Napló, 1993. október ( 49. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-22 / 247. szám
10 -NAPLÓ Dicsőség a legyőzötteknek A világ írói a magyar forradalomról és szabadságharcról HaiJaa Rasmussen (Dá?Ja) A hang A? mágnar M/iám tengeren, ,S a /ármás táncáo/on Afeg,szó/fiaHai Eir/eien Egy My'na/on. Egy Lang,a rí'finMWMyé/ü/ Eme/ieáo Eay'á - 5'öfésen iímerei/enü/ Zengefia ,szó. 5 Mr érineiei/en vo/i a nye/v, 3e/éá iato/i a Lang, Zúgón niá/tou, e.sáeie/t Vaá vés zszarang. És fégeá ízó/íioE a vai Acél-remény zene: őegé/yná/tó y'ay'-ízavai Eorgó-íze/e. 5 /náca vo/i a tánc/emez: Eáá töri az ász, sze/. Ame/y ^üvö/fveres/ áeres Eomyán zené/. Afa/'á y'ön a vérce-lángoló C^öná, -ianioi /níziai ár, Tü/zágva war a paszta/ó 5'zaöaá,ság y'e/szavát. Fordította: Kocsis Gábor Fercinnado Daraai (Olaszország) Ó halottak... G Ea/on Magyarod, s tirco/ói, Már véröen, áe ia/pon még, s vi/ággá Ráírva végre/en, megtipori igazMgioiai, féráei Myiani nenei. f/o,söi vagyioi; Mi törpéi. A telivéreim vagyioi, ás tenni a szívünköz iöze/eöö. FártanaságfaA' megvá/i/a a vil ágot s leragyogva g'öven a/ényeret. Olaszból fordította: Horváth Elemér ÜNNEPI MELLÉKLET, 1993. október 22., péntek Oscar Floroscára (Rasz JYo) E Enantáe Retaéem 1956 Kokoschka sohasem nélkülözte a humánus vonásokat. Tehetségét és tudását készséggel állította emberbaráti akciók szolgálatába. Ez a litográfia az 1956-os magyar szabadságharc hatására készült. John Russell Albero Camas (FranÉCIaország) A magyarok vére Nem tartozom azok közé, akik azt kívánják, hogy a magyar nép újra fegyvert fogjon, bevesse magát egy eltiprásra ítélt felkelésbe,a nyugati világ szeme láttára, amely nem takarékoskodnék sem tapssal sem keresztényi könnyel, hanem hazamenne, felvenné házipapucsát, mint a futballszurkolók a vasárnapi kupamérkőzés után. Túl sok a halott már a stadionban, s az ember csak saját vérével gavalléroskodhat. A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét. Azok közé sem tartozom, akik úgy hiszik, alkalmazkodni kell, ha átmenetileg is, bele kell törődni a rémuralomba. Ez a rémuralom szocialistának nevezi magát, nem több jogon, mint ahogyan az inkvizíció hóhérai keresztényeknek mondták magukat. A szabadság mai évfordulóján szívemből kívánom, hogy a magyar nép néma ellenállása megmaradjon, erősödjön és a mindenünnen támadó kiáltásaink visszhangjával elérje a nemzetközi közvélemény egyhangú bojkottját az elnyomókkal szemben. És ha ez a közvélemény nagyon is erőtlen és önző ahhoz, hogy igazságot szolgáltasson egy vértanúnépnek, ha a mi hangunk túlságosan gyenge, kívánom, hogy a magyar ellenállás megmaradjon addig a pillanatig, amíg keleten az ellenforradalmi állam mindenütt összeomlik ellentmondásainak és hazugságainak súlya alatt. A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia-s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben. A magára maradt Európában, csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol,még közvetve sem igazoljuk a gyilkosokat. Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra. De meg kell kísérelnünk, feledve vitáinkat, revideálva tévedéseinket, megsokszorozva erőfeszítéseinket, szolidaritásunkat egy végre egyesülő Európában. Hisszük, hogy valami bontakozik a világban, párhuzamosan az ellentmondás és halál erőivel, amelyek elhomályosítják a történelmet, bontakozik az élet és meggyőzés ereje, az emberi felemelkedés hatalmas mozgalma, melyet kultúrának nevezünk, s amely a szabad alkotás és szabad munka terméke. A magyar munkások és értelmiségiek, akik mellett annyi tehetetlen bánattal állunk ma, tudják mindezt, s ők azok, akik mindennek mélyebb értelmét velünk megértették. Ezért, ha szerencsétlenségükben osztoztunk,miénk a reményük is. Nyomorúságuk, láncaik és száműzöttségük ellenére királyi örökséget hagytak ránk, melyet ki kell érdemelnünk: a szabadságot, amelyet ők nem nyertek el, de egyetlen nap alatt visszaadtak nekünk! Francisco de Moreira das Neues (Portagolda) Magyar katona monológja (Részlet) Uram, én sok nem szóltam /hozzáá. De ma /óMsszá értei a szavai. /Véiii /n'ttem, iii tagaátai Tégeá, 5 Mgytam, egy Tó/eá elszarítsanai. 5 má/t é/ye/ egy gránát tazrsóvág'a Ee/vi//antotta a ti/tott eget/Af e/femöen csainem megia.saát szívem Áfa értem már. Afíattal szenvedett. ci/ány papír az e/áru/t törvény, Benn véres fáz.szárnyaL.' őaáapest ég. Ace/ Kámra iész eme/ á/ra, Váóósnal egy Krisztus nem vo/t e/ég. Eááóít i.szo/íyato/ romja a/att Vérzik A Magyarország. Gyi/ios ára. Uram, a sayna/ra te szer vntet, Boráítsá szemeit a M anóóra... Lénáéi úr orosz/án.szívá /tői ma/ fi/temet aáván gyű/ő/et Ee/vett, Fegyveremre a keresztet vésném, ,S* gyeze/emye/én/ a Te neveá. Fordították: Rónai Zoltán és Vári Ildikó Jean Cocteau (Franciaország) Drága Magyarodni csillagoi az égitestei között -s mindannyian söjtöl a tett tragias /írá/a á/ta/ -Jean Cocteau rajzon a Seghers kiadó (Párizs) gondozásában megjelent „Hommage des poétes francais aux poétes hongrois" c. kötetből. C7aes Gd/ (WoruógiaJ Gloria Victis! G/ar/a Victi.s/ Em/érezzetei az elesettedre, iii fii/t ayana/ ma A /máetii. a győze/emnei végső perceiig őrzött reménye é/etüinéi mégis fööö neiii. Gloria Victi.s/ Em/érezzetei, fii éini megmaradtai, a Mfáisal is áncolva, mive/ a gyermetüinei /tolnap ennie// s .szívüi M/i koccanásán kívü/ semmi, semmije/. Fordította: Tollas Tibor Zórgfiedi Néróért (Lengye/ország) A magyaroknak kezültet Linyujtva á/iani a /tatáron s a /evegoMz roppant zsinórt /onani neitei testvérei az e/ftt/ó ná/tás s a görcsöeránáa/tői/öi Mranggá ga/átt/nai s a szív nem ver/tet magát a véres tövei iérnei M/áolló vizei iérnei s mi ái/ani a /tatáron csai ái/tini a /tatáron ái/ani a gázon ész jó/ponto/t /tatáron innen nézzük a tűzvészt M/á/M Mma/ani 1956. Lengyelből fordította: Gömöri György SzolzsenyiCffT fOroszország) Politikai pályafutásom legkeservesebb tapasztalata, hogy a szabad világ 1956-ban a magyar felkelést cserbenhagyta és ezzel ostobán és gyáván elmulasztotta kijátszani legjobb kártyáját... A csehszlovák mintaképnek nincs jövője, mert csak a kommunizmust akarta „emberarcúvá" alakítani, ami lehetetlenség. A magyar mintakép viszont tele van reménnyel és kilátással, mert benne az önvédelem mellett a nemzeti érzés újjászületése nyilatkozott meg. VdtogcádsMM& a Toras Thor szerkesztésében Átadod GZoria Vtcfts ctwtM gyt%/fe77teyry&67 pcdó.