Napló, 1990. február (Veszprém, 46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-01 / 27. szám
Egy sikeres kivonulás 1988 végén hat régi kolléga és jó barát önálló vállalkozásra szánta el magát Veszprémben. Volános buszsofőrök lévén, ötletükkel megkeresték Demény Zoltánt, a Balaton Volán igazgatóját Személyében segítőkész támogatóra és jó üzleti érzékkel rendelkező partnerre találtak. Sikeres tárgyalásaik eredményeként az elmúlt év májusában megkezdte munkáját az Exodus Közúti Személyszállító Gmk. Boros Imre,Braun István és Kovács Lászlókészséggel válaszoltak kérdéseimre, de külön kérték, hogy távol lévő kollégáikról is név szerint tegyek említést A csapat tehát Mecséri Ferenccel, Rajnai Ferenccel és Tóth Lászlóval teljes. - Térjünk rögtön a lényegre: mitől jó üzlet az Exodus? - Úgy gondoljuk, nagy tevékenységünkkel minden érdekelttel jól jár. A Volántól 4 Ikarus autóbuszt bérelünk, ezek díja adómentes, tiszta jövedelmet jelent a vállalatnak. Nyolc hónapos működésünk alatt 2 261 316 forintot fizettünk be a Volán kasszájába és közel 200 ezer ikim-t tettünk meg Magyarország és Európa útjain Belgiumtól Görögországig. A járművek kihasználtsága a mi üzemeltetésünkben lényegesen jobb, mint ha a vállalat futtatná őket Természetesen az Exodus jó üzlet nekünk is. Többet dolgozunk ugyan, mint azelőtt, de havi jövedelmünk is körülbelül duplája a volános bérünknek. Beosztásunkat hetekkel, hónapokkal előre tervezni tudjuk, így távollétünket kevésbé sínylimeg a család. Az sem mellékes, hogy van időnk a járművek folyamatos karbantartására, takarítására, a kulturált utazás feltételeinek megteremtésére. Végül, de nem utolsósorban, reméljük, hogy utasaink is jól járnak velünk. "Igyekszünk minél olcsóbban, igazán ügyfélközpontú szolgáltatást nyújtani. — Keresik-e már önöket az ügyfelek? Egyáltalán, hogyan „ toborozzák" utazóközönségüket? — A siker jeleként könyveljük el, hogy nevünk hamar ismertté vált és már 12 utazási irodával állunk üzleti kapcsolatban. Vállalati, intézményi, iskolai csoportokat is utaztatunk. Ezeket a megrendeléseket eleinte főleg személyes utánajárással szereztük, de szerencsére a pontosság, figyelmesség, a „mindent az utasért"-szemlélet híre gyorsan terjed, így nem kell attól tartanunk, hogy munka nélkül maradunk. Olyan is van már, aki csak velünk hajlandó utazni, mintpéldául a Veszprém Táncegyüttes. Erre különösen büszkék vagyunk. — Miért választották éppen az Exodus nevet? — Az Exodus kivonulást jelent és ez pontosan tükrözi egykori szándékainkat. Ki akartunk vonulni abból a régi gazdasági struktúrából, amely a nagyvállalatokat - monopolhelyzetük ellenére is - olyan körülmények közé juttatta, amelyek közöttmár képtelenek a rájuk szabott feladatot a köz megelégedésére teljesíteni. 'Mózes népe a szabadság és függetlenség reményében' vállalkozott az exodusra Egyiptomból. Minket is hasonló célok vezéreltek és úgy érezzük, megtaláltuk, amit kerestünk." — Egyfolytában az az érzésem, hogy ez a kép így túlságosan rózsaszín, önöknek talán nincsenek gondjaik? — Természetesen vannak, de csapatunkban 4:2 arányban az optimisták vezetnek, így eddig még minden nehézségen sikerült úrrá lennünk. Minket is kedvezőtlenül érintenek akormány valuta- és vámintézkedései, az üzemanyagár-emelés és az, hogy a Volán emelni akarja a buszok bérleti díját. Jó lenne, ha saját buszaink lehetnének, de ehhez tőkéstársakra vagy nagy összegű kölcsönökre lenne szükségünk. Az induló vállalkozásoknak lehetőséget kellene kapniuk arra, hogy a kölcsönök visszafizetését csak bizonyos türelmi idő után, kedvezményes kamattalkezdhessék meg. Június elsejétől minisztertanácsi rendelet fogja megtiltani, hogy a buszokkal lakásaink közelében parkolhassunk. Nem tudjuk még, hol és hogyan fogjukmegoldani a járművek biztonságos őrzését. A különböző jövedelem- és nyereségelvonások jelenlegi mértéke sem kedvez a