Napló, 1993. július ( 49. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-27 / 173. szám
1993. július 27., kedd TV-JEGYZET A király az ász? Havas Henrik amolyan nyári témának jelentette be a múlt heti Hőmérőben terítékre került kérdést: megfelelne-e a jelenlegi korszakban Magyarországnak a királyság államformája? S hogy a kérdés nem humorosnak tekintendő, abból is kitetszik, hogy fölsorolták: hány trónörökös kész ma arra, hogy a kommunizmustól megszabadult országokban ismét trónra lépjen, amit nem is elhanyagolható erők támogatnának. A magyarországi legitimistáknak megvannak az igencsak megfontolandó érveik arra, hogy miért lenne észszerű, ha királyunk lenne. Ezeket az érveket a történelemből és a törvényesség elveiből vezetik le. Gróf Bethlen képviselő a királyban, az objektív személyben, az erre kiválasztottban, látja a biztosítékot, hogy a pártok és az ország minden nemzetiségű polgára fölött uralkodva-őrködve megőrzi az alaptörvény, az Alkotmány szellemének érvényesülését. S itt elhangzott, hogy a király személye nem az egyeduralkodó tirannus kell legyen, hanem a gyermekkorától az ország szolgálatára nevelt, kötelességtudó személyiség. A vitában történész és társadalomtudós másként látta a helyzetet. Szerintük lehetetlen a visszatérés a monarchiához, de fölösleges is. A köztársasági elnök személye pontosan betölti azt a szerepet, ami az uralkodóé lenne. A „hőmérő” gombjait nyomogató közvélemény is annak adta jelét, hogy lehetetlen a királyság visszaállítása Magyarországon. E sorok írója nem kis izgalommal figyelte a vitát, az érveléseket. Nagyon okos és fölkészült személyeket hallhattunk, a pro és kontra vélemények mindenike elfogadhatónak tűnt. Mint annyiszor, most is kiderült, hogy ennek is, annak is igaza lehet. Az ilyen ellentétes igazságok fölött az élet dönt, néha nem is igazságosan. Abban azonban mindenki megegyezik, hogy demokratikus országban maga a nép kell döntsön arról, hogy ki, vagy kik vezessék. Ám ez nemcsak demokráciában dől el így, hanem ha valahol diktatúra alakul ki, abban megvan a szenvedő népnek is a maga szerepe. Érett nemzetnek jó vezetői vannak és fordítva. Ismert a keserű megállapítás: Olyan vezetőnk van, amilyet megérdemlünk. Manapság sok keserű megjegyzés hangzik el állapotainkról, amiért nagyrészt az általunk választott parlamentet és kormányt okoljuk. Mi választottuk őket, és kérdem: a jövőben tudunk-e jobbat választani? kvázi Soós Imre nem lett öngyilkos Rómeó tragédiája Csaknem négy évtizede, hogy Soós Imre, a rendkívül tehetséges színész és felesége, a neves pszichiáter öngyilkosok lettek. Gázzal mérgezték meg magukat, legalábbis eleddig így tudtuk. Az is köztudott volt, hogy a fiatal művész 27 évesen halt meg - szerelme a felesége iránt orvos-beteg kapcsolatból bontakozott ki. E házasságban két világ találkozott: a paraszti létből a színpad világába sarjadt, de gyökereit őrző férfi és a polgári indíttatású entellektüel aszszony egymást ölelő tépő szerelme. Kicsit Ady-Léda viszonyára emlékeztető „héjanász”. E különös szerelem kelt életre az író-barát Müller Péter regényében, a Részeg józanokban. A könyv egykor nagy sikert aratott, Amerikában filmforgatókönyv is készült belőle. Most ismét megjelent a regény, a szerző utószavával.Valóban ismét kiadták a regényt, nemcsak azért, mert még akkoriban szétkapkodták, hanem inkább azért, mert Soós Imre ennyi év után is élő alak, vagy inkább eleven jelkép - mondja elgondolkodva Müller Péter. -A nagy váltás időszakában teljesedett ki