Napló, 1978. szeptember (Veszprém, 34. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-12 / 215. szám
Tévéjegyzet Állati botrány Egy jámbor teve hallgatja csak az állatkert meghibbant igazgatójának szónoklatát egymás segítéséről, emberségéről... A maga mulasztásainak, vétségeinek, kudarcának, nevetségessé válásának okairól prédikál szenvedélyesen, míg a felesége haza nem tuszkolja. Az elefántnak e záró képsora szánalmas mosolyt fakaszt. Hiszen saját becsvágyának és ostobaságának áldozata az öszszeomlott férfi. Szenvedő hős? Dehogy. Hiú kis karrierista, görcsösen túlbuzgó. A fontoskodás, kicsinyesség, úrhatnámság megannyi divatos jegyével ábrázolta jellemét a vasárnap este sugárzott szatirikus filmkomédia. Remek alapötletre épült a történet. A kisváros állatkertjének büszkesége, Jumbó, az elefánt zárva a közönség előtt. Ugyanis valaki lemoshatatlan festékkel az oldalára pingálta: „Haje az igazgató”. Épp akkor, amikor hosszú évek erőfeszítéseit bekoronázandó — az igazgató számára pedig régvárt főbeszerzői státust ígérő — nemzetközi zoológus konferencia résztvevőit várják. Állati a botrány. Őrjöng az igazgató, futkosnak a rendőrök, fontoskodik az írásszakértő, hogy kiderítsék, ki követte el a gyalázatot. Az elefánt volt öreg ápolója bevallja, hogy ő követte el bosszúból, mert a rovarházba helyezték. Ugyanis a Jumbó melletti rangos hely egy protekciósnak kellett, aki mellesleg titokban pénzért mutogatja a megcsúfított jószágot. Az öreg ápolót fogcsikorgatva megköveti az igazgató. Erre ő fölkutatja a háború előtti festék szenilis föltalálóját. Oldószer híján befestik az egész állatot, hogy eltűnjön a csúf felirat. Erről mit sem tud az igazgató, a megérkezett külföldi vendégek előtt betegnek mondja Jumbót. Vesztére, a csoport gyógyító szakértőjének segítségét lehetetlen visszautasítani. Dehát semmi baja az elefántnak. A főnöke az igazgatót véli betegnek. Fuccs a főbeszerzői állásnak, összeomlott minden . .. Az események sodrát le-lefékezték olyan kitérők, mint az írásszakértő hosszadalmas vizsgálódásai, a megyei lap munkatársának — a tévészatírák unottan ismételt szereplőjének — érdeklődése, a festékfeltaláló, sőt az egykori inasból lett vezérigazgató nyögdécselései... Vagyis indokolatlanul elnyújtott a film, ami bágyasztotta hatását. Saját lehetőségei alatt maradt, mert nem eléggé feszesen pattogtatta a szatíra ostorát. Meg-megingott a bohózati és tragikomikus elemek egyensúlya is. Eleven társadalmi fonákságokat és emberi gyengeségeket vett pedig célba. Az igazgató azt se tudja például, hány munkatársa van, mert ő állatokkal foglalkozik, nem emberekkel. Vagy a megyei főtisztviselők munkalátogatása az elefánt ketrecénél dímomdánommá fajul. Az öreg ápoló csak a boszszúállás árán jutott be az igazgatóhoz. A lázas készülődés a vendégek fogadására, és sok más vígjátéki helyzet érvényesítése dicséri a rendező Szálkai Sándort, aki Messiinger Istvánnal közösen írta a forgatókönyvet. Emlékezetes Őze Lajos az igazgató és Páger Antal az öreg ápoló szerepében. Szívesen látnánk a képernyőn hasonló vállalkozásokat gyakrabban és tömörebben, remélve, hogy a játék minőségétől és nem a terjedelmétől függ alkotóinak honoráriuma. (I. I.) Kulturális vetélkedő a szocialista brigádoknak A Bakonyi Bauxitbánya Vállalat gazdaságii és társadalmi vezetése meghirdette a szocialista brigádok kulturális vetélkedőjét amelynek lebonyolítására november—decemberben