magánvállalkozásoknak, de mi mindezek ismeretében vállaltuk ezt a mostani életformát, így hát igyekszünk együtt élni mindazzal, amin nem változtathatunk, és nem „sírunk**, mert igazából nincs is rá okunk. — Részt vettek-e a közúti szállítók január 18-i sztrájkjában? —Mi hatan önmagunk főnökei, munkáltatói vagyunk. Furcsa lenne hát, ha sztrájkba lépnénk. Egykori volánosként ismerjük azonban volt kollégáink gondjait és követeléseiket jogosnak tartjuk. Az Exodus talán az ország első ilyen profilú vállalkozása volt, de ma már vannak követőink. Úgy hisszük,hogy sikerült megtalálnunk a jövőbe vezető utat és ezen a jövőben sztrájkokra talán nem is lesz szükség. S. Bonnyai Eszter Club Tihany A Club Tihany Rt. külföldi érdekeltségű vegyes vállalat pályázatot hirdet az alábbi munkakörök betöltésére: bungalow-vezető, front office manager, animátor (sport-, kultúrprogram-szervező), értékesítési előadó, idegennyelvű levelező, titkárságvezető Alkalmazási feltétel: szakirányú felsővagy középfokú képesítés, német nyelvtudás. Felveszünk 1990. Ill-V. havi belépéssel: pénzügyi előadó, szakács, szobalány, éttermi segédmunkás, kertész, elektroműszerész (német nyelvtudású) dolgozókat, nyugdíjasokat is alkalmazunk. Magas kereseti lehetőséget, igény esetén szállást biztosítunk. Jelentkezéseket az alábbi címre kérjük: Club Tihany Rt., 8237 Tihany, Rév u. 3. 4 ~ NAPLÓ — 1990. február 1., csütörtök Ha azt mondom, SZDSZ Veszprémben és gazdasági kérdések, akkor ehhez rögtön beugrik egy név is: Gál Zoltán. Kisvállalkozó. Tagja az SZDSZ országos vállalkozói tagozatának, s nemrégiben kidolgoztak egy úgynevezett vállalkozásélénkítő programot. Nos, ennek lényegéről kértünk információt, interjút Gál úrtól. - Az SZDSZ-nek közismerten jó gazdasági programja van, neves közgazdászok, egyetemi tanárok a „szülői". Ismert az is, hogy ezen belül a kisvállalkozásoknak kulcsszerepet szánnak. Halljunk hát az élénkítési elképzelésekről! - Először is köszönöm a lehetőséget, hogy a megye közvéleményével ezt megismertethetjük. Programunk a hazai magánvállalkozások áttekintésére vonatkozó elképzeléseinket tartalmazza. Dr. Laki Mihály, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének munkatársa, a giesseni egyetem (NSZK) vendégprofesszora vezetésével egy team (munkacsoport) dolgozta ki. ön ennek tagja volt? • — Igen. A Vállalkozók Országos Szövetségének alapító tagja is vagyok, s végre gyakorlati szakembereket is bevontak gazdasági munkaterv készítésébe. Ismert az „eredmény”, amikor íróasztalnál kitalált elméleteket próbáltak a gyakorlatba átültetni. - Hát, akkor az élénkítési programról, ha hallhatnánk! - Remélhetően a figyelem most már a gazdaság felé fordul, mert elég a gyertyás felvonulásokból, az érzelmekre ható régi és új demagógiákból. Sajnos nálunk — elsősorban a középirányító szinten — a békés átmenet helyett, inkább békés átmentés zajlik. A gazdasági hatalom átmentése. A békés átmenetet sokan félre is értik: ez nem azt jelenti, hogy az egész gazdasági vezetést és államapparátust békén kell hagyni. Mármost az SZDSZ konkrét programjáról : modern, szociális piacgazdaságot hirdet. — Ha lehetne egy kicsit konkrétabban ... — A piaci résztvevőknek teljes esélyegyenlőséget kell biztosítani a kis- és közepes vállalkozóknak is, s főképpen a magánszektornak. Dr. Kornál János professzor szerint (az Egyesült Államokban tanít), aki a saját pénzét kockáztatja, annak teljes szabadságot kell biztosítani, s inkább az állami szektornak szükséges a körmére nézni. A szociális piacgazdaság pedig nem a múlt századi szabadversenyes kapitalizmust jelenti, hanem akik a versenyben lemaradnak, vagy éppen versenyképtelen rétegek, érezzék a társadalmi szolidaritást, s ezért Nyugat-Európában igen kiterjedt szociális védőháló működik. Nem lehetünk érzéketlenek a szegény vagy versenyképtelen rétegek iránt. Ám, akik tudnak vállalkozni, azoknak