Napló, 2002. március (Veszprém, 58. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-31 / 13. szám, Vasárnap Reggel
EI RIPORT Miután a Vasárnap Reggel kicsit felületesnek és hézagosnak találta a most megjelent Várszegi-könyvet, megpróbáltuk felidézni Mr. Fotex pályakezdő éveit. Várszegi Gábor afféle amerikai karriert futott be Magyarországon, ötmillió forinttal kezdte, mostanság 300- 400 millió dollárosra becsülik a vagyonát. Persze jóval több is lehet. Hét éve a Financial Times a leggazdagabb kelet-európainak nevezte. Lehet, hogy ez még ma is igaz, persze, ha az oroszokat nem számítjuk. A Fotex nevét minden magyar ismeri, Várszegi Gáborról már csak azok hallottak, akiket jobban érdekel a cégóriás. A hatvanas évek közepén Várszegi Gábor megalapította a Gemini együttest, s tucatszor végigturnézták az országot, sőt több klubjuk is működött. Akkoriban a zenekaroknak maguknak kellett boldogulni, ha nem volt legalább egy zenész, aki nemcsak a gitárhúrokat tépte, hanem némi üzleti érzékkel is bírt, akkor hamar véget ért a dal. A Geminiben tíz évig Várszegi vitte az üzleti ügyeket. Volt alkalma többször kijárni a pénzügyi és menedzseriskolákat, hiszen az ORI-ban éppúgy okosnak kellett lennie, mint a vidéki művelődési házakban. Egy hajdani zenésztárs szerint Várszegi sosem fért volna be az Ifjúsági Magazin szupergroupjába, „néha azzal ugrattuk, hogy be sem dugja a zsinórt, hiszen a buli már megvan”. Húszévesen már nyugati kocsija volt. Egy öreg VW, ami a hatvanas években nagy szám volt a magyar utcákon. A Gemini tíz év után jutott el odáig, hogy nagylemeze (LP) legyen, ami akkoriban a paradicsom kapuját jelentette egy popegyüttesnek. Ám alighogy elkészült az album, Várszegi összekülönbözött a többiekkel. Vikidál Gyulát, az akkor még ismeretlen énekest akarta behozni a csapatba, de a többiek nem értettek vele egyet. Valami igaza azért lehetett Várszeginek, mert a Gemini hamarosan feloszlott. Várszegi saját bevallása szerint a Geminiből való távozása óta számítja magát üzletembernek, hiszen azóta nem is foglalkozik mással. Igaz, mielőtt kiment Amerikába, még megírta a két legsikeresebb Omega-album szövegeit (Csillagok útján, Gammapolis), de már azt is üzletnek tekintette, s nagyon is jól megfizették. Ám ez sem tartotta vissza attól, hogy világgá menjen. Az akkori zenészpletykák szerint azért vándorolt ki ’80-ban, mert már nem volt miért törnie magát, hiszen mindene volt. Jachtról meséltek, ami valahol Nyugat- Európában horgonyoz... Ebben annyi igazság feltétlenül volt, hogy imád hajózni, és még ’77-ben vett egy Balaton 24-est, ami a szakemberek szerint közepes túravitorlás. Több magyar zenész útra kelt a hetvenes-nyolcvanas évek fordulója táján. Bartha Tamás, Laux József, majd Ráduly Mihály. Ám Amerikában túl sok jó zenész vár beugrásra a színpad mögött. Várszegi nem akart többé muzsikálni. Beérte annyival, hogy miközben gyakran hazarándult, ’82-ben hazahozta a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnak a kiváló magyar származású gitáros, Szabó Gábor utolsó lemezét. Amerikában gyakran találkozott Bartha Tamással. Síelni és úszni jártak, s Bartha csábította a papíripari bizniszbe, de ez az üzletág nem érdekelte. Manapság biztosan több fantáziát látna a papír-kiskereskedelemben. Valószínűleg nem is nagyon bízott a hajdani szólógitáros üzleti képességeiben. Barthát aztán lelőtték, állítólag a papírmaffia háta mögött