művészete, noha egyesek szemében máig is csak parasztszínész. Igaz beskatulyázták, mint másokat is, ő azonban csak színész volt, aki hitelesen alakított paraszti hősöket csakúgy mint klasszikusokat és a drámairodalom nagy szerepeit. Azt hiszem Vámos László egyik -sok van - elévülhetetlen érdeme, hogy ráosztotta Rómeó szerepét a debreceni Csokonai Színházban. Ez a kivételes Rómeó-alakítás a magyar színjátszás egyik jeles eseménye: a szépség, fiatalság tüze és mámora csodás ötvözetbe vegyült a veretes szöveg tiszta, ízes magyarságával. Paraszt-Rómeónak gúnyolták. Én csak annyit mondhatok, akik láthatták, örökké emlékezni fognak rá. De visszatérve a regényre, én annak idején nem akartam úgynevezett kulcsregényt írni, mégis az lett. Nyilván több oka van, de mindenképpen az, hogy a közönség és az író azonosultak egymással. Nem tudtam kivonni magamat Imre szuggesztivitása alól és akaratlanul is őt idéztem meg a regényemben. Az olvasók viszont ráéreztek erre és a főhős alakjában őt vélték felismerni. Meg kellett írnom ezt az utószót, mert tartozom az igazságnak azzal, hogy kimondjam: Soós Imre 1957 júniusában nem lett öngyilkos! Hogy milyen jogon mondom ezt? Személyes benyomásaim adnak rá alapot. Haláluk előtt pár órával váltam el Imrétől és Héditől, Szénási Ernő színész barátunkkal együtt töltöttük velük az utolsó estéjüket, fél éjszakájukat. Reggelre már halottak voltak. Ebben az utószóban mindazt közreadom, amit e tragikusan végződő életsorsról és művészpályáról tudok, a szárnyalásról és szárnyaszegettségről, a csillogásról és a porba hullásról, a fékezhetetlen virtusáról és a halál előtti kétségbeesett menekülési vágyáról. (MTIPress) Takács Ilona TÜKÖR Mi lesz veled iskola? Számolhat a pápai önkormányzat A pápai Zalka Máté Általános Iskola, a volt Református Püspöki Palota, Teológiai Internátus és Levéltár, valamint az elemi iskola helyzete az utóbbi években már többször is felborzolta a hívők, az egyház és a város közvéleményét. A hovatartozásáért felelős önkormányzat foggal-körömmel harcolt s harcol mind a mai napig a tulajdonlásáért. Persze ugyanezt teszi az egyház is. Mindkét fél érve érzelmi és érzelmi motivációkon nyugszik. Bár nem azonos hangsúllyal! Az érzelmi indíték az egyház mellett szól, a jog pedig az önkormányzatot támogatja. Ugyanis az a furcsa helyzet állt elő, hogy a Zalka iskola épületét, annak mintegy nyolcvan százalékát nem államosítással vették el. A jogelőd tanács 1960-as években szabályszerű adásvételi és csereszerződés alapján megvásárolta az egyháztól. Mindezek ellenére a Dunántúli Református Egyházkerület 1991-ben a visszaigényelt tulajdonaik listájára a Zalka épületét is felvette. Hivatkozva az 1991. évi 32-es törvényre, miszerint kompenzálással ismételten az egyház tulajdonába kerülhet az említett ingatlan. A kompenzációt az önkormányzat elutasította. Helyesen cselekedett, ugyanis időközben az Alkotmány Bíróság a kompenzációs kivételt alkotmányellenesnek minősítette. Ezzel úgy tűnhetett, a Zalka iskola hovatartozása eldőlt. Következett az 1992-es év. A pápai önkormányzat tudomására jutott, hogy az egyház kérelmére a Művelődési és Közoktatási Minisztérium elidegenítési tilalmat jegyeztetett be a Zalka iskolára. Erről persze az önkormányzatot elfelejtették értesíteni! A döntés ellen a városatyák jogorvoslattal éltek a minisztériumnál. A bíróságon is megtámadták ezt a lépést. Igazuk bizonyítására a már említett adásvételi szerződést hozták fel. A tiltakozásukat követően a minisztérium, mint pedig a