szabad lehetőséget kell adni, hiszen nálunk az volt a legnagyobb gond, hogy állandóan visszanyomták, nyirbálták azokat az egyéneket, csoportokat, akik ki akartak törni. Miközben itt van a nyakunkon egy túlcentralizált vállalatszerkezet, ami erős destabilizáló tényező, a nagyvállalati lobbyk hatalmával megspékelve ... — Igen. A magyar vállalatok zömmel sajnos abban érdekeltek, hogy a KGST-piacra (és a fejlődő országoknak) termeljenek, ahol a közepes vagy gyenge árut is elfogadják, így tudnak tovább élni, mert teljesen elmaradt a technikai-technológiai váltás, miközben nyugaton már a harmadik ipari forradalom zajlik. Információs, szolgáltató társadalmak alakultak ki. Oda aligalig tudunk exportálni — szinte csak mezőgazdasági, élelmiszeripari termékeket —, mert teljes a lemaradásunk. A hazai piacon pedig a költségvetési szektornak termelnek, s olyanigényeit elégítik ki, amelyeknek éppen a csökkentése lenne kívánatos. (Például: hadiipar, állami nagyberuházások.) — A jövő tehát a kis- és közepes vállalkozásoké? - Feltétlenül. Japántól az Egyesült Államokig a vállalatok létszámának döntő többsége 100 fő alatti. Az USA- étkonkrétan tudom: a vállalatok 70 százaléka 100 fő alatti, s rugalmasabban, gyorsabban tudnak alkalmazkodni a piac változó igényeihez. Nálunk is a magánszektor - a négy évtizedes üldöztetés, bizalmatlanság ellenére — a gazdaság sikerágazata. — A pénzügyi politika még ma sem hordja a tenyerén ... - így igaz. Hatalmas pénzügyi terhek - adók, társadalombiztosítási járulékok - sújtják. A politikai hatalom a nagyválalatokkal fonódott öszsze, például a kormányzat a tavalyi évben is 200 milliárd forintot fordított a veszteséges vállalatokra. Ezt végeredményben a társadalomtól, a vállalkozóktól vonták el. A kormány nem mert hozzányúlni e cégek tömegéhez (csődtömegéhez), félve a népszerűtlenségtől, a munkanélküliség emelkedésétől, s nyilván belejátszanak a közelgő választások is, s csak a Nemzetközi Valutaalap ultimátumszerű álláspontja után kezdett lépni. Pedig bármilyen fájdalmas is, ezt meg kell lépni. Az SZDSZ nem védelmezi a veszteséges vállalatokat, még ha ez rövid távon — pláne a választási harcban - népszerű is lenne. Arra kell lehetőséget találni, hogy a csőd, a felszámolás után új munkahelyek teremtődjenek, s megjegyzem: a jól működő piacgazdaságban erre éppen a kisvállalkozások a legalkalmasabbak , itt — a munkahelyteremtést nézve — pont nem a szociális védőháló kell, hanem kötélhágcsó. A kisvállalkozásokban teremtődik a legtöbb új munkaalkalom, s a technikai és technológiai újításoknak is igazi színterei, nemkülönben itt képezik a szakmunkások túlnyomó többségét. A mamutcégek megmentése helyett ezek felkarolása vállalkozásélénkítő programunk legfőbb eleme. S ne versenysemlegességről beszéljünk, hanem a kis és közepes magánvállalkozások versenyhátrányainak megszüntetéséről. - Melyek ezek? - A nemzetközi szakirodalom szerint a kisvállalkozásoknak általában nagyobbak a fajlagos információs, környezetvédelmi, innovációs és piacra lépési költségei. Különösen veszélyben van a kisvállalkozás az alapítást követő időszakban, mert a bankok sem szívesen adnak hitelt. Ismert szlogen, hogy a bankok annak adnak kölcsönt, akinek valójában nincs is rá szüksége. Nemsokára azonban új parlamentünk és kormányunk lesz, csakhogy gyerekség lenne azt hinnünk: hurrá, sínen vagyunk! Egy csapásra nem változik meg minden... - Ez illúzió. Sajnos, keleteurópai sajátosság, hogy sokan úgy hiszik, csak felülről indítható és várható minden, így a gazdasági kibontakozás is. Nyilvánvalóan nem mellékes, hogy milyen lesz az új parlament és kormány összetétele, ám ha megnézzük a valóságos nyugati demokráciákat, az irigyelt életszínvonalat az hozta létre, hogy szabad lehetőséget adtak a szorgalmas, tehetséges embereknek (kisiparosoknak, kisgazdáknak, kiskereskedőknek, kisvállalkozóknak stb.). Itt is