Napló, 1981. november (Veszprém, 37. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-01 / 257. szám

A Bakonyi Bauxitbánya Vál­lalat Halimida 111 -as aknájánál befejezték a sűrített levegőt „gyártó” üzem, a kompresszor­csarnok bővítését, és a beren­dezések beszerelését. A 800 millió forintos állami, egyedi nagyberuházás részeként elvége­­­zett bővítés eredményeként a percenként előállított sűrített levegő mennyisége az eddigi­nek több mint a duplájára emel­kedik. Erre szükség is van, hiszen a­­mélyben dolgozó rakodógépek, a CAVO-k a jövőben többen lesznek, és így sokkal több sű­rített levegőt - azaz: energiát - fogyasztanak majd. De felada­tuk is nagyobb lesz, mert Ha­­limba III. bányától 1983-ban a mostani 800—860 ezer tonna helyett egy év alatt 1,2 millió tonna bauxitot kér a népgaz­daság. Ezt a nagy mennyisé­gű ércet az új, 1580 méter hosz­­szú lejtősaknában beszerelt, és sikeresen végtelenített japán 1000 milliméteres gumiszalag, valamint a hazai és a külföldi gép, berendezés stb. szállítja majd a felszínre. Mindezek az utóbbi napok­ban a próbaüzemi idő alatt si­keresen vizsgáztak. Ezért a ré­gi Halimba­­ll­as szállítóaknát más feladattal látják el. (Eddig itt hozták felszínre a bauxitot, de az akna kapacitása alig fe­le a jövőbeni követelmények­nek.) A következő hetektől kezd­ve a régi szállítóaknán bonyo­lítják le az anyagbeadást, amely így zavartalanabb lesz. Az új lejtősaknánál viszont a termék kiszállítását teszik za­vartalanná, szinte teljesen au­tomatikus irányításúvá. Evégből a bányában, az aknában, a külszínen stb. ipari televíziós kamerákat helyeztek el, s a kül­színi irányítóközpontban a disz­pécser folyamatosan, állandóan ellenőrizheti a­­működést. Ugyancsak automata érzékelők jelzik a diszpécserszoba műsze­reinek, ha valami akadály tá­madna a folyamatos szállítás­ban. Ennek eredményeként az irányítási feladatokat kevesebb létszámmal oldják­­meg. Fotó: Péterfay Endre Ennek a csőhídnak a belsejében gumiszalag szál­ítja a bauxitot a fogadó, osztályozó és töltőállo­másra A monitoron megjelennek az egyes munkahelyek képei A diszpécserközpontban Gyarmati Béla, Malimba itt­as akna vil­lamos csoportvezetője ellenőrzi a kamerák működését. A Minisztertanács tárgyalta kevesebb és olcsóbb üzemeltetésű közületi gépkocsik .Tizenöt százalékkal csökkent a közületi szervek személygép­kocsi-állománya, a minisztériu­moknál, az országos hatáskörű szerveknél, s a vállalatoknál ál­talánossá vált a középkategó­riájú, szocialista gyártmányú gépkocsik használata. A közü­­l­éti személyg­épkocs­i -hasz­n­á­lat korszerűsítésére a múlt évben hozott határozatot az érintett szervek maradéktalanul végre­hajtották, állapította meg a Gazdasági Bizottság a Közle­kedés- és Postaügyi Miniszté­rium erről szóló előterjesztése alapján, amelyet csütörtöki ülésén a Minisztertanács is megerősített. Az intézkedések, amelyek­­mindenekelőtt a nyugati gyárt­mányú, költséges üzemeltetésű gépkocsik számának csökken­tését szolgálták, kedvező tár­sadalmi, politikai visszhangot váltottak ki. Emellett jelentős gazdasági megtakarítást is eredményeztek, a leadott gép­kocsik főként külföldi értékesí­tése, s ezzel párhuzamosan az olcsóbb üzemeltetésű géppark megteremtése több mint 300 millió forintos egyszeri, s a továbbiakban évente mintegy 330 millió forintos megtakarí­tással jár. Az eddigi intézkedések meg­teremtették a