bíróság is elismerte, a Zalka iskola ügye nem tartozik a 32-es törvény hatálya alá. Magyarul, a tulajdonjog az önkormányzatot illeti meg. Immáron másodszor is megerősítést nyert, a Zalka iskola a városé! Ezt a területet is megerősítette 1992. december 16-i ülésén. Az egyház persze nem nyugodott bele a számára kedvezőtlen döntésbe. A napokban az önkormányzatnak címzett levelet hozott a posta. Feladója a Dunántúli Református Egyházkerület Püspöki Hivatala. Ebben 2531 pápai polgár aláírásával hitelesített beadvány óhajt és akaratot fogalmaznak meg. Mégpedig azt, hogy 1994-től a Zalka iskola a református egyház iskolájaként működjön. A válaszra szabott határidő ez év szeptember 30-a. Feladták tehát ismételten a leckét a pápai önkormányzatnak. Most aztán akarva-akaratlan is számolniuk kell, mi a több? A közel húszezer választópolgár avagy a kétszer ötszázharmincegy aláíró. Németh Sándor Segélyakció a kultúráért Mihail Gorbacsov volt szovjet elnök és Hans-Dietrich Genscher német exkülügyminiszter a bayreuthi ünnepi játékok alkalmából segélyakciót indított a nehéz helyzetben lévő orosz kultúra megmentésére. Szándékuk szerint a két politikus vezetése alatt, orosz-német alapítványt kell létesíteni. A kezdeményezést máris támogatja a bayreuthi Trisztán-előadás szereplőgárdája. Gorbacsov szerint az orosz kultúra vészhelyzetben van. A műemlékeknek, a múzeumoknak és a könyvtáraknak segítségre van szükségük. Sok színházat, filmstúdiót, zeneegyesületet és művészképző intézetet megszűnés fenyeget, a tehetséges művészek kivándorolnak. (MTI) NAPLÓ-7 Nehogy ki legyen! A napokban tartották a fővárosban a „szobor elvtársak” csúfolódó ünnepét. Ilyen jelszót ritttyentettek a szervezők: „Éljen a szocialista szobrok országos találkozója!” Mosolygunk zömmel... Értesültünk, hogy a XXII. kerületben létesített szabadtéri szobortárlat 63 millió forintba kerül! Egyelőre... Csak a bontás 13 millióba került. Szép summa. Nem mosolygunk, zömmel... Számomra fölrémlett a történelmi jövő kaján tromfja. Mi lesz, ha évtizedek a szocialista szoborparkot kommunista kegyhellyé (kk-vá) avatják majd?! Mert a kapitalizmus -hacsak nem szelídül húsvéti báránnyá a tőke! -meglehet, olyan létminimumba juttatja majd az emberek milliós tömegét, hogy rehabilitálja szobor elvtársékat. A szegények, a pénzkeresettől elmaradtak, a rosszul fizetettek könnyen előkotorhatják azt a kalapácsot, és rávernek a történelem vasára. Nem kívánok a kk-n csomót kereső lenni. Sem látnok. A televízióban azonban láthattuk, mintegy 20 ezer ember rótta le kegyeletét Kádár János sírjánál. És még hány ember lehet, aki a távolság miatt nem ment el a helyszínre, de lélekben ott volt. Ez a szocialista (vagy kommunista) sereglet évről-évre gyarapodhat. Az ország jelenlegi helyzete, a drágaság, a nagy adóterhek, a sokkulcsos áfákvégül is kinyithatják a leendő zarándokkaput, mely évtized(ek) múltán „szobor elvtársékhoz” vezet. Kegyeletet leróni, új bizodalmát meríteni... Mondom, a 62 milliós szoborparknak megvan az esélye arra, hogy ki legyen. Mert a szegény ember már csak a mesékben hisz, olyanokban, melyek hitet adnak a reményhez. Hogy „...majd fölállok s zúgom nemsokára/ adjátok meg a munka örömét,/ adjatok kedvet, nékem nem elég a munkabér, a munkaerő ára!” (József Attila: Majd emlékezni jó lesz) És akinek még havi munkabére sincs? Csupán munkanélküli-segély?... Végső kétségbeesésükben elmehetnek „szobor elvtársékhoz” panasztételre? B.Ö. /»»will ATTILA illwwV \\a hunok csillagaIH / C/>/»#<«#••• tr t