Napló, 1981. május (Veszprém, 37. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-10 / 108. szám
IRODALMI ÖRÖKSÉGÜNK Beszélgetés Harmath Istvánnal a készülő topográfiáról Topográfia — 1. helyrajz, 2. térképészet, 3. terepfelvétel, tereprajz. A Petőfi Irodalmi Múzeum 1980-ban megbízásul kapta, hogy munkaközösségekkel elkészíttesse az országos irodalmi topográfiát. Ennek a feladatai vidékünkön amegyei múzeumi igazgatóságra hárulnak. Az intézmény egyik helyettes vezetője, Harmath István , a Veszprém megye irodalmi hagyományai című kötet társszerzője - szervezi a munkát. ÖNISMERET IGÉNYÉVEL — Milyen szükséglet indította el a vállalkozást? — Röviden: az önismeret igénye, ami az ember szellemi és morális lényéből természetszerűen növi ki magát. Eddig a történelem egyetlen népe sem járt „kölcsönutakon", önmagát a múltjából hozott emlékezetével, tapasztalatával fejezte ki, és építette tovább a holnapok javára. . S magától értetődően holnapjai csak annak a népnek voltak és lesznek, amelyik tisztességgel tudott bánni, gazdálkodni önmagával. — Van ugyan történeti példa arra is, hogy így is meg lehet semmisülni... — De a törvény akkor is törvény maradt. Biztonságosan csak ebben tudunk igazán megfogadtani. A műszaki világban ugyain megvásárolhatunk licencelt, csakhogy ezt is minden esetben önmagunkhoz kell igazítanunk. Sorsom lényege mindig az örökségem, a szellemem, az akarásom lesz. Akkor is, ha ezt ösztönösen, de méginkább, ha tudatosam vállalom és élem. József Attila gyönyörű kifejezésével: „ . .. az őssejtig vagyok mindentős". És ez a zseni költőnél ...Egy pillanat és kész az idő egésze/mitt százezer ős szemlélget velem”. Harmath István szerint a romok, síraik megvárhatósóval is közvetlenebbül érthetőek bölcs elődeink tudtatosan hátrahagyott vallomásai. Legmeghittebb párbeszédbe pedig' azzal' a művészeti' ággal 'kezdhetünk, amelyik az anyanyelvünkön száll Még akkor is, ha a zene és a képzőművészet nyelve egyetemesebb. S ennek nem is kell éppen versnek, vagy regénynek lennie. Egy nyelvi formába öntött szakági téma hatásai lehet olyasm megrándító, mint egy szépirodalmi alkotás. Különösen, ha azt kivételes egyén hagyta ránk. KIFINOMULT FOGÉKONYSÁG — Milyen kérdései vannak ennek a tettenérésnek? — A Kárpát-medence népei ismerik egymást, és akkor is értik, ha nem egy nyelven beszéltnek. Móra Ferenccel szólva az ember azt a tájat formázza, amelyből vétetett. A Dunántúlon is rengeteg nép vére, hite, tudása, tehetsége, akarása sűrűsödött eggyé. A nyelvi, vallási, alkati különbségekazonban nem ellenpólusok. Egymást gazdagító harcálsuk lépten-nyomon mérhető, kiszapiinitható. Csak rá kell tennünk ujjúnkat az ütőerekre. Aztán, ha érezzük a szívverést, próbáljuk meg összegezni a szellem izzását is. Ebből lesznek a holmópjalunk. — Legyen fogékonyságunk kifinomult a szép és igaz értésére — hangsúlyozza a kutató. — Gyakran devalváltuk már magjunkat, vagy devalváltak bennünket mások. Nincs vesztegetni való időink, sem munkánk. Ezt alkarjuk néhány év allatt summázni. . — Dehát három kiadást is megért szőkébb pátriánk irodalmi hagyományainak kötete, amely hazánkban az első ilyen vállalkozás. Mivel nyújthat többet a topográfia? — Valóban, ez az egyetlen olyan könyve a Veszprém megyei Nyomdának is, amelyik kiüzenie év alatt háromszor jelent meg. Egyik felében szemelvényeket mutat be ezer év megyénkben! Irodalmi terméséből. A második rész pedig alfabetikus sorrendben foglalja össze a szépirodalmi emlékeket, további kutatásokra ösztönző szándékkal. A topográfia más lesz, jellegét az országos program is kifejezi. PÁTRIÁNKON TÚL IS — A topográfia statiisztikusara nagyobb körű feladatot végez el — folytatja a múzeumigazgató-helyettes. — Formájában négyfajta kérdőív fejezi ki ezt a követekményt. Az első „agy író és egy helység" adatait sűríti. A második az egy helységben született, élt, járt, alkotott és meghalt íróra vonatkozó adtaitokat tartalmazza. A harmadik egy-egy írónak pátriánkon túli, országos vagy külföldi tevékenységét összegzi. A negyedik pedig egy-egy helység iskolájára, művelődési intézményeire vonatkozó kutatási eredményeket summázza. — Ennyivel gazdagabbnak