Napló, 1990. március (Veszprém, 46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-29 / 74. szám

KI MIT VÁR Mit vár az új kormánytól, tettük föl a kérdést az utca és a kastély emberének. Íme a válaszok: Slatyak bácsi nyugdíjas: - Hogy kitől várom a micsodát? Napló: - Hogy mit vár az új kormánytól? Slatyak bácsi: - A nyugdí­jamat várom. Én már egyebet nem igen szoktam várni. Aztán amikor megjön, akkor már várom a következő nyugdíjat. Tetszik tudni, régebben én vártam mást is, nagyon régen a lá­nyokat is vártam. De az már olyan régen volt, hogy el is fe­lejtettem. Mit is tetszett kér­dezni? Veterán Vladimir volt illega­­lista, majd politikai tömegbí­­zott, művelődési miniszter, szip­pantórevizor: - Én azt várom az új kormánytól, hogy csinál­jon rendet ebben a szétzül­lesztett országban. Mert most már itt minden a feje tetején áll. Tessék megnézni Vladimir Iljics szobrait is, mi lett velük. Régen úgy álltak és vigyáztak ránk, mint platánfák az út szé­lén. Most a fideszesek mind kivágták őket. Mi lesz velünk Lenin elvtárs nélkül? Én viszont azt remélem, hogy az új kor­mány visszaállítja a szobrokat, visszahívja a felszabadító vö­rös hadsereget, újra bevezeti azokat a gyönyörű, szép mar­xista szemináriumokat, ahol én olyan okos voltam, és megint harcolni fogunk a békéért. Kontra Bendegúz hivatásos ellenzéki: — Én először is azt várom, hogy amint megalakul az új kormány, máris mondjon le. Ebben az országban már annyit kormányoztak, hogy ha­zánk már megyen magától, el­eresztett kormánnyal is. A leg­sürgősebb tennivaló, hogy min­den város bejáratánál kalodá­kat kellene felállítani, és abba beletenni minden vezetőt és a beosztottakat is. Új botrá­nyokat kell teremtenünk ma­gunknak, mert ezekben telje­sen lemaradtunk a nyugattól. A házak padlását le kell köl­töztetni a pincékbe és a pincé­ket föl kell emelni a padlások színvonalára. A rendőrök vo­nuljanak kolostorba és a köz­lekedést irányítsák a sofőrök, a gépkocsikat vezessék a­­ ci­pészek és a cipőjavítást bíz­zuk a pedagógusokra. Egyszó­val rendet kell teremteni, mert amíg föl nem borítunk min­dent, addig itt rend nem lesz. Hajnali Manci emancipátor: - Föl kell szabadítanunk nőket és az új kormány leg­­ sürgősebb feladata, hogy be­vezesse a matriarchátust. Min­den baj eddig abból szárma­zott, hogy a nőkön a férfiak uralkodtak. Kérdem én, miért volt férfi Kant, Hegel, Marx, Engels és Lenin? És hová veze­tett ez? Krupszkája asszony az nő volt, de meg is kapta a szifiliszt l­jicstől! A prostitúció megszüntetésének egyetlen le­hetősége, hogy női kormány alakuljon és az vezesse be a nődiktatúrát. Ebben a társa­dalomban a férfiakat kötelez­nénk a szülésre, hadd ismer­jék meg ők is az anyai örö­möket. Rákosi állítólag nem volt férfi, de csak rá kellett nézni és máris kívánta az em­ber, hogy köpjön. Nekünk Ti­­cserekre van szükségünk s ak­kor a magyar haza úgy fog ragyogni, mint Nagy-Britannia! Merkantil Miklós tisztviselő: - Három szóban tudom kife­jezni azt, hogy mit kívánok az új kormánytól: pénzt, pénzt és pénzt. Mert abból soha se­mennyi sem volt elég. Én be­vezetném, hogy az állam adóz­zon a polgárának. És mindjárt föl is emelném ezeket az adó­kat. Kötelezném az üzleteket, hogy a vásárlóknak fizessenek a megvett árukért. Gyűjtést szerveznék a saját javamra. Minden otthonban kis pénz­verdéket állíttatnék fel. Köte­lezném a nyugatot, hogy fizes­se ki az államadósságainkat. Borravalót fizettetnék a pincé­rekkel. Ezerforintos tapétákat nyomatnék és azzal tapétáztat­­nám ki a lakásomat. És vége­zetül fölteszem a kérdést: Mit