Napló, 1981. július (Veszprém, 37. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-01 / 152. szám
A paraszti hagyományoktól a tudományos gazdálkodásig Beszélgetés Gubicza Ferenccel, a nemesvámosi Csopak Tája Termelőszövetkezet elnökével Három évtizedes múltra tekintenek vissza a mezőgazdasági termelőszövetkezetek. Ezalatt megsokszorozták a termelést, látványosan változott a tagság jövedelme és életszínvonala. A VI. ötéves tervidőszakban is a szövetkezetek fejlődésére, termelésük bővítésére épít a népgazdasági terv, amikor a mezőgazdaságnak, mint ágazatnak a munkáját meghatározza. A nemzetközi szövetkezeti nap az ágazatban dolgozók nagy seregszemléje. Az idén Balatonfüreden rendezik az országos ünnepséget, így a megye szövetkezeteinek kínálkozik a különleges alkalom a bemutatkozásra. A balatonfüredi rendezvénysorozaton az érdeklődők a megyei szövetkezeti mozgalom teljes keresztmetszetéről kapnak átfogó képet. Előtte beszélgettünk Gubicza Ferenccel, a nemesvámosi Csopak Tája Termelőszövetkezet elnökével, a megyei párt-végrehajtó bizottság tagjával, a mezőgazdasági szövetkezetek jelenéről és jövőjéről. A nemesvámosi Csopak Tája Termelőszövetkezet a megye egyik legnagyobb közös gazdasága. A megalakulásától mostanáig 32 esztendő telt el. A megtett út sok szempontból tipikus, jelzi az egész mozgalom fejlődését. •Mi Nagyon nehéz lenne a következő 15-20 év változásait megítélni. Gondoljunk csak vissza a szövetkezetimozgalom két évtizedére. A hatvanas évek elején ki merte volna állítani, hogy 1980-ban ilyen eredményekkel büszkélkedhetünk. Idáig az emberek gondolkodásában forradalmi változásokat éltünk meg. Az 1945-ös választásoknál mégijesztgették az embereket, aki a kommunistákra szavaz, az a csajkarendszer és a kolhoz mellé áll. Ma azt sajnálják az idős parasztemberek, hogy nem korábban kezdték szervezni a szövetkezeteket. E kívánalom mögött mindenekelőtt megélt jólét van, s ennek talaján formálódtak az emberek is. A legszembetűnőbb változás a fiataloknál tapasztalható. A parasztgyerekek egykor félszegek voltak, alig hagyták el a falu határát, s ez meghatározta ismereteiket, tapasztalataikat is. Az egykori és a mai falusi fiatalok közötti kontrasztot legutóbb Budapesten a Maxim bárban mérhettem le. A 30 éven aluli dolgozóinkat elvittük a szövetkezet költségén egy pesti kirándulásra, s ennek része volt az éjszakai program is. Próbáltam különbséget keresni a pesti és a vámosi fiatalok között, de sehogy nem találtam. Hasonlóképpen öltözködnek, viselkednek Pesten és Vámoson egyaránt. A parasztemberek mentalitását mindennél jobban mutatja egy moszkvai történet. A szovjet fővárosban megnéztünk egy szputnyikot, amikor mellém áll Feri bácsi. Büszkén mondja, elnök elvtárs, most már elhiszem, hogy ember járt a világűrben. Ahhoz látnia, tapintania kelletta technikát, hogy higgye a valóságot. - Az említett történelmi változások tények. Milyen irányba fejlődik a falu, a szövetkezet és a tagság a következő évtizedekben? - Az új helyzetet mindenképpen a generációváltás határozza meg. A szövetkezetek alapító tagjai nyugdíjba mennek, s helyükbe olyan emberek állnak, akik már nem ismerik az egyéni gazdálkodást. Velük sokkal jobban formálható, gazdagítható a közösségi szellem, mint a földhöz, a magántulajdonhoz ragaszkodó parasztemberekkel. Ennek aztán hatása lesz a szövetkezeti demokrácia fejlődésének gyorsaságára, ami végül is az egész társadalmi átalakulást formálja. A szövetkezetek társadalmi szerepe megerősödik a látványosan fejlődő gazdálkodás mellett. Ezt a folyamatot gyorsítja, hogyaz újonnan munkába lépő fiatalok már szakképzettek, egyre több érettségizett ember ül a traktorokra, s minden munkakörben növekszik a szaktudás szerepe. A szövetkezetekben dolgozók igényesebbek lesznek munkájuk iránt, de a munkakörülmények alakítását is megkövetelik. Máris