ígérkezik, mint a hagyományok kötete. Szemelvények híján viszont szegényebb ... — És kevesebb lehetőség van értékrendek kifejezésére. — Kik végzik ezt az említett több évre nyúló munkát? — Első fokozatában társadalmi aktívákra, de természetesen szakemberekre támaszkodik ez a nem kis vállalkozás. Legfőbb segítőink a magyar nyelv és irodalom megyei szakfelügyelői: Bóka Józsefné Várpalotáról, Huszár János Pápáról, Illés Mária Tapolcáról, Kecskés József Balatonkaneséről és Kemény Géza. Velük egyeztették a terveket, s számba vették azokat a pedagógusokat, közművelődési szakembereket, akiknek a közreműködésére számíthatnak. Élvezik az érintett hatóságok támogatását. — Egyes tájegységekkel, helységekkel, íróikkal, iskolákkal, művelődési otthonokkal, könyvtárakkal, a színházzal kapcsolatos ismereteinket bizonyosan sikerül pontosítanunk és gyarapítanunk. Alig négy hónap alatt a számba vett csaknem ötven szakember mellett többen felajánlottak értékes információkat, közreműködést. Előre is köszönjük, számítunk is rájuk. SEGÍTŐ BÍRÁLATOK - A bírálatokra is? Mert az irodalmi hagyományok kötetből hiányzik például Lengyel József monoszlói kötődése. Vagy a devecseri Lukács Imre alatt a szegedi könyveinek címei olvashatók ... — Föltétlen. Minden segítő bírálat előbbre visz — hangsúlyozza Harmath István. — örülök a kérdésnek is, mert alkalmat ad megemlíteni legalább, hogy a közérdekű és közhasznú társadalmi gondolkodásra és önzetlen segítőkészségre akár egy névjegyzékkel is szolgálhatnék. Olyan emberek is szerepelnek ezen a listán, akik már régen elszármaztak megyénkből, de egész hajszálgyökér-hálózatukkal ide kötődnek. — Példájuk az újabb vállalkozás szándékával rokonítható ... — ... és erőt ad ahhoz, hogy érezzük: érdemes másokért használva dolgozni — nemcsak irodalmi örökségünk átmentésében, tudatosításában, gyarapításában. Raffai István Heltai Jenő: Tündérlaki lányok Nagy sikerű bemutató a Petőfi Színházban • A veszprémi Petőfi Színház társulata Orbán Tibor rendezésében állította színpadra a modern magyar Boccaccio - Heltai Jenő Tündérlaki lányok című vígjátékát. A Tündérlaki lányok - mint Heltai Jenő megannyi más műve — regénye, verse, színpadi műve a századforduló Pestjének állít emléket finom gúnnyal, bölcs rajongással. A korabelli népszerű dalokkal, táncbetétekkel megtűzdelt háromfelvonásos vígjáték egy polgárcsaláddal ismertet meg bennünket, amely fölött hirtelen meggyűlnek a felhők. Mi sors vár az eladósorba serdült négy Tündérlaki lányra, merre visz útjuk, milyen asszonyi furfanggal, praktikával próbálja az anya egyensúlyban tartani a család életét, ki kiért vállal áldozatot — erről szól a darab, s amíg a kérdésekre a dinamikusan pergő előadás végére sorra megválaszolhatunk — igazán jól szórakozunk. (A Tündérlaki lányok bemutatójának részletes méltatására visszatérünk lapunk hasábjain.) Boriska (Takács Katalin), a család tartóoszlopa, kényszerű és igaz szerelem között vajúdik. Egy idilli pillanat, özvegy Bergné (Darás Léna) és a manikűrös Malvin (Losonczy Ariel). A báró (Jászai László Jászai-díjas), akit megtéveszt, s meg is perzsel Sárika (Horváth Zsuzsa főiskolai hallgató) hirtelen felkínált szerelme. Fotó: Borbás János Manci (Pataki Erzsi) és Olga (Horváth Ibolya), ők „tisztességesek", de Boriska támogatása nélkül semmire se jutnának. A jegyespár: Manci (Pataki Erzsi) és Petrenczey Gáspár tornatanár (Dóczy Péter). „Boldogságukat" Boriska harmincezer koronája alapozza meg. 1 JEGYZET RIPACSOK Háromszor is visszatér a dallam Sándor Pál új magyar filmjében: „Egyedül nem megy, egyedül nem megy..." A két bohóc mutatványa — egy-egy lábukkal a közös nadrágszárban - csak megerősíti a Ripacsok című film alapgondolatát: társra, méghozzá jó társra van szükségünk a „produkcióban”. A munkában, az életben, a vigasságban. Mert egyedül nem megy. Sándor Pál rendező sajátos filmnyelven fogalmazza meg ezt az általános emberi mondandót. A cselekmény világa a táncos mulatozóhely, az éjszakai bár, ahol a külső csillogás, a színpadias mosoly mögött kemény kenyérharc, érdekütközés, keserűség, családi zűrzavarok vannak. A bár világa jelezhetné a magunk hétköznapi világát