fizet nekem az állam, amiért vasárnap reggel fölkeltem és tiszta ingyen szavaztam? Pimpeci Lohse Edgár költő: - Én az új kormánytól azt vá­rom, hogy az előzőeknél sok­kal jobban megbecsüli a köl­tészetet, a költőket. Mi, Goethe és Petőfi kollégái, a nemzet lelkiismerete vagyunk és esze­rint kell bennünket megfizetni. Kötelező olvasmánnyá kell ten­ni a verseimet, idézni szüksé­ges tőlem, minél gyakrabban, felköszönteni engem a szüle­tésnapomon, és babérkoszorút helyezni el a fejem sírján. Lám ez is milyen szép költői kép, igazán elgyönyörködöm benne és tovább már szólni sem tu­dok a meghatottságról. Itt abba is hagyjuk a véle­mények ismertetését, eddigiekből is világos. Már az hogy az új kormánytól mindenki mást vár. Reméljük, hogy majd az új kormány is ... Kvázi Sinkó Zoltán Az Egyiptomi Régiségek Szervezetének (EAO) egyik mun­katársa azt a kis szobrot tisztogatja, amelyet a közelmúlt­ban találtak meg a régészek az el-gizai piramisok köze­lében. UJ! UJ! UJ! Építkezők figyelmébe! Egy helyen beszerezheti nyílászáróigényét! A Zalaapáti Fa- és Építőipari Kisszövetkezet zalaapáti telephelyén, Kossuth Lajos u. 17. sz. alatt. Telepünkön vásárolhat­­ farostlemez borítású belső ajtókat, - Sofaterm hőszigetelt ablakokat, - erkély- és bejárati ajtókat, - garázskapukat, valamint minta utáni értékesítéssel - Hungvelux tetőtéri ablakokat. Ezenkívül rövid határidőre vállaljuk: mindenféle vas nyílászáró, kerítéskapu, kerítésmező, előtető, aknafedlap legyártását. Nyitva tartás: hétfőtől péntekig, 7-15 óráig. Keresse fel telepünket, megéri! ARC A TENYÉRBEN Juhász József költészetéről A fölgyorsult idő, a demok­rácia igénye és kiteljesedése hívta életre az Új Kilátó Iroda­lompártoló Egyesületet, amely nevével is azt ígéri, hogy gyá­­molítja, szervezi, inspirálja a a régió irodalmi törekvéseit. Azt fajta lokálpatriotizmust, amely nélkül Illyés elképzelni se tudott nagy irodalmat. Mert az erdőben nemcsak szálfák vannak, de bokrok, selymesfüvű tisztások, virágok, moha, s ezek funkciója pó­tolhatatlan. Ha valamelyik el­pusztul, ha megbomlik az egyensúly, veszélybe sodród­hat az egész is. Az az egész­séges — az irodalomban is­­, ha a dolgok alulról szerve­ződnek, ha a törekvések te­ret, kifutási, az itt született művek megmérettetési lehető­séget kapnak. Mert jóllehet, a művészet világában is gyil­kos konkurenciaharc van, még­sem hasonlítható az atlétikai versenyekhez, amelyeken a tel­jesítmény egzaktan is mérhe­tő. A helyi kiadványok értékét az adja meg, hogy nekünk fontosak. Nehéz sorsa van vidékün­kön a költőnek. Sokáig hiány­zott az az értő közeg, amely igényes és gyámolító. Emiatt alakult ki az a kisebbrendű­ségi komplexus, amely mindig máshonnan, „föntről" (az egy­értelműen a fővárost jelenti) várja az elismerést, a vissza­igazolást. Aki undorodik a tü­lekedéstől, a magamutoga­tástól, az inkább szerényen félrehúzódik. Juhász József is ezt tette. 1949-ben (ó, ama fényes szelek!) jelentkezett fia­tal munkásként A kérdések ízélnek című kötettel. Jó két évtizedet kellett várnia a kö­vetkezőre (Megindult tájak, 1972), s csak 1983-ban jött a harmadik, a Két part Igaz, közben volt egy között. 