akart üzletet kötni. Várszegi szerint egy nő miatt eresztettek bele több golyót. Mielőtt hazatért, Várszegi ajánlatot tett Bodnár Györgynek, hogy alapítsanak együtt egy gyorsfotó-kidolgozó labort Budapesten. Bodnár nemet mondott, nem hitt abban, hogy ez jó üzlet. „Várszegi bebizonyította, hogy nála a másolás csak a kezdet, neki saját ötletei is vannak” - nyilatkozta évekkel ezelőtt Bodnár. Egyébként a Fotex vezérének sosem volt üzlettársa, saját bevallása szerint nem volt rászorulva. Jobban szereti egyedül intézni a dolgait. Amikor ’84-ben hazatért, akkor is egyedül talpalt, hogy megalapítsa a későbbi első amerikai-magyar fotószolgáltatási kft.-t. (Érdekes, hogy egyszer ’93-ban azt mondta, hamarosan félreáll, és egy profi menedzsment vezeti majd a Fotexet, s ő csak a cégépítéssel és a külföldi terjeszkedéssel foglalkozik majd. Ám ez nem történt meg, több vezető menedzsere azóta más cégeket vezet, legutóbb Csépi Lajossal szakítottak. Többen visszautasították, míg végül a Skála-Coop, a Fényszöv és az American Writing Supply Corp. társaként 11 millió forintos alaptőkével tető alá hozta a vállalkozást. Várszegi 5 millió forinttal szállt be. Várszegi pályafutása azóta többé-kevésbé ismert, még ha ő maga csak ritkán mutatkozik, nyilatkozni pedig egyáltalán nem hajlandó. Igaz, egyszer kivételt tett, akkor is nagyon megbánta. Hét éve fogadta Nicholas Dentont, a Financial Times budapesti tudósítóját, mert a Fotex-házban bérlő CS First Boston vezetői megkérték rá. Nicholas Denton viszont azt írta, hogy Várszegi a maga 100 millió dollárjával Kelet- Európa leggazdagabb embere, helikopterével gyakran leszáll a Fotex Plaza tetején, mellesleg fél az orosz maffiától, valamint a nacionalizmustól. A dologban csak annyi hibázott, hogy Denton keverte Várzsegi szavait azzal, amit a Chicago étteremben vagy máshol magyar ismerőseitől hallott. Helikopter ugyanis sosem szállt le a Fotex Plaza tetején, talán nem is kapna rá engedélyt, és Várszegi sosem félt az orosz maffiától, mint ahogy saját bevallása szerint testőre sem volt soha, és nem is lesz. Dalia László Mr. Fotex MM I_________________id________________________________________ A Fotex Rt. április 29-re hívta össze éves rendes közgyűlését, ahol módosítja a társaság alapszabályát. A tevékenységi körök közé ugyanis a tervek szerint felveszik a szállodai szolgáltatást, az ingatlanüzemeltetést, bérbeadást, s a cég rádió- televízióműsor-szolgáltatás jellegű tevékenységgel is foglalkozni kíván. Az igazgatóság javaslata szerint a Fotex - ahogy az elmúlt négy évben - idén sem fizetne osztalékot. a . . 1 a " HB JP ^R| 2002. MÁRCIUS 31. Fantom vagy üzletember? Láthatatlan emberkezdésként így jellemzi Várszegi Gábort az a könyv, amely Fotex: élet és birodalom címmel jelent meg a napokban. Szerzője, Szakács Gábor, az előszóban tisztázza: arra vállalkozott, hogy bemutassa azt a céget, amely „mára a magyar köz- és gazdasági élet minden zugába befészkelte magát”. De vajon valóban így van? A kötetben az érintettek nemigen szólalnak meg - lapunk most ezt igyekszik pótolni. ■ A kötetből megtudjuk, miként kezdte Várszegi egy farmergyártáshoz szükséges kis bolttal, majd kiment Amerikába, ahol a hivatalos életrajz szerint beszállt a gyémántüzletbe. A könyv szerzője szerint azonban ez nem igaz, úgy véli, Várszegi más forrásból gazdagodott meg annyira, hogy 1984-ben létrehozhassa a mai Fotex elődjét. Szakács Gábor