tanúi vagyunk saját szövetkezetünkben az ötnapos munkahétnek, a csökkenő munkaidőnek. Az év 365 napjából 230 napot dolgoznak az emberek átlagosan, a korábbi 9 órás napi munkaidő 8 órára csökken. Rövidesen úgy fogalmazhatunk, hogy alig lesz szükség majd a kézi munkára és a munkakörülmények elérik a fejlett ipari színvonalat. A gondolkodás, képzettség és a munkakörülmények változása visszahat a termelésre. Az ember és a termelés kapcsolatáról ma divatos és szükségszerű is beszélni. Hogyan látja e kapcsolatrendszert a szövetkezetben? - Mindenfajta termelés célja, hogy anyagi javakat állítsunk elő, s ez egy szövetkezet gyakorlatában voltaképpen a nyereséget jelenti. A nyereség növelése pedig két ágon is visszautat a termelésre és az emberre. Ha többet, jobban, és okosabban dolgozunk, növekszik a szövetkezet nyeresége. Ennek egyenes következménye, hogy több pénz jut beruházásról s ez a termelés bővülését teszi lehetővé. Egyfajta körfolyamat érvényesül, mert a termelés okos bővítése újabb nyereség forrása. Hogyan változik majd e jelszó tartalma? — Ha közgazdasági nyelvezetre fordítom a gondolatot, akkor azt kell mondanom, hogy az adottságoknak és a közgazdasági szabályozásnak megfelelően kell alakítani a termelés szerkezetét. Mindkét követelménynek egyszerre kell megfelelni. Mert hiába igazítjuk a természeti adottságokhoz a termelést, ha ezt nem ismeri el a közgazdasági szabályozás, eleve lemondunk a nagyobb jövedelemről. Ha hosszabb időszakra dolgozzuk ki termelési ellképzeléseinket - márpedig csak ez a módszer lehet eredményes , akkor arra kell törekedni, hogy az ágazatok termelési színvonala meghaladja az országos átlagot. Egy gazdaság csak így juthat kedvező helyzetbe. Jó példa erre nálunk a szőlőtermelés. A hektáronkénti termésátlag 4,5 tonna országosan, Nemesvámoson meg 11,5 tonnát termelünk ugyanekkora területen. A közgazdasági szabályozás, pontosabban az ár az átlagos ráfordításokat ismeri el. A termelési költségeket nagyon nehéz ez alá csökkenteni, tehát a jövedelem fokozásának legfontosabb forrása a terméseredmények emelése. Az öszszefüggéseket a legtöbb gazdaságban felismerték, tehát ez a folyamat felgyorsult az utóbbi években. Kedvező helyzetét az a gazdaság tudja megtartani, amelyik nagyobb lépésekben képes haladni másoknál. Ehhez technikai,, technológiai fejlesztések, emberi erőfeszítések szükségesek. Erre kell felkészülni Nemesvámoson is. Lényeges változás várható még a következő évtizedekben a termelés, feldolgozás, értékesítés szervezetének egymáshoz való viszonyában is. A gabona, a hús, szőlő, gyümölcs termelése, feldolgozásai s a végtermék értékesítése mind jobban összekapcsolódik, területileg közeledik egymáshoz. Ebből következik, hogy a mostaninál nagyobb szerepet kapnak a társulások is. Gazdaságunk gyakorlatában máris megfigyelhető e folyamat. Közösen telepítettünk szőlőt a Badacsony-vidéki Pincegazdasággal, az ezredfordulóig együttműködési szerződést kötöttünk a Budapesti Likőripari Vállalattal, a MONIMPEX-szel, és a TSZKER-rel közösen építünk az exportra szállítandó borok kezeléséhez pincét. Bővülnek kapcsolataink a tudományos intézményekkel, az egyetemek, főiskolák tanszékeivel. A tudomány fékezhetetlen erővel betört a gyakorlatba, s mindinkább nélkülözhetetlen eleme lesz a termelés fejlesztésének — mondotta végül Gubicza Ferenc. Farkas József Fogyasztói árpolitika, 1981. ár és fogyasztás II. Bizonyos esetekben az ország, a vállalatok és a lakosság érdeke kevésbé fűződik a kötött árhoz, sokkal inkább a kiegyensúlyozott ellátáshoz. A „legdrágább" az az áru, amit nem lehet kapni. (Gondoljunk csak a filléres pótalkatrészek hiányára!) A „legolcsóbb" viszont az, amit - egyebek közt az ösztönző árhatásokra - önként megtakarítunk. Végül is a mindennapi élet azt bizonyította: mind az árufelesleg, mind az áruhiány - következésképpen