közületi szervek­nél a gépkocsipark gazdaságo­sabb, olcsóbb üzemeltetésének alapját, az ebből adódó le­hetőségeket azonban még ko­rántsem merítették ki. Ezért a Gazdasági Bizottság állásfog­lalása alapján a Közlekedés-és Postaügyi Mi­­­isztérium ja­vasolta egyebek közt például a gépkocsik számának létszám­­arányos megállapítását. Az erre való áttérés a minisztériu­moknál, az országos főhatósá­gok központjainál a gépkocsi­­állomány 20 százalékos csök­kenését eredményezi. Egyéb intézkedésekkel ennél még többel, további 500-zal csök­kenthető a gépkocsik száma. A határozat végrehajtása so­rán mintegy kétezer vezető beosztású dolgozó számára szüntették meg a személygép­kocsik magáncélú igénybevéte­lét, s új, korszerűbb gépkocsi­­használati formát vezettek be, a taxirendszert. Ezáltal — bár nem a lehetséges és a kívánt mértékben — csökkent a főállá­sú gépkocsivezetők szám­a is. A taxirendszer bevezetésének tapasztalatait értékelve meg­állapították, a hogy a módszer csak ott vált be, ahol nagyobb számú gépkocsipark állt ren­delkezésre, így például a mi­nisztériumoknál, országos ha­táskörű szervek központjainál. Másutt viszont általában to­vábbra is személyhez, szerveze­ti egységhez , például osztály­hoz, főosztályhoz kötötten ve­szik igénybe az autókat. A vál­lalatok többsége nem is jelöl­te meg azt a felelőst, aki a bejelentett igények alapján engedélyezi a gépkocsi haszná­latát, s ha van is erre kije­lölt személy, az esetek többsé­gében nem kellően mérlegeli, hogy a feladatok elvégzésére milyen közlekedési eszköz igénybevétele lenne a leggaz­daságosabb. Nem terjedt még el az a gyakorlat sem, hogy több ki­sebb vállalat személyautóit taxis rend­szerben, közösen üze­meltetné. A Minisztertanács ülé­sén megerősítették, hogy a jövőben a kisebb, egy-két gép­kocsival rendelkező szerveze­teknél is meg kell szüntetni a személyhez, vagy szervezeti egységhez kötött gépkocsihasz­nálat gyakorlatát. Ennek érde­kében egyidejűleg szükséges a taxirendszerű üzemeltetésre ho­zott határozatok végrehajtásá­nak következetesebb ellenőrzé­se. A kormány egyetértett a Gaz­dasági Bizottságnak azzal a megállapításával is, hogy a je­lenleg érvényben lévő rendeletek nem kellően ösztönzik a saját személygépkocsik hivatalos célú használatát. Ezért , indo­koltnak tartják az ösztönzés fo­kozását, ugyanakkor szigoríta­ni kell a saját személygépkocsik h­aszná­la­tán­ak e­n­g­ed­é­lyezését. Ezzel ugyanis egyebek között visszaszorítható az a sok helyütt kialakult helytelen gyakorlat, hogy a gépkocsik után járó térí­tési díjakat mintegy fizetéski­egészítésként folyósítják. Irány­elvként fogadták el, hogy a közületi személygépkocsik és kisebb áru- és személyszállító gépjárművek 20 százalékának üzemeltetéséhez ne főállású gépkocsivezetőt alkalmazzanak, hanem lehetőség szerint ezeket a kocsikat az vezesse, aki rend­szeresen használja. Kommunistáink mindenütt helytállnak, példát mutatnak Beszélgetés Zlati Istvánnal, a várpalotai városi pártbizottság első titkárával Várpalota megyénk legnagyobb ipari városa. Az itt élő és dol­gozó 13 ezer munkás Veszprém megye ipari termelésének 47-48 százalékát állítja elő, melyből jelentős hányad jut exportra. Mint mindenütt az országban, itt is meghatározó a kommunisták, a pártszervezetek és -bizottságok tevékenysége. Az év elején új el­ső titkár, Zlati István került a városi pártbizottság élére. Vele