megemlíti, hogy a Fotex viharos gyorsasággal terjeszkedett, s került be a tőzsdére, olyan cégeket kebelezve be, mint például az Ajka Crystal, az Europtic Kft., a Ruházati Bolt Vállalat, a Balaton Bútorgyár, a Kontúr- és Azúrinvest-lánc, a Domus Bútoráruház, illetve a Keravill. A kötet írója állítja: Várszegi jó kapcsolatot ápolt a mindenkori politikai elittel. A vállalat igazgatósági tagjai között volt például Németh Miklós, Békési László, Hetényi Iván, Vértes András, de a mostani kurzussal is bensőséges a viszonya, az FTC megvásárlása előtt az üzletember állítólag Deutsch Tamással egyeztetett. A kötet végén Szakács Gábor fel is teszi a kérdést: „mit akar még elérni Várszegi Gábor? Hiszen jóformán a fél ország az övé, illetve a Fotexé...” A könyvben több emberről is szó esik, ám az érintettek elvétve szólalnak meg. Bródy János előadót a Hungaroton privatizációja kapcsán említi a szerző mint a holding egyik igazgatósági tagját. A zenész megkeresésünkre elárulta: ma már szinte semmilyen kapcsolata nincs Várszegivel. - Mi annak idején zenészként ismerkedtünk meg, majd amikor Gábor elhatározta, hogy a Hungaroton révén befektet a zenés műfajba, engem is hívott az igazgatóságba. De én úgy láttam, hogy nagyon hamar elment a kedve ettől a műfajtól. Valószínűleg úgy gondolta, hogy ebben nincs igazán üzlet. Amikor arra kértük Bródyt, mondja el, milyen embernek ismeri Várszegi Gábort, nem akart kötélnek állni. - Tudom, hogy nem szereti, ha róla van szó - mondta. - És felemás érzések vannak bennem vele kapcsolatban. Szerintem sokan vannak még így ezzel. Váratlanul segít embereknek, majd ugyanilyen váratlanul ejti őket. Valamiféle plazmatikus racionalitás él benne, amit én képtelen vagyok megérteni. Palotás János ugyan nincs említve a könyvben, ám mint hasonlóan sikeres vállalkozónak, van véleménye a Várszegijelenségről. - Nem ismerem közelről Várszegi Gábort, és arról sincs információm, hogy milyen körülmények között építette fel azt a vállalkozást, amit jelenleg irányít. De egy valamit világosan látok: hogy az átvett vagyont nagyon magas szinten kezeli. Sokkal jobb gazdája a megszerzett javaknak, mint az állam. Annak idején voltak a spontán privatizációnak érdekes momentumai, amelyeken elgondolkodhatott az ember. Ekkor sokan meg is gazdagodtak, ám a többség számára ez az állapot rövid életűnek bizonyult. Várszegi esetében ez nem így történt. Amíg az állam volt a tulajdonosa a mostani vállalkozásainak, ezek le voltak rongyolódva. Ő munkahelyeket teremt, gyönyörű üzleteket nyit, egyszóval nagyon érti a dolgát. Én ezt látom, s ez számomra mindennél beszédesebb. Fülöp Ferenc (képünkön Várszegi Gáborral), az MTK klubigazgatója szerint ha annak idején Várszegi nem veszi át az egyesületet, ma már múlt időben beszélhetnénk a Magyar Testgyakorlók Köréről. - Az egész magyar foci nyeresége, hogy Várszegi Gábor az MTK mögé állt - jelentette ki. - Mára ez a csapat a magyar élmezőny egyik legbiztosabb hátterével működő gárdája. Ugyanúgy nyúlt az MTK-hoz is, mint a Fotexhez: hideg fejjel fejleszti, gyarapítja. Különösen az utánpótlás-nevelés a szívügye, nemegyszer tapasztaltam, hogy szombat reggel kilenctől délután háromig utánpótlásmeccseket néz. Fülöp szerint Várszegi visszafogottságát tiszteletben kell tartani. Úgy véli, nem igaz, hogy az üzletember nem kedveli a nyilvánosságot. - Ha valamilyen mondanivalója van, sajtótájékoztatót tart. Ám ilyen