a merev árrendszer — társadalmi méretű pazarlással jár. Az árváltozások hatására általában ésszerűbb arányok alakulnak ki a termelésben és a fogyasztásban. A fogyasztás szerkezeti változásai hosszabb távon mégsem pusztán az áralakulást, hanem a társadalmi-gazdasági fejlődést tükrözik. Az ármozgás fékezi vagy felerősíti ezt az objektív folyamatot. KORSZERŰBB TÁPLÁLKOZÁS Nézzük például az élelmiszer-fogyasztás alakulását. Rendkívül gyorsan növekedett a fogyasztás az utóbbi negyedszázadban , de nem az áralakulás hatására. Az élelmiszer-termelés költségei döntően a mezőgazdaság iparosodásának hatására jelelmiszer-fogyasztásunk nemzetközi összehasonlításban is kiállja a próbát; kalóriaértéke elegendő, s egyre korszerűbb táplálkozást tesz lehetővé. Az egy főre jutó napi kalóriafogyasztás meghaladja a 3 200 kalóriát (kilojouleban 13 330). 1980-ban az egy főre jutó húsfogyasztás 73 kilogramm volt, szemben a háború előtti 34 kilogrammal. A tojásfogyasztás megháromszorozódott, a cukoré 3,5-szeresére nőtt. Napjainkban, amikor a lakosság fogyasztóként is értea társadalom széles rétegei rendesen táplálkozhatnak, és ruházkodhatnak. A háztartások többsége tartós fogyasztási javakkal felszerelt. A kulturális javakat és értékeket a lakosság széles rétegei megszerezhetik, jelentősen javultak a lakásviszonyok. A különböző társadalmi rétegek fogyasztásának összetétele közeledik egymáshoz. Az összes fogyasztáson belül folyamatosan csökken az élelmiszer-és gyorsan nő a tartós és egyéb iparcikkek részaránya. (Az élelmiszer-fogyasztók részesedése például az összfogyasztásban 40 százalékról 30 százalékra csökkent 1980- ban 1960-hoz viszonyítva.) A változásban kifejeződnek az életszínvonal általános emelkedését jelző tényezők: növekszik a háztartások gépesítettsége, korszerűsödik energialentősen emelkedtek. Az életszínvonal emelkedése tükröződik a növekvő fogyasztásban, öszszetételének változásában. A liszt, a kenyér, vagy a burgonya ára lassabban nőtt, mint a húsé, mégis az előbbiek fogyasztása csökkent, míg az utóbbié gyorsan növekedett. keli az ország nehezebb gazdasági helyzetét, az eddig elért magas életszínvonal megtartása a feladat. Az esetleges áremelésnek többnyire nem célja, hogy a fogyasztás abszolút szintje csökkenjen, csupán az, hogy a növekedés eddigi üteme mérséklődjék, s a termelési kedv, valamint az áruellátás kialakult színvonala fennmaradjon. Magyarországon az egy főre jutó összes fogyasztás éviátlagos növekedése a felszabadulást követően meghaladta a négy százalékot, struktúrája, emelkedik a lakáskultúra színvonala, egyre több a szabad idő. (Világjelenség, de nem tekinthető progresszívnek az élvezeti cikkek fogyasztásának növekvő részaránya.) Mindebben elsősorban a fogyasztási szerkezet ésszerűsítése révén — az árpolitika is szerepet kap, de hatókörét nem szabad túlértékelni. Az árszínvonal és az ármozgások befolyásolják ugyan a fogyasztás szerkezetének változását, de az árak szerepe nem kizárólagos. A fogyasztás egy része merev, az árhatásokra érzéketlen. Másik része azonban rugalmas, így az árak emelkedése és csökkenése a keresletet meghatározott irányba terelheti. Az ésszerű árváltozásoktól hosszú távon a fogyasztási szerkezet kedvező alakulása és a jobb áruellátás egyaránt várható. Minden család és minden lakos fogyasztása másként oszlik meg a különböző áruk és szolgáltatások között. Döntő fogyasztási szerkezetet formáló tényező az egy főre jutó jövedelem, a család és az egyén vagyoni helyzete. De a fogyasztás alakulását szubjektív tényezők is befolyásolhatják: a szokás, az ízlés, a beosztókészség. A vásárlási és invesztációs lehetőségek motiválják a fogyasztói döntéseket. Fontos, hogy a termelőket, a fogyasztóikat olyan hosszú távú célok elérésében tegyék érdekeltté, amelyekért érdemes többet és jobban dolgozni, amelyek az országinak, az