1956, amelyről csak most szólhat nyíltan a költő (Adjátok meg izét a szónak, Petőfi szelleme Segesvár alatt, Polgárháborús dal stb.). Nyújtott lépésben című szo­ciográfiája (1986) arra bi­zonyság, hogy szerzőnkben mennyire erős a kötődés az őt fölnevelő tájhoz (Szomolya), az igény a valóság megismerésé­re, föltárására. Halkan jegy­zem meg,­­hogy ez: műfaji határok átlépése, tágítása csak hasznára válhat minden köl­tőnek. Igaz viszont, hogy szo­ciográfiát, riportot nem lehet (érdemes) a fióknak írni, mert feltételez egy társadalmi meg­rendelést, olyan közéletet, amely igényt tart a valóság­ismeretre. Juhász József verseire is az a légszomj jellemző, mint oly sok k költőtársáéra, s az egész elmúlt (remélhetően vissza nem térő) korszakra. Ez az al­kata szerint szelíd ember tele van lefojtott, ki nem mondott dühökkel, indulatokkal. Be­csapottnak, megcsalatottnak érzi magát, mert osztályát — amelyre oly sokat hivatkozott a kurzus — t kifizették lózun­gokkal, plakátjelszavakkal, öregségére a létminimum alá s szorították. Juhász József ple­bejus eredete, jóhiszeműsége miatt szívesen el is hitte ezeket a jelszavakat. Nincs keservesebb dolog egy életút végén beismerni a tévedést, a kudarcot. Bele is fásulhatott, föl is adhatta volna, de a köl­tő eredendő érzékenysége mindmáig izzó parázsként él­teti ezt a hitet, úgy is, mint hiányt. Képletesen szólva - erről „szól" ez a gyűjteményes kö­tet —, a magyar költő Petőfi lobogó hitével indul, hogy megfáradva, kicsit rezignáltan Arany Őszikékjeihez jusson el, amikor már fontosabbá válik a nosztalgia, a hajdan virá­gos rét, az ígéretekkel csábí­tó küzdőtér fölidézése. De Ju­hász József Őszikéi nem szelí­dek, nem lemondóak. Beleér­tem Ady káromkodó átkozó­­dását, Juhász Gyula fájdalmát is. Mert (Arany után szaba­don) az életet nagyon nehéz megjárni. Mindenkor az volt, de a magyar történelem most se dajkálta a költőit. Juhász József étosza a csákány, ka­sza-kapa, azaz szerszámnyelet forgató őseié: tette, teszi a dolgát elismerés, visszaigazo­lás nélkül is. Ez az értéke, ér­deme. Becsüljük meg érte! (Új Kilátó, Miskolc) Horpácsi Sándor A TÉNYEK TÜKRÉBEN Emlékezés Petőfi Sándor öccsére Miközben Petőfi Sándor neve változatlanul varázserővel bír, az ország legnagyobb létszá­mú irodalmi társaságát róla nevezték el, mil­liók vitatkoznak arról, mi az igazság halála körül, versei változatlan népszerűségnek örven­denek, öccséről szinte mindenki megfeledke­zett Pedig Petőfi István rövid életrajza, arc­képe, költeményes kötetének címlapja megta­lálható az Irodalmi Lexikonban. Bona Gábor hadtörténész Kossuth kapitányai című köteté­ben szintén szerepelteti, a köztudatban mégis mészároslegényként maradt fenn. Miután ebben az évben van születésének 165., halálának 110. évfordulója, szenteljünk némi időt életpályája megismerésének. 1825-ben látja meg a napvilágot Szabadszál­láson. Jómódú apja őt is taníttatni igyekszik. S István nincs is híján a tehetségnek. Előbb Pesten szerepel sikerrel az iskolában, majd Aszódon, ahol a második évben osztályában eminensként végez. De ezzel le is zárul szá­mára a diákélet, a család elszegényedik. Ist­ván, engedve apja kívánságának, otthon ma­rad s a család támaszává válik. Gyermeki ra­gaszkodása mindaddig át is segítette a bajo­kon szüleit, míg Petőfi Sándor népszerű költővé válva átvehet­te szerepét. 1845-ben Istvánt Várpalotán találjuk mint mészároslegényt. Itt írja első, verseit is, melyek 1848-ban megjelennek az Élet­képek hasábjain. Nemcsak a munkája, szerelme is Palotá­hoz köti. A helyi mészárosmes­ter csinos, talpraesett lányát a szülők megegyezés alapján neki szánták. Mégsem lett egy pár belőlük, a kiszemelt mátka máshoz ment feleségül. István tíz évvel később így emlékezett egykori választottjára: „Nemhiába nevezték őt Bakony Rózsájának, Beillett van a kéklő ég Egyik csillagának." Várpalotai tartózkodását többször megszakítja, néha he­tekig szüleinél tartózkodik, máskor rövid időre Városlődön vállal munkát 1848 eseményei