kerül sor. A kollektívák tagjai egyéni, illetve csoportos kategóriáiban mérhetik össze tudásukat, felkészültségüket. A csoportos és az egyéni verseny első három helyezettjét pénzjutalomban, részesítik. Útra bocsájtó Négy pályakezdő színész Veszprémben Négy friss diplomás színész szerződött Veszprémbe a Petőfi Színházhoz. Osztálytársak voltak a Színház- és Filmművészeti Főiskolán és együtt is indulnak a művészi pályán. Többfelé hívták őket a mai színészinséges világban, ők Veszprémet választották. A jelek szerint nem bánják meg. Mind a négyen komoly feladatot, illetve feladatokat kaptak már az idei évad elején. Molnár Zsuzsa a Színház című Molnár Ferenc-i vígjátékban két karakterszereppel mutatkozik be, majd a játékszínben Karinthy Ferenc Gellérthegyi álmok kétszemélyes drámájában játssza a lányt. Valószínű, hogy Dóczi Lajos—Fényes Szabolcs: Csók című zenés vígjátékában is láthatjuk. Zsolnay András a Színházban próbálja az egyik szerepet. Molnár Zsuzsa partnere lesz a Gellérthegyi álmokban és a Csók című zenés vígjátékban is kap feladatot. Sárvári Győző Sütő András Káin és Ábel-jében az egyik főszerepet, Ábelt próbálja. Emőd György pedig, akit színészdiplomával a zsebében fölvettek a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakára . Lázár Ervin: A hétférfi tündért, az idei gyerekelőadást rendezi és az egyik epizódszerepet játssza. Nézzük mit mondanak önmagukról, eddigi sikereikről a pályakezdő színészek. Molnár Zsuzsa: — Eredetileg fogorvos szerettem volna lenni. Szolnokon jártam a gimnázium második évfolyamába, amikor véletlenül életem fordulópontjához érkeztem. Lorca Vérnászába keresett Székely Gábor rendező egy kislányt, sokunkat meghallgattak, végül a legnagyobb meglepetésemre, rám esett a választás. Akkor még egyáltalán nem volt számomra vonzó a kulisszák mögötti világ. Érettségi előtt mégis jelentkeztem a színművészetire. Nem vettek fel. Az utolsó rostán estem ki. Akkor nyáron érlelődött bennem az elhatározás: színésznő leszek. A Nemzeti Színház stúdiójában készültem a pályára, majd három év múlva felvettek a főiskolára. Most itt vagyok tele játékvággyal. — Milyen szerepekhez vonzódik? — A nagy tragikus, drámákhoz. Shakespeare, Lorca, O’Neill, Arthur Miller, stb. női alakjaihoz.Több tévéfilmben szerepelt. Emlékezetes maradt számomra az Érettségi bankett után című tévéjáték diáklánya, amelyben Sárvári Győző vett az egyik partnere. Játszott a Franciska című tévéfilmben is.) — A Madách Színházban voltam gyakorlatos, ahol több beugrással edzettek a pályára. Játszottam a Holt lelkek-ben, az Isten nem szerencsejátékos-ban. Nagyszerű érzés fiatalon a nagyokkal együtt játszani. Rám Mensáros László volt a legnagyobb hatással. Zsolnay András: — Mindig szerettem „belebújni” valakinek a bőrébe, társaságban, utánzással, humorral feltűnni és játszani, játszani. Tizenhat évesen láttam Fellini Országúton című filmjét. Azután úgy éreztem, hogy nem lehetek más, csak színész. Persze erről beszélni nem igen mertem a gimnáziumban. (Budapesten a Petőfibe jártam.) Negyedikes voltam amikor első lettem Kiskőrösön az országos Petőfi szavalóversenyen. Ez meghozta az önbizalmamat. Jelentkeztem a főiskolára. Nem vettek fel. Ezután jött a kálvária... A Nemzeti stúdiójában voltam három évig, majd a Madách Színház fellépti díjasa egy évadon át. Ötödszörre vettek fel a színművészetire. (A tévében néhányszor feltűnt nyúlánk alakja, jellegzetesen