be­szélgettünk az azóta eltelt tíz hónap tapasztalatairól, érintve több, a város lakosságát érdeklő kérdést. - Röviddel ezelőtt együtt néz­tük meg a város üzemeinek, szövetkezeteinek, termékkiállítá­sát. ön megindította a kutató­­fúró vállalat egyik makettjét. Az éppen ottlevő inotai iskola egyik osztályának tanulói nyom­ban odasereglettek, nézték a kis gépet, kérdezgettek. Mi volt a célja a kiállítás megrendezé­sének? -A kiállítás része a város­ban végzett gazdaságpolitikai agitációnak. Célunk volt bemu­tatni a város lakosságának a szocialista ipar fejlődését. Is­merjék meg, milyen termékeket állítanak elő üzemeinkben. Úgy érezzük, minden várpalo­tai büszke lehet arra, hogy az üzemeinkben gyártott termékek mind a szocialista, mind a tő­kés piacon keresettek. A külke­reskedelmi munka magas szín­vonalát fémjelzi például a Pé­ti Nitrogénműveknek adomá­nyozott „Arany Merkur" díj is. A kiállított termékek megisme­rése segíti a fiatalok pályavá­lasztását, a munka megbecsü­lését, a város iránti szeretet erősödését. És végeredményben ezzel a kiállítással emlékeztünk meg a város három évtizedes fejlődéséről.­­ A köztudottan nehezebb gazdasági körülmények között, a helyi sajátosságok megisme­rése közepette nem okoz gon­dot a feladatok megvalósítása? - Nem. A munka folyamatos­ságát sikerült biztosítani, hiszen képzett, nagy gyakorlattal és helyi ismeretekkel, jó emberi tu­lajdonságokkal bíró testület irányítja a város politikai, tár­sadalmi életét. Ennek a kollek­tív testületnek a tagjaként - úgy érzem - megfelelő kapcso­lat alakult ki valamennyi tár­sadalmi, tömegszervezeti és gazdasági vezetővel és mun­katársaikkal. Hadd tegyem hoz­zá, mindebben erősít 20 éves mozgalmi munkám sok tapaszta­lata. A KISZ-alapszervezeti tit­kárságtól kezdve több, az irá­nyítással kapcsolatos tisztséget töltöttem be, s közben elvégez­tem a Politikai Főiskolát. Bár az ismerkedés a várossal, az itt élő és dolgozó emberekkel még természetesen tart, az említet­tek segítettek és segítenek fel­adataim megoldásában. - A várpalotai munkások mindig helytálltak a termelés­ben. Ebben nagy a szerepük a pártbizottságoknak, az alap­szervezeteknek, s a kommunis­ták példamutatásának. Hogyan látja ezt, milyenek az eddigi ta­pasztalatok? - Az 1981-es gazdasági ered­mények is bizonyítják a terme­lésben való helytállást, három­negyed éves tervét mindegyik üzemünk teljesítette. E tevé­kenység jó koordinálói, ösztön­zői és ellenőrzői a pártbizottsá­gok, alapszervezetek. Egy-két példát is mondanék erre. A pártszervezeteknél bevált mód­szer az éves gazdasági tervek megvitatása, jóváhagyása. Ez­által a kommunisták az elsők között ismerték meg a termelé­si feladatokat, az eredménye­sebb, hatékonyabb gazdálkodás tennivalóit. Ismereteiket jól fel tudják használni az agitációs és propagandamunkában, an­nak a közgazdasági szemlélet­nek a tudatosításában, hogy életünknek egyetlen olyan terü­lete sincs, melynek fejlődése ne függene a gazdasági, termelé­si eredményektől. Sikerült meg­értetni a dolgozókkal, hogy csak azt lehet elosztani, amit megtermeltünk, s ha most ne­hezebbek a gazdasági feltéte­lek, ahhoz alkalmazkodva kell dolgozni. Ez mutatkozik meg abban is például, hogy a bá­nyászok szabad szombati, vagy vasárnapi munkával is biztosí­tották a szükséges mennyiségű szenet. Ezt érzékeltük a nitro­génműveknél a nagyjavítások idején. S hozzáteszem: a kom­munisták