alkalom csak valóban fontos események kapcsán szokott előfordulni. Jobban szereti, ha az eredményei beszélnek helyette. Dián Tamás Külügyminiszter párban kínos volt, amikor Martonyi Jánost egy norvég televíziós ádámkosztümben próbálta faggatni, de külügyminiszterünk kivágta magát. Hogy aztán mit mondott és mit nem kollégáinak, amiért nem ellenőrizték, milyen műsorba kapott meghívást, az államtitok. ■ Martonyi János rutinos diplomata, de az oslói kalandra nem készülhetett fel. Az egyik ottani televízió riportere kandi kamerásdit játszott, és úgy faggatta a külügyminisztert, hogy közben kilógott a nadrágjából a nemi szerve. A magyar diplomata szemrebbenés nélkül figyelmeztette „a zavaró körülményre” az újságírót. Az, hogy miként eshetett meg ez a kínos szituáció, ki Ez belügy, tegye el gyorsan hibázott, rejtély. Hazánk oslói nagykövetségén nem voltak hajlandóak az ügyre reagálni, kijelentették, ebben a kérdésben csak a Külügyminisztérium illetékes. Horváth Gábor külügyi szóvivő szerint a norvég Tv2 azzal kereste meg kinti nagykövetségünket, hogy külpolitikai kérdésekről szeretnének Martonyival interjút készíteni. Utóbb a norvég külügy intézkedett, s eljárt annak érdekében, hogy a tévé ne sugározza a műsort. Görög Ibolya protokollszakértő szerint a riporternek illett volna előzetesen figyelmeztetni interjúalanyát, hogy milyen műsorba hívja. Hibáztak a magyar szervezők is - a kinti nagykövetség vagy a külügyminisztérium illetékesei -, nekik ugyanis tisztázniuk kellett volna a beszélgetés műfaját. Ha viszont valaki belekényszerül egy ilyen helyzetbe, akkor „venni kell a lapot”, nem szabad megsértődni. Martonyi János pontosan így tett, tehát végül nagyon jól jött ki a kínos ügyből - vélte a szakértő. Szent-Iványi István úgy gondolja, Martonyi jól reagált a provokációra. A parlament külügyi bizottságának elnöke állítja, hogy az interjú magyar előkészítői nagyot hibáztak, nem lett volna szabad ilyen megalázó helyzetbe hozni a külügyminisztert. A nagykövetségnek illett volna tudni, hogy ki lesz az interjú készítője, tőle mi várható. A szabaddemokrata politikus kijelentette: egy nyugat-európai diplomatával valószínűleg nem merték volna megtenni ugyanezt. Kovács László egykori külügyminiszter szerint Martonyi nem állt a helyzet magaslatán, diszkrétebb, de egyértelműbb megoldást kellett volna találnia. A szocialisták elnöke nem tudja, szándékosan választották-e ki hazánk politikusát erre a szerepre vagy véletlenül alakult így. Vele sem ilyen, sem ehhez hasonló skandalum nem történt még, és pályafutása során nem is hallott hasonló esetről. Boros Lajos és Bochkor Gábor a kandi kamerázás magyarországi meghonosítói közé tartoznak. Nem csoda, ha a Sláger Rádió Bumeráng című műsorában is foglalkoztak az üggyel. A betelefonálók közül többen kitűnő ötlettel szolgáltak, hogyan kellett volna a magyar külügymiszternek a kínos szituációra reagálni. Volt, aki szerint Martonyi János azt mondhatta volna: „én diplomata vagyok, az pedig az ön belügye, tegye el gyorsan”. Boros Lajos lapunknak kijelentette, nekik eszükbe sem jutott hasonló tréfa, az, hogy egy ismert politikust ilyen helyzetbe kényszerítsenek. A showman úgy fogalmazott: nem erre jár az agyuk, ők a finomabb humort művelik. Elítélni azonban nem tudja az oslói televízióst, ugyanis fogalma sincs, milyen magas a norvég nézők ingerküszöbe. Elképzelhető, hogy ez a poén náluk még elmegy... A. B. Cs.