hoszszúkás, mosolygós arca, így a Negyedik fordulóban, ahol felvételiző fiatalok konfliktusát játszották el. Játszott a Cigánykerék című tévéfilmben is, most nyáron pedig Hernádi Gyula és Szinetár Miklós tévédrámájában forgatott. A Madáchban volt gyakorlatos színész. Játszott a Hamletben, a Régimódi történetben és a Mahagóniban.) — Úgy érzem itt jó kezekbe kerültem. Nemcsak papíron, hanem a szakmában és a közönség számára szeretnék elismert színésszé válni. Sárvári Győző: — Püspökladányban nőttem fel, ott érettségiztem. Onnan nagyon távolinak, tűnt a pesti főiskola. Aztán mégis jelentkeztem. Másodszori nekirugaszkodásra vettek fel. Egy évig a szolnoki színháznál voltam. — Hogy miért lettem színész? Erre valami szépet, okosat kéne mondanom. Nekivágtam, megszerettem, csinálom. A színész szerintem éppen olyan nehezen beszél munkájáról, mint a festő a képeiről. Ha mégis, többnyire nem sok jó sül ki belőle. A Nemzetibe kerültem gyakorlatra. Egyedül a Különcben volt nagyobb lélegzetű szerepem, de játszottam a Téli regében, a Nem élhetek muzsikaszó nélkülben is. (Sárvári Győzőt sokan a Hunyadi László című tévéoperából ismerték meg, amelyben a címszereplőt játszotta Simándy József hangjával. A filmet osztályfőnöke, Vámos László rendezte. Mint már említettük az egyik főszerepet alakította az Érettségi bankett után című tévéjátékban. Az idén áprilistól augusztusig Jókai Mór regényéből a Mire megvénülünkből hatrészes tévéjáték készült, amelyben a főhőst Áronffy Lorándot forgatta. Kisportolt, erőteljes testalkatú, férfias megjelenésű színész. Nem véletlen, hogy Hunyadi Lászlót és Jókai hőst játszott tévéfilmen.) — Veszprémben Sütő András Ábelével mutatkozom be. Hatalmas szerep, nagy megtiszteltetés, hogy rám bízták. Emőd György: — Félig-meddig színészcsaládból származom. Anyám az operettszínházban dolgozik. Apám ősei között is akad színész. A leghíresebb rokon Anday Piroska operaénekes, aki világkarriert futott be. A középiskola elvégzése után megfordult a fejemben, hogy rendezői szakra jelentkezem, de akkor még nem éreztem magam eléggé felkészültnek. A színészszakra másodszorra vettek fel. Egy évig a közgazdasági egyetemen voltam hallgató, de közben a Nemzeti stúdiójába is jártam. A főiskolán minden lehetőséget megragadtam, hogy rendezői ambíciómat kiélhessem. Hárman jelentkeztünk végzős színészek rendezőire. Kettőnket felvettek, de csak jövőre indul osztály. Itt A hétfejű tündért rendezem, de színészi feladatot is szívesen vállalnék. A József Attila Színháznál voltam gyakorlatos, ahol Shakespeare Vízkeresztjében az egyik főszerepet, Orsinót játszhattam. Zsolnay Andrással játszottam a Negyedik forduló című tévéfilmben. — Színész—rendező, vagy fordítva elsősorban rendező és csak azután színész szeretne-e lenni? — Szívesen játszom, de a színház egésze foglalkoztat, amit a rendező képes igazán átfogni. Ebből következik, hogy a rendezés izgat, érdekel jobban. Most itt Veszprémben úgy érzem, hogy nem vaktölténnyel kell lőnöm (mint a főiskolán), hanem igazival, élessel, teljes felelősséggel ... Horváthy György (Fotó: Borbás) I o ■ •/) $ 3 9 isj £ í o I — ! I o 2 E-D "o 9$ c 1 < 1 >• ü o 2 c i goi I M 9 # N i I *4 I 'O I >» I ! ° -o I > I ! *5 í </) íj | >. cn a . o 9 T3 & :o I E | LU Két nap a három csillagvizsgáló A veszprémi csillagász szakkör kétnapos kirándulást szervezett, s meglátogatta a most éppen százéves kalocsai Haynald Obszervatóriumot, a