minden üzemben pél­dát mutatnak a munkában, szakmai felkészültségben, fe­gyelemben. - A lakosság, nem látványo­san, de sokat tesz a városért. Miben mutatkozik ez meg? - Azért vannak látványos dolgok is. A vállalatok, üze­mek, kollektívák társadalmi munkája ezekben is megtestesül. Ilyen például az inotai kerület­ben a fedett uszoda, amely a hőerőmű és az alumíniumkohó dolgozóinak összefogásával lé­tesült. A várpalotai sportliget a bányászok társadalmi munkáját dicséri. A péti kerületben a mű­jégpálya létesítését a nitrogén­­művek dolgozói segítették. Je­lentős a lakosság­ társadalmi munkája is, ideértve a tavaszi nagytakarítást, a parkrende­zést, az iskolák, óvodák, böl­csődék patronálását. Tavaly például 11,6 millió forint érté­kű társadalmi munkát végzett a város lakossága. Továbbra is számítunk erre a cselekvő rész­vételre, sőt tervezzük. A kom­munista műszakok a város fej­lesztése, gyarapítása mellett az egységes várpalotai szemlélet erősödését is szolgálják. A kedvező tapasztalatok mellett megemlítek egy negatív példát is. Az idén tavasszal 12 ezer facsemetét ültettünk el társa­dalmi munkában, de részben a talajadottságok, részben a gon­dozás hiányosságai miatt kevés maradt meg belőlük. Jobban fi­gyelni kell arra, hogy ilyen máskor ne forduljon elő.­­ Várpalota munkásváros. Ennek megfelelő-e a lakosság élet- és munkakörülményeiről való gondoskodás? - A munkásváros megneve­zés jogos, hiszen a 19 ezer fog­lalkoztatottból 13 ezer az ipar­ban dolgozik. Az ötödik és a hatodik ötéves tervidőszakban emiatt kiemelt fejlesztési prog­ramot valósíthattunk és valósít­hatunk meg. Erről a Napló már korábban részletesen írt. Ja­vult a lakáshelyzet, bár még tapasztalható feszültség. A ke­reskedelmi hálózat jelentős bő­vítése, korszerűsítése, az áruel­látás mennyiségi és minőségi javulása kedvező hatással volt a dolgozók életkörülményeire. További javulást hoz az 1600 négyzetméter alapterületű szol­gáltatóközpont, amely 1982- ben készül el. A város komfor­tosítása szempontjából nagy jelentőségű a 320 millió forint költséggel 1982 októberére megépülő hőtávvezeték. A mun­kakörülmények is sokat javul­tak. Valamennyi gazdasági egységnél komoly erőfeszítése­ket tettek, ez jelentős anyagi ráfordítással is járt, a nehéz fi­zikai munka arányának további csökkentésére, a gépesítés, a korszerű termelőberendezések munkába állítása révén.­­ Korábban az erre utazók már messziről megérezték a jel­legzetes palotai szagot. Ez már a múlté,­­ így igaz. Erőfeszítéseink eredménnyel jártak. Jelentős központi anyagi és szellemi se­gítséggel lényegesen csökkent a környezeti szennyezettség. Az abydráló más technológiával dolgozik, a kohó füstgázmosója is sokat javított a helyzeten, de még sok tennivalónk van e té­ren. Ha már itt tartunk, hadd mondjam el, hogy a korábban sokat bírált egészségügy terüle­tén is van fejlődés, örvendete­­sen javult és korszerűsödött az üzemegészségügyi hálózat. Kü­lönösen sokat tett a bánya és az alumíniumkohó. Rövidesen átadják a városközpontban a kétmunkahelyes orvosi rende­lőt, ez sokat enyhít a kórház zsúfoltságán. Tervezzük a ren­delőintézet felújítását, bővíté­sét is. Az eredményesebb egészségügyi munkát azonban továbbra is nehezíti az orvos­hiány.­­ Mivel a városban főleg ne­hézipari üzemek vannak, meg­­oldott-e a nők foglalkoztatása?