teljes szabadságot kell biztosítani az egyéni, vállalkozói képességek kibontakoztatásának, különben nem jutunk ötről a hatra. Megjegyzem: a Némethkormány is előtérbe helyezi most már a kisvállalkozásokat (elhangzott: jó lenne, ha a 100 ezer kisvállalkozó országa lehetnénk), de az új kormány mellett szükségét látnánk majd államtitkári szintű képviseletünknek is. Több nyugati kormány mellett működik úgynevezett kisvállalkozói ügynökség, kormányhivatal. Nem szóltunk még a tulajdon (tulajdonreform) fontosságáról, noha alapvető kérdés e témában ... - Evidencia, hogy demokrácia és piacgazdaság csak ott van, ahol az állampolgárok saját tulajdonnal rendelkeznek. Pártok érdekérvényesítő szerepet töltenek be a különböző tulajdonosi csoportok között A téma klasszikusai rég leírták: szabad ember csak az lehet, aki függetleníti magát a politikai, gazdasági és teológiai hatalomtól. Ha az emberek tíz- és százezrei nem fognak tulajdonnal rendelkezni, nincs szabadság, nincs piacgazdaság, nincs demokrácia. Az SZDSZ-ről nem ritkán hallani, hogy szélsőséges, erőszakos. Nos, amit ön a vállalkozásélénkítési programjukról elmondott, abból egyáltalán nem ez tűnik ki, ellenkezőleg: megfontoltság és átgondoltság. Köszönöm, hogy ezt előhozta, mert érnek bennünket vádak. Hiába no, általában azokat támadják, akik sikereket értek, érnek el. Kikiáltnak bennünket jobboldali párnak. Nem igaz. Ha helyezni palettán e' *el úgynevezett -^'“or Mör 'b°*ra tehető- Töbu , elhangzott már az SZDSZ ügyvivőitől, hogy ha nem lenne foglalt a szociáldemokrata név —, akkor akár mondhatná magát a párt szocdemnek is. Ez lehet, hogy meglep, de mi tudjuk, így van. Tény, hogy radikál, irányvonalat követünk, matt gyökeres változtatásokra van szükség, ám ez nem anarchiát és szélsőséget jelent, hanem igenis felelősséget az ország sorsáért, s következetes ragaszkodást az álláspontjainkhoz. Sok sikert a vállalkozásélénkítő programjukhoz, és köszönöm az interjút. 1. B. VÁLASZTÁSI FÓRUM Saját tulajdon - vállalkozói szabadság Gál Zoltán: az SZDSZ vállalkozásélénkítő programjáról Köszönet A Magyarországi Szociáldemokrata Párt Veszprém és környéke 6. és 7. számú körzetében indított országgyűlési képviselőjelöltjei, Gelencsér Béla és dr. Józsa László ezúton is köszönetüket fejezik ki mindazon állampolgároknak, akik ajánlószelvényükkel támogatták jelöltségüket. * A Veszprém megyei 3. sz. választókerületben induló dr. Kövér László (SZDSZFidesz) jelöléséhez szükséges 750 ajánlószelvényt a Fidesz és az SZDSZ aktivistái 1990. január 30-án 13 órakor átadták a helyi választási bizottságnak. A Fidesz és az SZDSZ pápai csoportja ezúton mond köszönetet a választópolgároknak a megelőlegezett bizalomért.. Nyílt levél Ajka és környéke választópolgáraihoz Tisztelt választópolgárok! Sajnálatos, hogy a Napló 1990. január 29-i számában rosszul tájékoztatták önöket. Sajnálatos az is, hogy hazánkban a politika viharai egyre gyakrabban sodornak téves információkat a választópolgárok elé. Ezért történhetett meg, hogy hozzájárulásom nélkül nevem a Magyar Néppárt jelöltjei között szerepelt a Napló fent jelzett számában. Igaz, hogy több párt is megkeresett, felajánlva, hogy képviseletében a választásokon jelöltként induljak. Miután pártonkívüli vagyok, így nem tudom felvállalni egyetlen párt programját sem. Jelenleg még nem látom kiforrottnak az engem megkereső pártok programját, ezért nem köteleztem el magam egyetlen párt mellett sem. Továbbá azért sem kívánok pártok programjával indulni, mivel önök a 11. sz. választókörzetben az 1985. évi képviselő-választásokon az akkori párthatalommal szembenállva választottak képviselőjüknek. Ezért mint független képviselőjelölt kívánok indulni a most induló választásokon, ehhez kérem az önök szíves támogatását. Üdvözlettel: Tornai Endre országgyűlési képviselő Faluközpont Veszprémvarsányban a nemrég átadott egészségházzal