Magyar Tudományos Akadémia Csillagvizsgáló Intézetének bajai csillagdáját, és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat pécsi természettudományos műhelyét. A szakkör tagságának mindhárom helyen az intézet vezetői adtak tájékoztatást az alapítás körülményeiről, s az intézet munkájáról. A csillagász szakkörök vezetői tájékoztatták egymást szakköreik munkájáról s terveiről. Végül a pécsitermészettudományos műhelyben a csoport tagjai planetáris műsort néztek meg. A tanulmányút tapasztalatait a veszprémi csillagász szakkör a saját tevékenységében hasznosítani fogja. Olvasók, könyvek Tapolcán A bauxitvárosiban: a könyvállomány eléri az 51 ezret. A felnőttolvasók száma ma már 3048, a munkás olvasóké ebből: 1602. Az általános iskolások hetven százaléka rendszeres látogatója a könyvtárnak. Az olvasás biztosítására, az olvasottság növelésére a keleti városrészben ideiglenes könyvtárat nyitottak. A ■könyvtár nyolcvan szocialista brigáddal alakított ki rendszeres kapcsolatot és közülük többel szocialista megállapodást is kötött. A munkásolvasók, elsősorban az ismeretterjesző és a mai társadalmi viszonyokkal foglalkozó könyveket keresik a tapolcai könyvtáraikban. Betűk a falon Az ember tárgya — maga az ember! Környezetünk rólunk beszél, igényeink, lehetőségeink, vágyaink hű kifejezője. Vesszük-e észre? Otthonunkban bizonyosan, hiszen a legszűkebben vett élettérnek valóban mindennapjainkat kell szolgálnia: munkát, pihenést, jó közérzetet. Közös mozgásterületünk azonban ugyanígy tükrözi a társadalmi tudatot: utcák, közterek, házak, parkok rólunk tudósítanak, bár a megszokás ezt már gyakran eltakarja. Külföldön járva a legnagyobb nyitottsággal igyekszünk magunkba szívni az apró benyomásokat is itthon gondolatainkba merülve rójuk az utcát, tárgyait díszletnek tekintve. Kisebb változásaira ki figyelne oda? Például a betűkre! A különböző feliratokra, amelyek ott díszlenek a falakon, kirakatokon, házak homlokzatán, transzparenseken. Céljuk nyilvánvaló: valamiről a lehető legrövidebben tájékoztatni akarnak bennünket, készítőik számára csak ez a fontos. Külső megjelenésükkel, színeikkel azonban városképi elemet alkotnak, s ami ennél fontosabb, elárulják készítőik ízlését. Egyúttal persze azt is, hogy ők milyennek tartják a miénket, az utcát járó embereket, hiszen ránk akarnak hatni az írás erejével. S ha a betűhalmazt egységes egészként szemléljük, akkor már a kor tükörképét kapjuk. Ilyenkor az sem számít, ha a plakát egy-két hónapja fakul a falon, sőt éppen így mérhetjük fel, hogy mondjuk fél év alatt miről akartak tájékoztatni bennünket, hová hívogattak, hogyan akartak a szívünkhöz, agyunkhoz, pénzünkhöz férkőzni. Ezt figyelve kóboroltam mostanában az utcákon, nem minden tanulság nélkül. Igazán csak azt sajnáltam, hogy nincs mód az évtizeddel ezelőtti hasonló betűtenger felidézésére. Azzal összevetve volna igazán izgalmas tanúja korunknak ez a mostani. Itt van például a kis reklámszöveg : „Építkezik ? Rendelkezésére állunk! OTP”. Nem is a pénzkínálat, az építésre való ösztönzés a lényeges. Jól tudjuk, a takarékpénztár a betétekből adja a kölcsönöket. A felirat szavai mögött a lakosság megnövekedett bankbetétje húzódik meg. S a jólét másik kis tükre annak az üzletnek, amelyet nagy színes tábla népszerűsít éppen átellenben a szerkesztőség bejáratával : „Díszállatkereskedés hátul az udvarban.” Erre is futja, s az sem baj, ha még hátul van. S