresszív akciókat sok más állam ellen, nem akadályozta meg háborús konfliktusok kirobbantását a világ különböző térségeiben. Éppen ezért merült fel az a követelmény, hogy olyan további intézkedések meghozatalára van szükség, amelyek a nemzetközi törvény érvényére emelnék az erőszak alkalmazásáról való lemondás elvét. Az ilyen intézkedések elengedhetetlen szükségességét hangsúlyozta az SZKP XXIV. kongresszusának békeprogramja. Ez a békeprogram szilárd megfogalmazást nyert a javaslatban : kössenek világszerződést arról, hogy kiküszöbölik az erőszak alkalmazását a nemzetközi kapcsolatokból. Ezt a javaslatot — amelyet Leonyid Brezsnyev terjesztett az SZKP XXV. kongresszusa elé — a békéért és a nemzetközi együttműködésért, a szabadságért és a népek függetlenségéért vívott további harc programjaként fogadta el a kongresszus. A Szovjetunió egy ilyen szerződéstervezetnek az ENSZ elé való terjesztésével a gyakorlati megvalósítás vágányaira terelte az ügyet. Mint Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere az ENSZ-közgyűlés ülésszakán elhangzott felszólalásában kijelentette: az erőszak alkalmazását kizáró szerződés megkötése rendkívül fontos lépés lenne, amely közel hozná a világot egy olyan korhoz, amikor megvan a lehetőség a háború és az agresszió veszélyének végleges kiküszöbölésére. A szovjet szerződéstervezet lényege természetesen nem az, hogy valamilyen különlegesen kigondolt új kötelezettségvállalással helyettesítsék mindazokat a régebbi kötelezettségeket, amelyeket az államok az erőszak alkalmazásáról való lemondást illetően vállaltak magukra. Nem a kötelezettségvállalás tartalmáról van szó, hogy egyes államok a nemzetközi színtéren kifejtett akcióikban nem mutatnak hajlandóságot e kötelezettségek teljesítésére. Ezért a szovjet szerződéstervezet első cikkelye kimondja, hogy az államok szigorúan betartják azt a kötelezettségvállalást, amely szerint kölcsönös kapcsolataikban és általában nemzetközi kapcsolataikban, nem alkalmaznak erőszakot és nem fenyegetőznek erőszakkal bármely állam területi sérthetetlensége vagy politikai függetlensége ellen, és semmilyen más olyan módszert nem alkalmaznak, amely összeegyeztethetetlen az egyesült nemzetek célkitűzéseivel. Ez a kötelezettségvállalás azért olyan fontos, mert teljesen új viszonyok alakultak ki. Egyrészt létrejöttek a nukleáris korszak körülményei, amikor alapvetően megváltozott háborús konfliktusok következményeiről alkotott elképzelés, amikor az erő- északnak a nemzetközi kapcsolatokban való alkalmazása az események valóban katasztrófáng jellegű láncolatát vonhatja maga után. Másrészt létrejöttek azok a körülmények, amelyeknek közepette a népek demokratikus jogtudata, a békeszerető erők lankadatlan harca biztosíték» az erőszak alkalmazóinál való leny elvéhez tartozó minden lényeges elem részletes kidolgozását. Vonat az európai biztonság ,s együttmási értesület záróokmányára, az Egy SÜH Nemző vezetői számos zatára «I tszatám, kétoldalú és sakuintződésekre, az el nem kötelezett államok legfőbb fórumainak döntéseire egyaránt. Továbbá olyan helyzet jött létre, amikor az Egyesült Nemzetek Szervezetének keretei között kidolgozták és jóváhagyták az agresszió meghatározását. Végül pedig létrejöttek a nemzetközi feszültség enyhülésének viszonyai, amelyek a kedvező előfeltételeket teremtenek ahhoz, hogy az államok együttesen cselekedjenek az erőszaknak a nemzetközi kapcsolatokból való teljes kiiktatása érdekében. Az erőszak alkalmazásáról való lemondás elvének, mint a nemzetközi élet törvényének meghonosítása minőségileg új, hatékonyabb jelleget kell, hogy adjon az államok megfelelő kötelezettségvállalásának, magasabb szintre kell hogy emelje ezt a kötelezettségvállalást. Ez az ügy lényege, az új szovjet kezdeményezés célja. Az erőszak alkalmazását kiküszöbölő szerződés önmagában nem leszerelési intézkedés és nem helyettesítheti a fegyverkezési hajsza korlátozására irányuló gyakorlati lépések megvalósítását. Megkötése azonban feltétlenül elhárítana sok olyan nehézséget, amely akadályozza a leszerelési problémák megoldását, az államokat hatékony intézkedések elfogadására ösztönözné ebben az irányban. Az erőszak alkalmazását kiküszöbölő szerződés tervezetét csak most terjesztették az ENSZ közgyűlése elé, de már az első reagálás azt mutatja, hogy az mind az ülésszakon, mind világszerte nagy figyelmet keltett. Nincs olyan hely a világon, ahol az emberek ne akarnának békét, meg kell kötni tehát méghozzá a lehető leggyorsabban meg kell kötni azt a világszerződést, amely a nemzetközi kapcsolatokból kiiktatja az erőszakot. Az ENSZ elé terjesztett szovjet kezdeményezés jó lehetőséget teremt ahhoz, hogy érdemi, tárgyszerű konstruktív megbeszélést folytassanak erről a létfontosságú kérdésről.