egyénnek is a legelőnyösebbek, a leghasznosabbak. Köztük első helyen szerepelnek a lakásépítések, és a kiegészítő gazdaságok magánerős befektetései. Minden lehetséges megoldás közül pedig a legrosszabb az egyébként megtakarítható jövedelmek pazarló felélése. A fogyasztói szerkezet észszerűsítésében napjainkban különösen nagy lehetőségek rejlenek. Az áremelések negatív hatása az ésszerű fogyasztói magatartással részben mérsékelhető: ha a fogyasztásunkat úgy alakítjuk, hogy csökkenjen a dráguló, és növekedjen a viszonylag olcsó cikkek és szolgáltatások aránya a családi fogyasztói kosárban. UTAT JÖR AZ ÉSSZERŰSÉG A gazdasághoz hasonlóan persze a magánéletben is nehéz alkalmazkodni a megváltozott feltételekhez. A szokás hatalma, a kényelem, a beidegződés — legalábbis átmenetileg — a gazdasági kényszernél is erőteljesebben hat. Hosszabb távon azonban elkerülhetetlenül utat tör magának az ésszerűség. Nem mindegy például, hogy három forintba, vagy 13,30-ba kerül a 86-os oktánszámú normálbenzin literje. A kellemetlen benzinár-emelések sora sok más intézkedéssel együtt segített megállítani a rohamosan dráguló nyersolaj behozatalának növekedését. A takarékosság, a beosztás legtöbbször mégsem arra való, hogy a fel nem használt javak a népgazdaságot gyarapítsák. Hiszen a lakosság megtakarított jövedelmeit is elkölti idővel. A takarékosság végeredményben ésszerű fogyasztói magatartás, sajátos optimalizálás az igények minél teljesebb, és lehetőleg napi gondoktól, feszültségektől mentes kielégítése érdekében. Az árváltozásokra való észszerű reagálás az egyén javát és a közösség hasznát egyaránt szolgálja. Kovács József Vége AZ ÉLETSZÍNVONAL ALAKULÁSA Egy főre jutó élelmiszer-fogyasztás a jelzett években: Megnevezés 1934-43 1950 1960 1978 1979 1980 Hús és húskészítmények, hal, kg 34 35 49 74 73 73 Tej és tejtermékek, kg 102 99 114 153 160,4 162 Cukor, kg 11 16 27 34 34,1 35 Liszt lisztes áru, kg 145 141 133 114 113,3 112,5 Burgonya, kg 130 109 98 63 61,3 62 Gépsereg az árpa- és repcetáblán „Benépesült’ a nyirádi határ — A hét végén már a búzát is aratják a Virágzó Termelőszövetkezetnél A friss vizet négy tanuló hozza kerékpárral a faluból. Földi Gábor már harmadik éve vízhordó. Mezőgazdasági szakközépiskolába megy, traktoros és kombájnvezető szeretne lenni Fotó: Péterfay Endre A devecseri Virágzó Termelőszövetkezet nyirádi területén aratásraérett az őszi árpa. A termés betakarítását hétfőn 7 kombájnnal kezdték meg, s úgy tervezték, hogy két nap alatt végeznek a munkával. Azért igyekeznek, mert az út másik oldalán a repce is betakarításra vár, sőt Pusztamiske határában is kombájn alá értek a kalászosok. A nyirádi Róka-dombon „csatasorban állt" kombájnok sűrűn villogtatják lámpáikat: a sárga fény a tehergépkocsivezetőknek szól, jelzi, hogy megtelt az arató-cséplő berendezés tartálya. Az E-516-os berendezések a tehergépkocsik tartályába ürítik terhüket. Erre a feladatra mind a kombájnos, mind a gépkocsivezető nagyon ügyel, csak annyit töltenek, amennyit biztonságosan, elszórás nélkül szállíthatnak, nehogy végighintsék árpával az útpadkát. Igaz, rutinos, sok gyakorlattal rendelkező dolgozók kezdték meg az aratást. Olyanok, mint Füredi István, vagy Göcsi József, Erdélyi József és társaik, akik már tíz-tizenöt éve kombájnolnak. Füredi például már kétszer is első helyezést ért el a kombájnosok megyei versenyén. Külön sorokban, a meghatározott sebességgel haladnak a kombájnok, így nagyobb terület jut valamennyinek és kevesebb lesz a szemveszteség, mert nem akadályozzák egymást a munkában sem Amikor telt a tartály, jöhetnek a készenlétben várakozó tehergépkocsik az ürítéshez Meghozták az ebédet. A menü: leves, pörkölt, galuska, kétféle üdítő ital. Az „asztal" az árpatábla földje, egy hűs árnyékot adó fa alatt, ahol felváltva ebédelnek NAPLÓ - 1981. július 1., szerda -3