még mi mindenre teliki Óriási plakáton az írás: „Trapperfarmer”. Már ezt is lehet reklámozni! Mezőgazdaságunkat dicséri a két nyálcsordító — sokfelé látható — plakát, amelyeken tej és vajaskenyér fogyasztására buzdítanak bennünket. Persze, ha akarom, akkor ennek kapcsán a magyarság népbetegségét, a helytelen táplálkozást is felidézhetem. S erről mindjárt eszembe jut a hírlapbolt gazdag kirakata, s benne a „torna” feliratú színes magazin, amelyről csak közelről nézve derül ki, hogy rejtvény tornára invitál. Bizony nagy többségünknek ez marad csupán. Mellette a Rejtvényes autózás feliratú, ugyancsak fejtörése csábító címlap. Bizony ma már többen jutnak igazi autóhoz, mint ahányan igazi testedzésre adnák a fejüket. Lesz-e valaha csodafelirat, ami segít megfordítani a dolgot? Persze nem az autók számának csökkentésére gondolok, hanem egészséges életmódra. Az autó különben is állandóan jelen van a fal betűiben, leginkább persze a sorok között. Hová hívnak bennünket ízléses csalogatóikkal a kultúra munkásai? Az itteni színház, mozi, kiállítások mellett például a következő helyekre: Őszi BNV, Budapesti Nemzetközi Kisplasztikai Kiállítás, szombathelyi Fal- és Tértextil Biennálé, kaposvári mezőgazdasági tájkiállítás és vásár, Szabady Veronika szabadtéri szoborkiállítása, Székesfehér, Gorsiumi Játékok, Tác, Sabaria ünnepségek, Szombathely. Mindez veszprémi falakon azt példázza, hogy a mai ember mozgékonyságával a kultúra, művészet terén is számolni kell, a gépkocsi tényleg mindennapjaink része lett. Eszembe juthat persze a tömegközlekedés, a busz, a vasút alacsony ára is. Az utóbbi pár évben-évtizedben mérhetetlenül kitágult az átlagember mozgástere. Így a feliratokat is sokfelé keresheti. A pápai gyógyszertár ajtaján láttam az írást! „Kamilla nincs!”. S ebből nemcsak arra következtetek, hogy a kamilla hiányzik, hanem, hogy fontos árucikk (gyógyszer?) lehet, ha olyan sokan keresik, hogy a tömeget jobb egy felirattal kívül tartani. Egyébként az ipar is érzi, hogy szükséges a kamilla. Ezt abból a plakátból gondolom, ami a gyógyszertártól száz méterre lévő háztartási bolt kirakatában van: „Új készítmény: kamillacsepp!” Itt nincs — ott reklámozzák! Ez is hozzátartozik mai életünkhöz. S ha az ember ezzel a kíváncsisággal sétál, akkor tolakodnak a beszédes betűsorok. A természet védelméről, arról, hogy a mosatlan gyümölcs életveszélyes, szóval csupa természetes dologról, amikről nemigen jutna eszünkbe, hogy fél évszázada elképzelhetetlenek lettek volna. A legbántóbbat Veszprémben láttam, egy augusztus 20-át éltető feliratot, szeptember elején. Kint felejtették a nagy piros betűket, az évforduló elteltével már nem fordított a vállalat annyi figyelmet az ünnepre, hogy levegye a transzparenst. Pedig, amilyen fontos a méltó ünneplés, annyira groteszk, bántó, visszájára forduló, mármár csúfolódó az idejét múlta éltetés. Ez a kintfelejtett írás arra figyelmeztet, hogy a megemlékezés nem adminisztratív feladat — a dekoratőr elkészíti, a hivatalsegéd kiteszi a feliratot — hanem teljes életünk része. S az eset kivételessége igazolja, hogy lassan ezt is megtanuljuk. ABBA, ifjúsági park, Gladsaxe-i kiállítók, külföldi filmözön árulkodik nyitottságunkról, életünk sokszínűségéről, a mai ember lehetőségeiről. Egy távolról idecsöppenő elámulhatna ezen a gazdagságon. Nekünk természetes. Észre sem veszszük. Czingráber János NAPLÓ — 1978. szeptember 12. kedd —5