őt is maguk­kal ragadják. Veszprémben áll be egyik honvédzászlóaljba. Ebben a városban írja önkén­tes dala című költeményét Később a Délvidéken harcol. Bátor ember, leleményes kato­na, jó vezető egyéniség. Már októberben hadnagy, 1849 ja­nuárjában főhadnaggyá, jú­liusában századossá nevezik ki. A bukás után közlegénynek sorozzák a császári seregbe. Képességeivel ott is kitűnik, hamarosan altisztté léptetik elő. Hazatérve szoros kapcsola­tot teremt bátyja özvegyével, Szendrey Júliával és annak családjával. Közben titokban szerelmes lesz Petőfiné húgá­ba, a szép és kedves Szendrey Marikába, aki erről mit sem tudva feleségül megy Gyulay Pálhoz, a kor jeles irodalom­tudósához. Mikor Gyulayné aránylag fiatalon meghal, Pe­tőfi István költeményben sirat­ja el: „Látod, látod!... Ő is elment Sa­bának minket itthagyott, Jó lelke fölszállt az égbe,­­ Nyer ismét egy szép csillagot — Elrabló őt tőlünk az irigy ég. Szívünk sebe oly mély, úgy fáj, úgy ég ..." Nem sokáig élhet zavarta­lanul, politikai összeesküvés címén háromévi sáncmunkára ítélik. A bűne az, hogy neve szerepelt azok névsorában, akik állítólag egy Habsburg­­ellenes felkelésben részt kíván­tak venni. Szabadulása után a Pest megyei Dános kastélyába kerül nevelőnek Gaylhofferékhoz, ah­hoz az előkelő, de nem túl gazdag családhoz, mely a ba­jor választófejedelmekkel is rokonságban áll. Itt lobban fel nagy szerelme kis tanítványai­nak nővére, a szép és fiatal Antónia iránt. Mivel azonban a családfő ezt nem nézi jó szemmel, hamarosan mennie kell.­­ Egy Békés megyei pusztára, Kondoros közelében levő Csákóra szegődik gazdatiszt­nek, ahol remekül megállja he­lyét kitűnő mezőgazdász, nagyszerű üzletember, az el­adásra váró terményeket min­dig a legjobb időben, a leg­kedvezőbb áron értékesíti. So­kat dolgozik, szépen gyarap­szik, közben vágyakozó verse­ket ír szerelméhez, Antóniához, akinek kezét öt év után végre elnyeri. Házasságuk nem bizo­nyul tartósnak. A húszéves fe­leség néhány heti együtt­élés után mindörökre elhagyja a harmincnyolc éves férj há­zát Petőfi István tekintélyes em­berként él, tisztségeket visel, bátyja szerencsétlen sorsú fiá­nak, Zoltánnak ő a legfőbb pártfogója, ismert emberek, költők tüntetik ki barátságuk­kal. Kemény munkával őrölte fel erejét, jelentős értékeket hagy­va feleségére, akitől sohasem vált el, 1880-ban eltávozik az élők sorából. Temetéséről Balatonfüreden élő tudós ta­a­nár, dr. Irányi István értékes tanulmányában a következőket írta: „Istvánt a csákói pusztaság­ban temették el. A természet friss tavaszi zsongása egybe­vegyült a temetésén szabadon bocsátott gulya búcsúzó ko­­lompszavával egy nagy pusz­tai ember halálát jelezve. A fehér márvány sirkő, melyet később teteme fölé állítottak, még ma is megvan." Évtizedek múlva sírját ki­­hantolták, s földi maradványa­it Pesten, a Kerepesi­­­ temető­ben levő családi sírba helyez­ték. Úgy vélem, élete és költé­szete most, születése és halála évfordulóján ennél részlete­sebb méltatást is megérdemel­ne. Huszár János­Fotó: Oszkó Zsuzsa Szuper nyelvtanfolyam szuper lehetőség! Kipróbált és sikeres nyugati szisztémájú relaxációs intenzív nyelvtanfolyam az IBUSZ-nál. 5 hét alatt 1200 szót, kifejezést tanulhat meg. Csoportbeosztás szintfelmérés alapján. Alap- és középfokú német- és angolnyelv-oktatás. RÉSZVÉTELI DÍJ: 6000 Ft + 3000 Ft tananyag. Részletfizetési kedvezmény. Jelentkezési határidő: április 5. Tanfolyamkezdés: április 9. Felvilágosítás: IBUSZ, Balatonfüred, Petőfi S. u. 4/A. Tel.: 86/42-337,42-327 NAPLÓ - 1990. március 29., csütörtök - 3

Next