­­A s­tatisztikai adatok is bi­zonyítják, hogy a dolgozni aka­ró nők találnak munkahelyet. A keresőképes nők 75 százaléka dolgozik, ők teszik ki az aktív keresők 42 százalékát. Ez ugyan 2-3 százalékkal alacsonyabb az országos átlagnál, a magyará­zata az, hogy egyes családok­nál viszonylag magas az egy személyre jutó jövedelem, nem szorulnak rá az asszony kere­setére. Az iparban a nőknek több mint fele, ezen belül a vegyiparban mintegy 28 száza­lékuk dolgozik. Vannak elnőie­sedett szakmák, a kereskede­lemben, a szolgáltatásban, a kulturális és egészségügyi ága­zatban a dolgozók több mint 70 százaléka nő. Az ipari üze­mekben, a Bakony Művek, a Vörös Október Ruhagyár gyár­egységeiben most is állandó felvétel van egy- és kétműsza­­kos munkára, betanított és szakmunkás helyekre. Kizárólag az adminisztratív munkakörbe nehéz az elhelyezkedés. - A párt mindig nagy súlyt helyezett a közoktatásra, köz­­művelődésre. Milyenek ezeknek a személyi és tárgyi feltételei, milyen feladatokat kell sürgő­sen megoldaniuk? - örvendetes, hogy városunk­ra is jellemző az utóbbi évek­ben a gyermekek számának nö­vekedése. Ez azonban bizonyos létesítménygondokat hozott fel­színre. Ezeket az idén sikerült megszüntetni. Egy 100 szemé­lyes óvoda, s az Ady-lakótele­­pen 12 tantermes általános­ is­kola készült el a tanév kezde­tére. Ez azt eredményezte, hogy az óvodás korú gyermekek kö­zül minden arra jogosultat el tudunk helyezni. A kilenc álta­lános iskolában 3660 gyermek tanul. Bár a feltételek javultak, de a város sajátossága, szétta­goltsága miatt például a péti és a Tési-dombi iskolában zsú­foltság van. Lényegesen jobb a korábbinál az iskolák felszerelt­sége, eszközellátottsága. Az új tantervi követelmények azon­ban új eszközök, berendezések beszerzését teszik szükségessé. A gimnáziumban, amelyben 317 diák tanul, biztosítani tudjuk a szaktanárokat, az általános is­kolában is jó a szakos tanárok aránya, majdnem 90 százalék. Gondjaink vannak az óvodák­nál, kevés a szakképzett óvó­nő. Végezetül a szakmunkás­­képzőről szólnék, amelyben 749 fiatalt oktatnak 13 szakmára, itt tanévenként 120—140 felnőtt is tanul, szerez szakmát. Ez sajnos kevés, a szakmunkásigényeknek csak mintegy 50 százalékát fe­dezi. Ebben a vonatkozásban sokat kell tennünk, hogy a gye­rekek pályaválasztását a nép­­gazdasági igényeknek megfe­lelően irányítsuk. A közművelődés tárgyi felté­telei ugyancsak a területi szét­tagoltság miatt ellentmondáso­sak. Az inotai körzetben két művelődési ház is van, a péti viszont életveszélyes állapota miatt évek óta zárva. A város­­központban levő Jó Szerencsét Művelődési Házban lehetőség van színházi előadások, hang­versenyek szervezésére is. A ta­nácsi és szakszervezeti könyv­tárak biztosítják az olvasói igé­nyek kielégítését. Gondot je­lent, hogy a művelődési intéz­mények személyi feltételei évek óta nem javultak, ennek megol­dását szorgalmazzuk. - Végezetül, hadd kérdezzem meg: hogy érzi magát Várpa­lotán? - Eddigi munkásságom leg­szebb, de egyben legnehezebb feladatával birkózom. Jó érzés­sel dolgozom az itteni emberek nyílt szívű, őszinteséget, kriti­­kusságot, segítőkészséget su­gárzó légkörében. Sok üzemet, intézményt, s embert megismer­tem már. Egyre többen köszön­nek rám az utcán. Szeretném, ha az idő múlásával én tud­nék előre köszönni mind több várpalotai embernek, barátom­nak. Akkor leszek igazán itthon. Horváth József NAPLÓ - 1981. november 1. vasárnap -3

Next