is, hasonló természetű gubancokkal, viadalokkal. Az a tény, hogy a rendező a ripacsok munkáját, életét mutatja be, lehetősége van hogy torz tükröt tartson a néző elé, melyben netán többé-kevésbé magára ismer. A különös környezet ugyanakkor érdekes, nem mindennapi látványt nyújt a közönségnek. Persze, a „különös" helyszín egyben azt a rizikót is tartogatja, hogy a filmhősök sorsát nem érezzük eléggé magunkénak. A furcsa világ láttán elfelejtünk önmagunkba nézni, s mihelyt ez az azonosulási kapocs gyengül, a ripacsok kis (vagy számukra nagy) élettragédiája kezd unalmas lenni. Miről szól a film? Két bohóc kiváló páros éveken át egy műsorszámban, az „Egyedül nem megy . . ." mulatságos jelenetben. Egyszer azonban egyikük új partnert keres. Érdekből a főnök szeretőjét veszi be a partiba. Az elárult bohóctárs ettől fogva gyűlöli a másikat, és meg akarja ölni. Sokfelé üldözi, hajszolja, közben a nézőnek alkalma van megtudni, hogy mindkettőjük családi életében űrök és zűrök vannak (különélés, disszidált feleség és gyerek, megcsalások stb.) Ezek a dolgok nem állnak össze egységes cselekménnyé, csupán felvillannak a két bohóc egymás elleni acsarkodása közben. A megütközések — a ripacsok munkahelyének, életvitelének megfelelően — furcsa helyeken és furcsa módon történnek, ami groteszk vonást kölcsönöz az egésznek. A két főszereplő: Garas Dezső és Kern András kitűnő játékosok, kemények, keserűek, önirónikusak, az ellágyulásaikat is gúnyba mártva érzékeljük. Az operatőri munka Ragályi Elemér érdeme, a csillogó bázi környezetben jól érzékelteti a félhomályokat és sötéteket az emberi sorsokban. A Ripacsok című film valami új jelenség a magyar filmtermésben, a komédiát és a tragédiát szervesen ötvöző, képi nyelven szóló alkotás. B. O. • MIA Tv-műsorok a gyermeknapon Több mint kétórás műsorral köszönti legkisebb nézőit a nemzetközi gyermeknapon a televízió. Végső formát öltött a program, amelyben egyaránt helyet kap jelenet, vidám riport. A gyermekirodalom jeles képviselője, Janikovszky Éva első szerelmi élményét írta meg; a történet Takács Vera és Vadkerty Tibor forgatókönyve nyomán elevenedik meg a képernyőn. Lőrincze Lajos pápai kollégiumi éveire emlékezik, Varga Domonkos pedig a „sorsalakító” nádpálcáról mondja el véleményét. Fehér Klára a „régi jó erkölcsökről” beszél, Sztankay István zenebohóci álmairól vall. Rodolfó első bűvésztrükkjeivel, Kern András és Hámori Ildikó közös gyermekszínész élményeivel ismerteti meg a nézőket. A kamerák előtt emlékezik gyermekkorára többek között Koncz Zsuzsa, Halász Judit, Gálvölgyi János. Első alkalommal láthatják a nézők a tv képernyőjén együtt a három Ruttkai testvért: Évát, Ottót és Ivánt, akik Lakner bácsi híres gyermekszínházában tanultak. Bohócjelenetet adnak elő. A két híres nevettető - Stan és Pan szerepében Szuhay Balázs és Csorba István mutatkozik be. A filmszalagra rögzített műsor vezetője Gálvölgyi János, a jelenetek közötti összekötő szöveget Peremartoni Krisztina, Pap Vera és Halász Judit mondja el. A gyermeknapi műsort május 31-én tűzi műsorára a televízió. A Jelenkor májusi száma A Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat új számának lírai rovatában többek között Berták László, Fodor András, Horgas Béla, Károlyi Amy, Makay Ida, Szepesi Attila és Tandori Dezső verseit, a szépprózai írások sorában Gödrös Júlia és Kautzky Norbert elbeszélését olvashatjuk. Befejezetlen beszélgetés Ernst Jenővel címmel közli a folyóirat Hallania Erzsébet írását az interjú készítésének időszakában elhunyt kiváló tudósról. Az irodalmi tanulmányok sorában Juhász Ferenc költészetének szintézis-törekvéseiről ír Rónay László. A „Versről versre”sorozatban Fodor András Érkezés c. költeményéről beszélget az íróval Lator László. Az „Irodalom a gyorsuló időben"sorozatban Pilinszky János költészetéről beszélget Béládi Miklós, Bodnár György Keresztury Dezső, Lengyel Balázs és Szabolcsi Miklós. Figyelmet érdemel Bori Imre újabb jugoszláviai szemléje, Bécsy Tamás beszámolója fővárosi színházi előadásokról, valamint Németh Lajos tanulmányának befejező része Csontváry: Baalbek c. művéről. NAPLÓ - 1981. május 10., vasárnap -5